62012CJ0214[1]

A Bíróság (második tanács) 2013. október 24-i ítélete. Land Burgenland (C-214/12 P), Grazer Wechselseitige Versicherung AG (C-215/12 P) és Osztrák Köztársaság (C-223/12 P) kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Állami támogatások - Jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás - A Bank Burgenland AG privatizációja keretében a Grazer Wechselseitige (GRAWE) csoportnak nyújtott támogatás - A piaci ár meghatározása - Pályázati eljárás - A legmagasabb árajánlatra hatással nem lévő jogellenes feltételek - Az úgynevezett »magáneladó« kritériuma - A közhatalmat gyakorló államra és a részvényesi minőségében eljáró államra háruló kötelezettségek közötti különbségtétel - A bizonyítékok elferdítése - Indokolási kötelezettség. C-214/12. P., C-215/12. P. és C-223/12. P. sz. egyesített ügyekben

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2013. október 24. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - Állami támogatások - Jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás - A Bank Burgenland AG privatizációja keretében a Grazer Wechselseitige (GRAWE) csoportnak nyújtott támogatás - A piaci ár meghatározása - Pályázati eljárás - A legmagasabb árajánlatra hatással nem lévő jogellenes feltételek - Az úgynevezett »magáneladó« kritériuma - A közhatalmat gyakorló államra és a részvényesi minőségében eljáró államra háruló kötelezettségek közötti különbségtétel - A bizonyítékok elferdítése - Indokolási kötelezettség"

A C-214/12. P., C-215/12. P. és C-223/12. P. sz. egyesített ügyekben,

a Land Burgenland (képviselik: U. Soltész, P. Melcher és A. Egger Rechtsanwälte)

fellebbezőnek,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik K. Petersen, T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben),

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2012. május 7-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, V. Kreuschitz és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben),

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Osztrák Köztársaság,

felperes az elsőfokú eljárásban (a C-214/12. P. sz. ügy);

a Grazer Wechselseitige Versicherung AG (székhelye: Graz [Ausztria], képviseli: H. Wollmann Rechtsanwalt)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2012. május 8-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik L. Flynn, V. Kreuschitz és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben),

alperes az elsőfokú eljárásban (a C-215/12. P. sz. ügy);

valamint

az Osztrák Köztársaság (képviselik: C. Pesendorfer és J. Bauer, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: K. Petersen, T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben),

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2012. május 7-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, V. Kreuschitz és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben),

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Land Burgenland (képviselik: U. Soltész, P. Melcher és A. Egger Rechtsanwälte),

felperes az elsőfokú eljárásban (a C-223/12. P. sz. ügy),

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.-C. Bonichot és A. Arabadjiev (előadó) bírák,

főtanácsos: M. Wathelet,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. június 19-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezéseikben a Land Burgenland (a C-214/12. P. sz. ügy) és az Osztrák Köztársaság (a C-223/12. P. sz. ügy) az Európai Unió Törvényszéke T-268/08. és T-281/08. sz., Land Burgenland és Ausztria kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. február 28-án hozott ítéletének (a továbbiakban: Burgenland-ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Ausztria által a Bank Burgenland privatizációja céljára nyújtott C 56/06 (ex NN 77/06) sz. állami támogatásról szóló, 2008. április 30-i 2008/719/EK bizottsági határozat (HL L 239., 32. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti kereseteiket.

2 Fellebbezésében (a C-215/12. P. sz. ügy) a Grazer Wechselseitige Versicherung AG (a továbbiakban: GRAWE) az Európai Unió Törvényszéke T-282/08. sz., Grazer Wechselseitige Versicherung kontra Bizottság ügyben 2012. február 28-án hozott ítéletének (a továbbiakban: GRAWE-ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetét.

A jogvita előzményei

3 A Hypo Bank Burgenland AG (a továbbiakban: BB) a privatizációjáig osztrák jog szerinti részvénytársaságként működő regionális bank volt, amelynek székhelye Eisenstadtban, Ausztriában volt. 2005-ben a BB mérlegfőösszege 3,3 milliárd euró volt, és 100%-ban Burgenland tartomány tulajdonában állt.

4 Land Burgenland jelzálogbanktörvényének (Landes-Hypothekenbank Burgenland-Gesetz, az LGBl. 58/1991. száma, az LGBl. 63/1998. számában kihirdetett törvény szerinti változat) 4. §-a szerint Burgenland tartomány az osztrák polgári törvénykönyv (Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch) 1356. §-a értelmében a BB fizetésképtelensége esetén annak összes kötelezettségéért kezesként felelt. E törvény rendelkezései értelmében az említett bank hitelezői közvetlen igénnyel léphetnek fel a kezessel szemben, amely azonban csak abban az esetben köteles teljesítésre, ha a bank vagyona nem elegendő a hitelezők követeléseinek kielégítésére.

5 Ez az állami tulajdonban álló hitelintézetekre alkalmazandó, "Ausfallhaltungnak" nevezett teljesítési biztosítéki rendszer, különösen pedig az említett Land e kötelezettsége a BB és annak jogelődei vonatkozásában 1928 óta gyakorlatilag változatlan formában áll fenn. E rendszer mind időben, mind az összeg tekintetében korlátlan volt.

6 Az Európai Közösségek Bizottsága és az Osztrák Köztársaság közötti azon megegyezésnek megfelelően, amely alapján az E 8/02. sz. támogatásról szóló, 2003. április 30-i C(2003) 1329 végleges bizottsági határozatot (HL C 175., 8. o.) elfogadták, az Ausfallhaftungot 2007. április 1-jéig meg kellett szüntetni. Valamennyi olyan kötelezettség vonatkozásában, amelyek 2003. április 2-án fennálltak, az Ausfallhaftung főszabály szerint azok esedékességéig volt érvényben. 2003. április 2-tól 2007. április 1-jéig az Ausfallhaftungot új kötelezettségekre is fenn lehetett tartani, amennyiben azok 2017. szeptember 30-ig esedékessé válnak.

7 Két, 2003-ban, illetve 2005-ben végrehajtott sikertelen kísérletet követően a Land Burgenland egy harmadik pályázatot írt ki a BB privatizációjára, amelynek lefolytatásával a londoni (Egyesült Királyság) HSBC plc-vel együttműködésben a düsseldorfi (Németország) HSBC Trinkaus & Burkhardt KGaA befektetési bankot (a továbbiakban együtt: HSBC) bízta meg. Ez az eljárás 2005 októberében kezdődött egy sajtófelhívás közzétételével.

8 Két ajánlattevő, nevezetesen egyrészt a GRAWE, amely biztosítási szolgáltatások, valamint pénzügyi és lízingszolgáltatások széles körét kínáló olyan osztrák vállalkozás, amely 2006-ban a banki és befektetési ágazatban működő két pénzügyi vállalkozásban a GW Beteiligungserwerbs- und -verwaltungs-GmbH-val együtt jelentős közvetlen részesedésekkel rendelkezett, másrészt pedig az osztrák SLAV AG és SLAV Finanzbeteiligung GmbH vállalkozások, továbbá az ukrán Ukrpodshipnik és Ilyich részvénytársaságok részvételével működő osztrák-ukrán konzorcium (a továbbiakban: konzorcium) nyújtott be kötelező érvényű ajánlatot. Ezen ajánlatokat ezt követően egyedileg megvizsgálták, és szerződéses tárgyalásokat folytattak, amelyek 2006. március 4-én fejeződtek be.

9 2006. március 5-én a Land Burgenland a GRAWE-nak ítélte oda a BB-t, jóllehet a GRAWE által ajánlott vételár (100,3 millió euró) a konzorcium által ajánlott vételárnál (155 millió euró) lényegesen alacsonyabb volt. Ez a határozat különösen a HSBC 2006. március 4-i írásbeli ajánlásán alapult, amelyet a Land Burgenland kormányának tagjai részére a határozathozatal napján tett szóbeli tájékoztatások egészítettek ki. A HSBC ajánlásában lényegében kifejti, hogy jóllehet az ajánlott vételár alapján a konzorcium javára kellene dönteni, az egyéb kiválasztási szempontokra, nevezetesen a vételár megfizetésének biztosítottságára, a BB további, az Ausfallhaftung igénybevételének elkerülésével történő irányítására, a tőkeemelésekre és az ügyletek biztonságosságára figyelemmel azt javasolják, hogy a BB-t a GRAWE részére értékesítsék.

