EH 2008.1872 Az adatkezelő a közérdekű adat megismerésére irányuló kérelem elutasítása esetén annak jogszerűsége alátámasztására a perben olyan indokra is hivatkozhat, amely az eredeti elutasításban nem szerepelt. Ha a kért adat nincs rögzített információk formájában az adatkezelő birtokában, az adatkezelő annak előállítására csak akkor kötelezhető, ha az számottevő nehézséget nem jelent. Ha az igénylő valamennyi, az adatkezelő által kezelt adat megismerését igényli, úgy jogszerűen hivatkozik az adatkezelő általában arra, hogy a kérelem teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sért vagy mások jogait veszélyezteti [1992. évi LXIII. tv. 2. §, 19. §, 20. §, 21. §; 1995. évi CXXV. tv. 48. §].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben az alperest az általa kezelt közérdekű adatok kiadására kérte kötelezni, elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetmódosításának megfelelően kötelezte az alperest: 90 napon belül közölje a felperessel, a másolási költségek megjelölésével, hogy az általa kezelt iratok közül mely dokumentumok minősítése szűnt meg a 2005. január 1. és december 31. napja közötti időszakban, milyen okból és közölje a minősítésük elrendelésével kapcsolatosan rendelkezésére álló adatokat is. Kötelezte az alperest a felperes javára 39 000 forint perköltség megfizetésére.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a társadalmi szervezet felperes 2006. november 28-án közérdekű adatok közlését kérte a Magyar Köztársaság egyik nemzetbiztonsági szolgálataként működő alperestől. A felperes azt kérte közölni, hogy 2004. január 1. és 2006. november 28-a között az alperesnél mely dokumentumoknak szűnt meg a minősítése; az egyes dokumentumoknak milyen okból szűnt meg a minősítése; mely jogosult és pontosan milyen jogszabály alapján minősítette ezeket a dokumentumokat; mennyi volt az érvényességi idejük és az érvényességi idő mikor kezdődött, végül mi volt a minősítési jelölése és tárgya ezeknek a dokumentumoknak. Az alperes a 2006. december 7-én kelt válaszában azt közölte, hogy a kérelmet a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 19. § (3) bekezdés b) pontja és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. tv. (továbbiakban: Nbtv.) 48. § (1) bekezdés alapján - nemzetbiztonsági érdekből, illetve mások jogainak védelme érdekében - nem áll módjában teljesíteni. A felperes erre tekintettel az alperest a kérelmében megjelölt közérdekű adatok kiadására kérte kötelezni azzal, hogy módosított keresetében már csak a 2005. évre vonatkozóan kérte az adatok közlését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy az adatközlést törvényi felhatalmazás alapján megtagadhatta. Emellett azzal is érvelt, hogy a kért formában összegyűjtött, rendszerezett adatokkal nem rendelkezik. Az évente több ezerre tehető adatforgalom miatt a kért iratnyilvántartás csak jelentős létszámú munkatárs munkaidejének igénybevételével készíthető el.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes vezetője a közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmet - arra is tekintettel, hogy az adatkérés nem csak az adatok mennyiségére, de tartalmára is vonatkozott - az Avtv. 19. § (3) bekezdés b) pontra és az Nbtv. 48. § (1) bekezdésre hivatkozással, diszkrecionális jogkörében eljárva jogszerűen utasította el, amelynek indokoltságát a bíróság nem vizsgálhatja. A felperes ez irányú indítványát alaptalannak találva, mellőzte az Alkotmánybíróság előtt az elutasítás alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenessége vizsgálatának kezdeményezését.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletében ezzel szemben megállapította, hogy az Avtv. 19. § (3) bekezdés és az Nbtv. 48. § (1) bekezdés alapján történt elutasítás jogszerűségét vitatva a felperes az Avtv. 21. § (1) bekezdés értelmében jogosult a bírósághoz fordulni és a (2) bekezdés szerint a megismerés megtagadásának jogszerűségét és megalapozottságát ebben az esetben is az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani. Ezért függetlenül attól, hogy az adatkezelő diszkrecionális jogára hivatkozással tagadja meg a kért adatokról a tájékoztatást, a bíróság a megtagadás jogszerűségét érdemben vizsgálhatja, azaz a diszkrecionális jogkörben hozott döntés felülbírálata nélkül a bíróság megkövetelheti az adatkezelőtől, hogy a lehetséges keretben az elutasító döntésének megalapozottságát igazolja. Ellenkező esetben a közérdekű adatok megismeréséhez való, az Alkotmány 61. § (1) bekezdésben biztosított alkotmányos alapjog sérülne.
