62006CJ0279[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2008. szeptember 11-i ítélete. CEPSA Estaciones de Servicio SA kontra LV Tobar e Hijos SL. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Audiencia Provincial de Madrid - Spanyolország. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - EK 81. cikk - 1984/83/EGK rendelet - 10-13. cikk - 2790/1999 rendelet - A 4. cikk a) pontja - Üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető és olajipari vállalkozás között létrejött, olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés - Mentesség. C-279/06. sz. ügy.

C-279/06. sz. ügy

CEPSA Estaciones de Servicio SA

kontra

LV Tobar e Hijos SL

(az Audiencia Provincial de Madrid [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - EK 81. cikk - 1984/83/EGK rendelet - 10-13. cikk - 2790/1999 rendelet - A 4. cikk a) pontja - Üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető és olajipari vállalkozás között létrejött, olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés - Mentesség"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Fogalom - Szállító és üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető közötti, üzemanyagok és tüzelőanyagok kizárólagos értékesítésére vonatkozó megállapodás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2. Verseny - Kartellek - Tilalom - Csoportmentesség - Kizárólagos beszerzési megállapodások - 1984/83 rendelet - Szállító és üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető közötti, üzemanyagok és tüzelőanyagok kizárólagos értékesítésére vonatkozó megállapodás - Maximális tartam - Feltételek

(Az 1582/97 rendelettel módosított 1984/83 bizottsági rendelet, 10. cikk és 12. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

3. Verseny - Kartellek - Tilalom - Csoportmentesség - Kizárólagos beszerzési megállapodások - Az 1984/83 rendelet hatályossága alatt kötött szerződés - A 2790/1999 rendelet hatálybalépését követően alkalmazandó rendelkezések

(Az 1582/97 rendelettel módosított 1984/83 bizottsági rendelet, és 2790/1999 bizottsági rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés és (5) bekezdés, a) pont, valamint 12. cikk)

4. Verseny - Kartellek - Tilalom - Csoportmentesség - Kizárólagos beszerzési megállapodások - 1984/83 rendelet - Szállító és üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető közötti, üzemanyagok és tüzelőanyagok kizárólagos értékesítésére vonatkozó megállapodás - A fogyasztói áraknak a szállító általi meghatározása - Kizártság

(Az 1582/97 rendelettel módosított 1984/83 bizottsági rendelet, 10., 11., 12. és 13. cikk, valamint 2790/1999 bizottsági rendelet)

5. Verseny - Kartellek - Tilalom - Csoportmentesség - Vertikális megállapodások - 2790/1999 rendelet - Legmagasabb eladási ár meghatározása - Feltételek

(2790/1999 bizottsági rendelet, 2. cikk és 4. cikk, a) pont)

6. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Semmisség

(EK 81. cikk, (1) és (2) bekezdés)

1. A szállító és üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető közötti, olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, ha egyrészt vállalkozások közötti megállapodásnak minősül, mivel az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem elhanyagolható részben vállal a termékek harmadik személyeknek való eladásához kapcsolódó pénzügyi és gazdasági kockázatot vagy kockázatokat, és így független gazdasági szereplőnek minősül, és másrészt ha a szerződés tartalmaz a verseny torzítására alkalmas olyan kikötéseket, mint például a fogyasztói ár rögzítésére vonatkozó, az EK 81. cikk (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten tiltott kikötés, feltéve ugyanakkor, hogy az e rendelkezés alkalmazására vonatkozó valamennyi egyéb feltétel teljesül.

Abban az esetben, ha az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem vállal ilyen kockázatokat, vagy azoknak csak elhanyagolható részét vállalja, az üzemanyag harmadik személynek való eladása során nem válik független gazdasági szereplővé, mivel ekkor az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető és a szállító közötti viszony azonos az ügynök és a megbízó közötti viszonnyal. Ebben az esetben a kizárólag az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltetővel szemben a szállító nevében harmadik személyek részére történő eladásra vonatkozóan előírt kötelezettségek - melyekbe a fogyasztói ár meghatározása is beletartozik - nem tartoznak az EK 81. cikk (1) bekezdésének a hatálya alá. Ezzel szemben az említett rendelkezés hatálya alá tartozhatnak azok a kötelezettségek, amelyek az üzemeltetőt az általa a megbízó számára nyújtott közvetítői szolgáltatások keretében terhelik, és amelyek az üzemeltető és a szállító viszonyát mint független gazdasági szereplők közötti viszonyt érintik. Ez vonatkozik a kizárólagossági és versenytilalmi kikötésekre, amelyek sértik a versenyjog szabályait, ha az érintett piac lezárásához vezetnek.

(vö. 35., 40-42., 44. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A szállító és üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető közötti, olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés részesülhet az 1582/97 rendelettel módosított, a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének (jelenleg, módosítást követően az EK 81. cikk (1) bekezdése) kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló 1984/83 rendelet által előírt csoportmentességben akkor, ha megfelel az ugyanezen rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, tízéves maximális tartamot előíró feltételnek, és ha a szállító az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető részére a kizárólagosság ellenében jelentős gazdasági előnyöket biztosít, amelyek hozzájárulnak az értékesítés fejlesztéséhez, megkönnyítik az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetését vagy modernizációját, és csökkentik az értékesítési költségeket.

(vö. 49., 54., 60. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Abban az esetben, ha az 1984/83 rendelet hatályossága alatt kötött kizárólagos beszerzési megállapodás végrehajtási időszaka átnyúlik az említett rendelet lejártát, azaz az 1999. december 31-ét követő időszakra, a rendeletben foglalt mentesség 2000. május 31-ig továbbra is hatályban marad az EK 81. cikk (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 2790/1999 rendelet értelmében. Az ilyen szerződés a 2790/1999 rendeletben előírt mentességben a mentesség alkalmazása kezdetének időpontjától, azaz 2000. június 1-jétől azzal a feltétellel részesül, hogy a szállító piaci részesedése azon az érintett piacon, amelyen a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesíti, nem haladja meg a 30%-ot, és a közvetlen vagy közvetett versenytilalmi kötelezettségek nem szólnak határozatlan időre vagy öt évet meghaladó időtartamra, melynek tekintetében az a versenytilalmi kötelezettség, amely öt év után hallgatólagosan megújítható, határozatlan időtartamra kötöttnek tekintendő. Ugyanakkor 2001. december 31-ig egy olyan átmeneti időszak nyílik meg, amelynek során az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom nem vonatkozik azokra a 2000. május 31-én hatályban lévő megállapodásokra, amelyek nem feleltek ugyan meg a 2790/1999 rendeletben előírt mentességi feltételeknek, de teljesítették az 1984/83 rendelet feltételeit.

(vö. 56-60. pont)

4. Az 1582/97 rendelettel módosított, a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének (jelenleg, módosítást követően az EK 81. cikk (1) bekezdése) kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló 1984/83 rendelet 10-13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a csoportmentességnek az olyan kizárólagos beszerzési szerződésre vonatkozó alkalmazását, amely a fogyasztói árnak a szállító által történő rögzítését írja elő, mivel ez a kötelezettség nem szerepel a rendeletnek az ilyen, azon kötelezettségeket kimerítően felsoroló 11. cikkében, amelyek a kizárólagossági kikötésen kívül a viszonteladó terhére előírhatók.

Azok a kérdések, amelyek arra irányulnak, hogy egyrészt a szállító módosíthatja-e egyoldalúan az ár rögzítésére vonatkozó kikötést annak érdekében, hogy az megfeleljen a versenyszabályoknak, illetve másrészt, hogy ebben az esetben a szerződés érvényessé válhat-e, az ilyen szerződésre irányadó nemzeti jog hatálya alá tartoznak. Amennyiben az egyoldalú módosítás megengedett, a mentességi feltételeket a módosítás időpontjában hatályos szabályozás alapján kell vizsgálni.

(vö. 63., 65., 67., 68., 75., 76. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5. Az EK 81. cikk (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 2790/1999 rendelet 4. cikkének a) pontja értelmében a rendelet 2. cikkében említett mentesség nem vonatkozik azokra a vertikális megállapodásokra, amelyeknek célja a vevő azon képességének korlátozása, hogy saját eladási árát megállapítsa, nem sértve azt a lehetőséget, hogy a szállító legmagasabb eladási árat állapítson meg vagy eladási árat javasoljon, feltéve hogy azok a felek bármelyike részéről történő nyomásgyakorlás vagy ösztönzés eredményeként nem vezetnek rögzített vagy minimális eladási árhoz.

