31974L0297[1]

A Tanács irányelve (1974. június 4.) a gépjárművek belső berendezéseire (a kormányberendezés viselkedése ütközés esetén) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1974. június 4.)

a gépjárművek belső berendezéseire (a kormányberendezés viselkedése ütközés esetén) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(74/297/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel azok a műszaki előírások, amelyeknek a gépjárműveknek az egyes tagállamok jogszabályai értelmében meg kell felelniük, többek között a kormányberendezés ütközéskori viselkedésére is vonatkoznak;

mivel ezek az előírások tagállamonként eltérőek; mivel ezért szükséges, hogy az összes tagállam a meglévő szabályozása kiegészítéseként vagy szabályozása helyett ugyanazokat a követelményeket vezesse be, hogy lehetővé tegye különösen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i EGK-irányelv ( 3 ) által bevezetett EGK-típus-jóváhagyási eljárás további alkalmazását;

mivel a belső visszapillantó tükörre vonatkozó közös előírásokat az 1971. március 1-jei tanácsi irányelv ( 4 ), az utastér belső szerelvényeire, a kezelőszervek elhelyezésére, a tetőre, az ülések háttámlájára és hátsó ülésfelületére vonatkozó előírásokat pedig a Tanács 1973. december 17-i irányelve ( 5 ) tartalmazza; mivel a további belső berendezésekre, a biztonsági övekre és az ülések rögzítésére, a fejtámlákra, valamint a kezelőszervek jelölésére vonatkozó előírásokat később fogják elfogadni;

mivel az összehangolt előírásoknak csökkenteniük kell a gépjárművezető esetleges sérülésének veszélyét és súlyosságát, ezáltal növelve a közúti közlekedésbiztonságot a Közösség egész területén;

mivel célszerű lényegében átvenni az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság 12. rendeletének ( 6 ) (egységes követelmények a gépjárművek jóváhagyására tekintettel a járművezető kormányberendezés elleni védelmére ütközéses balesetnél) műszaki előírásait, amely a gépjárműalkatrészek és tartozékok minőségének jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a minőségi jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló, 1958. március 20-i egyezmény mellékletét képezi,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv alkalmazásában a "jármű" bármely olyan, karosszériával rendelkező vagy nem rendelkező (az 1970. február 6-i irányelvben meghatározott) M1 kategóriájú gépjármű, amelyet közutakon való rendeltetésszerű használatra szántak, legalább négy kerékkel rendelkezik, és legnagyobb tervezett sebessége meghaladja a 25 km/órát, kivéve az I. melléklet 2.7. pontjában meghatározott, motor feletti vezetőfülkével rendelkező járműveket.

2. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg egy jármű EGK-típusjóváhagyását vagy nemzeti típusjóváhagyásának megadását a kormányberendezés ütközéses balesetkor való viselkedése miatt, ha az megfelel az I., II. és III. mellékletekben meghatározott követelményeknek.

3. cikk

A tagállamok a kormányberendezés ütközéses balesetkor való viselkedése miatt nem tilthatják meg a járművek értékesítését, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését vagy használatát, ha az megfelel az I., II. és III. mellékletekben meghatározott követelményeknek.

4. cikk

A jóváhagyást megadó tagállam minden intézkedést meghoz annak érdekében, hogy értesüljön az I. melléklet 2.2. pontjában felsorolt részek vagy jellemzők bármilyen megváltoztatásáról. A tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy a megváltoztatott járműtípust újra kell-e vizsgálni, és erről új vizsgálati jelentést kell-e készíteni. A módosított kivitelre az EGK-típusjóváhagyás nem adható meg, ha a vizsgálat szerint az irányelv előírásait nem tartották be.

5. cikk

Azokat a változtatásokat, amelyek az I., II., III. és IV. mellékletek előírásainak a műszaki haladáshoz történő hozzáigazítását célozzák, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i tanácsi irányelv 13. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy közlik a Bizottsággal azokat a legfontosabb jogszabályi rendelkezéseket, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, AZ EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, AZ EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS, ELŐÍRÁSOK, VIZSGÁLATOK, GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

1. HATÁLY

Az irányelv a legfeljebb 1500 kg megengedett tömegű M1 és N1 kategóriájú gépjárművek kormányszerkezetének viselkedésére vonatkozik, tekintettel a járművezető védelmére frontális ütközés esetén.

A gyártó kérésére az irányelv alapján más kategóriájú járműveket is jóvá lehet hagyni.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Az irányelv alkalmazásában:

2.1. "Kormányszerkezet viselkedése ütközés esetén" a kormányszerkezetnek az alábbi három fajta erő fellépése esetén bekövetkező viselkedését jelenti:

2.1.1.

azok az erők, amelyek frontális ütközéskor a kormányoszlop hátrafelé elmozdulását idézik elő;

2.1.2.

azok az erők, amelyek frontális ütközéskor a járművezető fejének tehetetlensége miatt, annak a kormánykerékhez ütközése révén jönnek létre;

2.1.3.

azok az erők, amelyek frontális ütközés esetén a járművezető testének tehetetlensége miatt, annak a kormánykerékhez ütközése révén jönnek létre.