10 A BB átruházását, amelyet a Land Burgenland hatóságai 2006. március 7-én hivatalosan jóváhagytak, 2006. május 12-én lezárták. E lezárást megelőzően a BB az Ausfallhaftung keretében 700 millió euró értékű értékpapírt bocsátott ki, amelyből 320 millió eurót a privatizációs feltételek írtak elő, a "további" 380 millió euró pedig a vitatott határozat (35) preambulumbekezdése szerint nem szerepelt a GRAWE-vel és a konzorciummal kötendő szerződés tervezeteiben.

11 2006. április 4-én a konzorcium részéről panasz érkezett a Bizottsághoz, amely szerint az Osztrák Köztársaság a BB privatizációja során megsértette az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. A panaszos különösen azt kifogásolta, hogy az állítólag tisztességtelen és nem átlátható, valamint a panaszossal szemben hátrányosan megkülönböztető pályázati eljárás nyomán a BB-t nem a legmagasabb árajánlatot tevőnek, azaz a konzorciumnak, hanem a GRAWE-nak adták el.

12 2006. december 21-i levelében a Bizottság értesítette az osztrák hatóságokat azon határozatáról, hogy a BB GRAWE részére történő átruházása vonatkozásában megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. E határozatot 2007. február 8-án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 28., 8. o.). A Bizottság 2008. április 30-án elfogadta a vitatott határozatot.

13 Azon kérdés eldöntése érdekében, hogy a GRAWE szelektív előnyben részesült-e, a Bizottság megvizsgálta, hogy a Land Burgenland úgy járt-e el, mint minden más, piacgazdasági feltételek mellett működő eladó (a továbbiakban: az úgynevezett "magáneladó" kritériuma). E tekintetben a Bizottság a vitatott határozat (120)-(122) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy egy magáneladó két esetben választhat a legmagasabb árajánlatnál alacsonyabb árajánlatot.

14 Az első eset az, amikor nyilvánvaló, hogy a legmagasabb árajánlatot tevő részére történő eladás nem megvalósítható, ami a jelen esetben először is a konzorcium gazdasági szilárdságán keresztül az ügylet biztonságosságának, másodszor pedig annak vizsgálatát teszi szükségessé, hogy mennyire valószínű, hogy a konzorcium nem szerzi meg a Finanzmarktaufsicht (osztrák pénzpiaci felügyeleti hatóság, a továbbiakban: FMA) által megkövetelt engedélyt. Márpedig a Bizottság szerint nemcsak hogy semmilyen ok nem volt arra, hogy a konzorcium által ajánlott 155 millió eurós vételár finanszírozhatóságában kételkedni kelljen, arra sem volt semmilyen utalás, illetve bizonyíték, hogy az FMA megtiltotta volna a BB-nek a konzorcium részére történő eladását.

15 A második eset az, amikor az áron kívüli más tényezők figyelembevétele indokolt, olyan értelemben, hogy csak olyan szempontok vehetők figyelembe, amelyeket a egy magáneladó is figyelembe venne, ami a Bizottság szerint kizárja azokat a kockázatokat, amelyek egy esetlegesen hatályban lévő és állami támogatásnak minősítendő garancia fizetésére vonatkozó kötelezettségből erednek, mint amilyen az Ausfallhaftung.

16 A Bizottság kifejti ezzel kapcsolatban, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint egyrészről a vállalkozás eladójaként eljáró állam szerepét, másrészről az államra mint a közhatalom hordozójára háruló kötelezettségeket nem szabad összekeverni. Márpedig egyetlen magáneladó sem fogadta volna el az olyan garanciavállalást, amely nem felel meg a piaci feltételeknek, az Ausfallhaftung megszüntetéséről szóló döntés pedig megerősíti, hogy az Ausfallhaftung nem tartozik e feltételek közé.

17 E körülmények között a Bizottság a vitatott határozat (175) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Osztrák Köztársaság a BB privatizációja keretében jogellenesen, az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével állami támogatást nyújtott a GRAWE-nek, e támogatás pedig nem összeegyeztethető a közös piaccal. Következésképpen e határozat 1., 2. és 4. cikkének szövege a következő: "1. cikk Az Ausztria által a GRAWE-nak az [EK 88. cikk (3) bekezdésének] rendelkezéseivel ellentétesen, ezáltal jogellenesen nyújtott támogatás nem összeegyeztethető a közös piaccal. A támogatás a pályázat keretében benyújtott két végleges árajánlat közötti különbségnek felel meg, amelyet az e határozat [(167)-(174) preambulumbekezdésében] meghatározott paramétereknek megfelelően kell kiigazítani. 2. cikk (1) Ausztria az 1. cikkben említett támogatást visszafizetteti a kedvezményezettel. [...] 4. cikk (1) Ausztria az e határozat kihirdetését követő két hónapon belül közli a Bizottsággal az alábbi információkat: [...]"

a) a kedvezményezettel visszafizettetendő teljes összeg (kamattal együtt), amelyet a Bizottság e határozatában megállapított paraméterekkel összhangban kell kiigazítani, valamint ezen összeg kiszámítási módjának pontos magyarázata, és a tulajdon független szakértő által történő értékelése;

A Törvényszék előtti eljárás, valamint a Burgenland-ítélet és a GRAWE-ítélet

18 A Törvényszék Hivatalához 2008. július 11-én benyújtott keresetlevelével a Land Burgenland (a T-268/08. sz. ügy), 2008. július 15-én benyújtott keresetlevelével az Osztrák Köztársaság (a T-281/08. sz. ügy), 2008. július 17-én benyújtott keresetlevelével pedig a GRAWE (a T-282/08. sz. ügy) keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

19 A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a 2009. április 20-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából, a felek meghallgatását követően egyesítette a T-268/08. és a T-281/08. sz. ügyet.

20 Kereseteik alátámasztása érdekében a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság kilenc jogalapot hozott fel. E jogalapok között szerepeltek különösen az alábbiak:

- az első, a BB piaci árának meghatározása során az EK 87. cikk (1) bekezdésének azáltal történő téves alkalmazására alapított jogalap, hogy a Bizottság e bank privatizációja érdekében tévesen követelte meg pályázati eljárás lefolytatását;

- a harmadik, az EK 87. cikk (1) bekezdésének azáltal történő téves alkalmazására alapított jogalap, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a BB-nek a konzorcium részére történő eladása esetén az FMA előtt lefolytatandó engedélyezési eljárás bizonytalan kimenetelét és esetlegesen hosszú időtartamát;

- a negyedik, az EK 87. cikk (1) bekezdésének azáltal történő téves alkalmazására alapított jogalap, hogy a Land Burgenland jogosult volt az Ausfallhaftungból eredő kockázatok figyelembevételére a GRAWE, illetve a konzorcium által benyújtott ajánlatok összehasonlítása érdekében;

- a hetedik, az EK 87. cikk (1) bekezdésének azáltal történő téves alkalmazására alapított jogalap, hogy a konzorcium ajánlata nem szolgálhatta a BB piaci ára meghatározásának alapját, valamint

- a nyolcadik, a BB privatizációja során az Ausfallhaftung keretében végzett értékpapír-kibocsátás helytelen értékelésére alapított jogalap.

21 Keresetének alátámasztása érdekében a GRAWE különböző jogalapokat hozott fel, amelyek közül néhányat az EK 87. cikk (1) bekezdésének a következőkkel kapcsolatos téves alkalmazására alapított: mindenekelőtt a BB piaci árának meghatározása, továbbá az Ausfallhaftung figyelembevételének megtagadása, végül pedig a vételár szintjén a negatív különbség lehetőségének a Bizottság általi téves megítélése.