A legmagasabb eladási ár rögzítése tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a viszonteladónak valós lehetősége van-e ezen eladási ár csökkentésére, figyelembe véve az összes szerződéses kötelezettséget azok gazdasági és jogi hátterével összefüggésben, valamint az alapügy feleinek a magatartását. Különösen fontos annak ellenőrzése, hogy a fogyasztói ár a valóságban nem olyan közvetett és rejtett eszközök útján kerül-e meghatározásra, mint a viszonteladói haszonkulcs rögzítése, fenyegetés, megfélemlítés, figyelmeztetések, szankciók vagy ösztönző eszközök.

(vö. 69-71. pont)

6. Az EK 81. cikk (2) bekezdésében előírt semmisség csak akkor terjed ki a szerződés egészére, ha az ugyanezen cikk (1) bekezdésével ellentétes kikötések nem különíthetők el magától a szerződéstől. Ellenkező esetben a semmisség a szerződés többi eleme tekintetében felmerülő következményeinek a kérdése nem tartozik a közösségi jog hatálya alá.

(vö. 78-80. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2008. szeptember 11.(*)

"Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - EK 81. cikk - 1984/83/EGK rendelet - 10-13. cikk - 2790/1999 rendelet - A 4. cikk a) pontja - Üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető és olajipari vállalkozás között létrejött, olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés - Mentesség"

A C-279/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Madrid (Spanyolország) a Bírósághoz 2006. június 27-én érkezett, 2006. június 16-i határozatával terjesztett elő az előtte

a CEPSA Estaciones de Servicio SA

és

az LV Tobar e Hijos SL

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, U. Lőhmus (előadó), J. Klučka, A. Ó Caoimh és P. Lindh bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. június 7-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a CEPSA Estaciones de Servicio SA képviseletében A. Martínez Sánchez, J. Folguera Crespo és F. Lorente Hurtado abogados,

- az LV Tobar e Hijos SL képviseletében A. Hernández Pardo, M. Gaitán Luján és S. Beltrán Ruiz abogados,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Mojzesowicz, E. Gippini Fournier és F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. március 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 81. cikk, valamint az 1997. július 30-i 1582/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 214., 27. o.) módosított, a Szerződés [81.] cikke (3) bekezdésének kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló, 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendelet (HL L 173., 5. o., helyesbítés: HL 1984 L 79., 38. o.; a továbbiakban: 1984/83 rendelet) 10-13. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a CEPSA Estaciones de Servicio SA (a továbbiakban: CEPSA), azaz az alapügy felperese, valamint az LV Tobar e Hijos SL (a továbbiakban: Tobar), azaz az alapügy alperese között folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be, melynek tárgya az említett két társaság között létrejött kizárólagos beszerzési szerződés teljesítésének a Tobar általi elmulasztása.

A közösségi szabályozás

3 Az 1984/83 rendelet az EGK-Szerződés 85. cikke (jelenleg EK 81. cikk) (1) bekezdése alkalmazásának hatálya alól kivonja a kizárólagos beszerzési megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjait, amelyek fő szabály szerint az említett cikk (3) bekezdésében felsorolt feltételeknek eleget tesznek, azon indokkal, hogy e megállapodások vagy magatartások hozzájárulnak az áruk forgalmazásának javításához.

4 Az említett rendelet (5), (6), (13), (15) és (17) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"(5) mivel a jelen rendeletben meghatározott kizárólagos beszerzési megállapodások általában hozzájárulnak az áruk forgalmazásának javításához; mivel e megállapodások lehetővé teszik a szállító számára, hogy a termékei eladását pontosabban és hosszabb távon előre tervezhesse, és biztosítják a viszonteladó számára a megállapodás ideje alatt a rendszeres ellátást; mivel az érdekelt vállalkozásoknak így megvan a lehetőségük arra, hogy a piac ingadozásaiból származó kockázatokat korlátozzák, és az értékesítési költségeiket csökkentsék;

(6) mivel az ilyen megállapodások megkönnyítik a termék eladásának ösztönzését, és lehetővé teszik a piacon való intenzív cselekvést, tekintettel arra, hogy főszabály szerint a szállító a viszonteladó által biztosított kizárólagos vásárlás ellenében vállalja, hogy hozzájárul az értékesítési hálózat szerkezetének javításához, és az eladások szolgáltatási színvonalának vagy sikerességének biztosításához; mivel az ilyen megállapodások ösztönzik a különböző gyártók termékei közötti versenyt; mivel több olyan viszonteladó kiválasztása, akik kötelesek a szállítótól való kizárólagos beszerzésre, és akik vállalják az eladás ösztönzéséhez, az ügyfélszolgálathoz, valamint a raktározáshoz kapcsolódó költségeket, a gyártó számára gyakran a leghatékonyabb vagy akár az egyetlen eszközt is képezheti arra, hogy piacra lépjen és a piacon a többi gyártóval fennálló versenynek megfeleljen; [...]

[...]

(13) mivel a [sörellátásra és az üzemanyagtöltő állomásra vonatkozó szerződéseknek] általában az a jellemzőjük, hogy egyrészt a szállító a viszonteladó számára jelentős gazdasági és pénzügyi előnyöket biztosít azáltal, hogy a részére "a-fonds-perdu" [visszafizetési kötelezettség nélküli] hozzájárulást nyújt, előnyös feltételekkel kölcsönt nyújt vagy közvetít, telket vagy helyiségeket biztosít a vendéglátóipari egység vagy az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetéséhez, rendelkezésre bocsátja a technikai berendezést vagy más felszereléseket, és egyéb befektetéseket eszközöl a viszonteladó javára, illetve másrészt az a jellemzőjük, hogy a viszonteladó a szállítóval szemben hosszú távú kizárólagos vásárlásra irányuló kötelezettséget vállal, általában versenytilalmi kikötés mellett;

[...]

(15) mivel a szállító által a viszonteladó számára biztosított gazdasági és pénzügyi előnyök érzékelhetően megkönnyítik az vendéglátóipari egységek vagy az üzemanyagtöltő állomások létesítését és modernizációját, valamint karbantartását és üzemeltetését [...];

[...]

(17) mivel [...] a kenőanyagok és a kapcsolódó olajtermékek esetében a kizárólagos vásárlásra vonatkozó kötelezettség csak akkor megengedett, ha a szállító a viszonteladó számára rendelkezésre bocsátotta a gépjárműkenéshez szükséges különleges technikai berendezéseket, vagy azokat finanszírozta; [...] [nem hivatalos fordítás]"

5 Az üzemanyagtöltő állomások üzemeltetőivel kötött megállapodásokra vonatkozó különleges rendelkezéseket (a továbbiakban: üzemanyagtöltő állomással kötött megállapodások) az 1984/83 rendelet 10-13. cikke írta elő.

6 Az említett rendelet 10. cikke a következőképpen rendelkezett:

"A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet 11-13. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható olyan megállapodásokra, amelyekben csupán két vállalkozás vesz részt, és amelyekben az egyik fél, a viszonteladó arra vállal kötelezettséget a másik fél, a szállító felé, hogy különleges gazdasági vagy pénzügyi előnyök juttatása ellenében a megállapodásban megjelölt töltőállomáson történő viszonteladás céljából csupán az utóbbitól, annak kapcsolt vállalkozásától, vagy termékeinek forgalmazásával megbízott harmadik vállalkozástól vásárolja a megállapodásban meghatározott, kőolaj alapú és más gépjármű-üzemanyagokat, valamint a kőolaj alapú tüzelőanyagokat."

7 Az említett rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezett:

"A 10. cikkben meghatározott kötelezettségen felül a viszonteladó részére nem írható elő más versenykorlátozás, mint

a) a megállapodásban megjelölt töltőállomáson harmadik vállalkozások által szállított gépjármű-üzemanyag, vagy tüzelőanyag viszonteladásának tilalma;

;b) a megállapodásban megjelölt töltőállomáson harmadik vállalkozások által kínált kenőanyagok, illetve kapcsolódó kőolajtermékek használatának tilalma, amennyiben a szállító vagy annak kapcsolt vállalkozása olajcserélő felszerelést, vagy egyéb gépjárműkenő berendezést bocsátott a viszonteladó rendelkezésére, vagy finanszírozott a részére;

c) a harmadik vállalkozások által szállított termékeket a töltőállomáson belül és kívül csupán olyan arányban lehet reklámozni, amilyen arányt e termékek a töltőállomás forgalmában képeznek;

d) az a kötelezettség, hogy a tulajdonában álló vagy a szállító, illetve annak kapcsolt vállalkozása által finanszírozott, a kőolajtermékek tárolására, illetve forgalmazására szolgáló berendezések ellenőrzését a szállító vagy a szállító által megjelölt vállalkozás részére kell fenntartania."

8 Az 1984/83 rendelet 12. cikke azon kikötéseket és szerződéses kötelezettségvállalásokat sorolta fel, amelyek a rendelet 10. cikkének alkalmazását kizárják, melyek között szerepelt az az eset, ha a megállapodás határozatlan időre vagy 10 évnél hosszabb időtartamra szól.

