BH 2023.1.8 A sérelemdíj fizetésére kötelezés tényalapját nem önmagában a gyógyulási, túlélési esély csökkenése, elvesztése, hanem a ténylegesen bekövetkezett hátrány jelenti, és a sérelemdíj mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (2) bek., 2:43. § a) pont, 6:519. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes édesanyjánál és a II. rendű felperes házastársánál 2002-ben jóindulatú daganatot diagnosztizáltak, amely miatt több alkalommal műtötték.

[2] A felperesek hozzátartozója 2016 októberében jobb oldali tarkótáji fejfájás fokozódása miatt kereste fel kezelőorvosát, aki infiltrációs kezelést javasolt. Az injekciós beavatkozást 2016. október 21-én 13 órakor végezték az alperes idegsebészeti klinikáján. A Lidocain és Midazolan beadása után a kezelőorvos a felperesek hozzátartozóját magára hagyta, és a megfigyeléséről nem rendelkezett. A II. rendű felperes a kórterembe 13 óra 20 perckor történt visszaérkezésekor észlelte, hogy a házastársa eszméletlen, a szája elkékült. A reanimációt követően a felperesek hozzátartozóját az intenzív osztályon helyezték el. A 2016. október 21-én végzett koponya CT, valamint a 2016. október 23-án végzett koponya és nyaki gerinc MRI vizsgálat oxigénhiány okozta agykárosodást igazolt. A felperesek hozzátartozója 2016. október 31-én - a keringésének összeomlását követően - elhunyt.

[3] Az alkalmazott gyógykezelés esetén 1-2 órás megfigyelés javasolt, amely a beteg tudatának, vérnyomásának, pulzusának, légzésének empirikus megfigyelését jelenti kb. 10-15 percenként. A Midazolan nevű gyógyszer beadása után a légzés megfigyelése kötelező, annak egyik lehetséges mellékhatása ugyanis a légzésbénulás.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes károkozó magatartásával megsértette a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogukat. Kérték továbbá az alperesnek a részükre személyenként 5 000 000 forint sérelemdíj és annak 2016. október 31-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezését. Előadták: az I. rendű felperes feljelentése alapján indult büntetőeljárásban készült szakvélemények szerint a hozzátartozójuk elvesztette a gyógyulásra, életben maradásra való esélyét annak következtében, hogy az alperes orvosa a sérelmezett beavatkozás után a megfigyeléséről nem rendelkezett. Álláspontjuk szerint ez a szakmai szabályszegés a hozzátartozójuk életét, testi épségét és egészségét közvetlenül veszélyeztette, az a bekövetkezett halállal közvetlen okozati összefüggésbe hozható.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a mulasztással közvetlen okozati összefüggésben a felperesek hozzátartozója gyógyulási és túlélési esélyének csökkenése állt, ami az ő személyiségi jogát sértette, a felperesek vonatkozásában legfeljebb a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog sérelmének veszélyét okozta. Hivatkozott egyúttal arra, hogy a polgári jog csak a már bekövetkezett jogsérelem esetére biztosít sérelemdíjat, a jogsérelemmel fenyegető helyzet esetére nem.

[6] Az alperes beavatkozójának érdemi ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek hozzátartozójának kezelése során a szakma szabályait megszegte, amellyel a beteg túlélési esélye csökkent; az alperes ezzel megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére fizessen meg személyenként 5 000 000 forint sérelemdíjat és annak 2016. október 31-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát.

[8] A büntetőeljárásban kirendelt szakértők szakvéleményeit a felperesek indítványára bizonyítékként felhasználta. Azok alapján megállapította, hogy az alperes orvosa szakmai szabályt szegett akkor, amikor a beavatkozás elvégzését követően nem rendelte el a beteg megfigyelését. A szakértők egyező álláspontjaként vette figyelembe, hogy a szakmai szabályok szerint végzett megfigyelés esetén a légzésbénulás annak bekövetkezését követően nyomban észlelhető lett volna, és a szövődmény elhárítása hamarabb megtörténhetett volna, ezáltal a betegnek nagyobb esélye lett volna az életben maradásra. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes mulasztása, szakmai szabályszegése okozati összefüggésbe hozható a beteg életben maradási, gyógyulási esélyének elvesztésével.

[9] Megalapozatlannak tartotta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy mivel a szakmai szabályszegéssel okozati összefüggésben nem a halálos eredmény bekövetkezése áll, ezért a felperesek személyiségi jogának megsértése nem állapítható meg. Hivatkozott arra, hogy a Kúria ítélkezési gyakorlata szerint a gyógyulási esély elvesztésének vizsgálata nem az okozati összefüggés, hanem a felróhatóság körébe tartozik, és ebből következően, ha van orvosi hiba, az egészségügyi szolgáltató csak annak bizonyításával mentesülhet a felelősség alól, hogy a hiba nélkül sem maradt volna esély a gyógyulásra. A Kúria felhívott eseti döntéseiből kiemelte továbbá: a kártérítési kötelezettség terjedelmére nem lehet kihatása annak, hogy a felelősség a gyógyulási esély elvesztésén, csökkenésén úgy alapul, hogy ahhoz kötődően az egészségkárosodás vagy a halál bekövetkezett. Arra is utalt, hogy a sérelemdíj iránti igényt nem önmagában a gyógyulási esély elvesztése, csökkenése alapozza meg, hanem az a személyiségi jogsértés, amely a beteg halálával bekövetkezik. Emiatt azt állapította meg, hogy a felperesek az alperes felróható mulasztásával összefüggésben a teljes családban éléshez fűződő joguk sérelme miatt megalapozottan érvényesítettek igényt.

[10] A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó elvesztését külön bizonyításra nem szoruló nem vagyoni károsodásként értékeli. Álláspontja szerint az a tény, hogy az I. rendű felperes már teljesen önálló életet él, és saját családot alapított, az igényét nem tette megalapozatlanná. Nem vitatott tényként értékelte, hogy az I. rendű felperest az édesanyja elvesztése érzelmileg megviselte, míg a II. rendű felperesre a házastársa hirtelen, tragikus módon bekövetkezett halála jelentős lelki terhet rótt. A jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, valamint a jogsértésnek az I. rendű felperesre és szűkebb családi környezetére gyakorolt hatására is tekintettel a felperesek által követelt sérelemdíjat alkalmasnak tartotta az őket ért sérelem kompenzálására.

[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az alperes által a felperesek részére személyenként fizetendő sérelemdíj összegét 2 000 000 forintra és annak az elsőfokú ítélet szerinti mértékű és tartamú kamatára leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a per főtárgya tekintetében - helybenhagyta.