62014CJ0383[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. szeptember 3. Etablissement national des produits de l'agriculture et de la mer (FranceAgriMer) kontra Société Sodiaal International. A Conseil d'État (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme - 2988/95/EK, Euratom rendelet - 3. cikk - Közösségi támogatás visszatéríttetése - Közigazgatási szankció - Közigazgatási intézkedés - Elévülési idő. C-383/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2015. szeptember 3. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme - 2988/95/EK, Euratom rendelet - 3. cikk - Közösségi támogatás visszatéríttetése - Közigazgatási szankció - Közigazgatási intézkedés - Elévülési idő"

A C-383/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Franciaország) a Bírósághoz 2014. augusztus 11-én érkezett, 2014. május 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Établissement national des produits de l'agriculture et de la mer (FranceAgriMer)

és

a Sodiaal International SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: S. Rodin tanácselnök, E. Levits (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Sodiaal International SA képviseletében F. Plottin és J.-C. Cavaillé avocats,

- a francia kormány képviseletében D. Colas és S. Ghiandoni, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében I. Chalkias és A. Vasilopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Sauka és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Établissement national des produits de l'agriculture et de la mer (mezőgazdasági és halászati termékekkel foglalkozó nemzeti iroda, FranceAgriMer) és a Sodiaal International SA (a továbbiakban: Sodiaal International) között a kazeinátok előállításához az utóbbi által jogtalanul kapott közösségi támogatás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2988/95 rendelet harmadik preambulumbekezdése kimondja:

"mivel az erre a decentralizált igazgatásra és az ellenőrző rendszerekre vonatkozó részletek a vonatkozó közösségi politikák alapján különböző részletes rendelkezések tárgyát képezik; mivel ugyanakkor a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályokat minden területen fel kell számolni [helyesen: a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben minden területen fel kell lépni]".

4 A 2988/95 rendelet 1. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.

(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt."

5 A 2988/95 rendelet 3. cikke értelmében:

"(1) Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak.

Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.

A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.

Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve, ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.

[...]

(3) A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1), illetve (2) bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak."

6 Ugyanezen rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után: (2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása a megszerzett előny, valamint - megfelelő rendelkezés esetében - az átalány alapján meghatározható kamat elvonására korlátozódik. [...] (4) Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak."

- tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség formájában,

- [...]

7 A 2988/95 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól: "(1) A szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok a következő közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után:

a) közigazgatási bírság fizetése;

b) olyan összeg megfizetése, amely a jogtalanul szerzett vagy kicsalt összeget - adott esetben kamataival együtt - meghaladja; [...]

c) a közösségi szabályok által nyújtott előny teljes vagy részleges megvonása, [...]

d) az előnyből való kizárás vagy annak megvonása a szabálytalanságot követő időszak vonatkozásában;

e) a közösségi támogatási rendszerben való részvételhez szükséges jóváhagyás vagy elismerés ideiglenes megvonása;

f) a szabályokban rögzített feltételek teljesülését célzó biztosíték vagy letét elvesztése, vagy a jogtalanul elengedett biztosíték összegének visszafizetése;

g) [a Tanács által elfogadott ágazati szabályokban előírt] egyéb, tisztán gazdasági jellegű szankciók, amelyek természetüket és alkalmazási körüket tekintve egyenértékűek [...]".

A francia jog

8 A polgári törvénykönyv 2262. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Minden igény - akár dologi jogi, akár kötelmi jogi - harminc év alatt évül el."

Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9 A Sodiaal Industrie SA 1998 során a fölözött tejből származó kazein és kazeinátok előállítására nyújtott támogatásról szóló, 1990. október 10-i 2921/90/EGK bizottsági rendelet (HL L 279., 22. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 387. o.) rendelkezései alapján közösségi támogatásban részesült.

10 2001 folyamán az Agence centrale des organismes d'intervention dans le secteur agricole (a mezőgazdasági ágazatban működő intervenciós hivatalok központi ügynöksége, ACOFA) alkalmazottai által végzett ellenőrzésre került sor. Ezen ellenőrzés során fény derült arra, hogy a Sodiaal Industrie SA által 1998 nyarán előállított kazeinátok mennyisége kevesebb volt, mint amely után a társaság támogatásban részesült.

