A Zalaegerszegi Törvényszék K.21935/2010/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 22. §, 40. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. §, 8. §, 18. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 7. §, 93. §, 138. §, 140. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Csanádi Lajos

Zala Megyei Bíróság

8.K.21.935/2010/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Dr. Varga János Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselet felperes neve felperes címe szám alatti székhelyű felperesnek a dr. Hoffer Ákos jogtanácsos által képviselt alperes neve - mint az alperes jogelődje jogutódja - alperes címe. szám alatti székhelyű alperes ellen adóügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bírság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 450.000,- /Négyszázötvenezer/ Ft perköltséget.

A felperes köteles megfizetni az államnak adóhatósági felhívásra 900.000,- /Kilencszázezer/ Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a csatolt iratok és a felek nyilatkozata alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes jogelődje (a felperes jogelődje.) adóügyében az eljáró hatóság neve az eljárás korábbi szakában határozatszám1 szám alatt hozott első fokú határozatot, amelyet az alperes jogelődje, az alperes jogelődje a 2009. június 12. napján kelt iktatószám1. iktatószámú határozatával megsemmisített és egyúttal az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. E határozat indokolásából kitűnt, hogy a másodfokú adóhatóság a felperes jogelődjének személygépkocsi-értékesítése vonatkozásában, valamint a felperes jogelődje és a Kft. neve1. közötti bérleti szerződés tekintetében találta megalapozatlannak az elsőfokú adóhatóság megállapításait (utóbbi esetben a szerződő felek közötti kapcsolt vállalkozási viszony fennállásának tisztázatlansága miatt), egyebekben - így a felperes jogelődje és a Kft. neve2. közötti megbízási szerződések tekintetében - helytállónak és megalapozottnak minősítette az elsőfokú határozatot. Az utóbb említett megbízási szerződések kapcsán a másodfokú határozat indokolása kimondta, hogy ebben a körben a bizonyítási eljárás megismétlésére nincs szükség, a megbízási szerződésekkel összefüggő revíziós megállapításokat és összegszerűségeket az új eljárásban figyelembe kell venni.

A megsemmisítést követő új eljárásban az elsőfokú adóhatóság 2009. augusztus 13-án telefonon egyeztette a felperessel a revízió helyét és időpontját, majd az új eljárásra kiállított, 2009. augusztus 17-én kelt megbízólevelet augusztus 18-án átadta adószakértő neve1 adószakértőnek, aki az adóhatóságnak benyújtotta a felperes ügyvezetőjétől, ügyvezető neve1 származó, 2009. július 20-án kelt meghatalmazását. A felperes - legfőbb szervének döntése alapján - 2009. július 21. napjától kezdődően végelszámolás alatt áll. Ezt a tényt a meghatalmazott adószakértő a 2009. szeptember 7-én érkezett beadványában jelentette be az elsőfokú adóhatóságnak. A cégbíróság a 2009. szeptember 16-án hozott végzésével rendelte el a végelszámolás bejegyzését a cégnyilvántartásba, 2009. július 21-i kezdő hatállyal. A végelszámoló a 2009. szeptember 29-én érkezett beadványában hivatkozott a 2009. július 21-étől folyamatban levő végelszámolásra, és az ebben az időpontban megvalósult székhely-változásra, amelynek értelmében a felperes székhelye helység neve1 lett. Kifogásolta, hogy a végelszámolás kezdő időpontját követően, 2009. augusztus 18-án a képviseleti joggal nem rendelkező adószakértőnek átadott megbízólevéllel indították meg az ellenőrzést, holott a törvény erejénél fogva ebben az időpontban kizárólag a végelszámoló minősül a cég képviselőjének. A székhelyváltozás miatt hivatkozott továbbá az elsőfokú adóhatóság illetékességének hiányára is. Az elsőfokú adóhatóság mind a meghatalmazott képviselő, mind a végelszámoló részére kifejtette a beadványukban foglaltakkal ellentétes jogi álláspontját. Egyebek között előadta, hogy a meghatalmazott adószakértő bejelentésének érkeztetési időpontjától, 2009. szeptember 7. napjától tekinthető megszűntnek a meghatalmazott képviseleti joga, ekkortól kizárólag a végelszámolót tekinti képviselőnek, mindez azonban az ellenőrzés augusztus 18-i megkezdésére nincs kihatással, következésképpen az ellenőrzést megkezdő adóhatóság továbbra is illetékes az ügyben.

