BH 2015.1.18 A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, felülmérlegelésnek, a Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [2003. évi XCII. tv. 109. §, 143. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 3. §, 164. § (1) bek., 339. § (1) bek., 229. §, 206. §, 221. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27062/2013/4., Kúria Kfv.35568/2013/8. (*BH 2015.1.18*)

***********

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2002. évre, személyi jövedelemadó adónemben (a továbbiakban: szja) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az alperes a revízió eredményeként hozott a határozatában az elsőfokú határozatot, az indokolás megváltoztatásával, helybenhagyta.

[2] Határozatában, elévülés miatt, a felperes terhére, illetve javára nem tett megállapítást. A Somogy Megyei Bíróság a 2011. március 29. napján kelt 20.K.21.569/2010/3. számú jogerős ítéletében az e határozat ellen előterjesztett keresetet elutasította.

[3] Az adóhatóság a felperesnél szja nemben 2003-2006. évekre is ellenőrzést végzett, majd az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot a másodfokú adóhatóság megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

[4] Az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére, 2005-2006. évekre összesen 74 298 767 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. 2003-2004. évekre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. § (1) bekezdésére figyelemmel, elévülés miatt, nem tett megállapítást.

[5] Az alperes határozatában helybenhagyta a határozatot.

[6] Érdemi döntésében megállapította, hogy a felperes 2005. évi bevételei (153 867 000 Ft) nagymértékben elmaradtak kiadásaitól (233 542 000 Ft). 2006. évben a felperes bevételeinek összesített értéke (270 472 000 Ft) ugyan meghaladta a kiadásai (197 571 000 Ft) összegét, de ennek jelentős részét tette ki a visszafizetett tagi kölcsön, és két hónap kivételével valamennyi hónapban volt olyan kiadása, amelyre bevételei nem nyújtottak fedezetet, ezért becslés alkalmazására került sor. Az elsőfokú adóhatóság a mérlegmódszer alkalmazásának eredményeként feltárt forráshiányok összegét helytállóan vette figyelembe adózatlan jövedelemként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése és az Art. 109. § (2) bekezdése alapján. Jogszerűen állapította meg azt is, hogy a felperes 2006. évben 8 910 967 Ft tőzsdei ügyletből származó jövedelmét nem szerepeltette a bevallásában. A felperes terhére az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként 2005. évre 62 322 921 Ft adóalap után 23 683 246 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 2006. évre pedig 144 559 101 Ft adóalap után 50 615 521 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet megalapozottan állapított meg.

[7] A felperes keresetében az alperes határozatának bírói felülvizsgálatát kérte. Az alperes ezt a határozatát a peres eljárás során hozott, a 2012. szeptember 12. napján kelt határozatával módosította, az elsőfokú határozat 2006. adóévre tett megállapításait megváltoztatta.

[8] 2006. évre a felperes terhére további 14 402 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő. Mindezek eredményeként kötelezte a felperest 2005-2006. évekre mindösszesen 74 313 169 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, 37 156 584 Ft adóbírsággal sújtotta, 35 979 889 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[9] A felperes a módosító határozat ellen is bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be.

[10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette és az egyesített ügyben hozott 8.K.27.062/2013/4. számú ítéletében a felperes bizonyítási indítványait és keresetét elutasította.

[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítást új eljárásra, új határozat hozatalára.

[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[13] A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a Pp. 275. § értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.

[14] Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban lehetőség.

[15] A Kúria a Pp. 275. §-ában foglaltak szerint eljárva a következőket állapított meg:

[16] A felperesi érveléssel ellentétben az alperes teljes körűen eleget tett adat és iratszolgáltatási kötelezettségének, nyilatkozatához, érdemi ellenkérelméhez továbbá a peres iratokhoz tételesen iratjegyzékkel ellátva becsatolta a felperes felülvizsgálati kérelmében hiányzóként megjelölt összes dokumentumot, így az alapeljárás, a megismételt eljárás során keletkezett iratokat, a korábbi bírósági felülvizsgálat eredményeként hozott 20.K. 21.569/2010/3. számú jogerős ítéletet, a polgári ügyben Zala Megyei Bíróság előtt keletkezett dokumentumokat is. A felperesi felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel ellentétben az elsőfokú bíróság ítéletéből is megállapíthatóan valamennyi adat, tény, körülmény, bizonyíték egyenként és egymással történő egybevetését elvégezte, mégpedig a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

[17] Ez utóbbi körben rámutat a Kúria arra, hogy közigazgatási perben eljáró bíróság mindig csak a konkrét keresettel támadott határozat jogszerűségéről, avagy jogszerűtlenségéről dönthet az Art. 143. § (1) bekezdése, a Pp. 339. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése g) pontja, 130. § (1) bekezdés d) pontja, 229. §-a értelmében. E törvényhelyekre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el akkor, amikor jelen perben a bíróság felülvizsgálatot nem terjesztette ki a korábban jogerős ítélettel lezárt, elbírált 2002. évvel kapcsolatos adóhatósági határozatokra. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje ugyanis kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek egymás ellen újabb keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).

[18] A rendelkezésre álló adatok szerint az új eljárás lefolytatására az Art. 140. §-ában foglaltaknak megfelelően került sor, ennek keretében az adóhatóság kizárólag az ennek elrendelésére okot adó adatokat, tényeket, körülményeket vizsgálhatta.

[19] A becslési eljárásra nem az Art. 97. §-ában rögzített bizonyítási eljárásra irányadó általános szabályok vonatkoznak, hanem az Art. 109. § (1)-(3) bekezdései szerinti speciális rendelkezések. Ez utóbbiak értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennáll a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal.