EH 2008.1860 A lízingelt két gépkocsinak a lízingbevevő által egymástól távol eső időpontokban történt jogellenes bérbeadásával megvalósult sikkasztás a cselekmény alkalmi jellege folytán akkor sem tekinthető üzletszerű elkövetésnek, ha a bérleti díj meghatározása naponkénti elszámolási egységben történt meg, ami a jövedelemszerzés rendszerességének a látszatát kelti [Btk. 137. § 9. pont, 317. § (1) bek.].
Kapcsolódó határozatok:
Tatabányai Járásbíróság B.189/2006/50., Kúria Bfv.542/2008/9. (*EH 2008.1860*, BH 2009.8.228)
***********
A városi bíróság a IV. r. terhelt tekintetében első fokon jogerőre emelkedett ítéletével e terheltet nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette, és jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 2 év - végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A IV. r. terheltet érintő tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 1996. óta egyéni vállalkozóként autókölcsönzéssel foglalkozott.
2003. év elejétől a céget G. L.-től K. L. vette át, aki egészen 2004. elejéig egyéni vállalkozóként tartotta fenn az autókölcsönzéssel foglalkozó vállalkozást, amelyben I. r. terhelt mindvégig alkalmazott, kirendeltség-vezető volt.
Az I. r. terhelt 2003 októberében, közelebbről meg nem határozható időpontban napi 6000 forint bérleti díj ellenében bérbe vett a IV. r. terhelttől egy Seat Cordoba 1.6 Sport típusú személygépkocsit. Ebben az időben a gépkocsi a K. Lízing Rt. tulajdonában állt, azt a IV. r. terhelt lízingbevevőként, illetve üzembentartóként birtokolta.
A lízingbeadás általános feltételei szerint lízingbevevő nem szerzett jogot arra, hogy a gépkocsit a lízingbeadó külön írásbeli engedélye nélkül hasznosításra másnak átadja.
Az I. r. terheltnek tudomása volt arról, hogy a gépkocsinak a IV. r. terhelt nem tulajdonosa, csupán az üzembentartója, valamint arról is, hogy a IV. r. terhelt a bérbeadáshoz a lízingbeadótól hozzájárulást nem kért.
A bűncselekmény elkövetésének időpontjában a gépkocsi forgalmi értéke 1 680 000 forint volt.
A IV. r. terhelt 2004. április 25-én az előző pontban írtakhoz hasonlóan ugyancsak jogosulatlanul bérbe adott, az autókölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás nevében eljáró I. r. terheltnek egy Mercedes Vito 108D típusú mikrobuszt.
Ebben az időben a mikrobusz a 2002. december 5. napján kötött lízingszerződés alapján a R. Lízing Rt. tulajdonát képezte. A IV. r. terhelt a lízingszerződés alapján csak üzembentartó volt.
A lízingbeadás általános szerződési feltételeinek 2.4. pontja szerint a lízingbevevő a gépjárművet további lízingbe, vagy bérbe nem adhatta.
A jármű bérbevételének időpontjában az I. r. terhelt tudott a gépjármű lízingelt voltáról, valamint arról, hogy a bérbeadásra vonatkozóan a tulajdonos engedélyével a IV. r. terhelt nem rendelkezik. A gépkocsi elkövetéskori forgalmi értéke 2 181 000 forint volt.
Az I. r. terhelt a gépkocsikat visszaadta a IV. r. terheltnek, aki a hátralévő lízingdíjakat mindkét esetben kifizette, majd azután mindkét gépkocsit értékesítette.
A városi bíróság jogerős határozata ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva a IV. r. terhelt élt védője útján felülvizsgálati indítvánnyal, az üzletszerűségnek, mint minősítő körülménynek a mellőzése érdekében. Álláspontja szerint az eljárt bíróság tévesen következtetett arra, hogy a terhelt cselekményeket rendszeres mellékjövedelemre törekedve, a bűnelkövetésre berendezkedve, azaz üzletszerűen valósította meg. Az ekként enyhébben minősülő cselekmények tekintetében - az elkövetéskor hatályban volt jogszabályoknak megfelelően - a büntetőeljárás társadalomra veszélyesség hiányában, illetőleg a társadalomra veszélyesség csekély foka miatti megszüntetését (Btk. 36. §-a) tartotta indokoltnak.
