A Pécsi Ítélőtábla Pf.20015/2019/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, (1) bek., (2) bek., 229. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 340. §, 355. §, (1) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 73. §, (2) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, (2) bek., (5) bek.] Bírók: Berki Csilla, Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.20332/2014/36., Pécsi Ítélőtábla Pf.20107/2016/12., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20015/2019/6.*, Pécsi Törvényszék P.20698/2018/3., Kúria Pfv.20955/2019/8.

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.015/2019/6. szám

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.107/2016/12. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (felperesek címe) felpereseknek - a Dömse Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dömse Boglárka ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - melybe az alperes pernyertességének érdekében dr. Hergert Ibolya ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt beavatkozó neve. (beavatkozó címe) beavatkozott - a Pécsi Törvényszék 2018. december 6. napján kelt 15.P.20.698/2018/3. számú, 4. sorszám alatt kijavított, ítélete ellen az alperes 5. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, az alperes által a felpereseknek fizetendő hátralékos vagyoni kártérítés összegét 58.851.833 (ötvennyolcmillió-nyolcszázötvenegyezer-nyolcszázharminchárom) forintra leszállítja azzal, hogy ebből 2017. május 19. napjától 13.750.000 (tizenhárommillió-hétszázötvenezer) forint és 149.350 (száznegyvenkilencezer-háromszázötven) forint után, 2017. szeptember 11. napjától 1.100.000 (egymillió-százezer) forint után köteles az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű késedelmi kamatot fizetni.

Az I. rendű felperesnek 2019. január 1-jétől fizetendő folyamatos jövedelempótló járadék összegét 28.007 (huszonnyolcezer-hét) forintra, a lejárt jövedelempótló járadék összegét 1.458.887 (egymillió-négyszázötvennyolcezer-nyolcszáznyolcvanhét) forintra leszállítja azzal, hogy az alperes 2012. augusztus 17. napjától 875.332 (nyolcszázhetvenötezer-háromszázharminckettő) forint, 2018. február 16. napjától 583.555 (ötszáznyolcvanháromezer-ötszázötvenöt) forint után köteles az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű késedelmi kamatot fizetni.

A felperesek részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 3.300.000 (hárommillió-háromszázezer) forint+áfa összegre leszállítja.

Az elsőfokú ítéletet ezt meghaladó fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 426.000 (négyszázhuszonhatezer) forint+áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Pécsi Törvényszék P.20.332/2014/40. számú, a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.107/2016/12. számú határozatával 2017. május 12-én jogerőre emelkedett rész-közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik V.B. egészségkárosodottan való megszületéséből a felpereseket ért károkért. A korábbi II. rendű alperessel (K.M. Kórház) szemben a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint az alperes kártérítési felelőssége azért áll fenn, mert a 20. terhességi héten az I. rendű felperesnél az ultrahang szűrővizsgálatot nem az elvárható gondossággal végezte el, ezért a felperesek elvesztették a magzat agyszerkezeti elváltozásának felismerésére fennállt mintegy 50%-os esélyüket.

Kiskorú V.B. súlyos, halmozottan sérült gyermek, mozgásában, kommunikációjában, figyelmében, gondolkodásában, önellátásában nagymértékben akadályozott. A megszületésétől kezdődően és a jövőben is állandó felügyeletet, ápolást, gondozást igényel, amikor ébren van. A sérült gyermek ellátása a szokásos terheket meghaladó erőfeszítést követel meg a felperesektől, akiknek mellette egészséges gyermekük nevelésére, gondozására is figyelmet kell fordítani. Azt nem lehet pontosan meghatározni, hogy a jövőben a gondozás vonatkozásában milyen változások várhatók, de nagy valószínűséggel a jelen állapotához hasonló mértékű gondozásra és fejlesztésre fog szorulni sérült gyermekük. A felperesek 2012. szeptember 1-jéig k-i családi házukban éltek, a gyermek egészségi állapota miatt szükséges speciális mozgásszervi fejlesztésre a B-i M.P. Óvodatagozata került kijelölésre, ezért az I. rendű felperes egy B-en, havi 85.000 Ft díjért bérelt lakásba költözött a gyermekkel. 2013 szeptemberétől a II. rendű felperes is a B-re költözött, ekkortól 2017. május 31-ig havonta 190.000 Ft díjért bérelt lakásban élt a család. A felperesek 2017. május 19-én 55 millió forintért B.en lakást vásároltak, jelenleg is itt élnek.

A felperesek a gyermeket orvosi vizsgálatokra, gyógykezelésekre, fejlesztésekre, óvodába, majd később iskolába gépjárművel szállították, ugyancsak gépjárművel utaztak heti rendszerességgel a K-on élő nagyszülőkhöz is. Gyermekük mozgásszervi és mentális állapota folytán szükséges fejlesztések, terápiás kezelések díjaként a felperesek 5.984.224 Ft-ot fizettek meg. Megvásárolták a gyermek számára szükséges bútorokat, eszközöket, ruhákat, élelmiszert és egyéb termékeket, köztük azokat is, amelyekre betegsége folytán gyógyászati segédeszközként, gyógyszerként, gyógyhatású készítményként szorul rá.

Az I. rendű felperes V.B. születése előtt adminisztrátorként dolgozott. A gyermeke ápolása, gondozása, ellátása mellett jövedelemszerző tevékenységet nem tud végezni, a kapott ellátásaira figyelemmel 2011. január 1-jétől 2014. április 8-ig, majd 2017. április 4-től folyamatosan jövedelemvesztesége mutatható ki. A II. rendű alperes K-on mint alkalmazott dolgozott kárszakértőként, B.en ezt a tevékenységet egyéni vállalkozóként végzi, a B-en elért jövedelme jelentősen megnövekedett a k-ihoz képest.

A közbenső és részítélet jogerőre emelkedését követően folytatódó eljárásban a felperesek vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Személyenként 10 millió Ft nem vagyoni kártérítést követeltek. Egyetemleges jogosultakként a vagyoni kártérítés körében a babakelengye, a gyermekruhák, az élelmezés és intézményi étkezés, a tisztálkodó és tisztítószerek, játékok, fejlesztő eszközök, bútorok, gyógyszerek és gyógyhatású készítmények, gyógyászati segédeszközök, pelenka beszerzésével, a gyermek neveléssel és a gyermek betegsége miatti ápolási gondozási tevékenységgel, a háztartásban szükséges humánerő ráfordítással és közlekedéssel felmerült költségeik megtérítését kérték hátralékos és folyamatos kártérítési járadékként. Kérték az alperes kötelezését V.B. rehabilitációs és fejlesztő kezelései kapcsán megfizetett díjak megtérítésére. Igényt tartottak a b-i lakások bérleti költségének megtérítésére, valamint a megvásárolt lakóingatlan vételárából a k-i ingatlanuk forgalmi értékének levonásával kiszámított 27.500.000 Ft, valamint az ennek kapcsán ügyvédi díjjal és illetékkel felmerült káruk megtérítésére. Az I. rendű felperes ezen túl hátralékos és folyamatos jövedelempótló kártérítési járadékra tartott igényt.