9 Ugyanezen rendelet 13. cikke a 2. cikke (1) és (3) bekezdésének, 3. cikke a) és b) pontjának, valamint 4. és 5. cikkének az üzemanyagtöltő állomásokkal kötött megállapodásokra való analóg alkalmazását írta elő.

10 Az 1984/83 rendelet 1999. december 31-én lejárt. 2000. január 1-jétől hatályba lépett a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22-i 2790/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 336., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 364. o.).

11 A 2790/1999 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, a 2. cikkben előírt mentesség alkalmazásának feltétele az, hogy a szállító piaci részesedése azon az érintett piacon, amelyen a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesíti, ne haladja meg a 30%-ot."

12 Ugyanezen rendelet 4. cikke előírja, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom alóli, a 2. cikkben előírt mentességet "nem lehet alkalmazni azokra a vertikális megállapodásokra, amelyeknek célja, közvetlenül vagy közvetve, önmagukban vagy más, a felek irányítása alatt álló tényezőkkel együtt, a következő:

a) a vevő azon képességének korlátozása, hogy saját eladási árát megállapítsa, nem sértve azt a lehetőséget, hogy a szállító legnagyobb eladási árat állapítson meg, vagy eladási árat javasoljon, feltéve hogy azok a felek bármelyike részéről történő nyomásgyakorlás vagy ösztönzés eredményeként nem vezetnek rögzített vagy minimális eladási árhoz;

[...]"

13 A rendelet 5. cikkének a) pontja szerint a rendelet 2. cikkében előírt mentesség nem vonatkozik az olyan közvetlen vagy közvetett versenytilalmi kötelezettségre, amely határozatlan időre vagy öt évet meghaladó időtartamra szól. Az a versenytilalmi kötelezettség, amely öt év után hallgatólagosan megújítható, határozatlan időtartamra kötöttnek tekintendő.

14 A 2790/1999 rendelet 12. cikke értelmében a különösen az 1984/83 rendeletben előírt mentességet 2000. május 31-ig továbbra is alkalmazni kell. A Szerződés 81. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalmat nem lehet alkalmazni a 2000. június 1-je és 2001. december 31-e közötti időszakban azokra a 2000. május 31-én már hatályban lévő megállapodásokra, amelyek nem elégítik ki a 2790/1999 rendeletben előírt mentességi feltételeket, de kielégítik az 1983/83 rendeletben előírt mentességi feltételeket.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 Az alapeljárás felei 1996. február 7-én a vállalkozás brandjének használatára, műszaki és kereskedelmi segítségnyújtásra, valamint egy üzemanyagtöltő állomás beszerzéseinek megbízott üzemeltetői rendszer keretében történő ellátására vonatkozó jogot biztosító szerződést (a továbbiakban: az alapügyben vitatott szerződés) kötöttek.

16 Az említett szerződés értelmében a Tobar vállalja, hogy tüzelőanyagokat és más üzemanyagokat, valamint kenőanyagokat és más kapcsolódó olajtermékeket (a továbbiakban: olajtermékek) kizárólag a CEPSA-tól vásárol abból a célból, hogy e termékeket viszonteladás keretében az üzemanyagtöltő állomásán értékesítse, betartva a szállító által meghatározott fogyasztói árakat, valamint az értékesítés és üzemeltetés általa megszabott feltételeit és módszereit. A szerződést tíz évre kötötték, és az legalább hat hónappal a lejárta előtt kifejezett és írásbeli megállapodással minden alkalommal további öt évre meghosszabbítható. Az említett termékek kizárólagos vásárlására irányuló kötelezettséghez versenytilalmi záradék kapcsolódik, amely alapján a Tobar számára tilos versenyző termékek értékesítése vagy reklámozása, vagy az abban való közreműködés a töltőállomáson, illetve annak közvetlen közelében.

17 A Tobarnak az olajtermékek árát a CEPSA részére az említett termékeknek a töltőállomásra való szállítását követő kilenc napon belül kell megfizetnie. A Tobar az első szállítás időpontjában köteles bankgaranciát kiállítani és bemutatni tizenöt napi szállításnak megfelelő összegről, amelyet a határidőn belüli fizetés elmaradása esetén a szállító lehívhat. Amennyiben a bankgarancia lehívása szükségessé válik, a Tobar köteles a szállítmányokat előre kifizetni. Díjazásként a Tobar az egyes töltőállomásokra adott időpontban irányadó jutalékra jogosult . A CEPSA részére fizetendő, az üzemanyagtöltő állomásra szállított litermennyiség szerinti összeg számítása úgy történik, hogy le kell vonni a CEPSA által meghatározott, hozzáadottérték-adóval (a továbbiakban: HÉA) növelt fogyasztói árból a jutalék HÉA-val növelt összegét.

18 A költségek és a kárveszély viselésének megosztására vonatkozó záradékok tekintetében az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a Tobar viseli a kárveszélyt az olajtermékek tekintetében attól a pillanattól kezdve, hogy azt a tartályokban átveszi a szállítótól, beleértve a mennyiségváltozásra vonatkozó kárveszélyt is, és köteles e termékeket olyan körülmények között őrizni, hogy megóvja azokat a megsemmisüléstől vagy állagromlástól. Az említett társaság felel mind a szállító, mind harmadik felek felé a fenti termékek elvesztéséért, szennyeződéséért vagy az e termékek állagromlását okozó összekeveredéséért, valamint minden ilyen okból eredő kárért. Ezenfelül a Tobar kezességet vállal és felel azon ügyfelekért, akik a közvetítésével csatlakoztak a CEPSA CARD hitelkártya használathoz, valamint akik számára közvetlen hitelt nyújtott. A Tobar finanszírozza a CEPSA hűségkártya-használat költségének kis részét is.

19 Az CEPSA a maga részéről fedezi az olajtermékek szállításának, valamint a logó a töltőállomáson való felszerelésének és karbantartásának költségeit. A CEPSA a Tobar számára használatba adja az üzemanyag-tartályokat és kutakat, amelyeket a Tobar csak a CEPSA által szállított termékek értékesítésére használhat, és amelyeket a szerződés megszűntekor vissza kell a CEPSA részére szolgáltatnia. A Tobar ugyanakkor köteles a CEPSA számára a technikai felszerelések értékének megfelelő összegre szóló, "első felszólításra fizetendő bankgaranciát" kiállítani.

20 A CEPSA 2001. november 2-án a Tobarnak levelet küldött, amelyben felhatalmazta arra, hogy a továbbiakban az olajtermékek eladási árát a CEPSA bevételének csökkentése nélkül csökkentse.

21 A 2003-as év során a Tobar, miután több levelet küldött a CEPSA-nak, megszüntette a tőle való beszerzést, és elfedte a töltőállomás berendezésein a vállalat logóját.

22 2004-ben a Tobar keresetet nyújtott be a CEPSA ellen, amelyben kérte az alapügyben vitatott szerződés semmisségének megállapítását tekintettel arra, hogy az sérti az EK-Szerződés 81. cikkét, és jogellenes célra irányul, mivel az abban foglaltak értelmében az olajtermékek eladási árát kizárólag CEPSA rögzíti. A Tobar ezenfelül kártérítést kért.

23 A CEPSA vitatta a kereset megalapozottságát, és ellenkérelmet nyújtott be, amelyben kérte a szerződés teljesítését vagy annak felbontását, amennyiben a teljesítés lehetetlennek bizonyulna, emellett a felmerült kárai megtérítését is kérelmezte.

24 2005. július 29-én a Juzgado de Primera Instancia n°3 de Madrid megállapította az említett szerződés semmisségét, tekintettel arra, hogy az összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdésével, továbbá a 1984/83 rendelettel és a 2790/1999 rendelettel. Az ítélet ellen a CEPSA a kérdést előterjesztő bírósághoz fellebbezést nyújtott be.

