ÍH 2019.142 A FELSZÁMOLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE AZ ADÓS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉVEL SZEMBEN BÜNTETŐELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK ELMARADÁSA MIATT

Ha a felszámoló nem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben büntetőeljárást, ez a magatartása akkor jogellenes és felróható, ha bizonyítottan felismerte, vagy - a gondos eljárás mellett - fel kellett ismernie, hogy olyan bűncselekmény elkövetésének a megalapozott gyanúja áll fenn, amely miatt az adós vagyona csökkent, és az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető.

A bűncselekmény gyanúját felvető magatartás miatt bekövetkezett kár alapján a polgári jogi kártérítési felelősség érvényesítésének nem előfeltétele a károkozó büntetőjogi felelősségének a megállapítása. Ezért amennyiben a felszámoló gondos eljárása mellett sem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben, annak a vagyon csökkenését eredményező és bűncselekmény gyanúját felvető magatartása miatt büntetőeljárást, a hitelezővel szemben emiatt a kártérítési felelőssége csak akkor áll fenn, ha a hitelezői igény a vezető tisztségviselővel szembeni érvényesítését bizonyítottan a büntetőeljárás elmaradása hiúsította meg.

[a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. § (1) bekezdés; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §; a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33. § (4) bekezdés, 54. § (1) bekezdés]

Pertörténet:

Miskolci Törvényszék G.40010/2018/12., Debreceni Ítélőtábla Gf.30358/2018/3. (*ÍH 2019.142*)

***********

Az adóssal szemben elrendelt felszámolási eljárásban az alperes járt el felszámolóként, a felperes pedig 30 014 833 Ft határidőben bejelentett igénnyel nyilvántartott hitelező volt. A felszámolási eljárás során a bejelentett felperesi hitelezői igény nem térült meg.

A felperes feljelentése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal - a felszámolási eljárással párhuzamosan - nyomozást rendelt el a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmény büntette és más bűncselekmények miatt az adós beltagja, egyben vezető tisztségviselője és társai ellen. A járási ügyészség határozatával a nyomozást a gyanúsítottakkal szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (1998. évi Be.) 216. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a 190. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból (a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény) megszüntette. A nyomozást megszüntető határozattal szemben a felperes, mint sértett panasszal élt, amelyet a megyei főügyészség határozatával elutasított.

A felperes pótmagánvádat terjesztett elő, amelyet azonban a járásbíróság végzésével elutasított azzal az indokkal, hogy a felperesnek nem volt joga pótmagánvádlóként fellépni az ügyben, hiszen a bűncselekmény sértettje a hitelezők közössége, mely közösség az érdekeit kizárólag a felszámoló útján érvényesítheti a felszámolási eljárásban. A végzést a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta.

Az alperes - aki felszámolóként az adós vezető tisztségviselőjével, beltagjával szemben büntető feljelentést nem tett, és nem terjesztett elő pótmagánvádat sem - még a nyomozás ideje alatt elkészítette az adós felszámolási zárómérlegét, amely alapján a felszámolást lefolytató törvényszék a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és az adóst megszüntette.

A felperes módosított keresetében az alperest 1 000 000 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. A keresetének jogszabályi alapjaként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 54. §-át, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. §-át jelölte meg.

Arra hivatkozott, hogy az alperes felszámolóként - az adós könyveinek ismerete és a felszámolási eljárásban észleltek alapján, figyelemmel a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettségére - a Cstv. 33. § (4) bekezdése szerint köteles lett volna a csődbűntett elkövetésének gyanúja miatt feljelentést tenni, illetve pótmagánvádat előterjeszteni. Az alperes azonban sem feljelentést nem tett, sem pótmagánvádat nem terjesztett elő annak ellenére, hogy a bűncselekményt is megvalósító vagyonkimentés és károkozás a tudomására jutott. Az alperes azzal, hogy a feljelentési kötelezettségét elmulasztotta, a felperest megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a büntetőeljárás során a kárigényét érvényesíthesse a felszámolás alá került adós beltagjával és vezető tisztségviselőjével szemben. Ezzel a felperesnek kárt okozott, mert a felszámolási eljárás során felszámolói vagyon hiányában nem tudta érvényesíteni az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló hitelezői igényét. Álláspontja szerint az alperes e tevékenységével összefüggésben okozott kárért a felperessel szemben a Cstv. 54. §-a alapján felelősséggel tartozik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Azzal védekezett, hogy a felszámolói kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a felperesnek kárt nem okozott. Az adós által átadott, részéről megvizsgált iratanyagból és a nyilvánosan elérhető mérlegekből nem tudott olyan következtetést levonni, hogy vagyonkimentés vagy bármilyen bűncselekmény elkövetését megalapozó körülmény történt volna. Ilyenről a hitelezők sem tájékoztatták, nem hoztak olyan információt a tudomására, amelyből a felszámoló feljelentési kötelezettsége megállapítható lett volna. Arról pedig, hogy büntetőeljárás van folyamatban, az eljárt nyomozó hatóság megkereséséből értesült.

Hivatkozott arra, hogy a Be. szerint a felszámoló nem minősül sértettnek, így nem illetik meg a sértetthez telepített eljárási jogosultságok - mint a pótmagánvád - sem. Érvelt azzal is, miszerint az, hogy nem tett büntető feljelentést, nincs okozati összefüggésben a felperes állított kárának a bekövetkezésével sem, mivel a nyomozásnak akkor sem lett volna más eredménye, ha a felszámoló tett volna feljelentést. Amiatt pedig, hogy az ügyészség bűncselekmény hiányában szüntette meg a nyomozást, a büntetőeljárásban a polgári jogi igény előterjesztésére nem is lett volna lehetőség.

Állította, hogy azon túl, hogy a felszámolói tevékenységével a felperesnek kárt nem okozott, mind a felszámoló szervezet, mind a felszámolóbiztos a Cstv. 54. §-nak megfelelő gondossággal, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A Cstv. 33. § (4), 48. § (3) és 54. § (1) bekezdésének az ismertetését követően leszögezte, hogy a kereseti kérelem elbírálásánál e jogszabályi rendelkezések alapján az alperes, mint felszámoló felelősségét az 1959. évi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kellett vizsgálnia. Mivel a felperes lényegében azért indított kártérítési keresetet, mert az alperes bűncselekmény alapos gyanúja miatt elmulasztott feljelentéssel élni, és nem lépett fel pótmagánvádlóként sem, az alperes kártérítési felelősségét csak ezzel összefüggésben vizsgálta.