Megállapította továbbá a jogerős ítélet, hogy az alperes nem a felperesnek adott válaszában írt okból tagadta meg a kért tájékoztatást, hanem azért, mert annak kigyűjtése jelentős munkaterhet jelentett volna. Az adatgyűjtés nehézsége azonban nem jelentheti akadályát az adatigénylés teljesítésének. Az sem állapítható meg, hogy a felperes igénye nem volt kellően konkrét, mert az alperes az elutasítás indokai között erre sem hivatkozott. A közérdekű adatot kezelő, a közérdekű adat megismerésének elutasítása körében a perben sem érvelhet más indokkal, mint amelyet a megtagadásra indokul az írásbeli elutasításában felhozott. Ezért az Avtv. 20. § (7) bekezdés alapján kötelezte az alperest a közérdekű adat kiadására és mellőzte az Nbtv. 48. § (1) bekezdés alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezését.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását. Felülvizsgálati álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Avtv. 19. § (3) bekezdés és az Nbtv. 48. § (1) bekezdés alapján jogszerűen tagadta meg az adatok megismerése iránti kérelem teljesítését. Annak felülbírálata a másodfokú bíróság által jogszabálysértő volt. A kért adatok ugyanis - minősítésük megszűnésétől függetlenül - tartalmuk sajátosságai miatt és mert általuk a Nemzetbiztonsági Hivatal nyilvántartási rendszerére is következtetni lehet, állam-, illetve szolgálati titkot képeznek. Az iratok alapján azonosítható, egykor eljárás alá vont személyek jogait is sértené a nyilvánosságra hozatal. Emellett azt is állította, hogy a perben nem más indokkal kérte a kereset elutasítását, csak a kért adat összegyűjtésének nehézségeire is utalt. A felperes által kért adat ugyanis nem felel meg az Avtv. 2. § 4. pontjában meghatározott feltételeknek, mert az kigyűjtve, rögzített információ vagy ismeret formájában nem áll az alperes rendelkezésére. Az Avtv. alapján pedig az alperes, mint adatkezelő adatgyűjtésre, és ily módon adat-előállításra nem kötelezhető. Ennek a jogértelmezésnek igazolásaként hivatkozott az adatvédelmi biztos 2006 decemberében kelt, 2038/K/2006-2. szám alatt közzétett állásfoglalására azzal, hogy a felperes által kért adatok összegyűjtése és ily módon való előállítása aránytalanul nagy munkaterhet jelentene számára.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A jogerős ítélet az alperest alapvetően azért kötelezte a közölni kért adatok kiadására, mert az elutasítás valóságos okának az adatszolgáltatás munkaigényességét tekintette és emiatt nem látta igazoltnak a megtagadás perindítás előtt megjelölt indokát: a nemzetbiztonsági érdek veszélyeztetését, illetve mások jogainak lehetséges sérelmét. Az alperes azonban a per során előterjesztett védekezésében nem tekintett el a perindítást megelőzően megjelölt megtagadási okoktól, ez a kérdés a per során egyáltalán nem merült fel és ilyet az alperes nem ismert el. Önmagában abból a tényből, hogy az alperes a per során rámutatott arra is, hogy a kért adatok - a közölni kért formában - egyrészt nem állnak rendelkezésére, másrészt azok előállítása aránytalan terhet jelentene számára, még nem vonható le olyan következtetés, hogy az alperes a perindítás előtt valótlan indokokkal utasította el a kérelmet. Téves továbbá a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, mely szerint a közérdekű adat megismerése iránti kérelmet elutasító adatkezelő a perben kizárólag azokra az indokokra hivatkozhat, amelyekkel a kérelmet eredetileg elutasította.