22 A Burgenland-ítéletben és a GRAWE-ítéletben a Törvényszék a hozzá benyújtott kereseteket egészükben elutasította. Különösen, a Törvényszék lényegében a következőket állapította meg:

- a Bizottság a jelen ügyben a BB piaci árának meghatározása érdekében hagyatkozhatott kizárólag a konzorcium által benyújtott ajánlatra, és nem volt szükséges szakértői vélemények beszerzése;

- a Bizottság nem tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az FMA előtti eljárásnak a BB konzorcium részére történő átruházására irányuló döntés esetén várható bizonytalan kimenetele és valószínűsíthetően hosszabb időtartama nem igazolhatja a konzorcium mint vevő kizárását;

- nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy az ajánlatok értékelése keretében mellőzte az Ausfallhaftung figyelembevételét, mivel olyan állami támogatásról van szó, amelyre nem rendes piaci feltételek mellett vállaltak kötelezettséget, ezért pedig nem vehető figyelembe a hatóságok által tanúsított magatartásnak a magáneladó kritériuma alapján történő mérlegelése során, valamint

- az Ausfallhaftung keretében végzett értékpapír-kibocsátás mérlegelése nem téves, mivel bizonyított, hogy a konzorcium az ajánlatában nem vette figyelembe a 380 millió euró értékű további értékpapírokat, és nem bizonyított az sem, hogy a GRAWE e további értékpapírok folytán nem részesült további előnyben, sem pedig az, hogy minden előnyt egyéb módon semlegesítettek.

A Bíróság előtti eljárás

23 A Bíróság Hivatalához 2012. július 25-én benyújtott beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság kérte, hogy a Land Burgenland kérelmeinek támogatása érdekében a C-214/12. P. sz. eljárásba, az Osztrák Köztársaság kérelmeinek támogatása érdekében pedig a C-223/12. P. sz. eljárásba beavatkozhasson.

24 A Bíróság elnöke 2012. szeptember 20-i végzésével az említett ügyekben megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozását.

25 A Bíróság elnöke 2012. szeptember 26-i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette C-214/12. P. sz., C-215/12. P. sz. és a C-223/12. P. sz. ügyeket.

A felek kérelmei

26 A Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen, helyezze hatályon kívül a Burgenland-ítéletet, a vitatott határozat megsemmisítésével hozzon végleges határozatot a jogvitában, és a Bizottságot kötelezze mind a jelen eljárásban, mind pedig a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére, továbbá

- másodlagosan, helyezze hatályon kívül a Burgenland-ítéletet, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez, a költségekről pedig jelenleg ne határozzon.

27 A GRAWE azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen, helyezze hatályon kívül a GRAWE-ítéletet, a vitatott határozat megsemmisítésével hozzon végleges határozatot a jogvitában, és a Bizottságot kötelezze mind a jelen eljárásban, mind pedig a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére, továbbá

- másodlagosan, helyezze hatályon kívül a GRAWE-ítéletet, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez, a költségekről pedig jelenleg ne határozzon.

28 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen, utasítsa el a fellebbezéseket, és a Land Burgenlandot, a GRAWE-t, valamint az Osztrák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére, továbbá

- másodlagosan, állapítsa meg, hogy a C-215/12. P. sz. ügyben a per állása lehetővé teszi a határozathozatalt, a T-282/08. sz. ügyben benyújtott keresetet mint megalapozatlant utasítsa el, és a GRAWE-t kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésekről

29 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Land Burgenland négy, a GRAWE három, az Osztrák Köztársaság pedig két jogalapot hoz fel.

30 Mivel a három fellebbezésben felhozott jogalapok azonosak vagy hasonlóak, azokat együtt kell elbírálni. Így először is a Land Burgenland fellebbezésében felhozott második jogalapot, valamint a GRAWE és az Osztrák Köztársaság fellebbezéseiben felhozott első jogalapot kell megvizsgálni, amelyek arra vonatkoznak, hogy a BB-re benyújtott ajánlatok értékelése szempontjából mennyiben relevánsak az Ausfallhaftunghoz kapcsolódó kockázatok.

Az arra vonatkozó jogalapokról, hogy a BB-re benyújtott ajánlatok értékelése szempontjából mennyiben relevánsak az Ausfallhaftunghoz kapcsolódó kockázatok

A felek érvei

31 Második fellebbezési jogalapjában a Land Burgenland, valamint első fellebbezési jogalapjaikban az Osztrák Köztársaság és a GRAWE azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot azáltal, hogy a BB megvásárlása érdekében tett ajánlatok értékelése során elmulasztotta figyelembe venni az Ausfallhaftunghoz kapcsolódó kockázatokat.

32 Először is, a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság szerint a Törvényszék a Burgenland-ítélet 154-158. pontjában tévesen alapította álláspontját a C-278/92-C-280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. szeptember 14-én hozott ítéletre (EBHT 1994., I-4103. o.), valamint a C-334/99. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. január 28-án hozott ítéletre (EBHT 2003., I-1139. o.), amelyek különbséget tesznek a közhatalmat gyakorló államra, valamint a valamely társaságban tulajdonosi és részvényesi minőségében eljáró államra háruló kötelezettségek között. Márpedig, mivel az Ausfallhaftung ellenszolgáltatás fejében nyújtott magánjogi garanciavállalást jelent, a hozzá kapcsolódó kockázatok a BB tulajdonosaként és részvényeseként terhelik a Land Burgenlandot. Ezenkívül ebben az időszakban a BB - a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló tényállással ellentétben - nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás.

33 A Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság a válaszukban - amely arra a kérdésre szorítkozik, hogy a C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben 2012. június 5-én hozott ítélet milyen hatással van a jelen fellebbezések alapjául szolgáló ügyekre - kifejtik, hogy ebből az ítéletből az következik, hogy valamely tagállam kizárólag azért, mert a közhatalmi jogosítványainak gyakorlásával biztosít forrásokat, még nem közhatalomként jár el. Következésképpen az a körülmény, hogy a Land Burgenland a BB-vel szemben fennálló kötelezettségeit törvényben vállalta, nem írhatja felül azt, hogy e kötelezettségek a BB részvényesének minőségében terhelik a Land Burgenlandot. Ezenkívül, mivel a Bizottság nem folytatta le az összes releváns körülménynek a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítéletben megkövetelt átfogó mérlegelését, a Törvényszék nem állapíthatta volna meg, hogy az Ausfallhaftung közhatalmi jogosítványok gyakorlása kapcsán terhelte a Land Burgenlandot.

34 Másodszor, a Törvényszék tévesen mulasztotta el figyelembe venni a Törvényszék T-11/95. sz., BP Chemicals kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletét (EBHT 1998., II-3235. o.), valamint a T-29/10. és T-33/10. sz., Hollandia és ING Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. március 2-án hozott ítéletét, amelyekből az következik, hogy valamely intézkedésnek a magánbefektető kritériuma alapján történő mérlegelése keretében figyelembe kell venni az ezt megelőzően nyújtott támogatásokat ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a támogatás fennállását, adott esetben pedig annak intenzitását. Márpedig nem vitatott, hogy az Ausfallhaftung létező és jogszerű támogatás volt, amelyet ezért figyelembe kellett volna venni.

35 Harmadszor, az uniós jog egységessége és koherenciája is megköveteli az Ausfallhaftung figyelembevételét. Következetlen lenne ugyanis egyrészt elismerni az Ausfallhaftung jogszerűségét és előírni a Land Burgenlandnak, hogy azt a szükséges minimumra korlátozza, másrészt viszont megtiltani neki, hogy a BB eladása során figyelembe vegye az Ausfallhaftunghoz kapcsolódó kockázatokat. Az EK 87. cikk (1) bekezdésének ilyen értelmezése gyakorlatilag ellehetetlenítené az állami vállalkozások privatizációját.

36 Negyedszer, a Burgenland-ítélet 158. pontja érthetetlen, mivel az a "fentebb leírt jellemző[k]re" utal annak megállapítása érdekében, hogy az Ausfallhaftungra nem rendes piaci feltételek mellett vállaltak kötelezettséget. Ilyen megállapítás ugyanis az Ausfallhaftung említett ítéletben leírt jellemzői közül egyikből sem következik.

37 A GRAWE azt kifogásolja, hogy a Törvényszék először is tévesen alkalmazta a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet. A Land Burgenland gazdasági tevékenység keretében alakította ki az Ausfallhaftungot a BB-t terhelő kötelezettségekre. E felelősség elválaszthatatlan a pénzügyi szolgáltatások területén kereskedelmi tevékenység gyakorlásáról szóló, 1928-ban hozott határozattól. Márpedig az Ausfallhaftungnak az volt a rendeltetése, hogy saját tőkét bocsásson a BB rendelkezésére, ami gazdaságilag hasonló a személyegyesítő társaság formájában történő bankalapításhoz. Így az Ausfallhaftung olyan kötelezettség, amelyet a Land Burgenland a BB tulajdonosának minőségében vállalt, vagyis figyelembe kell venni a magáneladó kritériumának mérlegelése keretében.