11 2007. július 11-i határozatával az Office national interprofessionnel de l'élevage et de ses productions (az állattenyésztéssel és az előállított termékekkel foglalkozó országos szakmaközi hivatal, Oniep) felszólította a Sodiaal Industrie SA-t 288051,14 euró összeg visszatérítésére, amely a jogosulatlanul kapott támogatás összegének felelt meg.

12 2008. június 30-án a Sodiaal Industrie SA beolvadással egyesült a Sodiaal International társasággal.

13 2010. február 11-i ítéletével a tribunal administratif de Paris (párizsi közigazgatási bíróság) helyt adott a Sodiaal Industrie SA jogutódjaként eljáró Sodiaal International társaság által az említett határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelemnek.

14 2012. május 29-i ítéletével a cour administrative d'appel de Paris (párizsi közigazgatási fellebbviteli bíróság) elutasította az Office national interprofessionnel de l'élevage et de ses productions jogutódjaként létrehozott FranceAgriMer által az említett ítélettel szemben benyújtott fellebbezést.

15 A FranceAgriMer felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Conseil d'État (államtanács) előtt.

16 Kérelmének alátámasztására a FranceAgriMer különösen arra hivatkozott, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett elévülési idő nem alkalmazandó a vitatott határozatra, mivel e határozat nem egy közigazgatási szankció, hanem egy közigazgatási intézkedés alkalmazására vonatkozott.

17 A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének rendelkezései ugyanis kizárólag abban az esetben alkalmazandók, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak lejártáig nem szabott ki a rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankciót. Az e határidőn belül meghozott, a rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedések hiányában az említett rendelkezések nem alkalmazandók. A FranceAgriMer szerint tehát a polgári törvénykönyv 2262. cikkében foglalt - ugyanakkor bírósági úton csökkentett -30 éves határidőt kellett volna alkalmazni.

18 E körülmények között a Conseil d'État felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének rendelkezései, amelyek értelmében az elévülés legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, a közigazgatási eljárás e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban történt felfüggesztésének esetét kivéve, kizárólag abban az esetben alkalmazandók-e, amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak lejártáig nem szabott ki [az említett] rendelet 5. cikke értelmében vett szankciót, vagy az e határidőn belül meghozott, [ugyanezen] rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedés hiányában is alkalmazandók?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az ott meghatározott elévülési időt nemcsak az e rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankciók kiszabását eredményező szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárásokban kell alkalmazni, hanem az említett rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedések elfogadását eredményező eljárásokban is.

20 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét is, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (lásd: Yaesu Europe ítélet, C-433/08, EU:C:2009:750, 13. pont, ebookers.com Deutschland ítélet, C-112/11, EU:C:2012:487, 12. pont, Brain Products ítélet, C-219/11, EU:C:2012:742, 13. pont, valamint Utopia-ítélet, C-40/14, EU:C:2014:2389, 27. pont).

21 Így elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése "a[z uniós] joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás[t]" vezet be "az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében", valamint hogy - amint az e rendelet harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik - "a[z Unió] pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben minden területen fel kell lépni".

22 Ezenfelül a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az eljárások tekintetében a szabálytalanság elkövetésétől számítandó elévülési időt állapít meg, amely szabálytalanság e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint "[az uniós] jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a[z Unió] általános költségvetése [...] kárt szenved[...] vagy szenved[het]".

23 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett 3. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdésének szövegezése "szankció" kiszabásáról beszél, ami arra utalhat, hogy ez az albekezdés csak az e rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankciók kiszabását eredményező szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárásokban alkalmazandó.

24 Ez a szó szerinti értelmezés azonban nem döntő. Ugyanis, másodsorban, el kell végezni az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének rendszertani elemzését.

25 Így meg kell állapítani először is azt, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének ilyen rendszertani megközelítése alapján úgy kell tekinteni, hogy az e rendelkezést képező albekezdések olyan egységet alkotnak, amelynek rendelkezései nem választhatók el egymástól. E rendelkezés negyedik albekezdése ugyanis "jogvesztő" határidőt állapít meg az említett rendelkezés első albekezdése szerinti, a szabálytalanság elkövetésétől számított négyéves határidő mellett. Az említett cikk által megállapított elévülési rendszer általános felépítésével ellentétes lenne, ha eltérő hatályt tulajdonítanánk ezeknek az albekezdéseknek. Egy ilyen megközelítés ellentétes lenne továbbá a 2988/95 rendelet azon célkitűzésével, hogy e rendszer számára koherens keretet biztosítson.