2.2. "Járműtípus" a járműnek azon kategóriája, amelyek nem különböznek olyan lényeges jellemzőkben, mint:

2.2.1.

a kormánykerék előtt lévő járműrész szerkezete, méretei, körvonalai és alkotó anyagai;

2.2.2.

a járműnek a 70/156/EGK irányelv I. melléklete 2.6. pontjában meghatározott menetkész tömege, vezető nélkül.

2.3.

A "kormányberendezés" a jármű kormányzására szolgáló azon berendezés - rendszerint a kormánykerék - amelyet a vezető működtet.

2.4.

A "kormányberendezés típusa" a jármű kormányzására szolgáló berendezések azon kategóriája, amelyek nem különböznek olyan lényeges jellemzőkben, mint: a szerkezet, méretek, körvonalak és alkotó anyagok.

2.5.

A "kormányberendezés típusjóváhagyása" valamely kormányberendezés típusának, a vezető fejének és testének a kormányberendezéssel szemben, ütközés esetén biztosított védelme vonatkozásában történő jóváhagyását jelenti.

2.6.

"Járműjóváhagyás" valamely járműtípusnak, a vezető fejének és testének a kormányberendezéssel szemben, ütközés esetén biztosított védelme vonatkozásában történő jóváhagyását jelenti.

2.7.

"Univerzális kormányberendezés" olyan kormányberendezést jelent, amely több járműtípusban alkalmazható, amennyiben a kormánykeréknek a kormányoszlophoz történő csatlakoztatásában meglévő különbségek nem befolyásolják a kormányszerv ütközéskori viselkedését.

2.8. "Légzsák" olyan rugalmas zsákot jelent, amelyet nyomás alatt álló gázzal töltenek fel, és:

2.8.1.

arra terveztek, hogy megvédje a jármű vezetőjét a kormánykerékhez ütközéstől; és amelyet

2.8.2.

a jármű ütközése esetén működésbe lépő szerkezet fúj fel.

2.9.

"Kormányberendezés-karima" a kormánykerék kvázi torodiális, külső gyűrűje, amelyet a jármű vezetője vezetés közben általában kézben tart.

2.10.

"Küllő" a kormányberendezés karimáját és az agyat összekötő rúd.

2.11. "Agy" a kormányberendezésnek az a - rendszerint a közepén - elhelyezkedő része, amely:

2.11.1.

a kormányberendezést a kormánytengellyel összeköti;

2.11.2.

a kormányberendezésről átadja a nyomatékot a kormánytengelyre.

2.12.

"Kormányberendezés-agyközéppont" az agy felületén lévő azon pont, amely a kormánytengely vonalába esik.

2.13.

"Kormányberendezés síkja" - kormánykerék esetén - az a sík felület, amely egyenlő részre osztja a vezető és a jármű eleje között a kormánykerék-karimát.

2.14.

"Kormánytengely" azon alkatrész, amely a kormányberendezésre ható nyomatékot átviszi a kormányműre.

2.15.

"Kormányoszlop" a kormánytengelyt körbevevő burkolatot jelenti.

2.16.

"Kormányberendezés" azon egység, amely a következő részekből áll: a kormányszerv, a kormányoszlop a szerelvényekkel együtt, kormánytengely, kormánymű a házzal együtt és minden olyan alkatrész, amelyet arra terveztek, hogy elősegítse az energia elnyelését a vezető testének a kormányszervnek történő ütközése esetén.

2.17.

"Utastér" a járműben utazók elhelyezésére szolgáló teret jelenti, amelyet a tető, a padló, az oldalfalak, ajtók, külső ablakok, az első válaszfal, valamint a hátsó ülés háttámlájának síkja határol.

2.18.

"Ütőmű" a IV. melléklet 3. bekezdésének megfelelő 165 mm átmérőjű merev, félgömb alakú fejforma.

2.19.

"R-pont" az ülésnek a 90/630/EGK irányelvvel módosított 77/649/EGK irányelv III. mellékletében meghatározott vonatkoztatási pontja.

3. AZ EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. Járműtípus

3.1.1.

Egy járműtípusnak az ütközés esetén a vezető kormányberendezéssel szembeni védelme tekintetében történő EGK-típusjóváhagyása iránti kérelmet a jármű gyártójának vagy megfelelően felhatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.1.2.

