BH+ 2011.11.489 Az ajándékozás fogalmi eleme az ingyenesség, ami nem valósul meg, ha a juttatás ellentételezése korábban, a megajándékozott jövedelmének az ajándékozó rendszeres rendelkezésre bocsátásával megtörtént [Ptk. 579. §].

A felperes és az I. r. alperes néhai édesanyja házastársak voltak. Közös gyermekük a perben nem álló T. K., míg az I. r. alperes a felperes nevelt gyermeke.

A család a felperes és a néhai közös tulajdonában állott Sz., Cs. utca 10. szám alatti ingatlanban élt, ahonnan 1993. decemberében az I. r. alperes édesanyja elköltözött. Az I. r. alperes és féltestvére a felperes háztartásában maradtak, aki a tartásukról gondoskodott. Néhai T. L.-né gyermektartásdíjat utánuk nem fizetett. Az I. r. alperes - az iskolai tanulmányainak befejezését követően - 1998. július 1-jétől a Sz.-i Rendőrkapitánysággal szolgálati jogviszonyt létesített. Keresményét a háromtagú család megélhetési költségeinek felperessel közös fedezésére fordította. 2000. március 30-án bankszámla szerződést kötött a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel, a bankszámla tulajdonosaként a felperest megjelölve, aki a számlához bankkártyával is rendelkezett. Mind az I. r. alperes munkabérét, mind a felperes juttatásait és az I. r. alperes akkor még kiskorú féltestvére után járó állami támogatásokat e folyószámlára utalták.

Néhai T. L.-nénak Cs. G.-vel szemben kártérítés jogcímén tartozása állott fenn és ennek biztosítására az ingatlan őt megillető tulajdoni hányadára 2000. április 28-án 350 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog és vételi jog került bejegyzésre. Az I. r. alperes édesanyja a kártérítési kötelezettségének nem tett eleget. Ezért utóbb a család úgy döntött, hogy az ingatlan további megterhelésének, illetőleg harmadik személy általi megszerzésének elkerülése érdekében a néhai tulajdoni hányadát valamilyen módon a család egy más tagjára kell átruházni. Ennek érdekében a felperes a 2003. április 10-én kelt szerződéssel az I. r. alperesre engedményezte a néhaival szemben fennálló 1 425 000 forint összegű gyermektartásdíj követelését, míg a jövőben esedékessé váló tartásdíj követeléséről lemondott. Ezzel egyidejűleg a néhai az I. r. alperesre ruházta át az Sz., Cs. utca 10. szám alatti ingatlan tulajdoni hányadát 2 000 000 forint vételárért. A vételár kiegyenlítése úgy történt, hogy az I. r. alperes 2003. április 7-én Cs. G. kártérítési igénye fejében 575 000 forintot a nevezett részére átutalt, míg a fennmaradó 1 425 000 forint vételárba az engedményezett tartásdíj követelést az I. r. alperes beszámította. A felperes az elővásárlási jogával nem kívánt élni. Az I. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.

