BH 2009.7.204 Az ingatlan eszmei hányadának az egyik tulajdonostárs által történő elbirtoklása nem kizárt [Ptk. 121. és 140. §].

Pertörténet:

Dabasi Járásbíróság P.21091/2004/23., Budapest Környéki Törvényszék Pf.21401/2006/3., Kúria Pfv.21134/2008/2. (EH 2008.1863, *BH 2009.7.204*)

***********

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az Ó., K. u. 36. szám alatti perbeli ingatlanon kettő - egymástól teljesen elkülönült - lakás található, melyek közül az egyiket kizárólagosan a 40/80 részben tulajdonos II. rendű alperes, a másikat a kert egy elkerített részével együtt - apjának 2003-ban bekövetkezett halála óta - végrendeleti örökösi minőségben kizárólag a 20/80 részben tulajdonos felperes használja. Az I. rendű alperes - aki a felperes apjának testvére - 20/80 tulajdoni hányada alapján ez utóbbi lakást és a hozzátartozó kertrészt közösen használta a felperes apjával, 1955-ig. Ettől az időponttól kezdődően ezt az ingatlanrészt a felperes apja (jogelődje) és családja birtokolta, használta megszakítás nélkül a felperesi jogelőd 2003. szeptember 30-ai haláláig. Az I. rendű alperes elköltözését követően a felperes jogelődje az ingatlanban jelentős mértékű beruházásokat is végzett.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek a fent megjelölt ingatlan I. rendű alperes nevén álló 20/80 tulajdoni illetősége megszerzésének megállapítására irányuló - adásvétel jogcímén előterjesztett - kereseti kérelmét elutasította. Ugyanakkor a felperes eshetőleges kereseti kérelmének helytadva ítéletével megállapította, hogy a felperes az I. rendű alperes tulajdonát képező 20/80 tulajdoni illetőségét jogelődje, néhai K. J. "elbirtoklása, mint közbenső jogszerzésre utalással elbirtoklással megszerezte". A II. rendű alperest a fentiek tűrésére kötelezte. Megkeresni rendelte a D-i Körzeti Földhivatalt a tulajdonban bekövetkezett változás átvezetése iránt.

Indokolásának jogi okfejtése szerint a felperes jogelődje a maga birtoklását véglegesnek tekintette, ezzel a sajátjakénti birtoklás ténye megvalósult, az elbirtoklás Ptk. 121. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi törvényi feltétele fennáll, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalásban előírt szigorúbb követelményekre is.

A peradatok alapján megállapította, hogy a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló ingatlan birtoklását, használatát egymás között véglegesen megosztották, azt soha nem vitatták; az I. rendű alperes a felperes jogelődjének az elkülönítve használt ingatlanrészre vonatkozó birtoklását elfogadta, az ellen kifogást nem emelt. Állásfoglalása szerint a felperes jogelődje az I. rendű alperes 20/80 tulajdoni illetőségét elbirtoklás jogcímén megszerezte, mivel azt - az annak megfelelő ingatlanrészt - 1955-től a 2003-ban bekövetkezett haláláig szakadatlanul birtokolta. Az ítélet indokolása szerint a felperes - "mint törvényes örökös" - tulajdonszerzési jogcíme öröklés.

Az I. rendű alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes elbirtoklás megállapítására irányuló keresetét is elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta, azonban az arra alapított jogi álláspontjával nem értett egyet.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 121. § (4) bekezdése, valamint a PK 4. számú állásfoglalásban kifejtettek egybevetéséből következően az ingatlan - vagy annak tulajdoni hányada - elbirtoklására akkor kerülhet sor - tulajdonostárs esetén is - ha a föld megosztható, vagy a sajátjakénti birtoklás az ingatlan egészére kiterjed. Ebből adódóan - a másodfokú bíróság megítélése szerint - tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a PK 4. számú állásfoglalás alapján lehetőséget látott a tulajdonostárs részéről egy tulajdoni hányad elbirtoklására, ugyanis a perbeli esetben az elbirtoklás feltételeinek egyike sem állapítható meg: az ingatlan megosztása - az érintett földrészletre vonatkozó telekalakítás - fel sem merült, az ingatlan egészének birtoklását pedig a felperes maga sem állította. Ugyanakkor - szerinte - az elsőfokú döntés azért is megalapozatlan, mert nem állapítható meg, hogy a természetben kialakított használati rend mennyiben felel meg a tulajdoni hányadoknak. Álláspontja szerint "a szülői ház és a hozzátartozó elkerített telekrész" nem határozhatók meg tulajdoni hányadban.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 121. § (4) bekezdéséből, valamint a PK 4. számú állásfoglalásból téves jogi következtetést vont le annak kimondásával, hogy elbirtoklás jogcímén a tulajdonostárs az ingatlan tulajdoni hányadát nem szerezheti meg. Hangsúlyozta a felek által sem vitatott, évtizedek óta fennálló megosztott használati rend fennállását. Álláspontja szerint erre vonatkozó kereseti kérelem hiányában a másodfokú bíróság nem tehette vitássá, hogy a természetben megosztott használat megfelel-e a tulajdoni hányadoknak.