A Fővárosi Törvényszék Pf.639679/2018/5. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 203. §, 207. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Balázsné dr. Wünsch Zsuzsanna, Havassyné dr. Farkas Márta, Völcseyné dr. Harmat Erika

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

50.Pf.639.679/2018/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Fekete Tamás ügyvéd (fél címe1.) által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek a Nochta és Társai Ügyvédi Iroda fél címe2., ügyintéző: dr. Mohai Máté ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe. szám alatti lakos) alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránti perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 2018. október 16. napján kelt 3.P.XI.30.139/2016/76. számú részítélete ellen az alperes 79. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az állam javára 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 254.000 (kétszázötvennégyezer) Ft másodfokú perköltséget, melyből 200.000 (kétszázezer) Ft az ügyvédi munkadíj és 54.000 (ötvennégyezer) Ft az áfa.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes az elsőfokú bíróság részítéletével elbírált viszontkeresetében egyrészt a 2007. december 21-én kötött házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a szerződés a jó erkölcsbe ütközés, illetve színleltség folytán semmis, majd ennek eredményeképpen a házastársi közös vagyon megosztását kérte azzal, hogy 111.195.000 Ft a közös vagyon értéke, így 55.597.500 Ft a felek jutója. Viszontkeresetében ezen túlmenően kérte annak megállapítását is, hogy a felek által (közjegyző neve) közjegyző előtt .../2009/1. ügyszámon 2009. szeptember 17-én kötött egyezség érvénytelen, mivel szintén a jó erkölcsbe ütközik, illetve színlelt, tehát semmis, melynek következtében az egyezség alapján nem terheli fizetési kötelezettség a felperes részére.

Az elsőfokú bíróság a részítéletében a viszontkeresetet elutasította.

A részítélet indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felek 2015 első negyedévében kezdték az együttélésüket. Ettől az időponttól a felperes egyrészt magához váltotta a korábbi élettársával fele-fele arányban közös lakásingatlan fele tulajdoni hányadát, továbbá a felperes kötött adásvételi szerződést egy nagy értékű vitorláshajóra és a felperes szerezte meg a fenti lakás szomszédságában lévő további lakás kizárólagos tulajdonjogát is a vételi szerződés szerint. A két lakást ezután a felek egybenyitották és felújították. A felek 2006. december 16-án kötöttek házasságot, mely a felperesnek az első, alperesnek a második volt. Házasságukból 2007. május 30.-án fiúgyermekük született. Az alperesnek a fenti eseményekkel párhuzamosan házassági vagyonjogi pere folyt az előző házastársával szemben. A felek 2007. december 21-én kötötték meg a jelen per egyik tárgyát képező házassági vagyonjogi szerződésüket. Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy a szerződésben a felperes különvagyonaként rögzített minden vagyoni elem valójában a házastársi közös vagyon része, annak a felperes tulajdonaként való feltüntetése csak annak érdekében történt, hogy az alperes volt feleségének az alperessel szembeni vagyoni igénye kielégítését ellehetetlenítsék.

Az elsőfokú bíróság a házassági vagyonjogi szerződés esetében kifejtette, hogy a jó erkölcsbe ütközés általában abban az esetben állapítható meg, ha a vagyon egésze, vagy igen jelentős része mindenféle ellentételezés nélkül kerül az egyik házastárs tulajdonába. Vizsgálta ezért, hogy a vagyonjogi szerződés megkötésekor az alperes milyen volumenű vagyont ruházott át a felperesre és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jó erkölcsbe ütközésről nincsen szó.

Rámutatott, hogy a vagyonjogi szerződésben a felperes tulajdonaként nevesített vagyontárgyak a korábbi megszerzésükkor is a felperes tulajdonaként kerültek nyilvántartásra. Ugyanakkor az alperes rendelkezett olyan ingatlantulajdonnal, vállalkozási vagyonnal, valamint ingóvagyonnal is, ami a szerződésben nem szerepelt. A felperesnek szintén volt olyan vagyontárgya, amit a megállapodásba nem vontak be.

Az elsőfokú bíróság úgy mérlegelte, hogy a felek az életközösségük kezdetétől a házassági vagyonjogi szerződés megkötéséig mintegy 55-60.000.000 Ft értékű vagyont szereztek, és a házassági vagyonjogi szerződés megkötésével ez a vagyont utalták - a korábbi polgári jogi ügyletekkel összhangban - a felperes különvagyonába. A vagyonjogi szerződés révén tehát az alperes mintegy 25-30.000.000 Ft értéket utalt a felperes különvagyonába, ugyanakkor az alperesnek 20.000.000 Ft-ot meghaladó értékű vagyona maradt. A fentiekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a vagyonjogi szerződés megkötésekor nem a vagyonának jelentős részét ruházta át ellentételezés nélkül a felperesre, hanem - arányaiban - ennél szerényebb mértékűt, ezért a szerződés jó erkölcsbe ütközés, és ezáltal a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bekezdésében foglalt semmisség megállapításának nem volt helye.

A közjegyző előtt kötött, a felek közös kiskorú gyermekének tartásával kapcsolatos egyezség jó erkölcsbe ütközésére vonatkozó viszontkereset tekintetében pedig az elsőfokú bíróság azt hangsúlyozta, hogy az alperes az egyezségben 2019. augusztus 31-ig ugyanolyan mértékben vállalt kötelezettséget a felek 2007. májusban született Gyermek utónevű gyermeke tartására, mint amilyen kötelezettség terhelte az előző házastársától származó két nagyobb gyermeke vonatkozásában, így ez a vállalás semmiképpen nem tekinthető a jó erkölcsbe ütközőnek. Az, hogy a megállapodást követő 10 év elteltével, vagyis 2019. szeptember 1-től már havi 10.000 Ft-tal megemelt összegű gyermektartásdíjat fizet az alperes Gyermek tartására, szintén egy reális, a gyermek életkorának és a gazdasági körülményeknek a változásából fakadó, felelős szülői magatartás. A tartásdíj egyösszegű, előre teljesítését a jogszabály nem tiltja, sőt arra is lehetőséget teremt, hogy akár vagyontárgy átruházásával is megváltható legyen a tartásdíj fizetési kötelezettség. Így az elsőfokú bíróság az egyezség jó erkölcsbe ütközését szintén nem látta megállapíthatónak.

A házassági vagyonjogi szerződés, illetve a közokiratba foglalt egyezség színleltségére vonatkozó viszontkereset elbírálása során az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a szerződéskötési szándék mögötti rejtett indok, vagy a felek titkos fenntartása a Ptk. 207. § (5) bekezdése értelmében közömbös a szerződés érvényessége szempontjából.

Rámutatott, hogy a színleltség kétirányú lehet, lehet színlelni magát a szerződési akaratot, és egy másik szerződést is, de akkor a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.