A kérelemhez három példányban kell mellékelni az alábbi dokumentumokat:

3.1.2.1. a járműtípus részletes leírása a kormányszerv előtti járműrész szerkezetéről, méreteiről, körvonaláról és szerkezeti anyagairól;

3.1.2.2. rajzok - megfelelő méretarányban és kielégítő részletességgel - a kormányszerkezetről és annak a jármű alvázhoz, illetve a karosszériához való csatlakoztatásáról;

3.1.2.3. a kormányszerkezet műszaki leírása;

3.1.2.4. a menetkész jármű tömege;

3.1.2.5. adott esetben annak bizonyítéka, hogy a kormányszervet az alábbi 5.2. és 5.3. pontnak megfelelően jóváhagyták.

3.1.3.

A jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat számára a következőket kell biztosítani:

3.1.3.1. a jóváhagyásra előterjesztett járműtípust képviselő egy járművet az 5.1. pont szerinti vizsgálathoz;

3.1.3.2. a gyártó belátása szerint, a műszaki szolgálat beleegyezésével, vagy egy második járművet vagy a járműnek azon részeit, amelyek szükségesek az 5.2. és 5.3. pontban említett vizsgálatokhoz.

3.2. Kormányberendezés-típus

3.2.1.

Egy kormányberendezés-típus EGK-jóváhagyása iránti kérelmét a gyártónak vagy megfelelően felhatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.2.2. A kérelemhez három példányban kell mellékelni az alábbi dokumentumokat:

3.2.2.1.

a kormányberendezés típus részletes leírása a kormánykerék szerkezetét, méreteit és szerkezeti anyagait illetően;

3.2.2.2.

rajzok - megfelelő méretarányban és kielégítő részletességgel - a kormányberendezésről és annak a jármű alvázhoz, illetve a karosszériához való csatlakoztatásáról.

3.2.3.

A jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat részére biztosítani kell a jóváhagyásra előterjesztett kormányberendezés-típus szempontjából reprezentatív kormányberendezést, ezen felül a gyártó belátása szerint, a műszaki állomás beleegyezésével, azokat a járműalkatrészeket, amelyek az alábbi 5.2. és 5.3. pontban említett vizsgálatokhoz szükségesek.

4. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1.

A jóváhagyó hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt megvizsgálja a gyártási megfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító körülmények meglétét.

4.2. Az EGK-típus-jóváhagyási értesítéshez csatolni kell a 4.2.1. vagy 4.2.2. pontban meghatározott mintának megfelelő nyomtatványt.

4.2.1.

A 3.1. pontban említett kérelem esetén az V.A. melléklet szerint.

4.2.2.

A 3.2. pontban említett kérelem esetén az V.B. melléklet szerint.

5. ELŐÍRÁSOK

5.1.

A menetkész, próbabábu nélküli jármű szilárd akadállyal történő, 48,3 km/óra sebesség mellett végzett ütközési vizsgálata folyamán a kormányoszlop és -tengely felső része hátrafelé, vízszintes és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamos irányban legfeljebb 12,7 cm-rel, továbbá függőlegesen legfeljebb 12,7 cm-rel mozdulhat el a jármű azon részeihez képest, amelyek az ütközés hatásának nincsenek kitéve.

5.2.

Amikor a próbabábu a III. mellékletben leírt módszernek megfelelően 24,1 km/óra relatív sebességgel a kormányberendezésnek ütközik, a kormányberendezés által a próbabábura kifejtett erő nem haladhatja meg az 1,111 daN-t.

5.3.

Amikor az ütőmű a IV. mellékletben leírt módszernek megfelelően 24,1 km/óra relatív sebességgel a kormánykeréknek ütközik, a próbabábu lassulása összesen 3 milliszekundum időtartamnál hosszabb időtartam alatt nem haladhatja meg a 80 g értéket. A lassulásnak CFC 600 Hz mellett 120 g-nél mindig kisebbnek kell lennie.

5.4.

5.4.1. Az 5.2. és 5.3. pontban előírt ütközési vizsgálat előtt a kormányberendezésnek a vezető felé eső egyetlen olyan részén sem lehetnek olyan, 2,5 mm-nél kisebb lekerekítési sugarú felületi egyenetlenségek vagy éles sarkok, peremek, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel megérinthetők.

5.4.1.1.

Az 5.2. és 5.3. pontban előírt ütközési vizsgálat után, a kormányberendezés felületének vezető felé eső egyetlen része se képezzen olyan éles vagy egyenetlen részeket, amelyek megnövelhetik a vezető sérülésének veszélyét vagy súlyosságát. A csekély felületi repedéseket és hasadásokat nem kell figyelembe venni.

5.4.2.

A kormányberendezést úgy kell megtervezni, kialakítani és rögzíteni, hogy ne foglaljon magában olyan alkatrészeket, szerelvényeket - ideértve a kürt működtetőjét és a szerelési tartozékokat - amelyek normál vezetési mozdulatok során beleakadhatnak a járművezető ruhájába vagy ékszereibe.

5.4.3.

Amennyiben a kormányberendezés eredeti szerelvénye a járműnek, úgy ennek meg kell felelnie a III. melléklet 2.1.3. és a IV. melléklet 2.3. pontjában leírt vizsgálati előírásoknak.