38 A GRAWE a válaszában - amely szintén arra a kérdésre szorítkozik, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet milyen hatással van a jelen ügyekre - úgy véli, hogy ezen ítéletből kitűnik: annak, hogy az előnyt milyen módon - a jelen esetben törvényi úton - nyújtották, nincs semmi jelentősége azon kérdés szempontjából, hogy azt az állam közhatalomként vagy részvényesi minőségében eljárva nyújtotta. Márpedig a Törvényszék téves kritériumot alkalmazott, amennyiben az Ausfallhaftung jogszabályi jellegéből indult ki. Ezenkívül a Törvényszék soha nem tette fel azt a kérdést, hogy a Land Burgenland részvényesi minőségében vállalta-e az Ausfallhaftungot. E tekintetben a GRAWE úgy véli, hogy semmi nem akadályoz meg valamely tagállamot abban, hogy egyszerre kövessen szociális és - mint a jelen ügyben is - jövedelmezőségi célokat. A Land Burgenland ugyanis az Ausfallhaftungért járó olyan díjazásnak megfelelő osztalékokat kap, amely a saját források szerepét látja el. A GRAWE szerint, még ha az előnynek támogatásjellege is van, ez nem zárja ki, hogy e támogatást részvényesként nyújtsák.

39 Másodszor, a jelen ügyek körülményei és a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló körülmények közötti, a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság által kiemelt különbségekhez a GRAWE hozzáteszi, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság is figyelembe vette a telephely szanálásával járó költségeket, továbbá hogy az ezen ügyben tett intézkedéseket az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével hajtották végre.

40 Harmadszor, a GRAWE azt állítja, hogy a GRAWE-ítélet sérti a jogbiztonság elvét, valamint a koherencia követelményét. Mivel a C(2003) 1329 végleges határozat az Ausfallhaftung uniós joggal való összhangját állapította meg, szükséges, hogy valamennyi gazdasági szereplő bízhasson e határozatban azon gazdasági következményeket illetően is, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak e határozathoz. Márpedig a vitatott határozat és a GRAWE-ítélet megkérdőjelezte e határozatot.

41 Negyedszer, a GRAWE a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság által hivatkozottakkal azonos okokból úgy véli, hogy a fent hivatkozott Hollandia és ING Groep kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapján a Törvényszéknek el kell ismernie, hogy az Ausfallhaftungot figyelembe kell venni a magáneladó kritériumának mérlegelése során.

42 Ötödször, a GRAWE hangsúlyozza, hogy az Ausfallhaftung által a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatás nem ugyanolyan mértékű attól függően, hogy e garanciát konkrétan igénybe veszik-e, vagy pedig a Land Burgenland által a BB-vel szemben csak esetlegesen vállalt kötelezettségről van-e szó. A csupán potenciális kifizetések ugyanis csekélyebb hatást gyakorolnak a versenyre, mint a konkrét kifizetések. Így az Ausfallhaftung igénybevételének elkerülése érdekében a Land Burgenland által tett intézkedések a piaci verseny torzulásának korlátozását szolgálták. Következésképpen a Törvényszék álláspontja árt az EK 87. cikk (1) bekezdése hatékony érvényesülésének.

43 A GRAWE hozzáteszi, hogy a pénzügyi válság során számos tagállam részesített tőkejuttatásban hitelintézeteket, ezen állami tőkét pedig a verseny védelme és a piaci működés rendes feltételeinek helyreállítása érdekében a lehető leggyorsabban saját forrásokkal kellett felváltani. Márpedig a vitatott határozat és a GRAWE-ítélet jelentős akadályokat gördít e folyamat elé.

44 A GRAWE az e kérdéssel kapcsolatos érvelésének lezárásaként kiemeli, hogy az Ausfallhaftungot figyelembe véve a GRAWE ajánlata volt a legjobb.

45 A Bizottság vitatja a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE által előadott érvelést.

A Bíróság álláspontja

46 Első érvével a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE lényegében azt állítja, hogy tekintettel az Ausfallhaftung jellemzőire, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta mind a BB tulajdonosaként és részvényeseként eljáró Land Burgenland szerepét, mind pedig ebből eredően a magánbefektető kritériumát, ahogy az a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből és a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből következik.

47 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a Burgenland-ítélet 155. és 156. pontjában, valamint a GRAWE-ítélet 128. és 129. pontjában helyesen idézte fel e fogalmat, ahogy az a Bíróság említett kritériummal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik.

48 Ezt követően, a Burgenland-ítélet 157. pontjában és a GRAWE-ítélet 130. pontjában a Törvényszék az említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megállapította, hogy a magánbefektető kritériumának alkalmazása keretében a meghatározó az, hogy a szóban forgó intézkedéseket egy rövidebb vagy hosszabb távon nyereségszerzésre törekvő ilyen befektető is megtette volna-e.

49 Végül a Burgenland-ítélet 158. pontjában és a GRAWE-ítélet 131. pontjában a Törvényszék a tényállás szabad mérlegelése keretében megállapította, hogy az Ausfallhaftungra - annak jellemzőit figyelembe véve - nem rendes piaci feltételek mellett vállaltak kötelezettséget.

50 E feltételek mellett a Törvényszék a Burgenland-ítélet 158. és 159. pontjában, valamint a GRAWE-ítélet 131. pontjában helyesen állapította meg, hogy az osztrák hatóságok magatartásának a magáneladó kritériuma alapján történő mérlegelése során nem lehetett figyelembe venni az Ausfallhaftungot, következésképpen pedig nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy a konzorcium, valamint a GRAWE által benyújtott ajánlatok értékelése során nem tulajdonított jelentőséget az Ausfallhaftungnak.

51 Ezenkívül, a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet hatását illetően meg kell állapítani, hogy ez az ítélet elsősorban azt vizsgálta, hogy a magánbefektető kritériuma - amelynek alkalmazhatóságát a Bizottság az ezen ítélet meghozatala alapjául szolgáló ügy tárgyát képező határozatban kizárta - alkalmazható-e ezen ügy körülményeire, nem pedig ugyanezen kritérium konkrét alkalmazását (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 75. pontját). A jelen ügyekben viszont nem vitatott, hogy a Bizottság alkalmazta a magáneladó kritériumát, a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE pedig éppen annak a Törvényszék általi helybenhagyását vitatja, amilyen módon e kritériumot a Bizottság alkalmazta.

52 Márpedig e kritérium alkalmazását illetően a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet megerősítette a különösen a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből és a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből eredő azon ítélkezési gyakorlatot, amely szerint azon kérdés mérlegelése szempontjából, hogy ugyanazt az intézkedést egy rendes piaci feltételek mellett működő, az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magáneladó is megtette volna-e, az államnak csak a részvényesi minőségében fennálló helyzetéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni, kizárva azokat, amelyek az állam közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 79. pontját).

53 A Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítéletben ezenkívül kimondta, hogy e mérlegelés keretében az előny rendelkezésre bocsátásának formája és az állami beavatkozás eszközeinek jellege közömbös, amennyiben az érintett tagállam az érintett vállalkozás részvényesének minőségében nyújtotta az említett előnyt (lásd a Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 91. és 92. pontját).

54 A Törvényszék által ezzel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatot illetően a Burgenland-ítéletből és a GRAWE-ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE állításainak elutasítását ez utóbbiak állításával ellentétben nem az Ausfallhaftung jogszabályi eredetére alapította. A Törvényszék ugyanis megvizsgálta, hogy a magáneladó kritériumának alkalmazása során figyelembe kell-e venni az Ausfallhaftungot, és megállapította, hogy egy magáneladó nem vállalt volna ilyen garanciát.

55 Márpedig a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE nem ad elő egyetlen olyan érvet sem, amely kétségbe vonhatná a fenti megállapítást, hanem maguk is azt állítják, hogy az Ausfallhaftung állami támogatásnak minősül, mint azt egyébként a Bizottság a C(2003) 1329 végleges határozatban megállapította.

56 E feltételek mellett, továbbá mivel a támogatás nyújtásával az állam per definitionem más célokat követ, mint a tulajdonában lévő vállalkozás rendelkezésére bocsátott eszközök jövedelmezősége, meg kell állapítani, hogy ezen eszközöket az állam főszabály szerint közhatalmi jogosítványainak gyakorlásával nyújtja.

