A Debreceni Ítélőtábla Pf.21062/2017/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:45. §, 2:49. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.062/2017/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Deák József Sámuel Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Deák József Sámuel ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Zelena Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Zelena Gergely ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.21.003/2017/10. számú ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes névviseléshez fűződő jogát azzal, hogy 2017 januárjától 2017 júniusáig a X honlapon jogosulatlanul használta fel a felperes szervezeti egységei: a xb1, a xb2 és a xb3 Kutatóintézetek nevét

Az alperest a további jogsértéstől eltiltja, és kötelezi arra, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését 15 napon belül tegye közzé a X honlapon oly módon, hogy a közlemény a közzétételtől számított hat hónapon keresztül a honlapon folyamatosan megtekinthető legyen.

Mellőzi az elsőfokú perköltségre és a feljegyzett kereseti illetékre vonatkozó rendelkezéseket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 38 100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint elsőfokú és 6350 (hatezer-háromszázötven) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 36 000 (harminchatezer) forint elsőfokú és 48 000 (negyvennyolcezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes jogelődje (a továbbiakban: a felperes jogelődje) 2011-ben megszüntetésre került, annak jogutódja a felperes lett. A xb1, xb2 és xb3 Kutatóintézetek előbb a felperes jogelődjének, majd a felperesnek a szervezeti egységeiként működtek.

A felperes, annak jogelődje, továbbá ezek szervezeti egységei az alperessel soha nem létesítettek kutatás-fejlesztésre vagy egyéb gazdasági együttműködésre irányuló szerződéses jogviszonyt. Ennek ellenére az alperes az általa fenntartott X honlapon az alábbi tájékoztatót tette közzé:

"Garancia

Termékeink minőségének biztosítása érdekében kötöttünk együttműködési megállapodást a xb1 Kutatóintézettel. Az együttműködésünk eredményeként Közép-Európa legjobban felszerelt laboratóriuma a garancia, hogy megfelelő körülmények között, a legnagyobb körültekintéssel, a legjobb eszközökkel és a legmegfelelőbb alapanyagokból állítsuk elő termékeinket.

A xb1 Kutatóintézet 2006. július 1-jén alakult M-on, zöldmezős beruházásként. A kutatóintézet elsősorban a ......Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karával áll közvetlen fizikai és szakmai kapcsolatban, de élő szálak fűzik a Y-hez, a .....Egyetemhez és a ......hez. A x-intézetek közül elsősorban a xb2-val és a xb3-val dolgozunk együtt.

Az intézet alapításának célja egy olyan magyar alkalmazott kutatóközpont létrehozása volt, amely közvetlen kapcsolatban áll a város, a régió, az ország (és persze az egész világ) anyaggyártó kis-, közép- és nagyvállalataival, velük együttműködésben olyan szellemi termékeket hoz létre új nanoszerkezetű anyagok és nanotechnológiák kifejlesztése formájában, amelyek a partnervállalatoknál hozzáadott értéket eredményeznek az eddig alkalmazott eljárásokhoz, illetve az eddig forgalmazott termékekhez képest. A kutatóintézet az Észak-magyarországi kis- és középvállalatok nanometrológiai bázisául is szolgál egyben, a kutatóintézet a ... Egyetem Nanotechnológiai Kihelyezett Tanszékének is háttérintézménye, alapul szolgálva a magyar anyagmérnöki oktatás nanotechnológiai szakirányának megindításához."

E tájékoztatót az alperes csak azt követően távolította el a honlapjáról, hogy erre őt a felperes 2017 januárjában két alkalommal is írásban szólította fel, ennek folytán az 2017. június 19. napján már nem volt elérhető a X weboldalon.

A felperes a módosított keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a névhasználathoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a honlapján a hozzájárulása nélkül feltüntette a szervezeti egységeinek nevét. A keresete kiterjedt arra is, hogy a bíróság a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján pedig kötelezze őt az ítélet rendelkező részének a honlapján történő közzétételére úgy, hogy az e weboldalon hat hónapon keresztül folyamatosan megtekinthető legyen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy bár a felperes felszólító leveleire tekintettel a sérelmezett tájékoztatást a honlapjáról eltávolította, ezzel a jogsértést nem ismerte el. Állította azt is, hogy a felperes jogelődjével valóban kötött együttműködési megállapodást, ezért a közlemény nem volt valótlan.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest az alperes részére 10 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére, továbbá megállapította, hogy 36 000 Ft feljegyzett illetéket az állam visel. A határozatát azzal indokolta, hogy a névviselési jog nem magát a nevet, hanem a személy egyéniesítéshez, másoktól való megkülönböztetéséhez fűződő jogosultságát védi (BDT2015.3326), így az azt a tilalmat testesíti meg, hogy a névtulajdonostól eltérő személy az adott névhez saját személyiségét jogtalanul vagy megtévesztő módon ne társítsa (BDT2014.3148). Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jogalkotó csak a név jogosulatlan használatát tekinti személyiségi jogsértésnek, azzal tehát, hogy az alperes a felperes és a jogelődje szervezeti egységeinek nevét a honlapján feltüntette, személyiségi jogsértést nem követett el, hiszen ezeket a neveket nem a saját maga megnevezésére használta. Ezért a sérelmezett tájékoztató még annak tükrében sem sértette meg a felperes névviseléshez fűződő jogát, hogy annak valóságtartalmát, azaz az együttműködési megállapodás megkötésének tényét az alperes nem bizonyította. A pervesztes felperest a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes jogi képviselői munkadíjból álló perköltségének megfizetésére, megállapította ugyanakkor, hogy a személyes illetékmentes felperes helyett a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

A felperes fellebbezése elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerint történő megváltoztatására, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítására irányult. A 2/2010. (VI.28.) PK véleményre utalva kifejtette, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség csak a követelés alapjául szolgáló tényálláshoz való kötöttséget jelenti, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes per tárgyává tett magatartása a névviselési jogon kívül nem sért-e más személyiségi jogot. Utalt ugyanakkor arra is, hogy a módosított kereseti kérelmében azért nem kérte a jóhírneve megsértésének megállapítását, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tudná igazolni a sérelmezett tájékoztató jóhírnévsértő jellegét. Ettől függetlenül kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően maga is arra a következtetésre jutott, hogy a szervezeti egységeinek nevét feltüntető tájékoztatás valótlan volt, ez pedig érvelése szerint megsértette a névhasználathoz való jogát, amely tágabb, mint az elsőfokú bíróság által vizsgált névviselési jog. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettségre vonatkozóan téves tájékoztatást adott, hiszen a névhasználati jog megsértése körében tájékoztatta a feleket az 1952. évi Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakról, ehhez képest kizárólag a névviselési jog sérelmét vizsgálta. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett az alperes ellenkérelmén, az alperes ugyanis a kereset elutasítását csak azért kérte, mert állította, hogy a sérelmezett közlés valós tényeken alapult, ezt azonban nem tudta igazolni, így a keresetnek helyt kellett volna adni.