A Legfőbb Ügyészség a városi bíróság határozatának hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint a városi bíróság a Btk. 137. §-a 9. pontjának helyes értelmezésével állapította meg a cselekmények üzletszerű elkövetését. Rendszeres haszonszerzésre törekvésnek kell ugyanis tekinteni azt a magatartást, amelynek célja a bérelt, vagy lízingelt gépjármű további bérbeadásából származó bérleti díj megszerzése. A terhelt azonos feltételek mellett, napi bérleti díj ellenében 2003 októberében és 2004 áprilisában is "albérletbe" adta az általa lízingelt gépkocsikat. A bérlet, az abból származó rendszeres bevétel szükségképpen magában hordozza a haszon rendszerességét is. Függetlenül tehát attól, hogy a terheltnek volt egyéb jövedelemforrása is, a lízingelt gépkocsik további bérbeadásából rendszeres mellékjövedelemre, azaz haszonszerzésre törekedett.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemi vizsgálatának eredményeként azonban a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint alaposnak találta:
A városi bíróság az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően, az anyagi jogszabályok helyes értelmezésével minősítette a terhelt cselekményét 2 rb., a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott sikkasztás bűncselekményének. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a lízingbeadás, illetve a lízingbevétel olyan atipikus szerződést jelent, amelynek a lényes tartalmához hozzá tartozik, hogy az ügylet tárgya a lízingbeadó tulajdonában marad, és azt a lízingbevevő a szerződés keretei között meghatározott módon használni jogosult; (Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 1.051/2004/5. számú határozata). A terhelt, mint lízingbevevő ezért a szerződések szerint a kérdéses járműveket, más személynek használatba nem adhatta, és bérbeadás útján sem hasznosíthatta. A két általa lízingelt gépkocsira vonatkozó bérbeadási szerződés megkötésével tehát az adott gépjárművekkel - úgy, mintha azok tulajdonosa lenne - sajátjaként rendelkezett. Így a sikkasztás bűncselekményét maradéktalanul megvalósította.
A cselekmények a bérleti szerződések megkötésekor fennállt forgalmi érték szerinti minősítése is megfelel a bírói gyakorlatnak.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a cselekményeket üzletszerűen elkövetettnek minősítette.
A Btk. 137. §-ának 9. pontja szerint üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
Kétségtelen, hogy az üzletszerűség megállapítására akár egy bűncselekmény megvalósítása is alapot adhat, amennyiben annak elkövetési körülményeiből az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekvésére megalapozott következtetés vonható. Az sem feltétele az üzletszerűség megállapításának, hogy a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túlmenően az elkövető kifejezetten bűnöző életmódra rendezkedjék be. Ekként az üzletszerűség megállapítását a mellékjövedelemként jelentkező rendszeres jövedelem is megalapozza.
Az adott esetben azonban az irányadó - egyébként a vádirattal egyező - tényállásból kizárólag az állapítható meg, hogy a terhelt féléves eltéréssel, két külön szerződéssel, alkalmilag adta bérbe az általa lízingelt két gépkocsit. A bérbeadásból ezért rendszeres jövedelemhez nem jutott, és arra nem is számíthatott. Közömbös körülmény ebből a szempontból, hogy a bérleti díj összege a bérleti napokra, mint elszámolási egységekre lett megállapítva. Nem vonható tehát megnyugtató következtetés arra a tudati beállítódására, hogy bűncselekmények elkövetése révén rendszeres kiegészítő jövedelem szerzésére törekedett volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmények jogi minősítése tekintetében részben megváltoztatta, és a terhelt cselekményeit a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének, valamint a Btk. 317. § (1) bekezdésbe ütköző, de az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének minősítette.
A változott minősítés új halmazati büntetés kiszabását tette szükségessé.
Ennek során a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati indítványnak azt az álláspontját, hogy a lízingdíjak maradéktalan megfizetése, majd a gépjárművek tulajdonjogának a terhelt általi megszerzése folytán az elbíráláskor a cselekmények már olyan csekély fokban voltak a társadalomra veszélyesek, amelyre tekintettel a legkisebb büntetés kiszabása, vagy - megrovást kivéve - intézkedés alkalmazása is szükségtelen, ezért az eljárás megszüntetése lett volna indokolt.
Mindez azonban csak a büntetés jelentős mérséklését, pénzbüntetés alkalmazását alapozza meg. Az ugyanis, hogy a cselekmények társadalomra veszélyessége oly mértékben lecsökkent volna, amely a legkisebb büntetés kiszabását vagy megrováson kívüli más intézkedés alkalmazását is szükségtelenné tenné, a fenti körülmények mellett sem állapítható meg.
Nyomatékos enyhítő körülmény az is, hogy a lízingbeadó cégek a lízingszerződéseket nem mondták fel, így a terhelt mindkét lízingszerződést teljesítette, a gépjárművekkel kapcsolatos kötelezettségek maradéktalan megfizetése után azok tulajdonjogát is megszerezte.
E körülményekre tekintettel - a terhelt személyi körülményei körében értékelve azt is, hogy rendezett körülmények között él, rendszeres munkaviszonnyal rendelkezik - a Btk. 37. §-a szerinti büntetési célok biztosításához a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. § (2) bekezdés e) pontjának alkalmazásával pénzbüntetés kiszabását találta szükségesnek, egyben elégségesnek.
Ezért a terheltre halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés-büntetést - a pénzmellékbüntetés mellőzésével - pénzbüntetésre enyhítette.
A pénzbüntetés napi tételeinek számát a cselekmények tárgyi súlyát kellően kifejezésre juttató mértékben (150-ben), míg az egy napi tételnek megfelelő összeget a terhelt jövedelmi és vagyoni viszonyainak alapulvételével - 2000 forintban - állapította meg [Btk. 51. §-ának (1) és (2) bekezdése].