EH 2001.515 A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a tanuló származása, népcsoporthoz tartozása miatti hátrányos megkülönböztetése [Ptk. 76. § (1) bek., 84. § (1) bek. a) és e) pont, 355. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek.].
A jogerős ítélet megállapította: az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát azzal, hogy "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző módon az általa fenntartott B. E. Általános Iskolában 1999. június 15. napján a felperesek ballagtatása külön történt és általános iskolai tanulói jogviszonyuk fennállása alatt a tornaterem használata számukra nem volt biztosított." Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a tizenhárom kiskorú felperesnek személyenként 100 000 forint nem vagyoni kártérítést.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a B. E. általános iskola fenntartója az alperesi önkormányzat. A felperesek valamennyien a cigány (roma) népcsoporthoz tartozó gyermekek, akik az általános iskolai tanulmányaikat ebben az iskolában végezték. A felperesek közegészségügyi okra hivatkozással teljes iskolai tanulmányaik alatt el voltak tiltva a tornaterem használatától. Általános iskolai tanulmányaik befejezésekor pedig az iskola elhatározta, hogy ballagtatásuk a "magyar" tanulóktól elkülönítetten történjen.
Bár a gyermekek és szüleik ez ellen tiltakoztak, az iskola a külön ballagtatást kötelezővé tette azzal, hogy akik a külön ballagáson nem vesznek részt, nem kaphatnak általános iskolai tanulmányaik befejezést igazoló bizonyítványt. Ilyen körülmények hatására a felperesek, mint a 8/A. osztály tanulói 1999. június 15-én a magyar gyermekektől eltérő időpontban ballagtak.
E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes azzal, hogy eltűrte az általa fenntartott iskolában azt a gyakorlatot, hogy a cigány gyermekek a tornatermet nem használhatták, illetve az iskola tanulóitól elkülönítetten ballagtak, megsértette a felpereseknek a Ptk. 76. §-ában védett személyhez fűződő jogát. Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította és a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a gyermekek javára személyenként 100 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A jogerős ítélet nem fogadta el az alperes védekezését, mely szerint a fenti megkülönböztető intézkedések megtételét közegészségügyi előírásokra visszavezethető kényszer indokolta. Megállapította továbbá, hogy a felpereseket a diszkriminatív intézkedések hátrányosan érintették, amely indokolta nem vagyoni kártérítés megítélését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének az elutasítását. Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet nem értékelte megfelelően az alperesnek azt a védekezését, hogy intézkedése közegészségügyi szempontból indokolt volt és csak az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. elvárásainak tett eleget. A per alapjává tett ombudsmani jelentés sem állapított meg az ügyben jogsértést. Nem foglalkozott a jogerős ítélet azzal sem, hogy a diszkriminatív intézkedés más tekintetben a magyar gyermekek személyhez fűződő jogát védte. Vitatta ezért, hogy a Ptk. 76. §-át megsértette volna, állítva, hogy a jogerős ítélet alkalmas lehet a személyhez fűződő jog védelmére, de nem oldja meg a perben fel tárt, a felperesek kedvezőtlen életkörülményeiből eredő alapvető problémát.
A felperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között, azaz a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés vizsgálatára korlátozva bírálta felül.
A Ptk. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése, nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint.
A nem vitás tényállás szerint a felperesek - esetenkénti tetűvel való fertőzöttségük miatt - a tanulók számára fenntartott tornatermet nyolc éven keresztül nem látogathatták, illetve az iskola korábbi gyakorlatától is eltérően a felpereseket, mint az ún. cigány osztály tagjait külön ballagtatták a végzős "magyar" diákoktól.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felpereseknek az iskola tanulóitól ilyen módon való elkülönítése a felperesek tekintetében hátrányos megkülönböztetés volt, amely nem függetleníthető a felperesek származásától, nemzetiségétől, egy népcsoporthoz tartozásától és önmagában nem magyarázható az egyes roma gyermekek esetenkénti fertőzöttségével. Az alperes által a per során hivatkozott, korábban hatályban volt 1972. évi II. tv.-nek, illetve a 9/1972. (VI. 27.) EüM rendeletnek a közegészségügyre, illetve a járványügyre vonatkozó előírásai mind az alperesre, mind az iskolára, mind az egyes fertőzött diákokra tartalmaztak kötelező előírásokat, amit az alperesnek be kellett tartania, illetve tartatnia. Annak az intézkedésnek a jogszerűsége azonban, hogy az iskolában tanuló egyes roma származású gyermekek esetenkénti fertőzöttsége miatt (még ha ez a fertőzöttség időnként nagyarányú is volt) a roma származású gyermekek soha nem használhatták a tornatermet és különösen az, hogy az iskola tanulóitól elkülönítetten kötelezték őket ballagásra, nem állapítható meg. A hátrányos megkülönböztetés megállapítása szempontjából ezért közömbös, hogy az alperes, illetve az iskola a többi gyermek egészségét kívánta-e megvédeni a kifogásolt intézkedésekkel. Nem kétséges, hogy az iskolának minden tanuló jogait és érdekeit védenie kell, de ennek a kötelezettségének nem tehet eleget oly módon, hogy a többség védelme érdekében a kisebbséget rendszeresen hátrányos megkülönböztetéssel sújtja. A jogsértő magatartás elkövetése alól ez nem adhat felmentést.
Téves az alperesnek az az álláspontja is, hogy miután a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának csatolt jelentése a történtek miatt jogsértést a felperesek, illetve általában a roma gyermekek vonatkozásában nem állapított meg, mentesíti az alperest a felelősség alól. A polgári perben eljáró bíróságot a Pp. 9. §-ának (2) bekezdése alapján ez az állásfoglalás nem köti, a személyiségsértést ettől függetlenül is megállapíthatta.
Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben már utalt, a bíróságnak a konkrét jogvitát kellett eldöntenie. Ennek során nem volt feladata a jogvita kialakulásához vezető társadalmi viszonyokat is minősíteni. A felülvizsgálati kérelem alapján ezért a Ptk. 76. §-ában védett jogok megsértését megállapító jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22.408/1999. sz.)