25 E körülmények között az Audiencia Provincial de Madrid úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) a) Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik egy 1996-ban egy olajtermék-forgalmazó és egy töltőállomás üzemeltetője között létrejött, a szállító brandjének használatára jogot biztosító beszerzési szerződés, amely alapján ez utóbbi köteles kizárólag a szállító által forgalmazott üzemanyagot és tüzelőanyagot árusítani a meghatározott időtartam alatt és nem értékesíthet más forgalmazók által szállított ilyen terméket, amennyiben ez a kötelezettség versenytilalmi kötelezettséget is tartalmaz, habár az ilyen szerződést gazdasági tartalma szerint ügynöki szerződésnek lehet tekinteni?

b) Amennyiben annak hatálya alá tartozik, részesülhet-e tilalom alóli mentességben, feltéve, hogy teljesíti az 1984/83 rendeletben meghatározott feltételeket, különösen az időtartam tekintetében?

c) Ebben az esetben, a hivatkozott rendelet 10. és 12. cikkében előírt rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy a versenytilalmi kötelezettség időtartama az öt évet meghaladja, tekintettel a szállító által a töltőállomás üzemeltetőjének átengedett pénzügyi és gazdasági előnyökre, megkövetelik-e feltételként azt, hogy a pénzügyi és gazdasági előnyök lényegesek legyenek, vagy elegendő-e az, hogy azok nem jelentéktelenek? A fenti rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy a szállító brandjének használatára jogot biztosító beszerzési szerződésben a pénzügyi és gazdasági előnyök átengedése megtörtént azzal, hogy az olajtermékek szállítója fedezi a logó a töltőállomáson való felszerelésének és karbantartásának költségeit, illetve üzemanyag-tartályokat és kutakat ad használatba, amelyeket a töltőállomás üzemeltetője nem használhat más szállítók termékeinek értékesítésére a szállító írásbeli engedélye nélkül, és amelyeket az engedélyezett használat megszűntével vissza kell szolgáltatni, továbbá amelyeknek értéke megegyezik a töltőállomás üzemeltetője által nyújtandó első felszólításra fizetendő bankgarancia összegével?

d) Amennyiben a mentesség nem alkalmazandó, az EK-Szerződés 81. cikkének (2) bekezdésében szabályozott semmisség a szerződés teljes egészére kihat-e?

2) a) Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az ilyen, a szállító brandjének használatára jogot biztosító beszerzési szerződés, amennyiben előírja, hogy a töltőállomás üzemeltetője köteles a kizárólagos szállító által forgalmazott tüzelőanyagokat és üzemanyagokat a szállító által rögzített fogyasztói áron értékesíteni, főszabály szerint ütközik-e az árrögzítés útján történő versenykorlátozás tilalmával, figyelemmel a szerződés gazdasági tartalmára és különösen a töltőállomás üzemeltetője által viselt kockázatokra, valamint a szerződés tárgyát képező termékek szállításával és eladásának ösztönzésével összefüggésben viselt kiadásokra, figyelembe véve az alábbi vonatkozó rendelkezéseket:

i. A töltőállomás üzemeltetője kötelezettséget vállal arra, hogy kizárólag a szállító által szállított kenőolajokat, más gépjárműfelszerelési termékeket, tüzelőanyagokat és üzemanyagokat árusít - betartva a szállító által meghatározott fogyasztói árakat és az értékesítés és üzemeltetés feltételeit és módszereit - 10 évig, amely legalább hat hónappal a lejárta előtt kifejezett és írásbeli megállapodással minden alkalommal további öt évre meghosszabbítható.

ii. A töltőállomás üzemeltetője viseli a kárveszélyt - beleértve a mennyiségi változásra vonatkozó kárveszélyt - a tüzelőanyagok és üzemanyagok tekintetében attól a pillanattól kezdve, hogy azokat a szállító leszállította a töltőállomáson található tárolótartályokba Az üzemeltető kötelezettséget vállal arra, hogy a termék átvételét követően azt megfelelő körülmények között tárolja, hogy ne keletkezzen benne veszteség vagy minőségromlás, és adott esetben felelős mind a szállító, mind harmadik fél felé a termékekben keletkező bármely veszteségért, szennyezésért vagy a termékek állagromlását okozó keveredésért, illetve az e termékek által okozott károkért.

iii. A töltőállomás üzemeltetője köteles a tüzelőanyag és az üzemanyag árát a szállítónak a töltőállomásra való szállítást követő kilenc napon belül megfizetni, az első szállítás időpontjában köteles bankgaranciát kiállítani tizenöt napi szállításnak megfelelő összegről. Nemfizetés esetén a szállító lehívhatja a bankgaranciát és a töltőállomás üzemeltetője köteles lesz a szállítmányokat előre kifizetni. A töltőállomás üzemeltetője által a szállító részére fizetendő összeg kiszámítása úgy történik, hogy a szállító által meghatározott, HÉA-val növelt fogyasztói árból le kell vonni a töltőállomás üzemeltetője részére járó "jutalék" HÉA-val növelt összegét. A szállított üzemanyagot a szállítás időpontjától számítva a vételár megfizetésére előírt kilenc napnál átlagosan jóval rövidebb idő alatt értékesíti az alapügy alperese. A szállító havonta a szállított üzemanyag tekintetében a töltőállomáson meghatározott árak változása - emelkedése vagy csökkenése - miatt hol fizetési hátralékot, hol előleget könyvelhet el. A szállítás költségeit a szállító viseli.

iv. A töltőállomás üzemeltetője kezességet vállal és felel a azon ügyfelekért, akik a közvetítésével csatlakoztak a szállító vállalkozáscsoportja által létrehozott és működtetett hitelkártya-használathoz, továbbá az üzemeltető a fenti kártyával történő vásárlásokat egy hónappal később számolja fel, finanszírozza e hűségkártya-használat költségének egy kis részét, továbbá viseli azon ügyfelek általi nemfizetés kockázatát, akiknek az ő révén közvetlen hitelben részesültek.

v. Az olajtermékek szállítója fedezi a logója a töltőállomáson való felszerelésének és karbantartásának költségeit, illetve üzemanyag-tartályokat és kutakat ad használatba, amelyeket a töltőállomás üzemeltetője nem használhat más szállítók termékeinek értékesítésére a szállító írásbeli engedélye nélkül, továbbá amelyeknek értéke megegyezik a töltőállomás üzemeltetője által nyújtandó bankgarancia összegével.

b) Ha ez az eset áll fenn, az 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendeletet, és különösen annak 10-13. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik egy ilyen jellegű szerződés, és így az EK Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom nem alkalmazandó, amennyiben a szerződés a rendelet hivatkozott rendelkezéseiben meghatározott feltételeknek megfelel?

c) Ebben az esetben úgy kell-e értelmezni a rendelet 11. cikkét, hogy a szerződésben egynél több versenykorlátozás található, mivel a szállítótól való kizárólagos beszerzést előíró versenytilalmi kötelezettségen kívül egy másik szerződéses rendelkezés szerint a szállító határozza meg a fogyasztói árat? A [töltőállomás-üzemeltetőnek] a szállító általi felhatalmazása arra, hogy [az előbbi] 2001 novemberétől a fogyasztói árat a[z említett] szállító bevételének csökkentése nélkül csökkentse, lehetővé teszi-e azt, hogy a szerződést érvényesnek lehessen tekinteni?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

26 A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében a Bírósághoz két kérdést intéz, melyek közül mindkettő több részből áll, melyek az alapügyben vitatott szerződés minősítésétől függő különböző feltevésekre irányulnak. Az első kérdés arra a feltevésre vonatkozik, ha a szerződés ügynöki szerződésnek minősül, míg a második kérdés azt a feltevést foglalja magában, hogy az említett szerződést két független vállalkozás kötötte.

27 A nemzeti bíróság kérdései lényegében az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomnak, illetve esetlegesen az 1984/83 rendelet által előírt csoportmentességnek az alapügy tényállására való alkalmazhatóságára vonatkoznak. A nemzeti bíróság ugyanakkor az első kérdésével, illetve a második kérdésének a) részével nem azt kéri a Bíróságtól, hogy értelmezze az említett rendelkezés értelmében a vállalkozások közötti megállapodás fogalmát annak érdekében, hogy ezt követően értékelni lehessen, hogy az alapügyben vitatott szerződés az említett rendelkezés hatálya alá tartozik-e, hanem arra kéri a Bíróságot, hogy ezt az értékelést maga végezze el.

28 Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztást kimondó EK 234. cikk alapján a Bíróság kizárólag a közösségi jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat a nemzeti bíróság által közölt tényállás alapján, viszont a közösségi jognak a konkrét esetre történő alkalmazása a nemzeti bíróság feladata. Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényeinek elbírálására vagy az általa értelmezett közösségi szabályoknak nemzeti intézkedésekre, illetve helyzetekre való alkalmazására, mivel ezek a kérdések a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak (lásd többek között a C-318/98. sz., Fornasar és társai ügyben 2000. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4785. o.] 32. pontját, és a C-421/01. sz. Traunfellner-ügyben 2003. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-11941. o.] 21. pontját.).

29 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből azonban az tűnik ki, hogy a Bírósághoz intézett értelmezési kérdés az alapügy feleinek állításain alapszik, amelyeknek megalapozottságát a nemzeti bíróság még nem ellenőrizte. Ugyanígy az alapügy felei a Bíróság elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeikben jelentős véleménykülönbségnek adtak hangot a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita tényállását illetően.

