ÍH 2012.174 A TAG KIZÁRÁSA - A TÁRSASÁG TAGJÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK - A KIZÁRÁS FELTÉTELEI

A gazdasági társaság tagjának alapvető kötelezettsége, hogy elősegítse a gazdasági társaság céljainak a megvalósítását, a közös üzletszerű gazdasági tevékenység sikerét. A kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség és a kölcsönös együttműködés kötelezettségét is teljesíteni kell. Amennyiben a tag nem a fenti elveknek megfelelően jár el, s ez a társaság jövőbeli működésére valós és súlyos veszélyt jelent, a társaságból kizárható [Gt. 3. § (1) bek.; Gt. 9. § (2) bek.; Gt. 47. § (1) bek.; Ptk. 4. §].

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperest a felperesi gazdasági társaság tagjai közül a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján kizárta. Alperes érdemi védekezése alapján elsődlegesen vizsgálta alperes tagsági viszonyának fennállását, és megállapította, hogy a tagkizárási per megindításáról szóló határozat meghozatalát megelőzően, 2010. október hó 22. napján történt üzletrész ajándékozási szerződés alapján a társasággal szemben az üzletrész hatályos átruházása nem történt meg, illetve az átruházás a 2010. június hó 28. napján kelt társasági szerződés-módosításba ütközik, mivel a tagok az adásvétel kivételével az átruházást kizárták. A kizárási okokat érdemben vizsgálva kifejtette, hogy az alperes, mint ügyvezető eljárásával összefüggő, a gazdálkodás körébe vonható szerződések a kizárást nem alapozzák meg. Utalt arra, hogy az alperes az ügyvezetői minőségben okozott kárért a Gt. szabályai szerint felel. Megállapította viszont, hogy az alperes ügyvezetői tisztségből visszahívását követően, illetve azzal összefüggésben tanúsított magatartása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztette. E körben értékelte azt, hogy az alperes az ügyvezetői tisztségből visszahívás, a tag kizárására irányuló határozat megakadályozása céljából technikai célzattal, több alkalommal ajándékozási szerződést kötött, ezzel a társaság külső kapcsolatrendszerében zavart keltett, emiatt a felperessel szerződéses viszonyban álló cégek az együttműködést, a felperes munkavállalói pedig munkaviszonyukat megszüntették. Megállapította, hogy az alperes részéről a munkavállalók státuszát érintő kifejezett agitálás is történt, amely magatartás a kizárást szintén megalapozza.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az üzletrész átruházása a tag joga, az átruházás nem befolyásolja a társaság operatív működését, külső kapcsolatait, mivel a társaság képviseletét az ügyvezető látja el. Állította, hogy a munkaviszonyok megszüntetésére nem az alperes miatt, nem az alperes agitálása folytán került sor. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tagsági jog gyakorlása felfüggesztését elrendelő végzés megváltoztatásáról késedelmesen, az eljárási szabályok megsértésével határozott, és nem indokolta az alperesi bizonyítási indítvány mellőzését.

A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a kereset megalapozott elbírálásához szükséges mértékben a tényállást tisztázta, azt helyesen állapította meg, és abból helyes jogkövetkeztetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásával azonban a másodfokú bíróság nem ért mindenben egyet, ezért azt az alábbiak szerint módosítja, és egészíti ki:

A Gt. 3. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságot a tagok üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre. Ebből az is következik, hogy a tagok alapvető kötelezettsége az, hogy elősegítsék a gazdasági társaság céljait, a közös, üzletszerű gazdasági tevékenységet. A tagok egymás közötti, illetve a társasággal szembeni sajátos, több pólusú viszonyában a felek magatartására a Gt.-én és a létesítő okiratok rendelkezésein túlmenően a Gt. 9. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály folytán a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jogelveket, így a jóhiszemű, a tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlás, illetve a kölcsönös együttműködés kötelezettségének követelményét is irányadónak kell tekinteni. A tagkizárás jogintézménye alapvetően a gazdasági társaság érdekeinek védelmét szolgáló jogintézmény, amely lehetőséget biztosít a társasággal együttműködni nem tudó, a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztető, súlyosan társaságellenes magatartást tanúsító tag tagsági viszonyának megszüntetésére. A kizárás a tagsági jogviszony megszüntetésének egy sajátos - szankció jellegű - módja, a tag és a társaság közötti érdek-elkülönülést, érdekellentétet oldja fel a tag rovására abban az esetben, ha a tag nem képes érdekeit a társaság érdekeivel összeegyeztetni. A jogintézménynek az a funkciója, hogy a társaság meg tudjon válni attól a tagtól, aki az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatását, mint közös célt személyében, vagy a tevékenységében nagymértékben veszélyezteti (EBH 2001/447. szám alatti közzétett elvi bírósági határozat). A tagok a társasági jogaik gyakorlása során mindenkor a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartva kötelesek eljárni, ugyanakkor a tagkizárás alapjául csakis olyan tagi magatartás szolgálhat, amely a társaság jövőbeli működésére valós és súlyos veszélyt jelent (BDT 2011/2451. szám alatt közzétett eseti döntés). A tagok egymással és a társasággal elvárható módon együttműködni kötelesek, a tag a társasági célok megvalósulása érdekében lojalitással tartozik a társaság felé, annak konkurenciát nem támaszthat a társaságban végzett tevékenysége során szerzett üzleti kapcsolatai, üzleti tapasztalatai felhasználásával (BH 2001/583. szám).

A fenti elvek figyelembevételével együttesen kellett mérlegelni az alperes kizárási okként megjelölt magatartásait, azzal, hogy a 2010. október hó 22. napján megkötött ajándékozási szerződés - figyelemmel arra, hogy a kizárási per megindításáról döntő 17/2010.10.24. számú taggyűlési határozat ezt kizárási okként nem nevesíti - a mérlegelés során nem volt figyelembe vehető. A kizárás okaként értékelhető magatartás ezért a 2010. június hó 10. napján ajándékozási szerződés létrehozása, az alperes munkavállalókkal szembeni magatartása, és a felperessel szerződéses kapcsolatban álló vállalkozók felé tanúsított magatartása lehetett csupán.