EH 2003.886 Alaptőke leszállításához kapcsolódó - a hitelezőknek nyújtandó - biztosítékadási kötelezettség körében a hitelező fogalmának meghatározása [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 189. § (5) bek., 258. §, 260. §, 262. § (1) és (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont].

A H. N. Rt. alperest a cégbíróság … cégjegyzékszám alatt tartja nyilván. Az alperes 1998. december 14-én megtartott közgyűlésén 2/1998. számú határozatával úgy döntött, hogy a társaság alaptőkéjét 200 000 000 Ft-ról 160 000 000 Ft-ra leszállítja. Az alaptőke leszállítását 400 db, egyenként 100 000 Ft névértékű, összesen 40 000 000 Ft névértékű részvény bevonásával kívánta végrehajtani. A bevonással érintett részvények a társaság saját részvényei voltak. Az alaptőke leszállítására vonatkozó első közzététel 1998. december 31-én, a második közzététel pedig 1999. február 4-én történt meg a Cégközlönyben. A hirdetmény szerint az alaptőke leszállítás tőkekivonás céljából történik. A hirdetmény továbbá tartalmazza azt, hogy az alaptőke leszállítás során a társaság az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 262-264. §-ai szerint jár el. Ennek megfelelően felhívást intézett a társaság esetleges hitelezőihez, hogy azok, akik az alaptőke leszállításhoz nem járulnak hozzá, követelésüket a hirdetmény közzétételétől számított 30 napon belül jelentsék be a társaság székhelyén.

A felhívásra egy bejelentés érkezett a D.-É. Rt. felperes részéről. A felperesnek az alperessel szemben vállalkozói díj követelése áll fenn, amelynek érvényesítése céljából 1995. június 21-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban - az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az eredménytelen bejelentésre tekintettel a felperes törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezett a cégjegyzéket vezető cégbíróság előtt az alperessel szemben. A cégbíróság 1999. március 18-án kelt és a Cégközlönyben 1999. április 22-én megjelent 37. végzésével az alaptőke leszállítását bejegyezte, a bejegyző végzéssel egy időben a felperes törvényességi felügyeleti kérelemét elutasította.

A felperes a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló keresetében azt sérelmezte, hogy az alperes a Gt. 262. §-ában foglalt kötelező rendelkezés ellenére biztosítékot nem nyújtott.

Az alperes védekezése szerint a felperes hitelezőnek nem tekinthető. Követelését vitatja, emiatt közöttük peres eljárás van folyamatban. Hivatkozott arra is, hogy a Gt. kötelező rendelkezése alapján került sor a saját részvények bevonásával az alaptőke leszállítására.

Az elsőfokú bíróság 15. számú ítéletével a cégbíróság változás bejegyző végzését a jogszabálysértés megállapítása mellett hatályában fenntartotta. Kötelezte egyben az alperest, hogy a felperes számára nyújtson megfelelő biztosítékot, és azt a cégbíróság előtt 30 napon belül igazolja.

Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezett. A felperes az ítélet kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, az alperes a kereset elutasítását kérte.

A felperes szerint a bejegyzési eljárás során történt jogsértés csak a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésével orvosolható.

Az alperes álláspontja változatlanul az volt, hogy a felperes nem tekinthető hitelezőnek. A hitelező fogalmát a Gt. nem határozza meg, ezért analógiaként a felszámolási eljárásról, a csődeljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti hitelezői meghatározás fogadható csak el. Az ott írt követelményeknek pedig a felperes nem felel meg. Utalt arra is az alperes fellebbezésében, hogy az alaptőke leszállítása a Gt. 189. §-ának (5) bekezdése alapján a saját részvények bevonásával történt. A másodfokú tárgyaláson utalt arra is az alperes, hogy miután a saját részvények bevonása kötelező, kérdéses, hogy esetében egyáltalán alkalmazásra kerülhet-e a hitelező kielégítésével kapcsolatos jogszabályi rendelkezés.