30 E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az EK 234. cikkben meghatározott eljárás keretében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tényálláshoz kapcsolódó vitát elbíráljon. Az ilyen viták elbírálása - mint ahogy az adott ügy tényállásának az értékelése is - a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik (lásd a 36/79. sz. Denkavit Futtermittel ügyben 1979. november 15-én hozott ítélet [EBHT 1979., 3439. o.] 12. pontját, valamint a C-211/03, C-299/03. és C-316/03-C-318/03. sz., HLH Warenvertrieb és Orthica egyesített ügyekben 2005. június 9-én hozott ítélet [EBHT 2005.,.I-5141. o.] 96. pontját).

31 A Bíróság feladata azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi számára az általa tárgyalt jogvita eldöntését (lásd többek közt a C-98/06. sz. Freeport-ügyben 2007. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8319. o.] 31. pontját).

32 Mivel az alapügyben vitatott szerződésnek a versenyszabályok tekintetében való minősítése a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita megoldásához alapvető fontosságú, a Bíróságnak először is emlékeztetnie kell az e minősítés szempontjából releváns kritériumokra (az első kérdés, valamint a második kérdés a) pontja). Másodszor meg kell vizsgálni azt, hogy a csoportmentesség alkalmazható-e az említett szerződésre, figyelembe véve az abban foglalt, teljesítésének tartamára vonatkozó rendelkezéseket (első kérdés b) és c) pontja, valamint a második kérdés b) pontja), valamint a fogyasztói ár meghatározását (a második kérdés c) pontja). Harmadszor felmerül a szerződésnek az EK 81. cikk (2) bekezdésén alapuló semmissége is (az első kérdés d) pontja).

Az EK 81. cikk (2) bekezdése értelmében vett, vállalkozások közti megállapodás fennállásáról

33 A nemzeti bíróság az első kérdésével, valamint második kérdésének a) pontjával arra kíván választ kapni, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az vonatkozik az olyan olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződésre, amely az alapügyben ismertetettekhez hasonló jellemzőkkel rendelkezik, először is abban az esetben, ha a szerződést két független vállalkozás közötti szerződésnek kell tekinteni amiatt, hogy az említett termékek fogyasztói árát a szállító határozza meg, másodszor pedig abban az esetben, ha a szerződést valódi ügynöki szerződésnek kell tekinteni, mivel kizárólagos beszerzési rendelkezést tartalmaz.

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság elé már terjesztettek hasonló kérdést a C-217/05. sz. Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-11987. o; a továbbiakban: CEEES-ügyben hozott ítélet) alapjául szolgáló tényállás keretében. Az említett ügy tárgyát - ugyanúgy, mint a jelen előzetes döntéshozatalra utaló végzés alapjául szolgáló esetben -, üzemanyagtöltő állomások üzemeltetői, valamint a szállítójuk, nevezetesen a CEPSA közötti szerződéses kapcsolatok képezték. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az alapügyben vitatott szerződés azonos a Bíróság által a CEEES-ügyben hozott ítéletben vizsgált, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező szerződésekkel.

35 A Bíróság a CEEES-ügyben hozott ítélet 38. pontjában megállapította, hogy az olyan vertikális megállapodások, mint a CEPSA és a töltőállomás-üzemeltetők között létrejött megállapodások, kizárólag akkor tartoznak a Szerződés 85. cikkének hatálya alá, ha az üzemeltető független gazdasági szereplőnek minősül, és következésképpen a két vállalkozás között megállapodás áll fenn.

36 Ebből következően annak megállapítása, hogy a töltőállomás üzemeltetője független gazdasági szereplő-e, vagy sem, a megbízóval kötött megállapodástól, és különösen annak az áruk eladásáért harmadik személyek felé fennálló pénzügyi és üzleti kockázatok viselésére vonatkozó - kifejezett vagy hallgatólagos - kikötéseitől függ. A kockázat kérdését esetenként, és inkább a gazdasági valóság, mintsem a szerződéses viszony belső jogi minősítésének figyelembevételével kell elemezni (a CEEES-ügyben hozott ítélet 46. pontja).

37 A Bíróság ezenfelül meghatározta azokat a kritériumokat, amelyek alapján a nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő ügy ténybeli körülményei alapján értékelheti a pénzügyi és kereskedelmi kockázatoknak az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetői és az üzemanyag szállítója közötti tényleges megosztását.

38 Először is az áruk értékesítésével járó kockázatokkal kapcsolatosan az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjét kell e károk viselőjének tekinteni, ha az áruk tulajdonosává vált, tehát amikortól az árut a töltőállomáson átvette a szállítótól, továbbá, ha közvetlenül vagy közvetve maga viseli az áruk forgalmazásával kapcsolatos költségeket - többek között a szállítási költségeket -, ha saját költségén tartja fenn az árukészletet, ha viseli az árukban okozott esetleges károkért - mint például veszteségért, minőségi romlásért -, valamint a harmadik személyek részére eladott áruk által okozott károkért való felelősséget, illetve, ha a szállító részére a ténylegesen eladott üzemanyagnak megfelelő összeg helyett a szállított üzemanyag-mennyiségnek megfelelő összeget köteles kifizetni (lásd a CEEES-ügyben hozott ítélet 51-58. pontját).

39 Másodszor a piacra sajátosan jellemző beruházásokkal járó, vagyis azon kockázatokat illetően, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető harmadik személyekkel tárgyalhasson, illetve megállapodást köthessen, azt kell megvizsgálni, hogy az említett üzemeltető megvalósít-e a helyiségekkel, vagy a berendezésekkel - mint például az üzemanyagtartályokkal -, vagy reklámtevékenységekkel kapcsolatos beruházásokat. Ha a válasz igenlő, az említett kockázatokat az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető viseli (a CEEES-ügyben hozott ítélet 51. és 59. pontja).

40 Hangsúlyozni kell azonban, hogy az a tény, hogy az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető csupán a kockázatok elenyésző részét viseli, jellemzően nem jár az EK 81. cikkének alkalmazhatóságával (lásd ebben az értelemben a CEEES-ügyben hozott ítélet 61. pontját), mivel az ilyen üzemeltető az üzemanyag harmadik személynek való eladása során nem válik független gazdasági szereplővé. Ebben az esetben az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető és a szállító közötti viszony azonos az ügynök és a megbízó közötti viszonnyal.

41 A CEEES-ügyben hozott ítélet 62. és 63. pontjából következik továbbá, hogy még az ügynöki szerződés esetében is fennáll, hogy kizárólag a közvetítővel szemben a megbízó nevében harmadik személyek részére történő eladásra vonatkozóan előírt kötelezettségek - melyekbe a fogyasztói ár meghatározása is beletartozik - nem tartoznak az EK 81. cikk hatálya alá. Ezzel szemben a kizárólagossági és versenytilalmi kikötések, amelyek az ügynök és a megbízó viszonyát mint független gazdasági szereplők közötti viszonyt érintik, sértik a versenyjog szabályait, ha e rendelkezések az érintett piac lezárásához vezetnek. Az EK 81. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom tehát alkalmazandó e kikötésekre.

42 Amennyiben a kockázatok vizsgálata az EK 81. cikk értelmében vett, vállalkozások közötti megállapodás fennállásának a megállapításához vezet az áruk harmadik személyek részére történő eladása tekintetében, a fogyasztói ár meghatározása az említett cikk (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten említett versenykorlátozásnak minősül, amely miatt a megállapodás az e rendelkezés által előírt tilalom hatálya alá tartozik, ha az annak alkalmazására vonatkozó valamennyi egyéb feltétel teljesül, nevezetesen fennáll, hogy a megállapodás célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny korlátozása, és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre (lásd ebben az értelemben a C-230/96. sz. Cabour-ügyben 1998. április 30-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-2055. o.] 48. pontját).

43 Ezenfelül különösen a kizárólagos beszerzési megállapodásokat illetően fontos emlékeztetni a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint, bár e megállapodások célja nem az EK 81. cikk értelmében vett versenykorlátozás, ellenőrizni kell, hogy nem járnak-e a versenyt akadályozó, korlátozó, vagy torzító hatással. A kizárólagos beszerzési megállapodás hatásainak értékelése magában foglalja az azon gazdasági és jogi háttér figyelembe vételének a szükségességét is, amelybe a megállapodás illeszkedik, és amelyben más szerződésekkel együtt halmozott hatást gyakorolhat a versenyre. Következésképpen elemezni kell az ilyen szerződésnek - az ugyanilyen típusú más szerződésekkel összefüggésben - a nemzeti és a más tagállambeli versenytársaknak a referenciapiacon való részvételre, vagy a referenciapiacon a piaci részesedésük növelésére vonatkozó lehetőségeire gyakorolt hatásait (lásd a C-234/89. sz. Delimitis-ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-935. o.] 13.-15. pontját és a C-214/99. sz. Neste-ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-11121. o.] 25. pontját).

