BH 2020.6.190 Közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérőt az esélyegyenlőség sérelme okán akkor illetheti meg az ügyfélképesség, ha igazolja, hogy vele szemben az ajánlatkérő az eljárás során eltérő elvárást tanúsított, azonos tartalmú pályázati elemet különböző módon értékelt. Az ajánlatkérő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamely jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban [2015. évi CXLIII. tv. (Kbt.) 71. § (1) bek., 148. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.700307/2018/19., Kúria Kf.37383/2019/5. (*BH 2020.6.190*)

***********

A fellebbezés elbírálása alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint ajánlatkérő 2017. április 11. napján küldte meg az összefoglaló tájékoztatását a Közbeszerzési Hatóságnak a "Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtása a Miniszterelnökség alkalmazottai részére megbízási keretszerződés alapján 2 részben, I. rész: foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtása a Miniszterelnökség alkalmazottai részére Budapesten" megrendelése tárgyában, a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 113. § (1) bekezdése szerinti közbeszerzési eljárás megindítása érdekében. Az ajánlattételi felhívás 4. pontja ismertette azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a felperesnek évenként fennáll a kötelezettsége a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására. Az ajánlatkérő a Kbt. 76. § (2) bekezdése c) pontja szerinti legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontokat alkalmazta. Rögzítette, hogy a szerződés időtartama a szerződés aláírásától számított 12 hónapig vagy a keretösszeg kimerüléséig tart, megbízási szerződés keretében.

[2] Az ajánlattételi határidőre négy ajánlattevő, köztük az alperesi beavatkozó (kérelmező) nyújtott be ajánlatot. Az ajánlatok elbírálásáról 2017. július 21-én készült összegzés szerint az eljárás az első rész tekintetében eredményes lett, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (nyertes ajánlattevő) tett egyedül érvényes ajánlatot, és a felperes őt hirdette ki nyertesként. Az ajánlatkérő az alperesi beavatkozó ajánlatát a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt, a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a 2017. június 1-jén hozott közbenső döntésével érvénytelenné nyilvánította.

[3] Rögzítendő, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlatának 16. oldalán úgy nyilatkozott, hogy önállóan megfelel az ajánlatkérő által előírt a Kbt. 65. §-ában foglalt alkalmassági követelményeknek. Az ajánlatkérő ezzel összefüggésben több alkalommal is hiánypótlásra hívta fel, végül a válaszokat elfogadva hozta meg eljárást lezáró döntését. Az alperesi beavatkozó 2017. július 10-én előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, melyben kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatára vonatkozó hiánypótlási felhívás a Kbt. 71. § (6) bekezdésébe (az azonos hiány újabb hiánypótoltatásának tilalmába) ütközött. Az ajánlatkérő azonban az előzetes vitarendezési kérelmet elutasította.

[4] Az eljárást lezáró döntés megsemmisítése, jogsértés megállapítása iránt, három kérelmi elemet érintően az alperesi beavatkozó nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez. Egyrészt továbbra is sérelmezte a nyertes ajánlattevő ajánlatával kapcsolatban a Kbt. 71. § (6) bekezdése jogellenes alkalmazását, másrészt (második és harmadik kérelmi elemként lényegében azonos okból) azt, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatában szereplő két szakápoló végzettségének, illetőleg szakmai gyakorlatának igazolása hiánypótlás után sem felelt meg a felhívásban foglaltaknak. Az ajánlatkérő tehát megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés d) pontját, mert nem nyilvánította érvénytelenné az ajánlatot.

[5] A kérelmező az ügyfélképessége fennállásának alátámasztására a Kbt. 148. § (2) bekezdésére és az ügyfélképesség kérdése körében kialakult bírói gyakorlatra (Kúria Kfv.II.37.674/2015/6. számú eseti döntése) hivatkozott. Kiemelte, hogy bár a hivatkozott kúriai határozat még a 2011. évi Kbt. 137. § (2) bekezdésének értelmezéséről szól, azonban azzal a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése szó szerint megegyezik. A fentiek alapján kialakított jogi álláspontja szerint a 148. § (2) bekezdése csak az egyéb érdekelt vonatkozásában várja el a jog-, illetve érdeksérelem igazolását, az ajánlattevőt pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán ipso iure megilleti az ügyféli státusz.

