BH 1997.10.471 I. A csődbűntett befejezett a felszámolás eredményének teljes vagy részleges meghiúsításával; ilyen eredmény az is, ha egyszerűsített felszámolási eljárást kellett elrendelni [Btk. 290. § (1) és (5) bek].

II. A tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával elkövetett csődbűntettet a hitelező jogtalan előnyben részesítésének vétségétől az különbözteti meg, hogy a csődbűntett elkövetője a hitelezők elől a vagyont elvonja, eltitkolja stb. és ezzel meghiúsítja a hitelezők kielégítését; a hitelező jogtalan előnyben részesítésének vétsége esetén pedig az elkövető az igények kielégítésének módjára vonatkozó rendelkezéseket szegi meg, anélkül azonban, hogy a kielégítés vagyoni alapja csökkenne [Btk. 290. § (1) bek a) pont, 291. § (1) bek].

A városi bíróság a vádlottat csőd bűntett kísérletében, hitelező jogtalan előnyben részesítése vétségében, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és számviteli fegyelem megsértése vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Tényként azt állapította meg, hogy:

1. a vádlott 1990. október 29. napjától, a megalakulástól kezdődően a kft. ügyvezetője.

A megyei bíróság 1993. augusztus 25. napján kelt határozatával fizetésképtelenség miatt megindította a kft. ellen a felszámolási eljárást, amellyel kapcsolatban a Cégközlönyben történő közzététel 1993. szeptember 16. napján jelent meg, egyben a bíróság kijelölte a kft. felszámolóját. A vádlottnak mint a gazdasági társaság ügyvezetőjének a csődeljárásról, felszámolásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. 31. §-ában írtak alapján kötelessége volt, hogy a felszámolás megkezdését megelőző nappal az éves beszámolóra, illetve egyszerűsített mérlegre vonatkozó értékelési előírások figyelembevételével záróleltárt, éves beszámolót, egyszerűsített beszámolót vagy egyszerűsített mérleget, továbbá adóbevallást és az eredmény felosztása után zárómérleget készítsen, és azt a felszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadja. A vádlott ennek a kötelezettségének nem tett eleget, bár több esetben is felhívták erre a figyelmét.

A vádlott a bíróság felhívásának sem tett eleget és a gazdasági társaság iratait nem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére, ezzel a felszámolás eredményét meghiúsítani törekedett.

Annak ellenére, hogy fennállottak az egyszerűsített felszámolás törvényi feltételei, a felszámoló nem kérte a bíróságtól az egyszerűsített felszámolásra történő áttérésre vonatkozó bírósági határozat meghozatalát.

2. A kft. a működése során több üzletet és garázst vásárolt, amelyeket később bérbe adott.

Annak ellenére, hogy a felszámolás megindulását követően minden jogügyletet csak a felszámoló köthet, a vádlott a kft. helyiségeit bérbe adta, de a 168 600 forint bérleti díjat a bérlőktől felvette, azt nem vételezte be a kft. pénztárába, és nem adta át a felszámoló részére, hanem a befolyt bérleti díjakkal sajátjaként rendelkezett. A vádlott a 168 600 forint bérleti díjjal úgy rendelkezett sajátjaként, hogy ezen összeget B. A.-nak 1993. december 28. napján a kft. korábbi tartozása fejében kifizette. Ezáltal a kft. egyik hitelezőjét a többi hitelező hátrányára jogtalan előnyben részesítette.

3. A vádlottnak, mint a kft. ügyvezetőjének a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. 202. §-ának (1) bekezdése alapján kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a társaság üzleti könyveit szabályszerűen vezessék. Ugyancsak az ügyvezető feladata, hogy elkészítse vagy elkészíttesse a társaság mérlegét és a vagyoni kimutatást. Mint a társaság ügyvezető igazgatója, az alapvető kötelezettségének nem tett eleget, a gazdasági műveletek bizonylatolása és számviteli rögzítése teljesen spontán módon, különböző hibákkal történt. A gazdasági társaság könyvelése nem alkalmas arra, hogy annak alapján hiteles mérleg készüljön, a könyvelés zárt rendje nem volt biztosítva, a kft. árbevételét, költségeit, gazdálkodását, pénzügyi és vagyoni helyzetét nem lehet ellenőrizni. A vádlott nem tartotta és nem tartatta be a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. több rendelkezését sem. Mindezeken túlmenően a kft. az 1991. évtől kezdődően az adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget.

Az ítélet ellen a vádlott felmentésért jelentett fellebbezést. A megyei bíróság az ügy felülbírálata során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott eljárás során a vádbeli cselekmények ténybeli és jogi megítélése, valamint a vádlott büntetőjogi felelősségének eldöntése és a büntetés kiszabása szempontjából lényeges valamennyi bizonyítékot megvizsgálta.

Ugyanakkor - noha az ehhez szükséges bizonyítékok maradéktalanul rendelkezésre álltak - az elsőfokú bíróság olyan tények megállapítását mulasztotta el, amelyeknek a jogi minősítés, valamint a vádbeli cselekmények tárgyi súlyának a megítélése szempontjából jelentősége van. E tényállási hiányosságok azonban az alapul vett bizonyítékok értékelése nélkül, az iratok alapján kiküszöbölhetők voltak, a másodfokú bíróság számára biztosított tényálláskiegészítési jogkörben. A megyei bíróság ezért a rendelkezésre álló iratok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészítette ki.

- A vádlottat a Sz.-i Városi Bíróság 1996. október 2-án nem jogerős ítéletével különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és a hatóság félrevezetésének vétsége miatt - 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte;

- a felszámolási ügy 1992. október 28-án indult;

- a fizetésképtelenség tényét a megyei bíróság 1993. május 18-án végzéssel állapította meg;

- a felszámoló 1993. november 4-én, 1994. február 16-án és június 1-jén kérte a vádlottal szemben a bíróságtól pénzbírság kiszabását a Cstv. 31. §-ában foglaltak nem teljesítése miatt;

- a vádlott 1993-ban és 1994-ben sem tett a felhívásoknak eleget, csak 1994 júniusában juttatott el néhány iratot a felszámolónak;

- a felszámoló 1994. július 28-án tett feljelentést a vádlott ellen;

- a megyei bíróság az 1995. március 27-én kelt és április 22-én jogerő emelkedett végzésével a vádlottal szemben 50 000 forint pénzbírságot szabott ki;

-- az egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatását a felszámoló azért nem kérte, mert a módosított társasági szerződés szerint a kft. számottevő vagyonnal rendelkezett;