BH 2022.2.50 I. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az adós gazdálkodása és ennek eredményeként a vagyonának csökkenése nem eredményezi automatikusan a vezető tisztségviselő felelősségének a megállapítását; erre csak a vezető tisztségviselő felróható magatartásának következtében beálló vagyoncsökkenés esetén van lehetőség. Ilyen felróható magatartás, ha a vezető tisztségviselő észszerűtlen döntést hoz, vagy olyan vagyoncsökkenésre kerül sor, amely gazdaságilag indokolatlan.

II. Az adós könyvviteli nyilvántartásában behajthatatlanság vagy értékvesztés miatt a követelések fel nem tüntetése nem jelenti az azokról való lemondást, a követelés emiatt polgári jogilag nem szűnik meg, a felszámoló nem veszíti el a követelés érvényesítésének a lehetőségét. Ha a vezető a követelésekkel kapcsolatban nem tett olyan észszerűtlen intézkedést (például indokolatlanul elengedte azokat, jogokról mondott le, a hitelezői érdekeket sértő beszámításról döntött stb.), amely negatívan hatott az érvényesítésük vagy megtérülésük lehetőségére, mértékére, tényleges értékükre, a vezetői felelősség megállapítására nem kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 31. § (1) bek. g) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes 2011. január 26-tól, a II. rendű alperes pedig 2015. március 1-jétől volt önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője az adósnak.

[2] 2014. július 1-jén az adós mint bérlő határozatlan idejű bérleti szerződést kötött a P. Kft.-vel havi 1 500 000 forint bérleti díj kikötése mellett. A felek úgy állapodtak meg, hogy az adós a bérleti díj összegéből havonta 100 000 forint+ÁFA összeget köteles megfizetni, a bérleti díj fennmaradó összegét pedig a bérelt ingatlanra fordított értéknövelő beruházás címén teljesíti, és a felek 24 hónap elteltével elszámolnak egymással.

[3] Az adós 2015. december 31-jétől fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.

[4] A felek a bérleti szerződéssel kapcsolatban 2016. június 30-án elszámoltak. Az értéknövelő beruházások összegét 35 117 772 forintban állapították meg, amellyel szemben az adóst terhelő bérleti díj összege 33 600 000 forint. A különbözetként fennmaradó 1 517 772 forintból 1 500 000 forintot beszámítottak a 2016. júliusi bérleti díjba, a különbözetet pedig a bérbeadó vállalta megfizetni.

[5] Az adós 2016. január 2-án 33 103 971 forint terven felüli értékcsökkenést számolt el a bérelt ingatlanon, illetve bérelt eszközön végzett javítás-felújítás címén. 2016. január 7-én 306 300 forint, április 11-én 440 474 forint, október 31-én 17 630 275 forint, majd további 21 451 012 forint összegben vezetett ki tárgyi eszközöket a könyveiből, amellyel szemben 41 000 000 forint tárgyi eszköz értékesítést számolt el. Ez utóbbi tétel valójában a bérelt ingatlanon végzett beruházás elszámolása volt. Ezzel csökkentve a tárgyi eszköz kivezetéseket, az adósnál 32 000 000 forint vagyoncsökkenés állapítható meg.

[6] Az adós 108 282 285 forint követelést írt le, az ennek alapjául szolgáló bizonylatok a könyvelésben nem lelhetők fel.

[7] Az adós könyvelése szerint 2016. szeptember 27-én 41 286 368 forint, valamint 1 479 800 forint értékű rekesz egy összegben került elszámolásra a ráfordítások között. A 2016. november 22-i leltár szerint azonban összesen 915 000 forint értékű rekesz került visszavezetésre a készletek közé. A rekeszek eltűnésével összefüggésben 20 000 000 forint vagyoncsökkenés állapítható meg.

[8] Az adós felszámolását 2016. november 23-án indította meg a bíróság, a felszámoló nyilvántartásba vette a felperes 20 462 917 forint összegű hitelezői igényét. A felszámolási eljárás befejezését követően az adóst 2019. július 5-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme

[9] A felperes módosított keresetében az igazságügyi szakértői véleményben megjelölt magatartások figyelembevételével kérte annak megállapítását a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperesek mint az adós vezető tisztségviselői a 2015. december 31-ét követően bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látták el és ezzel okozati összefüggésben az adós vagyona 327 000 000 forinttal csökkent.

[10] Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Vitatták a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját, mivel állításuk szerint az adós csak a NÉBIH ellenőrzést követően, 2016. április közepén került fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe. Hangsúlyozták, hogy ők ezt követően is mindent megtettek a fizetőképesség helyreállítása érdekében.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[11] Az elsőfokú bíróság megállapította az alperesek egyetemleges felelősségét abban, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel összefüggésben az adós vagyona 234 000 000 forinttal csökkent. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[12] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését pedig részben megváltoztatta, az alperesek magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét 160 000 000 forintra, az alperesek által a felperesnek egyetemlegesen fizetendő elsőfokú perköltség összegét pedig 368 060 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy jogerőre emelkedett a keresetet részben elutasító rendelkezés, valamint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatával kapcsolatos keresetet elutasító rendelkezés, ezért az alperesek felelősségét az elsőfokú bíróság kizárólag az első fordulat szerinti vagyoncsökkenés tekintetében állapította meg.

[14] A terven felüli értékcsökkenés (33 103 971 forint) és a tárgyieszköz-kivezetések (39 828 061forint) összegének az idegen ingatlanon végzett beruházások (41 000 000 forint) összegével való összevetéséből a szakértő által megállapított 32 000 000 forint vagyoncsökkenés tekintetében az alperesek alaptalanul hivatkoztak a fellebbezésükben arra, hogy - a szakértő megállapításával ellentétben - helyesen került bevételként elszámolásra a bérelt ingatlanon végzett beruházások értéke, vagyoncsökkenés pedig emiatt az adósnál nem következett be. Annak eldöntése, hogy a bérelt ingatlanon végzett beruházás ellenértékét az adós helyesen számolta-e el, továbbá hogy ennek, valamint a tárgyi eszköz kivezetéseknek az eredményeként bekövetkezett-e vagyonvesztés az adósnál, könyvszakértői kompetenciába tartozó szakkérdésnek minősült.

[15] Az adott esetben a szakértő az alperesek észrevételeinek ismeretében is fenntartotta a megállapítását és részletesen kifejtette ennek indokait. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §-ában foglalt rendelkezések helytálló alkalmazásával fogadta el e tekintetben a szakértő nyilatkozatát és állapította meg, hogy az alpereseknek ezek a magatartásai egyrészt sértették a hitelezők érdekeit, másrészt azok következtében az adós vagyona 32 000 000 forinttal csökkent.