A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20059/2011/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 196. §, 197. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §, 293. §, 296. §, 301. §, 523. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.059/2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Sudár Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Csáji László Koppány ügyvéd által képviselt alperes ellen, tartozás megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. július 9. napján meghozott, 29.P.21.284/2008/31. számú ítélete ellen, a felperes részéről 32. és 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és a viszontkeresetet teljes terjedelmében elutasítja, kötelezi továbbá az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 8.517.808 (nyolcmillió-ötszáztizenhétezer-nyolcszáznyolc) forintot és ennek 2005. szeptember 2. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, a felperest mentesíti az első fokú perköltség viselése alól. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.522.140 (egymillió-ötszázhuszonkettőezer-száznegyven) forint együttes első és másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a fizetési meghagyással indult ügyben előterjesztett keresetében a Ptk. 523. § (1) bekezdésére figyelemmel 10.000.000 Ft tőke és ezen összeg után 2005. január 31. napjától a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére és perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperessel kölcsönszerződést nem kötött, a perbeli összeg részére nem került átadásra, az okiratba foglalt megállapodás színlelt, az a ... Rt. alapítói vagyonának rendelkezésre bocsátását, az arra adott előleg megfizetését leplezi. A későbbiekben csatolta a felperes által aláírt okiratot, miszerint a kölcsönt a felperes részére visszafizette. Előadta, hogy ez a megállapodás a felperessel létrejött jogügylet lezárását szolgálta. Az alperes leszállított viszontkeresetében a felperest 2.000.000 Ft tőke és ezen összeg után 2005. augusztus 25. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperes tartozáselismerő nyilatkozata alapján.

A felperes viszontkeresetet nem vitatta. Kétségbe vonta a perbeli kölcsön visszafizetéséről szóló, alperes által mellékelt okirat valódiságát.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, a felperest pedig 2.000.000 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A bíróság a leszállított viszontkereset illetékét 10 %-ra mérsékelte, és feljogosította az alperest, hogy a feleslegesen lerótt 108.000 Ft eljárási illetek az ítélet jogerőre emelkedését követően az adóhatóságtól visszaigényelje.

Tényként állapította meg, hogy a perben nem álló F. O., S. Ág. és a felperes 2004. június 18. napján kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint F. O. 20.000.000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek és S. Á.-nek 120 napos visszafizetési határidő megállapítása mellett. A szerződés 3. pontjában rögzítették azt is, hogy a kölcsönadó teljesítésként elfogadja, ha a felperes és S. Á, vagy az általuk megjelölt más magánszemélyek a .... szám alatti lakóházzal történő beépítésre alkalmas ingatlanra 20.000.000 Ft alaptőkéjű zártkörű részvénytársaságot alapítanak mint projekt céget, és az annak alapításához szükséges valamennyi cégiratot 2004. június 25. napjáig aláírják. Továbbá a megalakítandó részvénytársaságnak 87.500.000 Ft-ért meg kell szereznie a .... szám alatti ingatlan tulajdonát, majd ezt követően F. O. meg kívánja vásárolni a részvénytársaság részvényeinek 100 %-át. Megállapította a bíróság azt is, hogy az alperes a 2004. június 28. napján kelt "átvételi elismervény" megnevezésű okiratba foglalva kijelentette, hogy a felperestől átvett 10.000.000 Ft-ot azzal, hogy amennyiben a fenti kölcsönszerződés 3. pontjában foglaltak nem teljesülnek, vállalja ezen összeg visszafizetését a felperes részére. A ... Ingatlanfejlesztő részvénytársaság 20.000.000 Ft jegyzett tőkével 2004. július 1. napján megalakult, azonban az ingatlan finanszírozása ezt követően elakadt, ezért a 2004. július 18. napján kelt kölcsönszerződést megkötő felek azt 2005. január 31. napján megszüntették, és a kölcsönadó F. O. kijelentette, hogy a 20.000.000 Ft a részére visszafizetésre került. Ugyanezen a napon "átvételi elismervény" megjelölésű okiratban a felperes kijelentette, hogy átvett az alperestől 10.000.000 Ft-ot, így a 2004. június 28. napján átadott 10.000.000 Ft-ot az alperes maradéktalanul visszafizette, vele szemben követelése nem áll fenn.

Az ítélet szerint a felperes a 2005. augusztus 25. napján kelt "nyilatkozatában" kijelentette, hogy üzleti jutalék címén 2.000.000 Ft-ot köteles az alperesnek megfizetni 2005. szeptember 1. napjáig.

Az elsőfokú bíróság az alperes által 2004. június 28-án aláírt okiratot tartozáselismerő nyilatkozatnak minősítette, így a Ptk. 242. § (1) bekezdése értelmében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az abban foglalt összeggel a felperesnek nem tartozik. A bíróság ennek igazolására elfogadta az alperes által csatolt 2005. január 31. napján kelt okiratot, mivel az egyértelműen rendelkezett arról, hogy a felek között 2004. június 28. napján létrejött jogviszony az okirat aláírásával lezárásra került és az alperes a továbbiakban nem tartozik a felperesnek. Az ítélet szerint az a tény, hogy az abban szereplő 10.000.000 Ft valójában nem került átadásra az aláírással egyidejűleg, nem döntötte meg a teljes okirat bizonyító erejét, mivel a peres felek korábban számtalan esetben kötöttek olyan szerződést, amelynek nem minden rendelkezése tükrözte teljes egészében a valódi akaratukat. Az okiratot az igazságügyi írásszakértői vélemény és a meghallgatott okirati tanúk vallomása alapján a bíróság aggálytalannak ítélte. Ezért azt mint a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratot ítélkezése alapjául elfogadta. Kiemelte, hogy ugyanezen a napon került lezárásra a F. O-val kötött ...-ijogügylet is.