5.4.4. Az "univerzális kormányberendezésnek":

5.4.4.1.

a kormányoszlop teljes szögtartományában meg kell felelnie a követelményeknek, ami azt jelenti, hogy azoknál a járműveknél, amelyekbe a kormányberendezést beépíteni kívánják, a vizsgálatokat legalább a legkisebb és legnagyobb kormányoszlop-hajlásszögeknél el kell végezni;

5.4.4.2.

az ütőtestnek és a próbabábunak a kormánykerékhez viszonyított minden helyzetében meg kell felelnie a követelményeknek, ami azt jelenti, hogy a vizsgálatot a kormányberendezés beépítése szempontjából jóváhagyandó összes járműtípus tekintetében legalább a középhelyzetben el kell végezni. Ahol kormányoszlopot használnak, annak olyan típusúnak kell lennie, amely a "legkedvezőtlenebb eset" feltételeinek felel meg.

5.4.5.

Ha egy univerzális kormányberendezés többféle kormányoszlophoz történő illesztéséhez különböző csatlakoztató elemeket használnak, és bizonyított, hogy a csatlakoztató elem a rendszer energiaelnyelő képességét nem befolyásolja, úgy az összes vizsgálat egyféle csatlakoztató elemmel is elvégezhető.

6. VIZSGÁLATOK

6.1.

Az 5. pontban leírt követelményeknek való megfelelést a II., III. és IV. mellékletben leírt módszerekkel kell ellenőrizni. Az összes mérést az ISO 6487-1987 szabvány szerint kell végrehajtani.

6.2.

A jóváhagyó hatóság belátása szerint azonban más vizsgálatok is megengedettek, feltéve hogy azok egyenértékűsége bizonyítható. Ez esetben az alkalmazott módszert és a kapott eredményeket ismertető jelentést mellékelni kell a jóváhagyási dokumentációhoz.

7. GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

7.1.

Járműtípus EGK-jóváhagyása esetén a gyártásmegfelelőség igazolására megfelelő számú legyártott kormányberendezést szúrópróbaszerűen kell ellenőrizni.

7.2.

Kormányberendezés-típus EGK-jóváhagyása esetén a gyártásmegfelelőség igazolására elegendő számú legyártott kormányberendezést kell szúrópróbaszerűen ellenőrizni.

7.3.

Általános szabályként, az előbb említett ellenőrzéseket a méretek ellenőrzésére kell korlátozni. Amennyiben mégis szükséges, akkor a járművet vagy a kormányberendezést az 5. pontban leírt vizsgálatoknak kell alávetni.

II. MELLÉKLET

FRONTÁLIS ÜTKÖZÉSI VIZSGÁLAT ÁLLÓ AKADÁLLYAL

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a jármű megfelel-e az I. melléklet 5.1. pontjában leírt követelményeknek.

2. ELRENDEZÉS, VIZSGÁLATI MÓDSZER ÉS MÉRŐESZKÖZÖK

2.1. Vizsgálópálya

A vizsgálóterületnek elég nagynak kell lennie a vizsgálatokhoz szükséges nekifutó pálya, az álló akadály és a vizsgálóeszközök elhelyezéséhez. A nekifutó pálya utolsó részének - legalább 5 méterrel az akadály előtt - vízszintesnek, síknak (legnagyobb lejtés: 3 % egyméteres szakaszon mérve) és simának kell lennie.

2.2. Akadály

Az akadálynak elöl legalább 3 méter széles és legalább 1,5 méter magas vasbeton tömbből kell állnia. Az akadálynak olyan vastagnak kell lennie, hogy tömege legalább 70 tonna legyen. Az elülső felületének síknak, függőlegesnek és a nekifutó pálya tengelyére merőlegesnek kell lennie. Azt jó állapotú, 19 ± 1 mm vastag rétegelt falemez táblákkal kell beborítani. A falemez tábla és az akadály között legalább 25 mm vastag acéllemezen szerkezetet lehessen elhelyezni. Más jellegű akadály is használható azzal a feltétellel, hogy az ütközőfelület nagyobb, mint a vizsgált jármű mellső ütközőfelülete, feltéve hogy az egyenértékű eredményeket szolgáltat.

2.3. A jármű meghajtása

Az ütközés pillanatában a jármű állhat járulékos kormányzás vagy hajtás hatása alatt. Útpályájának az akadályra merőlegesnek kell lennie: a maximális megengedett oldaleltérés a jármű elejének függőleges középvonala és az akadály függőleges középvonala között ± 30 cm lehet.

2.4. A jármű állapota

2.4.1.

