BH 1990.7.257 Biztatási kár megtérítésének kérdései a szerzői jog körében [Ptk. 6. §, Szjt. 26-27. §-ai, 83/1982. (XII. 29.) MT r. 6. § (2) bek., 9/1970. (VI. 25.) MM r. 2. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 20 000 Ft, ennek 1988. július l-jétől járó kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, az ezt meghaladó 600 Ft járulék iránt előterjesztett keresetet, pedig elutasította. ítélete indokolásában megállapította: B. J. iparművész az alperessel megkötendő felhasználási szerződésben bízva, az S. Sörbár két intarzia tervet készített, melyek közül a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a II. tervet kivitelezésre elfogadta. Az alperes a szerződéskötési szándékától a tervek elkészülte után elállt, ezért a felperes B. J. iparművész érdekében a Ptk. 6. §-a alapján megalapozottan igényelte a kár megtérítését. A kár mértékét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus véleménye alapján állapította meg. A 600 Ft járulékkal kapcsolatos keresetet elutasító rendelkezését pedig azzal indokolta, hogy az alperes és az iparművész között érvényes felhasználási szerződés nem jött létre, ezért az alperestől szerzői díj, a felperes részére pedig a 43/1983. (IX. 20.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alapján járulék nem volt igényelhető.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az általuk a Képző- és Iparművészeti Lektorátus részére megküldött és felhasználási szerződés tervezet elkészítésére irányuló megrendelés alapján B. J. iparművész nem számíthatott teljes bizonyossággal arra, hogy a felhasználási szerződés meghatározott tartalommal létrejön. Ezért önhibáján kívül károsodásáról nem lehet szó.

A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbi okok miatt részben alapos.

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 26. és 27. §-ai értelmében a felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - írásban kell megkötni. Ezzel összhangban az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások felhasználási szerződéseinek feltételeiről és szerzői díjáról szóló 9/1970. (VI. 25.) MM rendelet 2. §-ának (4) bekezdése kimondja: a feleknek az írásbeli szerződés alapján szükséges vagy a szerződés teljesítésével kapcsolatos jognyilatkozataikat is írásban kell megtenni. A képzőművészet, az iparművészet, ... egyes kérdéseinek szabályozásából szóló 82/1982. (XII. 29.) MT rendelet 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a

Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelöli a közterületen, a közönség számára nyitva álló helyen ... állandó jelleggel rögzítésre kerülő képző-és iparművészeti alkotás szerzőjét, elbírálja az alkotást, és véleményt nyilvánít a szerzői díj mértékéről, engedélyezi az alkotás elhelyezését.

Miután a felhasználási szerződés egyik alanyának, az iparművész személyének kijelölése a Képző- és Iparművészeti Lektorátus feladatkörébe tartozik, ezért a kijelölés megtörténte előtt a felhasználó és az iparművész szóbeli megállapodása nem ad alapot annak megállapítására, hogy a felek az alakiság megsértésével (érvénytelen) szerződést kötöttek. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelölése hiányában ugyanis a felek között felhasználási szerződés nem jöhet létre.

Miután a felperes a perben nem állította, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelölő határozata után az alperes az iparművésszel szerződést kötött, ezért az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a felperes az iparművész érdekében az alperestől szerzői díjat nem követelhet, és kártérítési felelősség hiányában az alperes megtérítési kötelezettségének jogi alapja a Ptk. 6. §-a lehet.