BH 2007.8.275 A törvényes örökös - mint jogutód - ügyféli minőségének megállapítása ingatlan-nyilvántartási eljárásban [27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 104. §].

A II. és III. rendű alperesi beavatkozók - mint eltartók -, valamint édesanyjuk, az I. rendű alperesi beavatkozó - mint haszonélvező - 1993-ban eltartási szerződést kötött M. F.-né eltartottal. Ezt a szerződést 1996. február 24-én módosították.

Az eltartási szerződés alapján az E. út 30. I/2/b. szám alatti lakásingatlan tulajdonjogának a II. rendű és III. rendű alperesi beavatkozók javára, haszonélvezeti jogának az I. rendű alperesi beavatkozó javára történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérték a földhivataltól.

Az elsőfokú földhivatal 1999. május 20-án kelt határozatával a tulajdonjogot és a haszonélvezeti jogot bejegyezte.

Az eltartott M. F.-né 2000. február 14-én - végintézkedés nélkül - elhunyt; törvényes örököse a Magyar Állam. A felperes az öröklési bizonyítvány megküldésével 2000. július 17-én kérte az elsőfokú földhivataltól a bejegyző határozat visszavonását. Az alperes - a felperes kérelmét fellebbezésnek tekintve - azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította, hivatkozással arra, hogy a felperes nem minősül ügyfélnek.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a per tárgyát képező ügyben ügyfélnek tekintendő. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesi kérelmet tévesen utasította el érdemi vizsgálat nélkül, és helytelenül járt el, amikor nem adott lehetőséget arra, hogy ügyféli jogállását bizonyítsa. Megállapította, hogy az elsőfokú földhivatal a tulajdonjog, illetve haszonélvezeti jog bejegyzéséről szóló határozatát M. F.-né részére szabálytalanul kézbesítette, M. F.-né ezt követően hamarosan meghalt, ily módon a Magyar Állam érdekeltsége az ügyben megállapítható. Amennyiben az alperesi beavatkozók bejegyzett joga érvénytelen, a Magyar Állam válik örökössé.

Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az alperes érdemben vizsgálja a felperes kérelmét, és teljes körű bizonyítás lefolytatása után hozzon érdemi határozatot.

A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozók és az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

Az alperesi beavatkozók 6. sorszámú felülvizsgálati kérelmükben a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát és a felperesi kereset elutasítását kérték.

Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdésébe, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 23. § (1) bekezdésébe, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik. Állították, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfélnek M. F.-nét kellett tekinteni, akinek az elsőfokú földhivatal határozatát kézbesítette. Kifejtették, hogy az elsőfokú határozat esetleges nem szabályszerű kézbesítése a közigazgatási ügy körén kívül esik; az az elsőfokú földhivatali határozatot nem teszi jogszabálysértővé. Utaltak arra, hogy a határozat kézbesítéséről szóló tértivevény a földhivatalhoz visszaérkezett; az pedig nem tartozik a földhivatal feladatkörébe, hogy megvizsgálja, a tértivevényen található aláírás valóban a címzettől származik-e.