Az I. r. alperes 2004 augusztusában az ingatlanból elköltözött és a II. r. alperessel élettársi kapcsolatot létesített, amely 2006 augusztusáig állt fenn. Az alperesek 2006 júliusában abban állapodtak meg, hogy az I. r. alperes megvásárolja a II. r. alperes Sz., O. utca 12/B. II. em. 11. szám alatti ingatlanát. A vételárat nagyobb részt pénzintézeti kölcsönből kívánta az alperes kiegyenlíteni, míg az "önerőt" a Cs. utcai ingatlanon fennálló tulajdoni illetőségének az II. r. alperesre történő átruházásával teljesítette. Ennek megfelelően az alperesek 2006. július 31-én adásvételi szerződést kötöttek, amelynek tartalma szerint az I. r. alperes a II. r. alperesre ruházta át a Sz., Cs. utca 10. szám alatti ingatlan 1/2 részének a tulajdonjogát 2 000 000 forint vételár ellenében. Az I. r. alperes jogi képviselője az adásvételi szerződésről a felperest tájékoztatta, aki az elővásárlási jogát úgy kívánta gyakorolni, hogy a 2 000 000 forint vételárat az általa az I. r. alperes javára ajándékozott Cs. utca 10. szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának, mint ajándéknak a visszakövetelésével, kiegyenlítettnek tekinti. Az I. r. alperes az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó fenti nyilatkozatot nem fogadta el. Így az alperesek közötti adásvételi szerződés foganatba ment.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy ajándék visszakövetelése jogcímén a Sz., Cs. utca 10. szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni hányada őt megilleti. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az I. r. alperes az ingatlan hányad tulajdonjogát ajándékozási szerződéssel szerezte meg, hiszen a néhai házastársával szemben fennálló tartásdíj követelését ő az I. r. alperesre engedményezte, aki a vételárat e követelés beszámításával teljesítette. A vételár meghaladó részét, a Cs. G.-ral szembeni 575 000 forintos tartozást is a felperes fizette ki, ezért a felperes a teljes ingatlan illetőségre igényt tarthat. A feltevése, amelyre tekintettel az ajándékot nyújtotta, állítása szerint az volt, hogy az I. r. alperes velük együtt az ingatlanban él, azt felújítja és biztosítja a T. család lakhatását. Utóbb az I. r. alperes magatartása miatt azonban e feltevés meghiúsult és létfenntartása biztosítása céljából is a felperesnek az ingatlanra szüksége van. Mindezek miatt az ajándék a részére visszajár. Az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását színleltség miatt kérte, azzal, hogy az adásvétel célja valójában az ajándék visszakövetelésének a meghiúsítása volt. E szerződéssel összefüggésben másodlagosan arra hivatkozott, hogy vele szemben az adásvételi szerződés hatálytalan, miután a szerződés az ajándék visszakövetelése iránti igénye kielégítési alapját vonta el, amely igényről az adásvételi szerződés megkötésének az időpontjában az alpereseknek már tudomása volt. Harmadlagosan 12 343 319 forint kártérítés címén történő megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni, arra alapítottan, hogy az I. r. alperes jogellenes és felróható magatartásával a T. családnak az ingatlan értékével azonos összegű kárt okozott.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes tagadta, hogy a néhai édesanyjával megkötött szerződés kapcsán a felperes részéről az ő, vagyis az I. r. alperes részére ajándékozás történt. Hangsúlyozta, hogy édesanyjával a szerződést az ingatlan további megterhelésének az elkerülése érdekében kötötte meg. Vitatta, hogy a tartási követelése engedményezését a felperes feltételhez kötötte volna. Az alperesek a közöttük létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatban azzal védekeztek, hogy az valós akaratukat tartalmazta és azt célozta, hogy az I. r. alperes az O. utcai ingatlan megszerzéséhez szükséges önerőt biztosítsa. A szerződés hatálytalansága kapcsán az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az ajándékot a felperes csak az adásvételi szerződés megkötéséről való tudomásszerzést követően követelte vissza, így a kielégítési alap elvonása szóba sem kerülhet. Az érvényes szerződéses jogviszonyra figyelemmel az I. r. alperes a kártérítési igényt szintén megalapozatlannak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és határozott a perköltségről, az eljárási illeték viseléséről, valamint a pártfogó ügyvéd munkadíjáról. Határozata indokolásában az elsődleges kereseti kérelem kapcsán az elsőfokú bíróság azt fejtette ki, hogy miután a Családjogi törvény rendelkezése szerint a gyermektartásdíj jogosultjai a gyermekek, az engedményezett tartásdíj követelés nem tekinthető a felperes vagyonának. Ezen túlmenően a felperes pedig nem bizonyította, hogy a jelzálogjog jogosult követelését a saját vagyona terhére ő egyenlítette ki, illetőleg nem igazolta, hogy ingatlan vásárlási kötelezettség mellett juttatta azt az I. r. alperesnek. Mindezek miatt nem volt megállapítható, hogy a felperes és az I. r. alperes között ajándékozási szerződés jött létre, így az ajándék visszakövetelése fogalmilag kizárt. Az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvényessége kapcsán kifejtette, hogy a felperes az alperesek szerződéskötési akaratának hiányát nem bizonyította, az okirat által felállított vélelmet nem döntötte meg. Rámutatott, hogy az adásvételi szerződés megkötése időpontjában a felperesnek az I. r. alperessel szemben jogszerű követelése nem állt fenn és ajándékozási szerződés hiányában ilyen követelése jelenleg sem lehet. Mindezekből követően a szerződés hatálytalanságának megállapítására nem kerülhetett sor.