Az Avtv. 21. § (2) bekezdés szerint a bíróság előtt a megtagadás jogszerűségét és megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani. Ez a kötelezettség nem zárja ki, hogy az adatkezelő a megtagadás jogszerűségének vagy megalapozottságának alátámasztására olyan körülményekre is hivatkozhasson, amelyeket a per előtt kifejezetten nem jelölt meg, de amelyek az adatszolgáltatás megtagadásának jogszerűségét igazolják. Az Avtv. ugyanis nem kizárólag a megtagadásban közölt okok bizonyítását írja elő, hanem a megtagadás jogszerűségének vizsgálatát rendeli.
A rendelkezésre álló és a felperes által sem cáfolt peradatok szerint az alperes nem rendelkezik kész nyilvántartással arról, hogy egy-egy évben mely iratok minősítése szűnt meg. Jogértelmezést igénylő kérdést jelentett ezért, hogy egy ilyen nyilvántartás elkészítése az alperes feladatává tehető-e.
Az Avtv. 2. § 4. pontjából és a 19. § (3) bekezdésből az következik, hogy az adatkezelő (az Avtv. kizáró rendelkezése hiányában) csak a (bármilyen módon) rögzített és a ténylegesen kezelésében (birtokában) lévő információt, ismeretet, azaz adatot köteles kiadni. Ha a kért adatot nem állították elő, az adatkezelő az adatkérést nem tudja teljesíteni, mert nyilvánvaló, hogy az adatkezelő csak a létező és az általa kezelt adat közlésére köteles. Abban az esetben azonban, ha a kiadni kért, egyébként közérdekűnek minősülő adat előállítása számottevő nehézséget az adatkezelő számára nem jelent, esetenként, az ésszerűség szempontjainak érvényesítése mellett kötelezhető annak előállítására és kiadására is. Ezt a jogértelmezést tükrözi az adatvédelmi biztos alperes által megjelölt állásfoglalása is.
Az alperes által a másodfokú eljárásban Pf.6/A/1. sorszám alatt ismertetett ügyviteli körülmények alapján elfogadható az alperesnek az az állítása, hogy a perbeli időszakban megszűnt minősítésű iratok összegyűjtése és azok adatainak a felperes által kért rendszerezése - számítógépes nyilvántartás hiányában - számottevő munkaterhet jelentene számára. Ezért az alperes a felperes által kért adatok összegyűjtésére, rendszerezésére nem kötelezhető, így ebből eredően jogszerűen tagadta meg a felperes adatkérését.
A fentiektől függetlenül az Avtv. 19. § (3) bekezdés és a Nbtv. 48. § (1) bekezdés nemzetbiztonsági érdekből és mások jogainak védelme érdekében lehetővé teszi az alperes számára az adatközlés megtagadását. Az adatközlési kötelezettség alól kivételt engedő jogszabályok nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az adatot igénylő az Avtv. 21. § alapján elutasított igényét ebben az esetben is a bíróság előtt érvényesítse. Az adatkezelő magatartását ilyenkor a bíróságnak abból a szempontból kell megítélni, hogy törvényben biztosított jogait rendeltetésszerűen gyakorolta-e.
A felperes igénye az alperes által kezelt valamennyi olyan dokumentum megismerésére vonatkozott, amelynek a minősítése 2005. évben megszűnt. A felperes tehát - egy meghatározott körben - az alperes teljes iratanyagának a megismerését kívánta. Kérelmének teljesítése feltételezné a megszűnt minősítésű dokumentumok tárgyának a közlését is, mert a felperes nem mennyiségi adatokra, hanem az egyes dokumentumok minősítésével kapcsolatos információkra tartott igényt. Az iratanyag tárgya alapján az eljárás alá vont személyekre és meghatározott eseményekre, valamint az alperes nyilvántartási rendszerére is következtetni lehet. Mindezek miatt alappal feltételezhető, hogy a 2005. évben megszűnt minősítésű iratok között van olyan, amelynek megismerése a nemzetbiztonság vagy mások jogos érdekeinek sérelmével járna. Az általánosságban előterjesztett adatkérést az alperes vezetője csak általánosságban minősíthette. Ezért azzal, hogy a felperes igényét általánosságban, nemzetbiztonsági érdekre, illetve mások jogainak védelmére hivatkozással elutasította, törvényben biztosított jogait rendeltetésszerűen gyakorolta. Konkrét adatkérés hiányában ugyanis az alperes indokolni sem volt köteles, hogy az egyes adatok tekintetében a nemzetbiztonság vagy mások jogainak sérelme miért következne be.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.871/2008.)