A másodfokú bíróság 3. szám alatti ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítéletben kifejtettek szerint a Gt. preambulumában és 262. §-ának (2) bekezdésében írtakból következően hitelező az, akinek a társaság alaptőke leszállításáról szóló hirdetmény Cégközlönyben történő megjelenésekor a részvénytársasággal szemben akár lejárt, akár le nem járt követelése van. Ebből az előírásból kétségkívül nem következik, hogy a társaság köteles lett volna a tőkeleszállítás bejegyzését megelőzően a követelést kielégíteni. A vitatott követelésre tekintettel azonban fenn állt a felperessel szemben a biztosíték nyújtási kötelezettsége. Utalt arra a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy álláspontja szerint a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti hitelezői fogalom meghatározás adott esetben nem alkalmazható, mert a Gt. 262. §-ának (1) bekezdése tágabb és általánosabb fogalmat feltételez, mint a Cstv.-ben rögzített hitelezői fogalom.

Fentiekre tekintettel - miután a jogszabálysértés kiküszöbölhető - megalapozatlannak ítélte a felperes fellebbezését, amely a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányult, de az alperes fellebbezését is, amelyben az általa elkövetett jogszabálysértés ellenére az elsőfokú bíróság marasztaló rendelkezését sérelmezte.

A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem szerint az ügyben eljárt bíróságok megsértették a Gt. 189. §-ának (5) bekezdésébe, a 258. § (2) bekezdésébe, és a Gt. 262. §-ába foglalt rendelkezéseket.

Az alperes változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a hitelező fogalmának a meghatározásánál a Cstv. rendelkezéseiből kell kiindulni. Ennek megfelelően a felperes nem tekinthető hitelezőnek. A biztosítékadási kötelezettséggel kapcsolatban az alábbiakat adta elő.

Az alperes 1998. május 27-én vásárolta meg egyik részvényesétől 400 db egyenként 100 000 Ft névértékű saját részvényét. A Gt. 189. §-ának (5) bekezdése értelmében e részvényeket egy éven belül el kellett idegeníteni. Miután erre nem került sor, ezért határozott 1998. december 14-én úgy, hogy azokat az alaptőke leszállításával bevonja. Téves ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében kifejtett az az álláspont, hogy az alperes közgyűlése saját akaratából, törvényi kötelezettség nélkül hajtotta végre az alaptőke leszállítást a részvények bevonásával. Nem változtat ezen a helyzeten az sem, hogy a társaság nem várta meg az egy éves határidő leteltét, hanem hamarabb intézkedett a részvény bevonása iránt. A Gt. 258. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a Gt. 262. §-ában foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni mindazokban az esetekben, amikor az alaptőke leszállítására a Gt.-ben meghatározott kötelező helyzetekben kerül sor. Ennek megfelelően nem terhelte sem a hitelezői felhívás, sem pedig a hitelezői igények kielégítése, vagy részükre biztosíték adásának kötelezettsége. A felperes keresete erre való tekintettel is megalapozatlan, ezért téves az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság jogi álláspontja is.

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában fenntartását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelemben előadottak az első-, másodfokú eljárás tárgyát nem képezték, ezért azokra az alperes nem hivatkozhat. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati eljárásban bizonyítás lefolytatásának nincs helye. Korábbi perbeli hivatkozások híján az alperes sem az egy éves határidő értelmezésére nézve, sem pedig biztosítékadási kötelezettségének hiányára vonatkozó előadást nem tehet, és arra alapítottan a határozat megváltoztatását sem kérheti. Az ellenkérelemben kifejtette továbbá, hogy nem kötelező részvény bevonás történt, mert maga az alperes a hirdetményben utalt a Gt. 262-264. §-ainak a rendelkezésére.

A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

Helyesen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a Gt. 262. §-ának (1) bekezdésében írt hitelezői fogalom tartalmilag tágabb, mint a Cstv. 3. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelezői fogalom. A másodfokú bíróság jogértelmezésével a felülvizsgálati bíróság egyetért.

Nem tévedtek az eljárt bíróságok akkor sem, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedtek, hogy az alperes társaságnál az alaptőke leszállítása önkéntes elhatározás alapján, és nem az értékesítésre előírt egy éves határidő eredménytelen eltelte miatt került sor. Az önkéntes elhatározáson alapuló tőkeleszállítás tényét támasztja alá az alperes által megfogalmazott hirdetmény szövege, az egy éves határidőből még hátralévő hosszabb időtartam. A saját részvények bevonására irányuló kötelezettség pedig nemcsak a Gt. 189. §-ának (5) bekezdésében írt esetben áll fenn, hanem az - a Gt. 260. §-ában írtak szerint - előírás az alaptőke leszállításának bármelyik esetében.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.918/2001. sz.)