BH 2017.8.267 A továbbtanuló nagykorú gyermek a tartásra rászorultnak tekintendő, azonban helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntette, teljesítőképesség hiányában [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:219. §, 4:220. § (3) bek. c) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek elvált házastársak, házasságukból három gyermekük született, a legkisebb, M. utónevű gyermek 1994. október 3-án. A gyermektartásdíj megállapítása iránt indított perben a 2003. május 15-én kötött egyezség alapján a felperes keresetének havonta és gyermekenkénti 16,6%-nak megfelelő, legalább 6000 forint, összesen 18 000 forint tartásdíj megfizetését vállalta.

[2] Az egyezség megkötésekor a felperes alkalmazottként dolgozott és a minimálbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkezett. A felperes 2000. évben élettársi kapcsolatot létesített, amelyből 2004. szeptember 29-én J. nevű gyermeke született. Élettársa a kapcsolatba hozta a 16 éves és még eltartásra szoruló gyermekét, aki után árvaellátásban és családi pótlékban részesül.

[3] A felperes egészségi állapota megromlott, daganatos betegsége miatt műtéti beavatkozáson esett át és egyéb krónikus betegségekben is szenved, egészségkárosodásának mértéke 72%, 2010. december 27-től rokkantnyugdíjas, havi nyugellátásának összege 67 200 forint, a maradék, 28%-os munkaerejének felhasználásával rehabilitációs foglalkoztatás keretében munkát vállal, keresete havonta bruttó 83 290 forint. A felperes rendszeres gyógyszerszedésre kényszerül, közgyógyellátásban részesül. Élettársa munkaviszonyban nem áll, tartós beteg közeli hozzátartozója ápolásában vesz részt, de ápolási díjat nem kap, alkalmi munkavégzésből származik csekély jövedelme.

[4] A felperes élettársa tulajdonában álló ingatlanban él, a saját tulajdonú ingatlanát éveken át bérbeadás útján hasznosította, a jelenlegi bérlő a korábbi bérlők által megrongált, lelakott bérlemény rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba hozatalát, részleges felújítását bérbeszámítás fejében vállalta. A felperes és élettársa eladósodott, kölcsön-, adó-, közösköltség- és közüzemiszolgáltatásidíj-tartozásaik együttes összege meghaladja a 15 000 000 forintot. A felperes rokkantsági ellátását és munkabérét 50%-os mértékű letiltás terheli, az ellene folyó végrehajtási eljárásokban kibocsátott végrehajtói letiltó végzések alapján. A felperes M. után 2013. év végéig havi 6000 forint tartásdíjat fizetett az alperesnek.

[5] Az alperes M.-mel közös háztartásban él a tulajdonában álló családi házas ingatlanban, szociális ápolóként havi nettó keresete 82 000 forint.

[6] M. 2014 júliusában sikeres érettségi vizsgát tett, majd 2014 szeptemberétől megkezdte felsőfokú tanulmányait az E. Főiskola földrajz szakán, állami ösztöndíjas képzés keretében. Kollégiumban lakik, melynek havi költsége 9000 forint, havonta egyszer jár haza, az útiköltsége 4000 forint, élelmezése havi 25 000 forint és ruházkodásra félévente 15 000-20 000 forintot fordít. Külön kiadást jelent a terepre járás költsége, amely félévenként 20 000-37 000 forint. M. ösztöndíjban nem részesül, diákmunka végzésére lehetősége nincs.

A kereseti kérelem és az ellenkérelem

[7] A felperes keresetében 2014. július 1. napjától kezdődően kérte a M. utónevű nagykorú gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségének megszüntetését. Keresete indokaként teljesítőképessége hiányára, továbbá a nagykorú gyermek tartásra érdemtelenségére hivatkozott.

