ÍH 2019.142 A FELSZÁMOLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE AZ ADÓS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉVEL SZEMBEN BÜNTETŐELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK ELMARADÁSA MIATT

Ha a felszámoló nem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben büntetőeljárást, ez a magatartása akkor jogellenes és felróható, ha bizonyítottan felismerte, vagy - a gondos eljárás mellett - fel kellett ismernie, hogy olyan bűncselekmény elkövetésének a megalapozott gyanúja áll fenn, amely miatt az adós vagyona csökkent, és az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető.

A bűncselekmény gyanúját felvető magatartás miatt bekövetkezett kár alapján a polgári jogi kártérítési felelősség érvényesítésének nem előfeltétele a károkozó büntetőjogi felelősségének a megállapítása. Ezért amennyiben a felszámoló gondos eljárása mellett sem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben, annak a vagyon csökkenését eredményező és bűncselekmény gyanúját felvető magatartása miatt büntetőeljárást, a hitelezővel szemben emiatt a kártérítési felelőssége csak akkor áll fenn, ha a hitelezői igény a vezető tisztségviselővel szembeni érvényesítését bizonyítottan a büntetőeljárás elmaradása hiúsította meg.

[a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. § (1) bekezdés; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §; a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33. § (4) bekezdés, 54. § (1) bekezdés]

Az adóssal szemben elrendelt felszámolási eljárásban az alperes járt el felszámolóként, a felperes pedig 30 014 833 Ft határidőben bejelentett igénnyel nyilvántartott hitelező volt. A felszámolási eljárás során a bejelentett felperesi hitelezői igény nem térült meg.

A felperes feljelentése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal - a felszámolási eljárással párhuzamosan - nyomozást rendelt el a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmény büntette és más bűncselekmények miatt az adós beltagja, egyben vezető tisztségviselője és társai ellen. A járási ügyészség határozatával a nyomozást a gyanúsítottakkal szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (1998. évi Be.) 216. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a 190. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból (a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény) megszüntette. A nyomozást megszüntető határozattal szemben a felperes, mint sértett panasszal élt, amelyet a megyei főügyészség határozatával elutasított.

A felperes pótmagánvádat terjesztett elő, amelyet azonban a járásbíróság végzésével elutasított azzal az indokkal, hogy a felperesnek nem volt joga pótmagánvádlóként fellépni az ügyben, hiszen a bűncselekmény sértettje a hitelezők közössége, mely közösség az érdekeit kizárólag a felszámoló útján érvényesítheti a felszámolási eljárásban. A végzést a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta.

Az alperes - aki felszámolóként az adós vezető tisztségviselőjével, beltagjával szemben büntető feljelentést nem tett, és nem terjesztett elő pótmagánvádat sem - még a nyomozás ideje alatt elkészítette az adós felszámolási zárómérlegét, amely alapján a felszámolást lefolytató törvényszék a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és az adóst megszüntette.

A felperes módosított keresetében az alperest 1 000 000 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. A keresetének jogszabályi alapjaként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 54. §-át, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. §-át jelölte meg.

Arra hivatkozott, hogy az alperes felszámolóként - az adós könyveinek ismerete és a felszámolási eljárásban észleltek alapján, figyelemmel a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettségére - a Cstv. 33. § (4) bekezdése szerint köteles lett volna a csődbűntett elkövetésének gyanúja miatt feljelentést tenni, illetve pótmagánvádat előterjeszteni. Az alperes azonban sem feljelentést nem tett, sem pótmagánvádat nem terjesztett elő annak ellenére, hogy a bűncselekményt is megvalósító vagyonkimentés és károkozás a tudomására jutott. Az alperes azzal, hogy a feljelentési kötelezettségét elmulasztotta, a felperest megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a büntetőeljárás során a kárigényét érvényesíthesse a felszámolás alá került adós beltagjával és vezető tisztségviselőjével szemben. Ezzel a felperesnek kárt okozott, mert a felszámolási eljárás során felszámolói vagyon hiányában nem tudta érvényesíteni az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló hitelezői igényét. Álláspontja szerint az alperes e tevékenységével összefüggésben okozott kárért a felperessel szemben a Cstv. 54. §-a alapján felelősséggel tartozik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Azzal védekezett, hogy a felszámolói kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a felperesnek kárt nem okozott. Az adós által átadott, részéről megvizsgált iratanyagból és a nyilvánosan elérhető mérlegekből nem tudott olyan következtetést levonni, hogy vagyonkimentés vagy bármilyen bűncselekmény elkövetését megalapozó körülmény történt volna. Ilyenről a hitelezők sem tájékoztatták, nem hoztak olyan információt a tudomására, amelyből a felszámoló feljelentési kötelezettsége megállapítható lett volna. Arról pedig, hogy büntetőeljárás van folyamatban, az eljárt nyomozó hatóság megkereséséből értesült.

Hivatkozott arra, hogy a Be. szerint a felszámoló nem minősül sértettnek, így nem illetik meg a sértetthez telepített eljárási jogosultságok - mint a pótmagánvád - sem. Érvelt azzal is, miszerint az, hogy nem tett büntető feljelentést, nincs okozati összefüggésben a felperes állított kárának a bekövetkezésével sem, mivel a nyomozásnak akkor sem lett volna más eredménye, ha a felszámoló tett volna feljelentést. Amiatt pedig, hogy az ügyészség bűncselekmény hiányában szüntette meg a nyomozást, a büntetőeljárásban a polgári jogi igény előterjesztésére nem is lett volna lehetőség.

Állította, hogy azon túl, hogy a felszámolói tevékenységével a felperesnek kárt nem okozott, mind a felszámoló szervezet, mind a felszámolóbiztos a Cstv. 54. §-nak megfelelő gondossággal, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A Cstv. 33. § (4), 48. § (3) és 54. § (1) bekezdésének az ismertetését követően leszögezte, hogy a kereseti kérelem elbírálásánál e jogszabályi rendelkezések alapján az alperes, mint felszámoló felelősségét az 1959. évi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kellett vizsgálnia. Mivel a felperes lényegében azért indított kártérítési keresetet, mert az alperes bűncselekmény alapos gyanúja miatt elmulasztott feljelentéssel élni, és nem lépett fel pótmagánvádlóként sem, az alperes kártérítési felelősségét csak ezzel összefüggésben vizsgálta.

Kifejtette, hogy a felszámolónak a Cstv. 54. §-ában szabályozott felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonára [Cstv. 4. § (1) bekezdés] terjed ki.