44 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre, valamint a második kérdés a) részére azt a választ kell adni, hogy az olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, ha az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem elhanyagolható részben vállal a termékek harmadik személyeknek való eladásához kapcsolódó pénzügyi és gazdasági kockázatot vagy kockázatokat, és ha a szerződés tartalmaz a verseny torzítására alkalmas olyan kikötéseket, mint például a fogyasztói ár rögzítésére vonatkozó kikötés. Abban az esetben, ha az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem vállal ilyen kockázatokat, vagy azoknak csak elhanyagolható részét vállalja, csak azok a kötelezettségek tartozhatnak az említett rendelkezés hatálya alá, amelyek az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjét az általa a megbízó számára nyújtott közvetítői szolgáltatások keretében terhelik, mint például a kizárólagossági és a versenytilalmi kikötések. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezenfelül annak ellenőrzése, hogy az alapügyben vitatott szerződés jár-e az EK 81. cikk értelmében vett, a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító hatással.

Az megállapodásnak az 1984/83 rendelet által előírt maximális tartamáról

45 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésének b) és c) részével, valamint második kérdésének b) részével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az olyan kizárólagos beszerzési megállapodás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, abban az esetben, ha az EK 81. cikk hatálya alá tartozik, részesülhet-e az 1984/83 rendeletben előírt csoportmentességben, feltéve, hogy a rendeletben felsorolt feltételek, és különösen a megállapodás maximális tartamára, valamint a gazdasági és pénzügyi előnyökre vonatkozó feltételek, teljesülnek.

46 Az említett bíróság különösen arra vár választ, hogy egyrészt ahhoz, hogy a maximális tartamra vonatkozó feltétel teljesüljön, az 1984/83 rendelet 10. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az a mentességnek az üzemanyagtöltő állomásra vonatkozó megállapodásokra való alkalmazhatóságához megköveteli azt, hogy az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjének a szállító által nyújtott előnyök lényegesek legyenek, vagy elegendő-e az, hogy azok nem jelentéktelenek, és másrészt azt kérdezi, hogy az alapügyben vitatott szerződésben biztosított előnyök elegendőek-e ebben a tekintetben.

47 Elsőként emlékezetni kell arra, hogy az 1984/83 rendelet a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének az alkalmazását két vállalkozás közötti, termékek viszonteladása céljából létrejött, olyan kizárólagos beszerzési szerződések bizonyos csoportjára rendeli alkalmazni, amelyek ugyanezen cikk (1) bekezdésének a hatálya alá tartozhatnak.

48 Amint a jelen ítélet 41. pontja is rámutat, valódi ügynöki jogviszony esetén az EK 81. cikk alá csak a kizárólagossági és versenytilalmi kikötések tartozhatnak, amelyek az ügynök és a megbízó, mint két független gazdasági szereplő közötti kapcsolatokat érintik. Ezzel szemben az áruk a megbízó javára harmadik személyeknek való eladását érintő kötelezettségek - noha legalábbis némelyikük sérthetné a versenyszabályokat, amennyiben azok két független gazdasági szereplő megállapodásának eredményei lennének - nem vehetők figyelembe a rendelet alkalmazhatóságának a vizsgálata során. Amennyiben két független vállalkozás között létrejött értékesítési szerződésről van szó, a szerződést teljes egészében meg kell vizsgálni a csoportmentesség alkalmazhatóságára vonatkozó döntéshez.

49 Az 1984/83 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírta, hogy az általánosságban a különböző gazdasági ágazatokban kötött rövid- és középtávú kizárólagos beszerzési megállapodásokra vonatkozó öt éves maximális tartamtól eltérően az üzemanyagtöltő állomásokra vonatkozó megállapodások esetében a maximális tartam tíz év. Az ezen utóbbi megállapodásokra vonatkozó különleges feltételeket illetően ugyanezen rendelet 10. cikke azt írta elő, hogy a viszonteladó a szállítóval szemben kötelezettséget vállal arra, hogy csupán tőle vásárol, mely kötelezettség vállalása "különleges gazdasági vagy pénzügyi előnyök juttatása ellenében" történik.

50 Meg kell állapítani, hogy e 10. cikk spanyol nyelvű változata nem pontosította az említett gazdasági vagy pénzügyi előnyök jellegét, mely tekintetben e változat különbözött valamennyi más nyelvi változattól, amelyek az előnyök minősítéséhez a "különleges" vagy a "sajátos" jelzőt használták. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azonban valamely közösségi jogi rendelkezés eltérő nyelvi változatait egységesen kell értelmezni, ennélfogva amennyiben a változatok eltérnek egymástól, a rendelkezést azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell meghatározni, amelynek e rendelkezés részét képezi (lásd a C-1/02. sz. Borgmann-ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-3219. o.] 25. pontját; a C-227/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8253. o.] 45. pontját, és a C-332/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet 52. pontját).

51 A kérdéses közösségi szabályozás rendszerét és célját illetően meg kell állapítani, hogy az 1984/83 rendelet (13) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az üzemanyagtöltő állomásokat általánosságban az jellemzi, hogy a szállító a viszonteladó számára jelentős gazdasági és pénzügyi előnyöket biztosít azáltal, hogy a részére "a-fonds-perdu" [visszafizetési kötelezettség nélküli] hozzájárulást nyújt, előnyös feltételekkel kölcsönt nyújt vagy közvetít, telket vagy helyiségeket biztosít az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetéséhez, rendelkezésre bocsátja a technikai berendezést vagy más felszereléseket, és egyéb befektetéseket eszközöl a viszonteladó javára.

52 Ezenfelül ugyanezen rendelet (15) preambulumbekezdése szerint a szállító által a viszonteladó számára biztosított gazdasági és pénzügyi előnyök érzékelhetően megkönnyítik az üzemanyagtöltő állomások létesítését és modernizációját, valamint karbantartását és üzemeltetését. A (17) preambulumbekezdés példaként említette, hogy a kenőanyagok és a kapcsolódó olajtermékek esetében a kizárólagos vásárlásra vonatkozó kötelezettség csak akkor megengedett, ha a szállító a viszonteladó számára rendelkezésre bocsátotta a gépjárműkenéshez szükséges különleges technikai berendezéseket, vagy azokat finanszírozta.

53 Az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alóli mentességek célja e cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdéséből is kitűnik, amely szerint az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az olyan megállapodásra, "amely hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből". Ezenfelül az 1984/83 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdései különösen a kizárólagos beszerzési megállapodások vonatkozásában azt a megállapítást tartalmazták, hogy az ilyen megállapodások csökkentik az értékesítési költségeket, korlátozzák a piac ingadozásaiból származó kockázatokat, és megkönnyítik a termék eladásának ösztönzését, valamint hozzájárulnak az értékesítési hálózat szerkezetének javításához, és az eladások szolgáltatási színvonalának vagy sikerességének biztosításához, továbbá a leghatékonyabb vagy akár az egyetlen eszközt is képezhetik a piacra lépéshez.

54 Ebből következően az 1984/83 rendelet 10. cikkében előírt "különleges gazdasági vagy pénzügyi előnyök" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy bár ezek az előnyök a szerződéses jogviszonyra jellemzőek, jelentőseknek is kell lenniük ahhoz, hogy a beszerzésre vonatkozó tíz év időtartamú kizárólagosság igazolt legyen. Ezen előnyöknek fejleszteniük kell az értékesítést, könnyíteniük kell az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetését vagy a modernizációját, és csökkenteniük kell az értékesítési költségeket.

55 Azt a kérdést illetően, hogy az alapügyben a Tobarnak nyújtott gazdasági vagy pénzügyi előnyök alkalmasak-e a beszerzésre vonatkozó tíz év időtartamú kizárólagosság igazolására, emlékeztetni kell a jelen ítélet 30. pontjában említett azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint mindenfajta ténykérdésre vonatkozó értékelés a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik tehát, hogy értékelje a CEPSA által eszközölt befektetések jelentőségét a jelen ítélet 51-54. pontjában kifejtettek figyelembe vételével.

56 Ugyanakkor le kell szögezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből következően az 1984/83 rendelet időbeli hatálya nem terjed ki teljes mértékben az alapügyben vitatott szerződés teljesítésének az időtartamára, hiszen a szerződést 1996. február 7-én kötötték, tíz év időtartamra, és a Tobar csak a 2003-as év során hagyott fel a szerződéses kötelezettségeinek a teljesítésével. Az említett rendelet 1999. december 31-én lejárt, de az abban foglalt mentesség továbbra is hatályban maradt 2000. május 31-ig a 2790/19999 rendelet értelmében, amely többek közt 2001. december 31-ig egy olyan átmeneti időszakot írt elő, amelynek során az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom nem vonatkozott azokra a 2000. május 31-én hatályban lévő megállapodásokra, amelyek nem feleltek ugyan meg az utóbbi rendeletben előírt mentességi feltételeknek, de teljesítették az 1984/83 rendelet feltételeit. Következésképpen annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ lehessen adni, meg kell vizsgálni a 2790/1999 rendelet értelmében alkalmazandó mentességi feltételeket is.