A vizsgálathoz a járművet vagy fel kell szerelni a terheletlen menetkész tömeghez tartozó minden szokványos alkatrésszel és berendezéssel, vagy annak olyan állapotban kell lennie, amely megfelel az utastérre, annak részeire és felszereléseire, valamint a menetkész jármű tömegeloszlására vonatkozó követelményeknek. Mindamellett a gyártó kérésére, az I. melléklet 5.1. pontjától eltérve, a vizsgálat elvégezhető próbabábuk beültetésével, feltéve hogy azok semmiféleképpen nem akadályozzák a kormányszerkezet elmozdulását. A próbabábuk tömegét e vizsgálatnál nem kell figyelembe venni.

2.4.2.

Amennyiben a járművet a vizsgálat során külső erőforrás hajtja meg, a tüzelőanyag-táprendszert legalább a teljes kapacitása 90 %-áig kell feltölteni 0,7-1 sűrűségű, nem éghető folyadékkal. A többi folyadékrendszer (fékfolyadék, hűtőrendszer stb.) üres lehet.

2.4.3.

Amennyiben a járművet saját motorja hajtja meg, a tüzelőanyag-tartályt legalább 90 %-ig kell feltölteni. A többi tartályt teljesen fel kell feltölteni.

Ha a gyártó úgy kívánja, és a műszaki állomás beleegyezésével, a motor üzemanyag-ellátását egy kis térfogatú kiegészítő tartályból is meg lehet valósítani. Ebben az esetben az üzemanyagtartályt legalább térfogata 90 %-áig fel kell tölteni 0,7-1 sűrűségű, nem éghető folyadékkal.

2.4.4.

A gyártó kérésére és a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat engedélyével az ezen irányelvben leírt vizsgálatok elvégzéséhez ugyanaz a jármű is felhasználható, mint amelyet a más irányelvek előírásai szerinti vizsgálatokhoz használnak (ideértve a felépítmény sérülését okozó vizsgálatokat is).

2.5. Az ütközési sebesség

Az ütközési sebesség: 48,3-53,1 km/h. Amennyiben a vizsgálatot nagyobb ütközési sebességgel végezték, és a jármű mégis megfelelt a követelményeknek, akkor a vizsgálatot kielégítőnek kell tekinteni.

2.6. Mérőműszerek

A fenti 2.5. pontban említett sebesség méréséhez használt regisztráló műszer pontosságának 1 %-on belül kell lennie.

3. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK

3.1.

A kormányberendezés hátra, illetve felfelé való elmozdulásának meghatározásához fel kell jegyezni ( 7 ) az ütközés alatt a távolság változását vízszintesen ( 8 ) és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan, továbbá függőlegesen az erre a tengelyre merőleges vetületben a kormányoszlop (és -tengely) teteje és a jármű egy olyan pontja között, amelyre az ütközés nincs hatással. A regisztrált változás legnagyobb értékét kell a hátra és felfelé való elmozdulásnak tekinteni.

3.2. A vizsgálat után a járműben bekövetkezett sérüléseket írásos beszámolóban kell rögzíteni; legalább egy-egy fényképet kell készíteni a járműről a következő nézetekben:

3.2.1.

- oldalnézetek (jobb és bal),

3.2.2.

- elölnézet,

3.2.3.

- alulnézet,

3.2.4.

- az utastér belsejének érintett területe.

4. KORREKCIÓS TÉNYEZŐK

4.1. Jelölés

v

:

a feljegyzett sebesség km/h-ban;

m0

:

a prototípus tömege a melléklet 2.4. pontjában meghatározott állapotban;

m1

:

a prototípus tömege a vizsgálóberendezéssel együtt;

d0

:

az ütközés során mért távolságváltozás, a melléklet 3.1. pontjában meghatározottaknak megfelelően;

d1

:

a vizsgálati eredmény meghatározásához felhasznált távolságváltozás;

K1

:

(48,3/V)2 és 0,80 közül a nagyobb érték;

K2

:

m0/m1 és 0,8 közül a nagyobb érték.

4.2.

A prototípusnak az irányelv követelményei teljesítése szempontjából történő ellenőrzéséhez használt D1 korrigált távolságváltozást a következő képlettel kell számítani:

4.3.

Álló akadállyal szembeni frontális ütközéses vizsgálatot olyan járműnél nem szükséges elvégezni, amelyik az I. melléklet 2.2. pontjában meghatározott jellemzők vonatkozásában azonosnak tekinthető a prototípussal, azonban m1 tömege nagyobb, mint m0, ha m1 nem több, mint 1,25 m0, és ha a D2 = (m1.D1)/m0 képlettel nyert D1 távolságváltozásból kapott korrigált D2 távolságváltozás azt mutatja, hogy az új jármű még megfelel az I. melléklet 5. pontja követelményeinek.

5. EGYENÉRTÉKŰ MÓDSZEREK

5.1.

A jóváhagyó hatóság belátásának megfelelően alternatív vizsgálatok is megengedettek feltéve, hogy azok egyenértékűsége bizonyítható. Ilyenkor a jóváhagyási dokumentumhoz olyan beszámolót kell mellékelni, mely leírja az alkalmazott módszert, a kapott eredményt és az előírt vizsgálat mellőzésének okát.