[6] Az ajánlatkérő a nyilatkozatában elsősorban az ügyfélképesség hiánya okán kérte az eljárás megszüntetését. Rámutatott, hogy a kérelmező nem teljesítette a hiánypótlási felhívásban foglaltakat, ezért az ajánlata érvénytelen lett, melyet nem kifogásolt, emiatt jogorvoslati kérelmet nem nyújtott be. Számos hatósági és bírósági eseti döntésre is utalva kifejtette, hogy az ügyfélképességet csak közvetlen érdeksérelem alapozhatja meg, amely akkor állapítható meg, ha a kérelmező a szerződés megkötésére vonatkozóan került hátrányos helyzetbe, illetve az ajánlatkérő jogsértése közvetlen következményeként elesik a szerződés megkötésének közvetlen lehetőségétől. A kérelmező érvénytelen ajánlattal nem lehet az eljárás nyertese, így a kérelmének érdemi elbírálása esetén sem kerülne előnyösebb helyzetbe, így jogos érdekét közvetlenül nem érinti az ajánlatkérői döntés. Az ajánlatkérő részletesen kifejtett álláspontja szerint érdemben sem alapos a jogorvoslati kérelem, ezért kérte annak elutasítását.

[7] Az alperes D.366/15/2017. számú határozatában a jogorvoslati kérelem első kérelmi elemét elutasította. A második és harmadik kérelmi elem vonatkozásában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 69. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 71. § (1) bekezdését, ezért a beszerzés 1. részére vonatkozó eljárást lezáró döntést megsemmisítette.

[8] A jogorvoslati kérelem érdemi elbírálhatóságának vizsgálata során a Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy mivel a jogalkotó konkrétan meghatározta azt, hogy mely személyek, szervezetek jogosultak jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, így nem biztosította a feltétel nélküli jogorvoslat-kezdeményezési jogot. A jogalkotó az ajánlatkérőn kívüli személyek, szervezetek vonatkozásában pedig ahhoz a feltételhez kötötte a jogorvoslat kezdeményezésének a jogát, hogy a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás a jogát vagy jogos érdekét sértse vagy veszélyeztesse. Tényként rögzítette, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatát az ajánlatkérő érvénytelenné nyilvánította és e döntést az alperesi beavatkozó jogvesztő határidőn belül nem támadta, de ettől függetlenül a jogos érdeke fennáll annak vitatására, hogy az ajánlatkérő jogszerű bírálatot követően hozza meg az eljárást lezáró döntését, azaz azonos elvek mentén bírálja el az ajánlatokat. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperesi beavatkozó ügyfélképessége, a jogos érdeke a jogorvoslati kérelemben foglaltak megállapítása tekintetében fennáll, ezért érdemben elbírálta jogorvoslati kérelmet.

[9] Az első kérelmi elem tekintetében nem találta megalapozottnak a kérelmező jogorvoslati kérelmét, azaz a Kbt. 71. § (6) bekezdése megsértését, míg a második és harmadik kérelmi elemet alaposnak ítélte. Hivatkozott a Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Kbt. 71. § (1) bekezdésére, és utóbbit idézve rögzítette, hogy az ajánlatkérő köteles az összes ajánlattevő és részvételre jelentkező számára azonos feltételekkel biztosítani a hiánypótlás lehetőségét, valamint az ajánlatban a részvételi jelentkezésben található nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, igazolás tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől felvilágosítást kérni. Az alperes megállapította, hogy az a tény, hogy a nyertes ajánlattevő szakembereinek önéletrajzai ugyanazon munkáltatónál ugyanazon ápolási osztályon, ugyanazon időben más szakmai gyakorlati megjelölést tartalmaztak olyan ellentmondásnak minősül, mely kapcsán az ajánlatkérő a Kbt. 71. § (1) bekezdése szerinti felvilágosításkérésre köteles annak érdekében, hogy megnyugtató módon tisztázni tudja a nyertes ajánlattevő alkalmassági feltételnek való megfelelését. Az alkalmassági követelmények meghatározása alapján ugyanis csak az a szakmai gyakorlat fogadható el, amelyet a szakápolói képzettségnek megfelelő munkakörben töltöttek el szakápolóként. Az alperes a fentiek alapján a kérelmező második és harmadik kérelmének helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 69. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 71. § (1) bekezdését. Rámutatott, hogy amennyiben szükséges, az ajánlatkérő alkalmazhatja a Kbt. 69. § (13) bekezdésében szabályozott információkérést.