57 Amennyiben a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE azt állítja, hogy az Ausfallhaftung révén a Land Burgenland mégis jövedelmezőségi célokat követett, vagy legalábbis ilyen céljai is voltak, emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely tagállam a magáneladó kritériumához hasonló kritériumra hivatkozik, kétség esetén az ő feladata egyértelműen, objektív és ellenőrizhető adatok alapján bizonyítani, hogy a végrehajtott intézkedés a részvényesi minőségéből ered (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 82. pontját).

58 Ezen adatokból világosan ki kell tűnnie, hogy az érintett tagállam a gazdasági előny nyújtását megelőzően vagy azzal egyidejűleg meghozta azt a döntést, hogy a ténylegesen végrehajtott intézkedéssel befektet az ellenőrzött állami vállalkozásba (a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 83. pontja).

59 Ezzel összefüggésben többek között olyan szempontokat lehet elvárni, amelyekből kitűnik, hogy e döntés olyan gazdasági értékeléseken alapul, amelyek összemérhetők azokkal, amelyeket az adott ügy körülményei között az említett tagállaméhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő, ésszerűen gondolkodó magánbefektető az említett befektetés végrehajtása előtt lefolytatott volna annak érdekében, hogy meghatározza az ilyen befektetés jövőbeli jövedelmezőségét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 84. pontját).

60 A Bizottságnak csak akkor feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely a tagállam által szolgáltatott adatokon kívül figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden egyéb olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a szóban forgó intézkedés az említett tagállam részvényesi vagy közhatalmi minőségéből ered, ha az érintett tagállam az elvárásoknak megfelelő jellegű adatokat juttat el a Bizottsághoz (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 86. pontját).

61 Ugyanakkor a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE sem a közigazgatási eljárás során, sem pedig a Törvényszék előtt nem hivatkozott olyan adatokra, amelyekből kitűnne, hogy az Ausfallhaftung bevezetése vagy hatályban tartása a Land Burgenland által ezen intézkedés jövedelmezőségének meghatározása érdekében lefolytatott gazdasági értékeléseken alapulna. Ebből következik, hogy a Bizottság az Ausfallhaftungot illetően nem volt köteles ilyen átfogó mérlegelést lefolytatni, továbbá hogy a Burgenland-ítélet és a GRAWE-ítélet ilyen szempontból nem tartalmaz hibákat.

62 Azon érvet illetően, amely szerint a Törvényszék nem vette figyelembe a fent hivatkozott BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, valamint a fent hivatkozott Hollandia és ING Groep kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, amelyekre a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE utal, hangsúlyozni kell, hogy mivel az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyek ténybeli és jogi háttere jelentősen eltér a jelen jogviták alapjául szolgáló ügyekétől, ezek az ítéletek a jelen ügyben nem relevánsak.

63 Végül elegendő megállapítani, hogy a Burgenland-ítélet 158. pontját ugyanezen ítéletnek különösen a 2., 3. és 149. pontjára tekintettel kell értelmezni, ami lehetővé teszi az említett 158. pont tartalmának megértését.

64 A fentiekből következik, hogy a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE állításainak elutasításával a Törvényszék nem követte el az előbbiek által kifogásolt téves jogalkalmazást, sem az uniós jog egységessége és koherenciája, sem pedig a jogbiztonság elve vagy az őt terhelő indokolási kötelezettség állítólagos megsértését.

65 Következésképpen a Land Burgenland által előadott második fellebbezési jogalapot, valamint az Osztrák Köztársaság és a GRAWE által előadott első fellebbezési jogalapokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

Az arra vonatkozó fellebbezési jogalapokról, hogy az FMA előtti eljárás várható kimenetele és időtartama milyen hatással van a konzorcium és a GRAWE által benyújtott ajánlatok értékelésére

A felek érvei

66 Negyedik fellebbezési jogalapjában a Land Burgenland, második fellebbezési jogalapjában pedig az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését, amikor a Burgenland-ítélet 106-140. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az FMA előtti eljárásnak a BB konzorcium részére történő eladása esetén várható bizonytalan kimenetele és valószínűsíthetően hosszabb időtartama nem indokolja a BB-nek a GRAWE részére történő eladását.

67 Először is, a Törvényszék a Burgenland-ítélet 119. és 120. pontjában szerintük tévesen állapította meg, hogy a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság által annak bizonyítása érdekében előadott adatok, hogy a BB-nek a konzorcium általi megvásárlását valószínűleg nem engedélyezhették volna, az engedélyezési eljárás eredményességével kapcsolatos esélyek mérlegelése keretében nem relevánsak, mivel a Törvényszék nem jelezte, hogy ezen adatokat az FMA figyelembe vette volna-e, illetve milyen mértékben vette volna figyelembe. Mind a Bizottságnak, mind pedig a Törvényszéknek részletes tudomása volt az FMA által alkalmazott engedélyezési kritériumokról, továbbá a Land Burgenland, valamint az Osztrák Köztársaság is részletesen kifejtette az azon kérdéssel kapcsolatban jelentős kétségekre okot adó körülményeket, hogy az ilyen eladás az FMA által kiadott engedély tárgya lehet-e. A Törvényszék tehát nyilvánvalóan tévesen és ellenőrizhető indokolás nélkül mérlegelte az általuk előadott érvelést.

68 Amennyiben a Törvényszék a Burgenland-ítélet 121. pontjában kijelentette, hogy az említett ítélet 119. pontjában ismertetett adatok kizárólag "a BB [...] üzleti jövőjével kapcsolatos [olyan] [aggodalmaknak]" minősülnek, amelyek egy magáneladó számára nem relevánsak, tévedett, mivel ezen adatokat az engedélyezési eljárás során az FMA, következésképpen pedig egy magáneladó is figyelembe vette volna. Márpedig tekintettel arra a bizonyos előrelátásra, amelyet a Törvényszék a Burgenland-ítéletben a Land Burgenland tekintetében kifejezetten elismert, a Land Burgenland vélhette úgy, hogy a konzorcium részére történő eladást az FMA valószínűleg megtiltotta volna. Az 50%-os valószínűség e tekintetben csupán azon körülmény egyszerűsített kifejezése, hogy az FMA-val történő nem hivatalos kapcsolatfelvételekből kitűnik, hogy amíg a GRAWE részére történő eladást engedélyezné az FMA, addig a konzorcium részére történő eladás esetén az eljárás kimenetele "teljesen nyitott".

69 Másodszor, a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság elsődlegesen azt állítja, hogy az eddigiekre tekintettel a Törvényszék által a Burgenland-ítélet 132. pontjában a BB eladásának sürgősségével kapcsolatban kifejtett megfontolások már nem relevánsak. Másodlagosan azt állítják, hogy a Törvényszék megfontolásai az EK 87. cikk (1) bekezdésének téves értelmezésén alapulnak, mivel a BB privatizációjára irányuló két eredménytelen, időigényes és költséges kísérletet követően, továbbá tekintettel mind arra, hogy a GRAWE által tett ajánlat az FMA általi engedélyezési eljárása során lejár, mind pedig arra, hogy az FMA a BB-nek a konzorcium részére történő eladását potenciálisan megtilthatja, egy magáneladó nem vállalta volna e harmadik privatizációs kísérlet kudarcának kockázatát, vagyis a BB-t nem adta volna el a konzorciumnak. Ezenkívül - ellentétben a Törvényszék által az említett 132. pontban tett megállapítással - a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság egy sor olyan bizonyítékot terjesztett elő, amelyek alátámaszthatják, hogy az FMA előtti eljárás elhúzódása folytán a BB privatizációja meghiúsult volna. Következésképpen a Törvényszék hiányosan mérlegelte a tényeket, és elmulasztotta megfelelően megindokolni a Burgenland-ítéletet.

70 Harmadszor, a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a Törvényszék az általa lefolytatott vizsgálatot tévesen korlátozta a nyilvánvaló mérlegelési hibák azonosítására. A Bíróság ítélkezési gyakorlata és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében a Törvényszék köteles lett volna minden körülményre kiterjedő bírósági felülvizsgálatot lefolytatni.

71 A Bizottság vitatja a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság érvelését. Különösen, a Bizottság mindjárt az elején kiemeli, hogy a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság a jogalapjaikban nem kifogásolják, hogy a Törvényszék elferdítette volna a tényeket, ezért pedig a Bizottság az állításaikat hatástalanoknak ítéli.