57 Az utóbbi rendelet, amely a vertikális megállapodások és az összehangolt gyakorlat kategóriáira vonatkozik, nem tartalmaz az üzemanyagtöltő állomásokra vonatkozó különös rendelkezéseket. A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelet által előírt mentesség alkalmazásának feltétele az, hogy a szállító piaci részesedése azon az érintett piacon, amelyen a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesíti, ne haladja meg a 30%-ot. Az 1984/83 rendelettel szemben a 2790/1999 rendelet 5. cikkének a) pontjában előírja, hogy a 2. cikkében foglalt mentesség nem vonatkozik az olyan közvetlen vagy közvetett versenytilalmi kötelezettségre, "amely határozatlan időre vagy öt évet meghaladó időtartamra szól", és azt is kiköti, hogy "az a versenytilalmi kötelezettség, amely öt év után hallgatólagosan megújítható, határozatlan időtartamra kötöttnek tekintendő".

58 Ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a kizárólagos beszerzési megállapodás tartama megfelel az 1984/83 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában a maximális tartamra vonatkozóan előírt feltételnek, ellenőriznie kell azt is, hogy a megállapodás megfelel-e a 2790/1999 rendeletben megengedett maximális - azaz öt éves - tartamnak is.

59 E tekintetben fontos kérdés, hogy a kizárólagos megállapodás megfelel-e a 2790/1999 rendeletben előírt mentességi feltételeknek 2000. június 1-jétől, a rendelet hatályba lépésének az időpontjától. Amennyiben e kérdésre a válasz nemleges, a 2001. december 31-ig tartó átmeneti időszak az említett megállapodásra csak akkor alkalmazandó, ha teljesíti az 1984/83 rendelet mentességi feltételeit.

60 A 2790/1999 rendelet rendelkezéseiből következően a rendeletben előírt mentesség 2000. június 1-jétől alkalmazandó azokra a megállapodásokra, amelyeknek a tartama nem haladja meg az öt évet. A 2790/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor 2001. december 31-ig átmeneti időszakot ír elő azokra a 2000. május 31-én hatályban lévő megállapodásokra vonatkozóan, amelyek nem felelnek meg az említett rendelet feltételeinek, de kielégítik az 1984/83 rendelet mentességi feltételeit. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie, hogy annak alapján, hogy a jelen ügyben az alapügyben vitatott szerződés megfelel-e az 1984/83 rendeletben foglalt mentességi követelményeknek, a kizárólagossági kikötést a 2790/1999 rendelet tekintetében mely időponttól kell vizsgálni.

61 Ezenfelül az említett bíróságnak kell értékelnie azt is, hogy az alapügyben vitatott szerződés azon kikötése, amely szerint a szerződés legalább hat hónappal a lejárta előtt kifejezett és írásbeli megállapodással minden alkalommal további öt évre meghosszabbítható, a 2791/1999 rendelet 5. cikkének a) pontja értelmében nem tekinthető-e olyan rendelkezésnek, amely szerint a szerződés határozatlan időre szól, ami azzal a következménnyel járna, hogy a megállapodás kizárt a csoportmentesség kedvezményéből.

62 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés b) és c) részére, valamint a második kérdés b) részére azt a választ kell adni, hogy az olyan kizárólagos beszerzési megállapodás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, részesülhet az 1984/83 rendelet által előírt csoportmentességben akkor, ha megfelel az ugyanezen rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, tízéves maximális tartamot előíró feltételnek, és ha a szállító az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető részére a kizárólagosság ellenében jelentős gazdasági előnyöket biztosít, amelyek hozzájárulnak az értékesítés fejlesztéséhez, megkönnyítik az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetését vagy a modernizációját, és csökkentik az értékesítési költségeket. A kérdést előterjesztő bíróság feladata azt értékelni, hogy az alapügyben e feltételek teljesülnek-e.

A fogyasztói ár rögzítéséről

63 A nemzeti bíróság a második kérdésének a c) részével lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1984/83 rendelt 10-13. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az kizárja a csoportmentességnek a kizárólagos beszerzési szerződésre való alkalmazását amiatt, hogy a szerződés a fogyasztói árnak a szállító által történő rögzítését írja elő. Igenlő válasz esetén e bíróság arra vár választ, hogy az eladási árnak a szállító bevételének érintése nélkül való csökkentésére adott felhatalmazás a mentességet újra alkalmazhatóvá teszi-e.

64 Elsőként emlékeztetni kell arra - amint a jelen ítélet 42. pontja is megfogalmazta -, hogy amennyiben két vállalkozás szerződéses jogviszonyáról van szó, a csoportmentesség alkalmazhatósága kizárt, ha a kizárólagos beszerzési kikötésen kívül a vállalkozások közötti szerződés olyan kikötést is tartalmaz, mely szerint a szállító rögzíti a fogyasztói árat.

65 Az 1984/83 rendelet 11. cikke ugyanis kimerítően felsorolja azokat a kötelezettségeket, amelyek a kizárólagossági kikötésen kívül a viszonteladó terhére előírhatók, és ezek között nem szerepel a fogyasztói ár rögzítése. Az említett rendelet (8) preambulumbekezdése értelmében "egyéb versenykorlátozó rendelkezések, és különösen azok, amelyek korlátozzák a viszonteladónak az általa alkalmazott árak meghatározására vonatkozó szabadságát[...], nem részesülhetnek a jelen rendelet szerinti mentességben". Következésképpen az olajtermékek fogyasztói árának a CEPSA által történő meghatározása olyan versenykorlátozásnak minősül, amelyre nem terjed ki az említett rendelet 10. cikkében meghatározott mentesség (lásd a CEEES-ügyben hozott ítélet 64. pontját).

66 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből azonban az kitűnik, hogy 2001. november 2-án a CEPSA levelet küldött a Tobarnak, amelyben felhatalmazta arra, hogy a szállító bevételeinek csökkentése nélkül csökkentse az eladási árat. A CEPSA írásbeli és szóbeli észrevételeiben arra hivatkozik, hogy ez a felhatalmazás az alapügyben vitatott szerződés megkötésétől fennállt, és a Tobar azzal már az említett levél küldése előtt is ténylegesen élt. A Tobar teljes mértékben vitatja ezt az állítást, és hangsúlyozza, hogy e szerződés egyoldalú aktussal érvényesen nem módosítható.

67 Az ilyen helyzetekben a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti hatáskörmegosztásra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie az alapügyben a fogyasztói ár rögzítésének módjait, valamint azt, hogy a nemzeti jog szerint van-e lehetőség az említett ár rögzítésére vonatkozó kikötés egyoldalú módosítására.

68 Ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy az ilyen egyoldalú módosítás lehetséges a nemzeti jog szerint, meg kell vizsgálnia a CEPSA által adott felhatalmazás időpontjában hatályos mentességi feltételeket.

69 2001 novemberében ugyanis a 2790/1999 rendelet volt hatályos azokra a megállapodásokra, amelyekre nem vonatkozott a 2790/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében előírt átmeneti időszak amiatt, hogy nem feleltek meg az 1984/83 rendelet által előírt mentességi feltételeknek. Az előbbi rendelet 4. cikkének a) pontja értelmében a rendelet 2. cikkében említett mentesség nem vonatkozott azokra a vertikális megállapodásokra, amelyeknek célja "a vevő azon képességének korlátozása, hogy saját eladási árát megállapítsa, nem sértve azt a lehetőséget, hogy a szállító legnagyobb eladási árat állapítson meg vagy eladási árat javasoljon, feltéve hogy azok a felek bármelyike részéről történő nyomásgyakorlás vagy ösztönzés eredményeként nem vezetnek rögzített vagy minimális eladási árhoz".

70 Ebből következően ellenőrizni kell, hogy a legmagasabb eladási ár meghatározása nem képez-e valójában rögzített vagy minimális eladási árat, és ennek során figyelembe kell venni az összes szerződéses kötelezettséget, valamint az alapügy feleinek a magatartását.

71 Mivel a Bíróságnak nincs lehetősége annak az értékelésére, hogy a Tobar mekkora mozgástérrel rendelkezett az olajtermékek fogyasztói árának a meghatározására a CEPSA által a Tobarnak 2001. november 2-án küldött levélben adott felhatalmazást követően, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez a felhatalmazás valós lehetőséget jelent-e a viszonteladó számára az eladási árak csökkentésére, figyelembe véve az alapügyben vitatott szerződés valamennyi kikötésének konkrét hatását azok gazdasági és jogi hátterével összefüggésben. Különösen fontos annak ellenőrzése, hogy az ilyen fogyasztói ár a valóságban nem olyan közvetett és rejtett eszközök útján kerül-e meghatározásra, mint az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető haszonkulcsának rögzítése, fenyegetés, megfélemlítés, figyelmeztetések, szankciók vagy ösztönző eszközök.