5.2.

Az alternatív módszer egyenértékűségének bizonyításáért a gyártó vagy képviselője felelős, akik az adott módszert javasolták.

III. MELLÉKLET

PRÓBATESTTEL VÉGZETT VIZSGÁLAT

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a jármű megfelel-e az I. melléklet 5.2. pontjában megállapított követelményeknek.

2. BERENDEZÉSEK, VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK ÉS MÉRŐMŰSZEREK

2.1. A kormányberendezés felszerelése

2.1.1.

A kormányberendezést a járműnek, a karosszériának az elülső ülések szintjén keresztben történő elmetszésével és a tető, a szélvédő és az ajtók lehetséges figyelmen kívül hagyásával kapott, elülső részébe kell beszerelni. Ezt a járműrészt úgy kell mereven a próbapadhoz rögzíteni, hogy a próbabábu ütköztetése során az ne mozduljon el.

A kormánykerék felszerelési szögének tűrése ± 2° a tervezés szerinti szöghöz képest.

2.1.2. A gyártó kérésére és a műszaki vizsgálóállomás beleegyezésével azonban a kormányberendezés felszerelhető egy, a kormányberendezés felszerelését szimuláló állványra is feltéve, hogy a valóságos elülső karosszéria rész/kormányszerkezet egységgel összehasonlítva az állvány/kormányszerkezet egység:

2.1.2.1.

azonos geometriai elrendezésű; és

2.1.2.2.

nagyobb merevségű.

2.1.3.

A kormányberendezés felszerelése, ha a vizsgálat csak a kormánykerék jóváhagyása céljából történik

A kormányberendezést minden szerelvényével együtt kell vizsgálni. A kormányberendezés és a próbapad között legalább 100 mm hosszúságú szabad térnek kell lennie a deformáció számára. A kormánytengelyt úgy kell a próbapadhoz rögzíteni, hogy az ütközéskor ne mozdulhasson el (lásd a 2. ábrát).

2.2. A kormányszerkezet felszerelése a vizsgálatokhoz

2.2.1.

Az első vizsgálatnál a kormányberendezést annyira kell elfordítani, hogy legmerevebb küllője merőleges legyen a próbatesttel való érintkezési pontjára; amennyiben a kormányberendezés egy kormánykerék, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni úgy, hogy a kormánykerék leghajlékonyabb része merőleges legyen az említett érintkezési pontra. Állítható kormányberendezés esetén mindkét vizsgálatot a kerék középhelyzetében kell elvégezni.

2.2.2.

Amennyiben a jármű a kormánykerék helyzetét és dőlését beállítására szolgáló szerkezettel van felszerelve, a vizsgálatot a gyártó által megjelölt használati helyzetben, illetve a laboratórium véleménye szerint az energiaelnyelés szempontjából jellemzőnek tekintett helyzetben kell elvégezni.

2.2.3.

Ha a kormányberendezés légzsákkal van ellátva, akkor a vizsgálatot felfújt légzsákkal kell végrehajtani. A gyártó kérésére és a műszaki állomás beleegyezésével a vizsgálat a légzsák felfújása nélkül is elvégezhető.

2.3. Próbatest

A próbatest alakja, méretei, tömegei és jellemzői azonosak a melléklet függelékében bemutatottal.

2.4. Erők mérése

2.4.1.

Meg kell mérni a vízszintesen és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan, a kormányberendezéssel való ütközés eredményeként a próbabábura ható legnagyobb erőt.

2.4.2.

Ez az erő közvetlenül és közvetve is mérhető, továbbá a vizsgálat során rögzített értékekből is kiszámítható.

2.5. A próbabábu meghajtása

2.5.1.

Bármilyen meghajtás alkalmazható azzal a feltétellel, hogy a próbabábu a kormánykerékhez ütközéskor nincs semmiféle kapcsolatban a meghajtószerkezettel. A bábu közel egyenes irányú, a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamos mozgást követően ütközzön a kormányberendezésnek.

2.5.2.

A próbabábu, speciális jellel jelölt, H-pontját úgy kell beállítani, hogy az ütközés előtt az a jármű gyártója által meghatározott R-ponton keresztül menő vízszintes síkba essen.

2.6. Sebesség

A próbabábunak 24,1 +1,2/-0 km/h sebességgel kell a kormányberendezésnek ütköznie. Amennyiben a vizsgálatot nagyobb ütközési sebesség mellett végezték, és a kormányberendezés megfelelt a megállapított követelményeknek, a vizsgálat kielégítőnek minősül.

2.7. Mérőeszközök

2.7.1. Az I. melléklet 5.2. pontja szerinti paraméterek feljegyzéséhez használt műszereknek a mérések elvégzését a következő pontossággal kell biztosítaniuk:

2.7.1.1.

a próbabábu sebessége: 2 %-on belül;

2.7.1.2.

időmérés: 1/1000 másodpercen belül.

