BH 2010.6.148 A színlelt szerződéssel kapcsolatban - ha az más szerződést leplez - nincs helye az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásának, hanem arra - amennyiben a leplezett szerződés is érvénytelen - az utóbbi szerződés keretében kerül sor [Ptk. 207. § (6) bekezdés].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.52865/2006/25., Fővárosi Törvényszék Pf.631011/2008/3., Kúria Pfv.21061/2009/5. (*BH 2010.6.148*)

***********

A perbeli önkormányzati bérlakást, annak bérlője J. I. - a felperes jogelődje - az 1991. július 30-án kelt adásvételi szerződéssel kedvezményes, 245 190 forintos vételáron vásárolta meg. A szerződés megkötésekor a vételárból egy összegben 24 519 forintot fizetett ki, míg a fennmaradó hátralékot havi 850 forintos részletekben volt jogosult törleszteni. A felperes jogelődje a lakást az 1993. október 7. napján megkötött ajándékozási szerződéssel - holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartása mellett - az alperesnek ajándékozta. A lakás önkormányzat részére kifizetett vételárát a későbbiekben az ekkor még kiskorú alperes törvényes képviselője részletekben megfizette a felperes jogelődjének.

J. I. az 1992. szeptember 17-én kelt végrendeletében minden vagyona örököseként az alperest nevezte meg, majd ezt a 2001. szeptember 10-i keltezésű végrendeletével megváltoztatva ingóságait, majd a 2001. november 28-án kelt végrendelet kiegészítéssel a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperesre hagyta. 2000. december 14. napján a felperes jogelődje és a még kiskorú alperes törvényes képviselője szerződést írtak alá az ajándékozási szerződés felbontásáról, de azt a gyámhatóság nem hagyta jóvá, majd az ajándék visszaadásától már az alperes is elzárkózott. J. I. 2001. október 2. napján pert indított az alperessel szemben az ajándék visszakövetelése iránt, de az eljárás alatt 2002. február 2. napján elhunyt, örököse - végrendeleti öröklés alapján - a felperes lett. A per tárgyát képező ingatlant az alperes 2002. augusztus 16-án értékesítette M. T.-né részére.

Az ajándék visszakövetelése iránti perbe jogutódként perbelépő felperes módosított keresetében előadta, hogy jogelődje és az alperes valós szándéka nem ajándékozásra, hanem adásvételre irányult, amelynek során az alperes kirívóan alacsony vételáron vásárolta meg a perbeli ingatlant. A szerződést ezért feltűnő értékaránytalanság jogcímén megtámadta, kérte annak megállapítását, hogy az a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelen és - tekintettel arra, hogy az ingatlan már eladásra került - az alperest a lakás szakértő által megállapított valós értéke és a vételár a különbözetének - amelyet 4 000 000 forint 70%-ában jelölt meg - és ennek az 1994. szeptember 21-től járó kamatainak, valamint a perköltségeknek a megfizetésére kötelezni. Hivatkozott arra, hogy a szerződés tényleges tartalmát csak a 2007. április 2-i tárgyaláson ismerte meg, ezért a Ptk. 236. §-ának (1) és (3) bekezdése, valamint a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkezésére álló három hónapon belül került sor a megtámadásra.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a lakás nem piaci, hanem önkormányzati értékesítésű volt. A szerződés nem színlelt, akaratuk egyező szándékkal arra irányult, hogy a lakás - az önkormányzat részére fizetett vételár megtérítése mellett - az alperes tulajdonába kerüljön és ezt ilyen jogi formában látták megvalósíthatónak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes jogelődje és az alperes jogviszonya - tekintettel arra, hogy az alperes az ingatlan eredeti vételárát részletekben megfizette - nem tekinthető teljesen ingyenesnek. Nem merült fel azonban olyan adat, hogy J. I. az ingatlant piaci áron kívánta volna eladni az alperesnek, a jogügylet valós tartalmával tisztában volt, a felperes ennek ellenkezőjét csupán állította, de igazolni semmivel sem tudta. Dr. M. B. az ajándékozási szerződést felbontó szerződést készítő ügyvéd vallomása, továbbá az a tény, hogy a felperes jogelődje az alperes javára végrendelkezett, azt támasztja alá, hogy J. I. a lakását az alperesnek kívánta juttatni. A vételár utolsó részletének átvételekor tudnia kellett, hogy ezzel a lakás megszerzésének költségeit kapta meg, ezért ennek időpontjától, azaz 1995. január 16-tól kezdődően egy éven belül élhetett volna megtámadási jogával. Ha esetlegesen ekkor sem ismerte volna fel azt, hogy az alperes milyen vételáron szerezte meg a lakást, legkésőbb a szerződés felbontásáról szóló tárgyalásokon ezt már feltétlenül tudnia kellett, hiszen arra ő maga készítette el az elszámolást. A jogutódlás bekövetkeztével a szerződés megtámadására nyitva álló határidő nem nyílik meg újra, ezért - a határidő elmulasztása folytán - a felperes keresetét el kellett utasítani.