72 Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a Tobar a valóságban a CEPSA által meghatározott rögzített vagy minimális ár betartására volt köteles, az említett szerződés nem részesülhet a 2790/1999 rendeletben előírt csoportmentességben. Ugyanakkor, ha a megállapodás nem felel meg a mentességi szabályozás valamennyi feltételének, csak akkor tartozik az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom hatálya alá, ha a célja vagy a hatása a közös piacon belüli verseny érezhető korlátozása, vagy ha hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Cabour-ügyben hozott ítélet 48. pontját). Az utóbbi esetben, és amennyiben nem áll fenn egyedi mentesség az EK 81. cikk (3) bekezdése értelmében, az árra vonatkozó megállapodás ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében semmis.

73 Ezzel szemben amennyiben az alapügyben vitatott szerződés egyoldalú módosítása azzal a következménnyel jár, hogy az olajtermékek fogyasztói árára vonatkozó kikötés a versenyszabályoknak megfelelővé válik, a szerződésre vonatkozik a csoportmentesség, feltéve, hogy a 2790/1999 rendeletben előírt valamennyi feltétel teljesül. Amint azonban a főtanácsnok indítványának 94. pontjában jogosan észrevételezi, az ilyen módosítás nem vonhatja maga után a szerződés visszamenőleges hatályú érvényességét az 1984/83 rendeletben előírt csoportmentesség tekintetében.

74 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy amennyiben az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételei fennállnak, és az érintett megállapodás nem igazolható az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján adott mentességgel, az említett cikk (2) cikkében előírt semmisségre bárki hivatkozhat. Mivel e semmisség abszolút jellegű, az érintett megállapodás, illetve döntés minden - múltbeli és jövőbeni - joghatását érintheti (a C-295/04-C-298/04. sz., Manfredi és társai ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6619. o.] 57. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75 Az a kérdés, hogy az olajtermékek fogyasztói árának rögzítésére vonatkozó kikötés semmissége azzal a következménnyel jár-e, hogy az alapügyben vitatott szerződés teljes mértékben semmissé válik, az első kérdés d) részének a tárgyát képezi, amelyre a választ a jelen ítélet 78-80. pontja tartalmazza. Ugyanakkor abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy az említett szerződés teljes mértékben semmis, azt a kérdést, hogy a szerződés az eladási árra vonatkozó kikötés módosítása nyomán érvényessé válhat-e, a nemzeti szerződési jog dönti el, amint azt az Európai Közösségek Bizottsága jogosan hangsúlyozza.

76 A fentiekből következően a második kérdés c) részére azt a választ kell adni, hogy az 1984/83 rendelet 10-13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a csoportmentességnek az olyan kizárólagos beszerzési szerződésre vonatkozó alkalmazását, amely a fogyasztói árnak a szállító által történő rögzítését írja elő. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog szerint az ilyen eladási árra vonatkozó szerződési kikötést módosíthatja-e a szállító egyoldalú, az alapügyben is alkalmazott felhatalmazása, és hogy egy semmis szerződés az e szerződési kikötés olyan módosításának az eredményeképpen, amely azt az EK 81. cikk (1) bekezdésével összhangba hozza, érvényessé válhat-e.

A szerződés az EK 81. cikk (2) bekezdése miatti esetleges semmiségének a következményeiről

77 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének d) részével arra vár választ, hogy az EK 81. cikk (2) bekezdésében előírt semmisség az alapügyben vitatott szerződés egészét érinti-e, vagy csak az ugyanezen cikk (1) bekezdésével ellentétes kikötéseket.

78 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a megállapodásoknak az EK 81. cikk (2) bekezdése szerinti semmissége a megállapodásnak csak azokra az elemeire vonatkozik, amelyeket érint az ugyanezen cikk (1) bekezdésében előírt tilalom, illetve a szerződés egészére abban az esetben, ha ezeket az elemeket magától a megállapodástól nem lehet elkülöníteni (lásd többek közt az 56/65. sz. LTM-ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet [EBHT 1966., 337. o.] 360. pontját, és a fent hivatkozott Delimitis-ügyben hozott ítélet 40. pontját).

79 Ha ezek az elemek a megállapodástól elkülöníthetőek, nem a közösségi jog hatálya alá tartozik az a kérdés, hogy melyek a semmisség következményei a megállapodás többi eleme, vagy az azokból eredő kötelezettségek tekintetében. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tehát értékelnie az alkalmazandó nemzeti jog alapján az egyes szerződéses kikötések az EK 81. cikk (2) bekezdése szerinti esetleges semmisségének a hatályát és a következményeit a szerződéses jogviszonyok teljességére vonatkozóan (lásd különösen a 10/86. sz. VAG France ügyben 1986. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1986., 4071. o.] 14. és 15. pontját; a fent hivatkozott Cabour-ügyben hozott ítélet 51. pontját, valamint a C-376/05. és C-377/05. sz., Brünsteiner és Autohaus Hilgert egyesített ügyekben 2006. november 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-11383. o.] 48. pontját).

80 Az első kérdés d) részére tehát azt a választ kell adni, hogy az EK 81. cikk (2) bekezdésében előírt semmisség csak akkor terjed ki a szerződés egészére, ha az ugyanezen cikk (1) bekezdésével ellentétes kikötések nem különíthetők el magától a szerződéstől. Ellenkező esetben a semmiség a szerződés többi eleme tekintetében felmerülő következményeinek kérdése nem tartozik a közösségi jog hatálya alá.

A költségekről

81 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az üzemanyagokra, tüzelőanyagokra, valamint kenőanyagokra és más kapcsolódó olajtermékekre vonatkozó kizárólagos beszerzési szerződés az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, ha az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem elhanyagolható részben vállal a termékek harmadik személyeknek való eladásához kapcsolódó pénzügyi és gazdasági kockázatot vagy kockázatokat, és ha a szerződés tartalmaz a verseny torzítására alkalmas olyan kikötéseket, mint például a fogyasztói ár rögzítésére vonatkozó kikötés. Abban az esetben, ha az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető nem vállal ilyen kockázatokat, vagy azoknak csak elhanyagolható részét vállalja, csak azok a kötelezettségek tartozhatnak az említett rendelkezés hatálya alá, amelyek az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjét az általa a megbízó számára nyújtott közvetítői szolgáltatások keretében terhelik, mint például a kizárólagossági és a versenytilalmi kikötések. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezenfelül annak ellenőrzése, hogy az 1997. február 7-én a CEPSA Estaciones de Servicio SA és az LV Tobar e Hijos SL között létrejött szerződés jár-e az EK 81. cikk értelmében vett, a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító hatással.

2) A rendelkező rész fenti pontjában említetthez hasonló kizárólagos beszerzési megállapodás részesülhet az 1997. július 30-i 1582/97 rendelettel módosított, a Szerződés [81.] cikke (3) bekezdésének kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló, 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendelet által előírt csoportmentességben akkor, ha megfelel az ugyanezen rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, tízéves maximális tartamot előíró feltételnek, és ha a szállító az üzemanyagtöltőállomás-üzemeltető részére a kizárólagosság ellenében jelentős gazdasági előnyöket biztosít, amelyek hozzájárulnak az értékesítés fejlesztéséhez, megkönnyítik az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetését vagy modernizációját, és csökkentik az értékesítési költségeket. A kérdést előterjesztő bíróság feladata azt értékelni, hogy az alapügyben e feltételek teljesülnek-e.

3) Az 1582/97 rendelettel módosított 1984/83 rendelet 10-13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a csoportmentességnek az olyan kizárólagos beszerzési szerződésre vonatkozó alkalmazását, amely a fogyasztói árnak a szállító által történő rögzítését írja elő. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog szerint az ilyen eladási árra vonatkozó szerződési kikötést módosíthatja-e a szállító egyoldalú, az alapügyben alkalmazotthoz hasonló felhatalmazása, és hogy egy semmis szerződés az e szerződési kikötés olyan módosításának az eredményeképpen, amely azt az EK 81. cikk (1) bekezdésével összhangba hozza, érvényessé válhat-e.

4) Az EK 81. cikk (2) bekezdésében előírt semmisség csak akkor terjed ki a szerződés egészére, ha az ugyanezen cikk (1) bekezdésével ellentétes kikötések nem különíthetők el magától a szerződéstől. Ellenkező esetben a semmisség a szerződés többi eleme tekintetében felmerülő következményeinek a kérdése nem tartozik a közösségi jog hatálya alá.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.