A Bíróság álláspontja

72 Először is meg kell állapítani, hogy az a kérdés, hogy a közigazgatási eljárás során csatolt bizonyítékok az alkalmazandó nemzeti szabályozásra tekintettel mennyiben támasztják vagy nem támasztják alá annak valószínűségét, hogy az FMA megtiltja a BB-nek a konzorcium részére történő eladását, a tényeknek a Törvényszék általi szabad mérlegelése körébe tartozik. Ugyanez a helyzet azzal kapcsolatban, hogy az FMA előtti eljárás időtartama milyen hatással van a BB privatizációs kilátásaira.

73 Következésképpen, mivel e tekintetben a releváns bizonyítékok semmilyen elferdítésére nem hivatkoztak, a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság fenti állításai elfogadhatatlanok (lásd ebben az értelemben a C-397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4429. o.] 85. pontját, valamint a C-352/09. p. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2359. o.] 180. pontját).

74 Másodszor, amennyiben a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék az előtte felhozott bizonyítékokra tekintettel a Burgenland-ítélet 120. és 121. pontjában tévesen állapította meg az ítélet 119. pontjában említett valószínűsítő körülmények relevanciájának hiányát, a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokból kétségkívül kitűnik, hogy az FMA - a Törvényszék által a Burgenland-ítélet 120. és 121. pontjában tett megállapítással ellentétben - figyelembe vette volna a konzorcium üzleti tervét. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy az FMA az ezen üzleti tervre vonatkozó valószínűsítő körülményen kívül az e 119. pontban említett egyéb körülményeket is figyelembe vette volna.

75 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az említett bizonyítékokból nem derülnek ki az FMA által figyelembe vett különböző valószínűsítő körülmények súlyozási kritériumai, vagyis semmilyen adat nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az említett üzleti terv az FMA által lefolytatandó mérlegelés keretében mennyire lett volna meghatározó.

76 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a bizonyítékoknak a Burgenland-ítélet 120. és 121. pontjában történő állítólagos elferdítése nem állapítható meg, mivel nem tűnik ki nyilvánvalóan az ügy irataiból (lásd ebben az értelemben a C-47/10. p. sz., Ausztria kontra Scheucher-Fleisch és társai ügyben 2011. október 27-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10707. o.] 59. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

77 Harmadszor, összetett gazdasági értékelés lefolytatását igényli azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy meghatározott intézkedések állami támogatásnak minősíthetők-e abból az okból, hogy az állami hatóságok nem ugyanúgy jártak el, mint egy magáneladó (lásd ebben az értelemben a C-525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9947. o.] 59. pontját és a C-73/11. P. sz., Frucona Košice kontra Bizottság ügyben 2013. január 24-én hozott ítélet 74. pontját).

78 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által az állami támogatások területén végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt ellenőrzés keretében az uniós bíróság a Bizottság gazdasági jellegű értékelését nem helyettesítheti a sajátjával (lásd ebben az értelemben a C-290/07. P. sz., Bizottság kontra Scott ügyben 2010. szeptember 2-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-7763. o.] 64. és 66. pontját, valamint a fent hivatkozott Frucona Košice kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját).

79 Ugyanakkor az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-987. o.] 39. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Scott ügyben hozott ítélet 65. pontja, valamint a fent hivatkozott Frucona Košice kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja).

80 A jelen esetben, mivel a Bizottság a jelen ítélet 77. pontjában felidézettek szerinti összetett gazdasági értékelést folytatott le, a Törvényszék által elvégzendő vizsgálat az előző pontban felidézettekre korlátozódott. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által a Burgenland ítélet 109. és azt követő pontjaiban lefolytatott vizsgálat a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben megfelel azon bírósági felülvizsgálat követelményeinek, amelyet a Törvényszéknek gyakorolnia kell.

81 Negyedszer, ami az indokolási kötelezettségnek a Land Burgenland és az Osztrák Köztársaság által a Törvényszékkel szemben kifogásolt állítólagos megsértését illeti, az eddigiekből, valamint a Burgenland-ítélet 132. pontjának egyszerű olvasatából kitűnik, hogy a Törvényszék által az említett ítélet 120., 121. és 132. pontjában levezetett okfejtés lehetővé teszi mind a felperesek számára azon okok megismerését, amelyek alapján a Törvényszék az érvelésüket elutasította, mind pedig Bíróság számára azt, hogy a felülvizsgálati jogkörének a fellebbezés keretében történő gyakorlása érdekében elegendő adattal rendelkezzék, vagyis ez az okfejtés megfelel a Bíróság e tárgyban kialakított állandó ítélkezési gyakorlata szerinti követelményeknek (lásd ebben az értelemben többek között a C-320/09. P. sz., A2A kontra Bizottság ügyben 2011. december 21-én hozott ítélet 97. pontját).

82 A fentiekből következik, hogy a Land Burgenland által felhozott negyedik fellebbezési jogalapot és az Osztrák Köztársaság által felhozott második fellebbezési jogalapot részben mint elfogadhatatlanokat, részben pedig mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

Az arra vonatkozó fellebbezési jogalapokról, hogy a BB piaci árának értékelése szempontjából a konzorcium ajánlata meghatározó-e, vagy sem

A felek érvei

83 Harmadik fellebbezési jogalapjában a Land Burgenland azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy a Burgenland-ítélet 69-73. és 87-91. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor a BB piaci értékét a konzorcium ajánlatából kiindulva, a birtokában lévő független szakértői vélemények figyelembevétele nélkül határozta meg, valamint azáltal, hogy nem készíttetett semmilyen más szakértői véleményt.

84 Először is, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a BB piaci árát egyedül a konzorcium ajánlata alapján határozta meg. A Land Burgenland szerint ugyanis az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy léteznek olyan egyéb módszerek, amelyek tükrözik az értékesítendő vagyontárgy valós piaci értékét. Mivel a benyújtott ajánlatok nem minden esetben bizonyulnak ezen ár legjobb megközelítő becslésének, a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy az említett ajánlatot illetően ez volt-e a helyzet. Márpedig a Törvényszék nem folytatott le ilyen vizsgálatot a Burgenland-ítéletben, amely arra szorítkozik, hogy a vitatott határozatot idézze.

85 Másodszor, a Land Burgenland úgy véli, hogy a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatot, amely azt állapítja meg, hogy az pályázati eljárás az Ausfallhaftung igénybevételének elkerülésére irányuló jogellenes feltétel fennállása folytán szabálytalan volt, továbbá hogy a Törvényszék ellenmondott önmagának, amikor egyszerre úgy ítélte meg, hogy a pályázati eljárás az említett jogellenes feltétel folytán szabálytalan, továbbá feltételektől mentes volt. Márpedig az említett eljárás e szabálytalansága a Land Burgenland szerint kihatott a konzorcium ajánlatára.

86 Harmadszor, a Törvényszék tévesen mérlegelte a Land Burgenland érvelését, és nem vizsgálta meg a tényállást, amikor a Burgenland-ítélet 90. pontjában megállapította, hogy a pályázati eljárás szabálytalansága nem befolyásolta az ajánlatok összegét. A Törvényszék ugyanis a vitatott határozatra való utalásra szorítkozott, anélkül hogy saját maga vizsgálatokat végzett volna, különösen pedig anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy a Bizottság valamennyi releváns körülményt figyelembe vett-e. Ugyanakkor maga a Bizottság is annak megállapítására szorítkozott, hogy az említett feltételek nem torzították lefelé az ajánlatokat, viszont azt már nem vizsgálta meg, hogy e feltételek okoztak-e felfelé torzulást. A Land Burgenland hangsúlyozta az elsőfokú eljárásban, hogy a konzorcium ajánlata mintegy 200%-kal meghaladta a BB értékét, vagyis légbőlkapott volt.

87 Negyedszer, amennyiben a Burgenland-ítélet 89. pontja azt jelenti, hogy a konzorcium ajánlatát annak ellenére figyelembe kellett venni, hogy az a BB piaci értékét nem tükröző, túlzott mértékű volt, a Törvényszék egymásnak ellentmondó fejtegetésekbe bocsátkozott. Következetlen lenne ugyanis, ha a lefelé torzulásokat figyelembe kellene venni, míg a felfelé torzulásokat nem, miközben azok ugyanazon körülményekből erednek.