26 Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének rendszertani és teleologikus értelmezése ezért megköveteli, hogy a közigazgatási intézkedésekre is alkalmazzák az ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében előírt "jogvesztő" határidőt.

27 Meg kell továbbá jegyezni, hogy ez a megközelítés megfelel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának, amelyet a Pfeifer & Langen ítéletében C-52/14, EU:C:2015:381) is megerősített. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazásakor nem kell különbséget tenni a közigazgatási szankciók és a közigazgatási intézkedések között. A Bíróság egyértelműen amellett foglalt állást, hogy ez a rendelkezés mind az e rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankció kiszabásához vezető szabálytalanságokra, mind az említett rendelet 4. cikke értelmében vett, olyan közigazgatási intézkedés tárgyát képező szabálytalanságokra alkalmazandó, amely intézkedés, anélkül hogy szankció jelleget öltene, a jogosulatlanul megszerzett előny elvonását vonja maga után (lásd ebben az értelemben: Handlbauer-ítélet C-278/02, EU:C:2004:388, 33. és 34. pont; Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai ítélet, C-278/07-C-280/07, EU:C:2009:38, 22. pont; Cruz & Companhia ítélet, C-341/13, EU:C:2014:2230, 45. pont; Pfeifer&Langen ítélet, C-52/14, EU:C:2015:381, 23. pont).

28 A Bíróság ugyanis már rámutatott arra, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan szabálytalanságokat, amelyek a 2988/95 rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedések meghozatalát vonják maguk után, az e szabálytalanságok elkövetésétől számított négyéves elévülési időt követően elévülteknek kell tekinteni, figyelembe véve az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, az elévülés megszakadását kiváltó cselekményeket, és tiszteletben tartva az említett 3. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében foglalt felső határt (Cruz & Companhia ítélet, C-341/13, EU:C:2014:2230, 64. pont).

29 A Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatából kitűnik továbbá, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének értelmezése a közigazgatási szankció és közigazgatási intézkedés lehetőségére egyaránt vonatkozik (Pfeifer&Langen ítélet, C-52/14, EU:C:2015:381, 40., 43. és 47. pont).

30 Végül meg kell említeni a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése által elérni kívánt célkitűzéseket. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az e rendelkezés szerinti határidő a gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben: Handlbauer-ítélet, C-278/02, EU:C:2004:388, 40. pont; SGS Belgium és társai ítélet, C-367/09, EU:C:2010:648, 68. pont). Ugyanis ők azok, akiknek meg kell tudniuk határozni az ügyleteik közül azokat, amelyek véglegesen lezárultak, és azokat, amelyek továbbra is vizsgálat alá vonhatók (Pfeifer & Langen ítélet, C-52/14, EU:C:2015:381, 24. és 64. pont).

31 A fentiek alapján a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető sem akként, hogy az a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének értelmezésére korlátozódna, sem pedig akként, hogy e 3. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdése egyedül és kizárólag e rendelet 5. cikke szerinti közigazgatási szankciókra utalna.

32 A teljesség érdekében hangsúlyozni kell, hogy ez az értelmezés nem érinti a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését, amely szerint a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az említett 3. cikk (1), illetve (2) bekezdésében előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak (lásd ebben az értelemben: Cruz & Companhia ítélet, C-341/13, EU:C:2014:2230, 54. pont; Ze Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C-201/10 és C-202/10, EU:C:2011:282, 25. pont).

33 A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ott meghatározott elévülési időt nemcsak az e rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankciók kiszabását eredményező szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárásokban kell alkalmazni, hanem az említett rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedések elfogadását eredményező eljárásokban is.

A költségekről

34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ott meghatározott elévülési időt nemcsak az e rendelet 5. cikke értelmében vett közigazgatási szankciók kiszabását eredményező szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárásokban kell alkalmazni, hanem az említett rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedések elfogadását eredményező eljárásokban is.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.