[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a tartásdíj havi 15 000 forintra felemelését kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével - többek között - a korábbi egyezségben megállapított és a felperest az M. utónevű gyermeke után terhelő tartásdíjfizetési kötelezettséget 2015. január 1. napjától kezdődően havi 10 000 forint határozott összegre felemelte. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes tartásdíj­fizetési kötelezettségét M. utónevű nagykorú gyermeke után 2014. július 1. napjától megszüntette. A tartásdíj felemelése iránti viszontkeresetet teljes egészében elutasította.

[11] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményének felülmérlegelése alapján megállapította, hogy a felperes igazolt körülményei, megromlott egészségi állapota, csekély mértékű munkaereje, továbbá jövedelme, nagyfokú eladósodottsága és elnehezült életvitele nem teszi lehetővé azt, hogy saját szükséges tartásának és a közös háztartásban élő kiskorú gyermeke tartásának veszélyeztetése nélkül a nem vitásan tartásra szoruló M. utónevű nagykorú gyermeke továbbtanulásához anyagi hozzájárulást nyújtson. A felperes 28%-os munkaerejének rendkívüli igénybevételével elért rokkantsági ellátása melletti rehabilitációs munkavégzésből származó munkabére nem vehető igénybe a nagykorú gyermekkel szembeni tartásdíj megállapításánál. A felperestől nem várható el, hogy a tartásra szoruló nagykorú gyermeke részére tartást vagy kiegészítő tartást biztosítson. A felperes és élettársa életvitele nagyfokú eladósodottságuk okán elnehezült, a felperes saját szükséges tartása és a háztartásában élő kiskorú gyermeke tartása veszélyeztetésének elkerülése miatt kényszerül munkaerejének rendkívüli igénybevételével a munkavégzésre. A tartási kötelezettség ugyan minden más kötelezettséget megelőz, ezért a kötelezett egyéb fizetési kötelezettségeire általában eredménnyel nem hivatkozhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a teljesítőképesség megítélésénél a tetemes adósság miatt kilátástalannak tűnő, rendkívül elnehezült életvitelt figyelmen kívül kell hagyni. A másodfokú bíróság értékelte, hogy a felperes rokkantsági ellátását, valamint a munkából származó jövedelmét 50% erejéig az ellene folyó végrehajtási eljárásokban behajtandó követelések végrehajtása miatt letiltás terheli. Mindezt együttesen értékelve a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tartásdíj felemelése iránti viszontkereset megalapozatlan, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:220. § (3) bekezdés c) pontjában írt törvényi feltételek hiányában, a 4:200. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a felperes a nagykorú gyermek tartására nem kötelezhető, ezért Ptk. 4:211. § (2) bekezdése alapján a tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntette. A felperes teljesítőképességének hiánya pedig szükségtelenné tette az érdemtelenség kérdésében való állásfoglalást.

A felülvizsgálati kérelem

[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:211. §-át, a 4:219. §-át és a 4:220. §-át jelölte meg.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[14] A Ptk. szabályozásában a családjogi tartás általános szabályait a rokontartás közös szabályai (XX. fejezet) rendezik. A Ptk. 4:195. §-ában foglalt teljesítőképesség - a kiskorú tartásának kivételével - a családjogi tartás általános feltétele a kötelezett oldalán. A tartásra kötelezését a teljesítőképességének hiánya kizárja, amely akkor állapítható meg, ha a tartás a kötelezett saját, illetőleg a tartásra jogosultak sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyezteti. Ezt a sorrendet állítja fel a Ptk. 4:202. §-a, amely szerint az első helyen a kiskorú gyermek áll, őt követi a tanulmányait folytató nagykorú gyermek. A korábban hatályban volt Csjt. rendelkezésein alapuló és a Ptk. szabályai szerint érvényesített, a tartásdíj megszüntetése iránti követelés esetén azonban változatlanul érvényesül az a következetes bírói gyakorlat, mely szerint a sorrendiség szabálya csak akkor irányadó, ha a kötelezett valamennyi gyermeke indokolt szükségleteinek fedezésére alkalmas tartásdíjat arányosítással sem tud fizetni (BH 2012.292.).