88 Ötödször, az említett 89. pontban kifejtett megfontolások sértik a köztulajdon és a magántulajdon közötti, az EUMSZ 345. cikkből eredő egyenlő bánásmódot. A Bizottság által megállapított hiányosságok az Ausfallhaftung igénybevétele elkerülésének szükségességével kapcsolatos feltételen alapultak. Márpedig, ha a Land Burgenland a Bizottság és a Törvényszék szerint nem vehette figyelembe az Ausfallhaftungból eredő kockázatokat, szükségképpen figyelmen kívül hagyhatta a konzorcium ajánlata e kockázatnak betudható azon emelését is, amely ezt az ajánlatot túlzottá tette. A Törvényszék e körülmény kizárásával a Land Burgenlandot a magáneladókhoz képest hátrányos helyzetbe hozta.

89 Második fellebbezési jogalapjában a GRAWE szintén úgy véli, hogy a pályázati eljárás eredményei csak akkor szolgálnak megfelelő mutatóként a piaci árra, ha a pályázat nyílt, átlátható és feltételektől mentes. A Bizottság és a Törvényszék szerint viszont e lényegi követelmény a BB privatizációja során az Ausfallhaftung igénybevétele elkerülésének szükségességével kapcsolatos feltétel folytán nem teljesült. Ezenkívül e feltétel a konzorcium ajánlatának felfelé torzulását eredményezte, mint azt a GRAWE a Törvényszék előtt kifejtette. A Törvényszék azonban nem vizsgálta meg ezt az érvelést, hanem a Bizottság álláspontjának idézésére szorítkozott, anélkül hogy ellenőrizte volna a Bizottság elemzésének pontosságát, amely szintén elmulasztotta megvizsgálni, hogy fennállt-e a konzorcium ajánlatának felfelé torzulása.

90 A GRAWE hangsúlyozza, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság a Törvényszék előtt állított, a BB piaci árának felfelé torzulása releváns, mivel a magánbefektető kritériumának alkalmazása során a piaci ár annak a legmagasabb árnak felel meg, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető hajlandó lenne fizetni. Ezért a Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy a Bizottság az ügy alapos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettsége keretében köteles lett volna a piaci ár meghatározásának egyéb módszereit alkalmazni.

91 A Bizottság vitatja a Land Burgenland és a GRAWE érvelését.

A Bíróság álláspontja

92 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a piaci ár annak a legmagasabb árnak felel meg, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető hajlandó fizetni egy társaságért abban a helyzetben, amelyben az található (lásd a C-390/98. sz. Banks-ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-6117. o.] 77. pontját, valamint a C-277/00. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-3925. o.] 80. pontját).

93 A piaci ár vizsgálata szempontjából a nemzeti hatóságok figyelembe vehetik többek között a társaság átruházásához igénybe vett formát, például a piaci feltételekkel megvalósuló értékesítést biztosítani hivatott nyilvános árverést, vagy az átruházás alkalmával esetlegesen készített szakértői véleményt (lásd ebben az értelemben a C-214/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8357. o.] 59. és 60. pontját).

94 Ebből következik, hogy a Törvényszék a Burgenland-ítélet 70. és 87. pontjában, valamint a GRAWE-ítélet 77. pontjában helyesen állapította meg, hogy ha valamely állami hatóság a tulajdonában lévő vállalkozást nyílt, átlátható és feltételektől mentes pályázati eljárás útján értékesíti, vélelmezhető, hogy a piaci ár megfelel a legmagasabb árajánlatnak, meg kell azonban győződni arról először is, hogy ez az ajánlat ajánlati kötöttséget eredményez, és hihető, másodszor pedig, hogy az áron kívüli egyéb gazdasági szempontok figyelembevétele nem indokolt.

95 Ilyen feltételek mellett ugyanis nem várható el a Bizottságtól, hogy a piaci ár vizsgálata céljából olyan egyéb eszközöket vegyen igénybe, mint például a független szakértői vélemények.

96 A Törvényszék a Burgenland-ítélet 90. pontjában és a GRAWE-ítélet 81. pontjában azt is helyesen állapította meg, hogy a jogellenes feltételek folytán szabálytalan pályázati eljárás keretében benyújtott legmagasabb árajánlat ugyanakkor megfelelhet a piaci árnak, amennyiben a pályázati felhívás feltételeinek hiányosságai nem befolyásolták ezen ajánlat összegét akként, hogy annak csökkenését eredményezték volna.

97 A jelen esetben egyrészt a Bizottság azon kérdés összetett gazdasági értékelése keretében, hogy a Land Burgenland úgy járt-e el, mint egy magáneladó, megvizsgálta, hogy a pályázati eljárás megállapított hiányosságai hatással voltak-e ezen eljárás eredményére, és többek között a konzorcium azon észrevételei alapján, amelyek szerint a konzorcium a vitatott jogellenes feltételeket a jövőben nem tekintette alkalmazandónak, megállapította, hogy e hiányosságok nem eredményezték a legmagasabb árajánlat összegének csökkenését.

98 Másrészt, mivel a Land Burgenland és a GRAWE a Törvényszék előtt nem hozott fel semmilyen érvet annak alátámasztása érdekében, hogy a Bizottság fenti mérlegelése téves lenne, a Törvényszékkel szemben nem kifogásolható, hogy megerősítette a Bizottság által tett megállapítást, anélkül hogy a saját vizsgálatait lefolytatta volna.

99 Amennyiben a Land Burgenland és a GRAWE azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni a legmagasabb árajánlat összegének felfelé torzulását, a Törvényszék pedig e mulasztástért nem marasztalta el a Bizottságot, elegendő megállapítani, hogy a Törvényszék a Burgenland-ítélet 89. pontjában helyesen mondta ki, hogy a piacgazdasági feltételek mellett működő magáneladó főszabály szerint a legmagasabb ajánlati árat választaná, amennyiben az ajánlat kötöttséget eredményez, és hihető, függetlenül azon okoktól, amelyek a potenciális vásárlót az ajánlat megtételére indították, következésképpen pedig el kell utasítani azt az állítást, amely szerint a konzorcium által tett ajánlat összege túlzó.

100 Az eddigiekből következik, hogy a Land Burgenland harmadik fellebbezési jogalapját és a GRAWE második fellebbezési jogalapját mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

A 320 millió euró mértékű preferenciális értékpapír-kibocsátások értékelésére vonatkozó fellebbezési jogalapokról

A felek érvei

101 Első fellebbezési jogalapjában a Land Burgenland azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a meghallgatáshoz való jogát, amennyiben elmulasztotta mérlegelni azt az érvét, amely szerint a Bizottságnak a vitatott határozat (171) preambulumbekezdésében nem csupán a 380 millió euró értékű "további" értékpapír-kibocsátásból eredő előnyöket kellett volna figyelembe vennie, hanem a 320 millió euró értékű értékpapír-kibocsátásból eredő előnyöket is. Ezenkívül azt állítja, hogy a tárgyalásra készített jelentésre tett észrevételeiben felhívta a Törvényszék figyelmét erre az érvelésre, mivel az nem szerepelt e jelentésben.

102 Márpedig, mivel annak figyelembevétele, hogy milyen előnyöket jelenthetett a 320 millió euró értékű értékpapír-kibocsátás a konzorcium, illetőleg a GRAWE számára, megszüntet minden, a BB-nek a GRAWE részére történő eladásában meglévő támogatási elemet, ezen érv mérlegelésének eredményeképpen meg kellett volna semmisíteni a vitatott határozatot. A hitelminősítésük, vagyis kockázati besorolásuk közötti eltérés arányában ugyanis a konzorcium az említett értékpapír-kibocsátás folytán legalább 43,5 millió euró refinanszírozási előnyben részesült, míg a GRAWE esetében ez az előny csak 3,52-8,32 millió euró volt.

103 A Land Burgenland kifejti, hogy a Burgenland-ítélet 171. és 172. pontja nem tekinthető úgy, hogy mérlegelnék az említett érvelést, mivel figyelmen kívül hagyják azt, ráadásul az említett 171. pontban levezetett indokolás hiányos.

104 A Land Burgenland hozzáteszi, hogy a nyolcadik kereseti jogalapra vonatkozó érvelésének fennmaradó részét illetően a Törvényszék által a Burgenland-ítélet 168-172. pontjában lefolytatott mérlegelés hiányos indokoláson és hiányos jogi mérlegelésen, a Land Burgenland által előterjesztett bizonyítékok figyelmen kívül hagyásán, a vitatott határozat (148) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokkal való ellentmondáson, valamint az azzal kapcsolatos vizsgálat elmulasztásán alapul, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatala során figyelembe vette-e az összes releváns körülményt.

