BH 2010.10.274 Az ajándékozással vegyes gondozási szerződés megszüntetésére irányuló kereset elbírálásánál annak a szerződésnek a szabályait kell figyelembe venni, amelynek elemei a felek viszonyában a szerződéskötéskor meghatározóak. A szerződés megfelelő kielégítéssel történő megszüntetése esetén - a nyújtott szolgáltatások és a viszony megromlásában a felek felróható magatartása mellett - jelentősége van annak is, hogy a szerződés ingyenes elemet is tartalmazott [Ptk. 579. §, 589. § (1) és (2) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a házastársával - aki az I. rendű alperes nagynénje - a házastársának 2004. szeptember 27-én bekövetkezett haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Felesége halálát követően a felperes jelezte az - egymással házasságban élő - alperesek felé hazatelepülési szándékát és ennek lebonyolításához az alperesek segítségét kérte. A felperes 2004. november 30-án érkezett véglegesen Magyarországra, ekkor 88 éves volt. Az alperesek felajánlották, hogy végleges lakhatásának megoldásáig a P. város, M. utca 11. szám alatti kétszintes társasházi lakásuk alsó szintjén lakjon a felperes, ők pedig az emeleti szintet foglalták el. A meglévő ingatlanban való szűkös elhelyezésre tekintettel a felek úgy állapodtak meg, hogy olyan ingatlant keresnek, amelyben két különálló lakrész alakítható ki - az egyik a felperes, a másik pedig az alperesek számára. A peres felek 2005. év elején találtak rá a P. város, M. utca 13. szám alatti családi házas ingatlanra és annak megvételét határozták el. 2005. január 13-án közösen keresték fel dr. J. P. ügyvédet, aki tényvázlatban rögzítette - egyebek mellett - azt, hogy a felperes a lakhatását úgy kívánja megoldani, hogy az I. rendű alperes javára 62 000 000 forint összeget biztosít a P. város, M. utca 13. szám alatti lakóház megvételére. A tényvázlat mellékletét képezte egy megállapodás, amelyet a peres felek kötöttek, és amely a megvásárolni kívánt ingatlan használatát rendezte. Ebben rögzítették, hogy az ingatlant hosszú távú együttélésük céljából vásárolták meg, ott a közeli családi kapcsolatoktól elvárható módon kívánnak együtt élni. Ugyanezen a napon a felperes és az I. rendű alperes egy nyilatkozatot is aláírt, amely szintén rögzítette, hogy a "fennálló családi és erős érzelmi kapcsolatra" tekintettel a ház megvásárlásához szükséges 62 000 000 forint vételárat, valamint a szerződés megkötésével kapcsolatos költségeket a felperes biztosítja az I. rendű alperes részére azzal, hogy az ilyen módon megvásárolandó ingatlanban a felperest a felek megállapodása szerint pontosan körülhatárolható lakrész kizárólagos használati joga illeti meg. Az I. rendű alperes a nyilatkozatban az említett "készpénz ajándékot" köszönettel elfogadta.

A vétellel kapcsolatos költségek mellett a megvásárolt ingatlan átalakításának teljes költségét is a felperes vállalta, erre tekintettel a II. rendű alperesnek hozzáférést biztosított a Citibanknál vezetett bankszámlájához. A ház felújításának a költsége 19 113 584 forint, a ház megvételével kapcsolatos egyéb költségek összege pedig 7 011 708 forint volt. A ház felújítási munkálatait a felek közösen beszélték meg, a felperes a felújítási munkálatokat figyelemmel kísérte, és a lakrészének kialakítása saját igényeinek megfelelően történt. A felújított ingatlanba a felek 2005. július végén költöztek át.

A peres felek együttélése során az I. rendű alperes biztosította a felperes számára igénye szerint az élelmezést, a lakrészének és ruházatának tisztán tartását, a II. rendű alperes pedig megszervezte a felperes teljes orvosi kivizsgálását és magyarországi gyógykezelését, ezen kívül intézte a felperes hazatelepülésével kapcsolatos hivatalos ügyeket. Ennek keretében nyilatkozatot írt a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma részére, amely egyebek mellett tartalmazta azt, hogy életének hátralévő részére a felperes tartását az alperesi család vállalta.

A perbeli ingatlan megvételét követően az APEH D.-i Regionális Igazgatóságának Illeték Főosztálya előtt az illeték kiszabása tárgyában folyamatban volt eljárásban az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a vételárat a felperestől nem ajándék címén, hanem gondozás fejében kapták.

A peres felek együttélése idején a felperes megismerkedett B. I.-néval, akivel közelebbi kapcsolatot létesített. Ettől kezdve az alperesekkel a közös családi együttléteket már kevésbé igényelte, gyakran külön programokat szervezett. 2005. augusztus végére, szeptember elejére a peres felek között a viszony megromlott, 2005. szeptember végén a felperes albérletbe költözött, majd később lakást vásárolt magának az F. utcában és jelenleg ott él.

A felperes elköltözését követően a felek között a kapcsolat teljes mértékben megszakadt. A felperes 2007. január 11. napján tartási szerződést kötött B. I.-néval, amelyben a felperes tulajdonában álló, 12 000 000 forint értékű, F. utcai ingatlan fejében a felperes holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartása mellett B. I.-né kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest élete végéig eltartja, betegségében ápolja. A tartás értékét a szerződő felek havi 100 000 forintban határozták meg.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy közte és az alperesek között 2005 év elején olyan tartalmú gondozási szerződés jött létre, amelyben az alperesek vállalták a felperes lakhatásának biztosítását, ápolását, gondozását, halála esetén illő eltemettetését, míg a felperes vállalta, hogy az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonába került P. város, M. utca 13. szám alatti ingatlan vételárát, a szerződéskötéssel kapcsolatos költségeket, valamint az ingatlan felújításának teljes költségét rendelkezésre bocsátja. Kérte továbbá elsődlegesen a gondozási szerződés megszüntetését, és az alpereseknek az általa teljesített 88 125 292 forint visszafizetésére való kötelezését a ténylegesen teljesített gondozás 900 000 forintos ellenértékének beszámításával, másodlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodás címén kérte az I. és a II. rendű alperesek ugyanezen összeg megfizetésére való kötelezését, valamint az alperesek perköltségben való marasztalását. A keresetét azzal indokolta, hogy az alperesek a gondozási kötelezettségüknek 9 hónapon át 900 000 forint értékben eleget tettek, ezt követően azonban a szerződésben vállalt kötelezettségüket nem teljesítették.

Az alperesek többször módosított ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, arra hivatkozva, hogy a felperes által adott vételár, illetve a szerződéskötéssel kapcsolatos költségek és az átalakítás költségei címén átadott összesen 88 125 292 forint ajándék volt, annak feltétele csak az volt, hogy az alperesek biztosítsák a felperes lakhatását és a családtagként való együttélését. Állították, hogy a felek között gondozással kapcsolatos szerződés nem jött létre. Kérték a felperes perköltségben való marasztalását.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek 2 000 000 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget, valamint az államnak 900 000 forint le nem rót elsőfokú eljárási illetéket.