BH 2020.6.177 A rendkívüli perorvoslat folytán a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésnél enyhébb pénzbüntetésre ítélt terhelt abban az esetben is kártalanításra jogosult, ha a bíróság az alapügyben kiszabott és végrehajtott szabadságvesztést beszámítja, és ezzel a pénzbüntetést megfizetettnek tekinti [1998. évi XIX. tv. (régi Be.) 581. § (1) bek., 354. § (4) bek. b) pont, 2012. évi C. tv. (Btk.) 33. § (1) bek., 92. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A járásbíróság - a másodfokú bíróság ítéletével jogerőre emelkedett - ítéletével a felperest társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a büntetés 2/3 részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, és ezzel egyidejűleg elrendelte a városi bíróság korábbi jogerős ítéletével a felperessel szemben kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

[2] A felperes 2014. augusztus 21-én kezdte meg a szabadságvesztés letöltését.

[3] A törvényszék - a felperes 2014. július 18-án előterjesztett perújítási indítványa alapján - a 2015. január 30-án kelt végzésével a perújítást elrendelte, egyúttal a járásbíróság ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását és az ezen ítélettel végrehajtani rendelt, a városi bíróság ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását félbeszakította. Ennek eredményeként a felperes 163 nap fogva tartás után, 2015. január 30-án szabadult.

[4] A járásbíróság - megismételt eljárásban - a 2016. május 3-án meghozott és ugyanekkor jogerőre emelkedett ítéletével a korábbi ítéletének és a törvényszék ítéletének a felperesre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a felperest bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérletében, és ezért 150 napi tétel - az egynapi tétel összegét 3000 forintban meghatározva -, összesen 450 000 forint pénzbüntetésre ítélte, amelybe beszámította a 2014. augusztus 21-től 2015. január 30-ig szabadságvesztésben eltöltött időt, és ezzel a pénzbüntetést teljes egészében megfizetettnek tekintette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes módosított keresetében 4 360 000 forint kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 581. § (1) bekezdését és 584. § (4) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52-2:53. §-ait és 6:518-6:520. §-ait jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy a perújítás eredményeként enyhébb büntetésre ítélték, és amennyiben az alapeljárásban vele szemben pénzbüntetést szabtak volna ki, úgy azt megfizette volna, annak átváltoztatására nem került volna sor. Ehhez képest 163 napot töltött fogva tartásban, amelyre figyelemmel - napi 10 000 forint alapulvételével, és a megfizetettnek tekintett 450 000 forint pénzbüntetés miatt - 1 180 000 forint nem vagyoni kártalanítás, és - elmaradt jövedelemként - 3 180 000 forint vagyoni kártalanítás megfizetését kérte.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme - 100 000 forint nem vagyoni kártalanítást meghaladóan - a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével 2 016 740 forint felperes javára való megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Mindenekelőtt megállapította, hogy a felperes esetében kártalanítást kizáró ok nem állt fenn. A Be. 581. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperest az alapügyben kiszabott büntetésnél jóval enyhébb büntetésre, 10 hónap börtönbüntetés helyett 450 000 forint pénzbüntetésre ítélték, ugyanakkor mindösszesen 163 napot töltött fogva tartásban. Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta azt a felperes által állított tényt, hogy amennyiben a bíróság eleve pénzbüntetésre ítéli, úgy azt megfizeti, és nem kellett volna szabadságvesztésre átváltoztatni.

[9] Hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni sérelem csökkentésére alkalmas kártalanítás mértékét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (3) bekezdésének és a Ptk. 6:522. §-ának alkalmazásával, a felperes egyéni körülményeit, életvitelét, a fogva tartás időtartamát és az elszenvedett köztudomású - ezért külön bizonyítást nem igénylő - nem vagyoni sérelmeket, a reális ár- és értékviszonyokat figyelembe véve kellett megállapítani. Erre figyelemmel a felperes által érvényesített 1 180 000 forint összegű nem vagyoni kártalanítási igényt megalapozottnak találta. Az elmaradt jövedelem összegét 836 740 forintban határozta meg, és a további vagyoni kártalanítás tekintetében a keresetet elutasította.

[10] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott - az alperest 100 000 forint nem vagyoni kártalanítás megfizetésére kötelező - rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 1 180 000 forintra leszállította.

[11] Az elsőfokú bíróságtól eltérően nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes a kiszabott pénzbüntetést feltételezhetően megfizette volna. Kiemelte, hogy a Be. 581. § (1) bekezdése alapján az enyhébb büntetés - ez alatt értve az enyhébb büntetési nemet - önmagában megalapozza a kártalanítási igényt. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy bár a pénzbüntetés esetében kötelező meghatározni az egynapi tétel összegét, de ez csak a büntetés mértéke tekintetében teszi összehasonlíthatóvá a különböző büntetési nemekben kiszabott büntetéseket. Mindebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek meghatározásával, és a szabadságvesztésbe történő beszámításával a korábbi súlyosabb büntetés "kompenzálása" nem valósul meg. Emiatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság nem tévedett akkor, amikor a teljes fogva tartásban eltöltött időt figyelembe vette a nem vagyoni kártalanítás összegének megállapításakor, és mivel azt a releváns tényezőket megfelelően értékelve határozta meg, ezért a mérséklését nem tartotta indokoltnak. A másodfokú bíróság a felperes vagyoni kártalanítási igényét teljes egészében megalapozatlannak minősítette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon helyezését és a nem vagyoni kártalanítás összegének 100 000 forintra való leszállítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, 221. §-át, a Be. 581. § (1) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 355. § (4) bekezdését jelölte meg.

[13] Előadta, hogy a tényállást a bíróságok tévesen állapították meg, és a másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a jogi érveivel miért nem értett egyet. Fenntartotta azt az érdemi védekezésében és a fellebbezésében is kifejtett álláspontját, hogy a felperest - mivel a perújítási eljárásban valóban enyhébb büntetésre ítélték - a kártalanítás megilleti, de az kizárólag a ténylegesen letöltött szabadságvesztés, valamint a vele szemben kiszabott pénzbüntetésbe beszámított 150 nap szabadságvesztés különbözetére jár. Ezt azzal indokolta, hogy a polgári perben nincs mód a jogerős büntetőhatározatok utólagos felülbírálatára, a beszámított időtartamra nézve kártalanítás megállapítására, a pénzbüntetés napi tételei számának és összegének megállapítása ugyanis a büntetőbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik. Egyetértett azzal, hogy az eredetileg kiszabott szabadságvesztés-büntetésnél nyilvánvalóan enyhébb büntetésnek minősül a pénzbüntetés, de álláspontja szerint ez önmagában nem teszi lehetővé, hogy a felperes az enyhébb büntetésen felüli, a büntetőbíróság által jogerősen beszámított szabadságvesztés tekintetében is kártalanítást követelhessen. Az alperes arra is hivatkozott, mivel a felperes mentesült a pénzbüntetés megfizetésének büntetőjogi szankciója alól, és a bíróság a teljes fogva tartás időtartamára vonatkozóan ítélt meg számára kártalanítást, ezért az általa elkövetett bűncselekmény gyakorlatilag büntetlen maradt.