2.7.1.3.

Az ütközés kezdetét a bábunak a kormánykerékkel való első érintkezési pillanatában a vizsgálati eredmények elemzésére szolgáló adathordozókon, illetve filmeken azonosítani kell.

2.7.1.4. Az alkalmazott mérőműszereknek meg kell felelniük az ISO 6487-1987 szabványnak, ha az irányelv másképp nem rendelkezik.

2.7.1.4.1.

A kormányszerkezetre szerelt erőmérő cellák csatorna-amplitúdóosztálya 1960 daN (2000 kg), csatorna-frekvenciaosztálya 600 Hz.

2.7.1.4.2.

A próbabábura szerelt gyorsulásmérőkre és erőmérő cellákra vonatkozó követelmények:

Kétirányú gyorsulásmérőt kell elhelyezni szimmetrikusan a bábu tömegközéppontján áthaladó keresztsíkban. A csatorna amplitúdóosztálya 60 g, a csatorna frekvenciaosztálya 180 Hz. A gyorsulásmérők száma és elhelyezése szempontjából más módszer alkalmazása is megengedett, például a vizsgálóberendezés különálló részekre való felosztása, amelyek tömegközéppontjában gyorsulásmérőket elhelyezve mérni lehet a gyorsulást vízszintesen és a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan. Az eredő erő a próbabábu egyes részein közvetlenül mért vagy számított erők összege maximumának megfelelő erő.

2.8. Környezeti hőmérséklet: 20 °C ± 5 °C-on állandósult hőmérséklet.

3. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK

3.1.

A vizsgálatot követően a kormányszerkezet által szenvedett sérüléseket meg kell állapítani, és azokat írásos beszámolóban rögzíteni kell; legalább egy oldalnézeti és egy elölnézeti képet kell készíteni a kormányberendezésről/kormányoszlopról/műszerfalról.

3.2.

Az erő legnagyobb értékét a 2.4. pontban foglaltaknak megfelelően kell mérni vagy számítani.

Függelék

PRÓBABÁBU

(Tömeg: 34-36 kg, 50 %-os felsőtest alakú próbatest)

IV. MELLÉKLET

VIZSGÁLAT FEJFORMÁVAL

1. CÉL

A vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a kormányberendezés megfelel-e az I. melléklet 5.3. pontja szerinti követelményeknek.

2. VIZSGÁLÓBERENDEZÉSEK, ELJÁRÁSOK ÉS MÉRŐMŰSZEREK

2.1. Általános követelmények

2.1.1.

A kormányberendezést szerelvényeivel együtt kell vizsgálni.

2.1.2.

Ha a kormányszerkezet légzsákkal van felszerelve, a vizsgálatot felfújt légzsák mellett kell elvégezni. A gyártó kérésére és a műszaki állomás beleegyezésével a vizsgálat felfújt légzsák nélkül is elvégezhető.

2.2. A kormányberendezés felszerelése a jármű jóváhagyásához kapcsolódó kormánykerék jóváhagyásához.

2.2.1.

A kormányberendezést a járműnek, a karosszériának az elülső ülések szintjén keresztben történő elmetszésével és a tető, a szélvédő és az ajtók lehetséges figyelmen kívül hagyásával kapott, elülső részébe kell beszerelni.

Ezt a járműrészt úgy kell mereven a próbapadhoz rögzíteni, hogy a próbafej ütköztetése során az ne mozduljon el.

A kormánykerék felszerelési szögének tűrése a tervezés szerinti szög ± 2°.

2.2.2. A gyártó kérésére és a műszaki vizsgálóállomás beleegyezésével azonban a kormányberendezés felszerelhető egy, a kormányberendezés felszerelését szimuláló állványra is feltéve, hogy a valóságos elülső karosszériarész/kormányszerkezet egységgel összehasonlítva az állvány/kormányszerkezet egység:

2.2.2.1.

azonos geometriai elrendezésű; és

2.2.2.2.

nagyobb merevségű.

2.3. A kormányberendezés felszerelése, ha a vizsgálat csak a kormánykerék jóváhagyása céljából történik

A kormányberendezést minden szerelvényével együtt kell vizsgálni. A kormányberendezés és a próbapad között legalább 100 mm hosszúságú szabad térnek kell lennie a deformáció számára. A kormánytengelyt úgy kell a próbapadhoz rögzíteni, hogy az ütközéskor ne mozdulhasson el (lásd a 2. ábrát).

2.3.1.

A gyártó kérésére azonban a vizsgálat elvégezhető a fenti 2.2. pontban meghatározott feltételek mellett is. Ez esetben a jóváhagyás csupán egy meghatározott típusú járműre történő felszerelés tekintetében érvényes.

3. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

3.1.

A vizsgálóberendezés egy 6,8 kg tömegű, lineárisan teljesen megvezetett ütőműből áll.

3.2.