Az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásban lefolytatott adóellenőrzést követően a 2010. január 29-én hozott határozatszám2. iktatószámú határozatával a bevalláshoz viszonyítva a felperes terhére a 2005. szeptember hónaptól 2006. december hónapig terjedő időszakra általános forgalmi adó adónemben 133.158.000,- Ft, 2005. szeptember hónapra foglalkoztatót terhelő nyugdíjbiztosítási járulék adónemben 508.000,- Ft, foglalkoztatót terhelő egészségbiztosítási járulék adónemben 310.000,- Ft, társasági adó adónemben 2005. évre 27.243.000,- Ft, 2006. évre pedig 67.362.000,- Ft, társas vállalkozások különadója adónemben 2006. évre 5.917.000,- Ft, valamennyi érintett adónemben és időszakra összesen 234.498.000,- Ft megfizetendő adókülönbözetet állapított meg. Ezen összegeken felül az adóhiány összegében figyelembe vette még a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadó, valamint a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási járulék összesen 1.185.000,- Ft összegét, így a teljes 235.683.000,- Ft adóhiány után 117.841.000,- Ft adóbírságot is kiszabott, valamint 103.099.000,- Ft késedelmi pótlékot is előírt a felperes terhére. A határozat megállapította, hogy a felperes a 2005. évi adózás előtti eredményét 44.296.000,- Ft-tal magasabban, a 2006. évi adózás előtti eredményét 67.204.000,- Ft-tal magasabban állapította meg a ténylegesnél. Megállapította azt is, hogy a felperes a 2005. évi társasági adóalapját 170.271.000,- Ft-tal alacsonyabban, a 2006. évi társasági adóalapját pedig 421.017.000,- Ft-tal alacsonyabban állapította meg a ténylegesnél.

A felperes fellebbezése alapján az alperes jogelődje (az alperes jogelődje) a 2010. június 16-án kelt határozatszám3. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetével érintett körben a jogerős határozat lényegi indokai a következők voltak:

adószakértő neve1 adószakértő meghatalmazása mind alakilag, mind tartalmilag megfelelt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. §-ában felülírt feltételeknek. A meghatalmazás 2009. július 20-án kelt, amelyet a Kft. nevében az ekkor képviseletre jogosult ügyvezető neve1 ügyvezető állított ki. A meghatalmazás érvényessége szempontjából a kiállítás időpontja számít, hatálya szempontjából pedig - az Art. 7. § (5) bekezdése értelmében - az adóhatóságnak való bejelentés időpontja. Az arra jogosult személytől származó meghatalmazás alapján tehát a meghatalmazott a meghatalmazás visszavonásáig eljárhatott, ezért részére 2009. augusztus 18-án szabályszerűen adták át a megbízólevelet. A végelszámolás kezdő időpontjától valóban a végelszámoló a cég képviseletére jogosult személy, ugyanakkor ez a változás önmagában nem szünteti meg a korábbi képviselő által adott meghatalmazás hatályát, ebből a szempontból a meghatalmazás visszavonása, és ennek az adóhatóság részére való bejelentése a döntő. A jogerős határozat kifejtette még, hogy a végelszámolás elhatározásának és kezdetének, valamint a meghatalmazás kiállításának időpontja, továbbá a meghatalmazott eljárásának későbbi kifogásolása ellentétes a jóhiszemű adózói joggyakorlás elvével, hiszen a végelszámolásról való döntés meghozatalának, valamint az adószakértőnek adott meghatalmazás kiállításának időpontjában az adózó már nyilvánvalóan értesült az új eljárást elrendelő másodfokú határozatból arról, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést kíván lefolytatni a társaságnál.