105 Harmadik fellebbezési jogalapjában a GRAWE azt állítja, hogy az elsőfokú eljárás során előadta, hogy az ő, valamint a konzorcium hitelminősítése, vagyis kockázati besorolása közötti eltérés arányában a konzorcium az említett 320 millió euró értékű értékpapír-kibocsátás folytán 42,5 millió euró refinanszírozási előnyben részesült, míg a GRAWE által az összes, 700 millió euró értékű értékpapír-kibocsátás révén szerzett előny csak 1,6 millió euró volt, vagyis a két versenytárs által ajánlott vételárat a GRAWE javára 40,8 millió euróval ki kellett volna igazítani. Márpedig a GRAWE-ítéletben a Törvényszék elmulasztotta mérlegelni ezt az érvelést.

106 A GRAWE szerint e mulasztást nem igazolhatja, hogy a konzorcium és a GRAWE tudott a 320 millió euró összegű értékpapír-kibocsátásról, vagyis az ajánlataikban azt figyelembe vehették volna. Mivel ugyanis a Bizottság és a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az Ausfallhaftungból eredő előnyöket nem lehet a magánbefektető kritériuma keretében mérlegelni, ezeket az előnyöket elkülönítve kellett mérlegelni annak érdekében, hogy megóvják az okfejtés koherenciáját.

107 A Bizottság úgy véli, hogy a Land Burgenland és a GRAWE érvelése elfogadhatatlan, mivel sem a Land Burgenland, sem pedig a GRAWE által a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél nem tartalmazott a 320 millió euró mértékű preferenciális értékpapír-kibocsátások értékelésére vonatkozó megsemmisítési jogalapot. Így a tárgyalásra készített jelentésre tett észrevételek olyan új jogalap előterjesztésére irányultak, amely elfogadhatatlan.

108 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy az említett mérlegelés nem megalapozott.

109 Mindenesetre a Land Burgenland és a GRAWE érvelésére vonatkozóan a Törvényszék által lefolytatott mérlegelés nem eredményezhette volna a Burgenland-ítélet és a GRAWE-ítélet rendelkező részeinek módosulását. Mivel ugyanis a konzorcium és a GRAWE tudott a 320 millió euró összegű értékpapír-kibocsátásról, az ajánlataikban azt figyelembe kellett venniük.

A Bíróság álláspontja

110 Először is, a Burgenland-ítélet alapjául szolgáló ügy irataiból kitűnik, hogy jóllehet a 320 millió euró összegű értékpapír-kibocsátást illetően a Land Burgenland által előadott érvelés az általa benyújtott kereset nyolcadik jogalapjának különálló részeként nem szerepel a keresetlevélben, ez az érvelés fellelhető e jogalapban. Márpedig a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozóan a Land Burgenland által tett pontosításokat követően ezen, már a keresetlevélben is szereplő érvelés megléte és tartalma nem lehetett kétséges. Ezért a Bizottság állításával ellentétben az említett pontosítások nem tekinthetők olyan új jogalapnak, amely elfogadhatatlan lenne.

111 Ezenkívül a GRAWE-ítélet alapjául szolgáló ügy irataiból kitűnik, hogy az említett érvelés elég világosan szerepelt a GRAWE keresetében.

112 A fentiekből következik, hogy a Törvényszéknek mind a Burgenland-ítéletben, mind pedig a GRAWE-ítéletben meg kellett volna vizsgálnia ezt az érvelést. Ugyanakkor a Bizottság állításával ellentétben a Burgenland-ítéletből és a GRAWE-ítéletből nem tűnik ki, hogy a Törvényszék lefolytatott volna ilyen mérlegelést.

113 A jelen esetben ezért meg kell vizsgálni az említett érvelést, amelyet lényegében ismét előad a Land Burgenland az első, a GRAWE pedig a harmadik fellebbezési jogalapjában.

114 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a jelen ítélet 99. pontja kimondta: a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a piacgazdasági feltételek mellett működő magáneladó főszabály szerint a legmagasabb ajánlati árat választaná, amennyiben az ajánlat kötöttséget eredményez, és hihető, függetlenül azon okoktól, amelyek a potenciális vásárlót az ajánlat megtételére indították. Az ilyen magáneladó szempontjából ugyanis nem meghatározók azok az okok, amelyek alapján adott ajánlattevő bizonyos összegű ajánlat benyújtása mellett dönt.

115 A jelen esetben nem vitatott, hogy a 320 millió euró összegű értékpapír-kibocsátásról mind a konzorcium, mind a GRAWE tudott, következésképpen pedig az ajánlataikban azt figyelembe vették. Márpedig, mivel az előző pontban felidézettekre tekintettel nem kell megvizsgálni azokat az okokat, amelyek a potenciális vásárlót a legmagasabb összegű vételi ajánlat megtételére indították, a fentiekből következik, hogy az ilyen értékpapír-kibocsátásra vonatkozó érvelésnek nem lehet helyt adni.

116 Különösen, mint azt a Bizottság helyesen megállapította, mivel valamely állami vállalkozás privatizációs feltételeinek minden eleme az egyes különböző ajánlattevők szempontjából eltérő előnyöket és hátrányokat eredményezhet, a Land Burgenland és a GRAWE által hivatkozott elemzés a jelen ügyben nem korlátozódhat egyedül a 320 millió euró összegű értékpapír-kibocsátás hatásaira, hanem ki kell terjednie például azokra az adóelőnyökre is, amelyek bizonyos ajánlattevők számára a BB görgetett adóalap-veszteségéből származnak. Márpedig a Bizottság nem köteles minden egyes ajánlattevő vonatkozásában ilyen részletes és egyénre szabott elemzést lefolytatni.

117 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis, ha valamely vállalkozást azon a legmagasabb áron vásárolnak meg, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető hajlandó volt e társaságért fizetni abban a helyzetben, amelyben az található, e vállalkozást minden szempontból a piaci árra értékelték, a vevő pedig nem tekinthető úgy, hogy a többi piaci szereplőhöz képest előnyben részesült volna (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Banks-ügyben hozott ítélet 77. pontját, valamint a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet 80. pontját).

118 Másodszor, ami a Land Burgenland azzal kapcsolatos állításait illeti, hogy a Törvényszék hogyan mérlegelte a 380 millió euró összegű értékpapír-kibocsátással kapcsolatos érvelését, egyrészt a Burgenland-ítélet 165. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a Land Burgenland erre vonatkozó érvelését teljes egészében figyelembe vette, különösen pedig utalt azokra a bizonyítékokra, amelyekre a Land Burgenland a fellebbezése keretében támaszkodik.

119 Másrészt a Burgenland-ítélet 170. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék azért utasította el ezt az érvelést, mert úgy vélte, hogy e körülmények ellenére a Bizottság nem tévedett, amikor a következtetését a vitatott határozatban szereplő adatokra alapította.

120 Ezért meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy az említett indokolás lehetővé teszi a Land Burgenland számára azon okok megismerését, amelyek alapján a Törvényszék ezt az érvelést elutasította, a Bíróság számára pedig azt, hogy a felülvizsgálati jogkörének gyakorlása érdekében elegendő adattal rendelkezzék. Továbbá erre az indokolásra nem jellemző sem az elégtelen jogi mérlegelés, sem a Land Burgenland által előterjesztett bizonyítékok figyelmen kívül hagyása, sem pedig azon kérdés vizsgálatának elmulasztása, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatala során figyelembe vette-e az összes releváns bizonyítékot. Végül különösen az említett 170. pont első mondatának olvasata alapján nem állapítható meg, hogy fennállna az állítólagos ellentmondás e pont, valamint a vitatott határozat (148) preambulumbekezdésében tett megállapítások között.

121 Az eddigi megfontolások összességére tekintettel a Land Burgenland első fellebbezési jogalapját és a GRAWE harmadik fellebbezési jogalapját mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

122 Mivel a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE által fellebbezéseik alátámasztásaként hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezéseket el kell utasítani.

A költségekről

123 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

124 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében - amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó - a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Land Burgenland, az Osztrák Köztársaság és a GRAWE pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

125 Ugyanezen szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében - amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó - az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2) A Bíróság a Land Burgenlandot, a Grazer Wechselseitige Versicherung AG-t és az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.