A fejformát két gyorsulás- és egy sebességérzékelővel kell felszerelni. Ezek mindegyikének alkalmasnak kell lennie az ütés irányában történő mérésre.

3.3.

3.3.1.

Az alkalmazott mérőműszereknek meg kell felelniük az ISO 6487-1987 szabványnak. Ezen felül, a következő jellemzőkkel kell rendelkezniük:

3.3.2. Gyorsulás

Csatorna amplitúdóosztálya 150 g.

Csatorna frekvenciaosztálya (600) Hz.

3.3.3. Sebesség

Pontosság ± 1 %-on belül.

3.3.4. Időmérés

A műszerezésnek alkalmasnak kell lennie, annak tartama alatt, a teljes folyamat rögzítésére és egy ezred másodperc pontossággal történő leolvasására. Az ütközés kezdetét az ütőműnek a kormánykerékkel való első érintkezési pillanatában rögzíteni kell a vizsgálati eredmények értékelésére szolgáló adathordozón.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

4.1.

A kormányberendezés síkját az ütközés irányára merőlegesen kell beállítani.

4.2. Minden kormányberendezés-típust legfeljebb négy és legalább három helyzetében kell ütköztetni. Az egyes ütközésekhez mindig új kormányberendezést kell használni. Az egymást követő ütközéseknél az ütőmű axiális tengelye a következő pontok egyikével esik egybe:

4.2.1.

a kormányberendezés-agy közepe;

4.2.2.

a kormánykerék-karima belső széléhez leginkább mereven csatlakozó és a legjobban megtámasztott küllő csatlakozási helye;

4.2.3.

a kormánykerék-karima azon legrövidebb, nem kitámasztott ívének középpontja, amely nem foglal magában küllőt;

4.2.4.

a jóváhagyó hatóság belátása szerint, a "legkedvezőtlenebb" helyzet a kormányberendezésen.

4.3.

Az ütőműnek a kormánykereket 24,1 km/h sebességgel kell megütnie; ezt a sebességet vagy tiszta mozgási energiával vagy kiegészítő meghajtóberendezéssel kell elérni.

5. MÉRÉSI EREDMÉNYEK

5.1.

A fenti eljárásoknak megfelelően elvégzett vizsgálatoknál az ütőmű lassulási értékének a két lassulásmérő egyidejű leolvasásának átlagát kell tekinteni.

6. EGYENÉRTÉKŰ MÓDSZEREK

6.1.

A jóváhagyó hatóság belátásának megfelelően megengedettek alternatív vizsgálatok azzal a feltétellel, hogy az egyenértékűség bizonyítható. Ilyenkor a jóváhagyási dokumentáció mellé csatolni kell az alkalmazott módszert és a kapott eredményeket tartalmazó beszámolót.

6.2.

A felelősséget alternatív módszer egyenértékűségének kinyilvánításáért módszert javasló gyártó, illetve képviselője viseli.

A KORMÁNYOSZLOP ÉS A PRÓBAPAD KÖZÖTTI CSATLAKOZÁS MEREVSÉGÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

(lásd 1. és 2. ábra)

(1. ábra)

(2. ábra)

800 daN terhelés alatt - ami 160 m.daN nyomatékot idéz elő a B pontban - az A pont bármilyen irányú elmozdulásának 2 mm-nél kevesebbnek kell lennie.

V.A. MELLÉKLET

MELLÉKLET A JÁRMŰTÍPUS EGK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNYÁHOZ, A KORMÁNYSZERKEZET ÜTKÖZÉSKORI VISELKEDÉSE TEKINTETÉBEN

(a 74/297/EGK irányelvet módosító 91/662/EGK irányelv)

(A gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 10. cikke)

V.B. MELLÉKLET

MELLÉKLET A KORMÁNYBERENDEZÉS TÍPUS EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁHOZ, A VEZETŐNEK ÜTKÖZÉS ESETÉN, A KORMÁNYSZERKEZETTEL SZEMBEN BIZTOSÍTOTT VÉDELEM TEKINTETÉBEN

(a 74/297/EGK irányelvet módosító 91/662/EGK irányelv)

(A gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv 9a. cikke)

( 1 ) HL C 14., 1973.3.27., 18. o.

( 2 ) HL C 60., 1973.7.26., 13. o.

( 3 ) HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

( 4 ) HL L 68., 1971.3.22., 1. o.

( 5 ) HL L 38., 1974.2.11., 2. o.

( 6 ) Európai Gazdasági Bizottság E/EGB/324/Add. 11. dokumentuma.

( 7 ) Ez a feljegyzés maximum mérésekkel helyettesíthető.

( 8 ) A "vízszintes" az utastérhez képest értendő, miközben a jármű a vizsgálat előtt a talajhoz viszonyítva még nyugalmi állapotban van, és nem a térben a talajhoz viszonyított mozgás során, a függőleges pedig az erre merőleges, felfelé mutató irány.