72/B/2009. AB határozat
az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 204. § (1) bekezdésének második mondata alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 204. § (1) bekezdésének második mondata alkotmányellenességének megállapítására, és - hatályba lépésére visszamenőleges hatályú - megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Atvm.) 204. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítását, és hatályba lépésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Atvm. az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) öröklési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit számos vonatkozásban a korábbiakhoz képest kedvezően módosította. Az indítványozó által támadott jogszabályhely szerint egyes - az érintett illetékkötelezettre nézve kedvezőbb - módosító rendelkezéseket a törvény kihirdetésének napján jogerősen még el nem bírált illetékügyekben is alkalmazni rendelte.
Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy az azonos időpontban és feltételekkel öröklés útján vagyont szerző személyek által fizetendő öröklési illeték nem az örökhagyó halála, vagyis a vagyonszerzés időpontjától, hanem az illetékügy állami adóhatóság általi jogerős elbírálásának időpontjától függ, a jogalkotó hátrányos megkülönböztetést tett az azonos időpontban örökössé válók homogén csoportjába tartozó személyek között, ami egyben a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét is sérti. Nézete szerint az illetékfizetési kötelezettség diszkriminatív volta sérti a tulajdonhoz és az örökléshez való jogot, továbbá ellentétes az arányos közteherviselés elvével, mivel az örökös nem jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően, hanem egyéb szempont, az illetékügy elbírálásának időpontja alapján járul hozzá a közterhekhez. Mindemellett ellentétesnek tartja a támadott rendelkezést az indítványozó az Itv. 3. §-ával és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 598. §-ával is.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvány elbírálása során figyelembe vett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát."
"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.
(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/1. § (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Atvm. támadott rendelkezése:
"204. § (1) Az Itv. e törvénnyel megállapított rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy azokat - az Itv. e törvénnyel megállapított 16. §-a (1) és (5) bekezdése kivételével - a 2009. január 1. napját követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomásra jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. Az Itv. e törvénnyel megállapított 16. §-a (1) és (5) bekezdését az állami adóhatóság által e törvény kihirdetésének napján jogerősen még el nem bírált illetékügyekben is alkalmazni kell."
III.
Az Alkotmány 2010. november 20-ától hatályos 32/A. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság - többek között - az illetékekről szóló törvényeket akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.
Az Atvm. jelen ügyben vizsgált rendelkezése az Atvm. hatálybaléptető rendelkezései között szerepel, lényegében a módosított törvény alkalmazására vonatkozó szabályt tartalmaz. A jogerősen még el nem bírált ügyekre kiterjedő alkalmazási kötelezettség azonban nem áll érdemi összefüggésben az adott törvény illetékbevételeket szabályozó tartalmával (és így nem is vált az Itv. inkorporált részévé). Ebből következően az Alkotmánybíróságnak - az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján - a támadott jogszabályhely felülvizsgálatára vonatkozó hatásköre megállapítható függetlenül attól, hogy az indítványozó az Alkotmány mely rendelkezése alapján kérte az Atvm. 204. § (1) bekezdése második mondatának alkotmányossági vizsgálatát.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta.
IV.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó az Atvm. átmeneti rendelkezést tartalmazó szabályát támadja arra hivatkozva, hogy az a diszkrimináció tilalmába ütközik, és ezáltal sérti az Alkotmány több, az indítványban hivatkozott rendelkezését.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az alkotmányos alapjogok tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel". [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] "A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. [...]
A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)
Az indítványozó álláspontja szerint a szabályozás szempontjából homogén csoportot azok a személyek képeznek, akiknek illetékfizetési kötelezettsége azonos időpontban keletkezett. Ebben az összefüggésben - nézete szerint - tiltott megkülönböztetést érvényesít a jogszabály azon személyekkel szemben, akiknek illetékügyét az Atvm. kihirdetése előtt jogerősen elbírálták, azon illeték-kötelezettekkel szemben, akik ügyének elbírálása ekkor még folyamatban van.
Az Atvm. támadott rendelkezése szerint az Itv. egyes módosított rendelkezéseit a törvény kihirdetésének napján jogerősen még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell. Ebben az összefüggésben - a szabályozás szempontjából - homogén csoportot azok képeznek, akiknek illetékügyét a jogszabály kihirdetésének napján az állami adóhatóság jogerősen még nem bírálta el, ezen személyek tekintetében pedig a jogszabály semmiféle megkülönböztetést nem tesz.
A jogerős határozattal már lezárt ügyek - azon túlmenően, hogy kívül esnek az indítvány által támadott rendelkezés szabályozási körén - a jogbiztonság elvéből következően is alkotmányos védelem alatt állnak. Az Alkotmánybíróság már több határozatában leszögezte, hogy a jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. (...) Az egyes jogviszonyok és jogi tények ugyanis önállósulnak az alapulfekvő normától, és annak sorsát nem osztják automatikusan. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával járna. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével - származzék ez akár a jogalkotótól, akár az Alkotmánybíróságtól - nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány által támadott rendelkezés szabályozási koncepciójának szempontjából homogén csoportnak a jogerősen el nem bírált illetékügyek érintettjei tekinthetők, így az indítványozó által állított, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést nem valósít meg, továbbá nem áll ellentétben a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság alkotmányos elvével sem.
2. Az indítványozó érvelése szerint a támadott rendelkezés az általa állított alkotmányellenes megkülönböztetés folytán sérti az Alkotmány több rendelkezését [2. § (1) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés, 14. §, 70/1. §]. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az indítvány által hivatkozott jogszabályhelynek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző alkotmányellenességét a fentiek szerint nem találta megállapíthatónak, a felhívott alkotmányi rendelkezésekkel való ellentétet, valamint a hivatkozott törvényekkel való kollíziót érdemben nem vizsgálta.
3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Atm. 204. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására, és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2011. június 7.
Dr. Paczolay Péter s.k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s.k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró