AVI 2012.2.13 Gazdasági esemény hiányában a fél nem hivatkozhat alappal a kellő körültekintésre [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]

Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a felperesnél 2002-2003 adóévek vonatkozásában. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 431 490 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 215 003 000 Ft adóbírság és 216 816 000 Ft késedelmi pótlék kiszabására is sor került. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes beszállítói közül az N. Kft., a C. Kft., a Co. Kft., a H. Kft., az X. Kft., F. Kft., a D. Kft., az S. Kft., a C. Kft. és a T. Rt. vonatkozásában megállapítást nyert a számlakibocsátókkal összefüggésben, az általuk kibocsátott számlákon feltüntetett gazdasági esemény személyi-, tárgyi feltételek hiányában nem mehetett végbe. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, mivel álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel, a felperes az ügyletek során kellő körültekintést tanúsított.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. §-ára, 44. § (5) bekezdésére, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére. Ennek alapján kifejtette, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított általános forgalmi adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adólevonási jog gyakorlásának alapvető feltétele a gazdasági esemény és az általános forgalmi adó áthárítását hitelesen tükröző számla, amely hitelesség alaki és tartalmi hitelesség. A tartalmi hitelességnél vizsgálni kell, hogy a valóságban végbe ment-e a gazdasági esemény. Rámutatott arra is, hogy a számlában vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számla befogadójának tudomása nem volt, azt fel sem ismerhette, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes a tényállást maradéktalanul feltárta, és ennek alapján megállapítható, hogy a számlák mindkét beszállítói kör tekintetében nem a valós gazdasági eseményt tükrözik, tehát a számlák fiktívek. Ebből következően a felperes nem hivatkozhat kellő gondosságra olyan gazdasági eseménnyel összefüggésben, mely létre sem jött, mert a gazdasági kapcsolat nem állt fenn a számlában szereplő gazdasági társaságok között.

Az elsőfokú bíróság a felperes igazságügyi adat-, és titokvédelmi szakértő kirendelésére tett indítványát - mint szükségtelent - mellőzte. A felperes által hivatkozott Európai Bíróság döntéseivel kapcsolatban utalt az Európai Bíróság C-302/04. és C-261/05. számú ítéletekre, melyben a bíróság kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdés megválaszolására, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti. A perbeli esetben pedig 2004. május 1-jét megelőző időszakra vonatkoztak az alperesi megállapítások, így e körben az alperesnek nem kellett figyelembe venni az Európai Bíróság gyakorlatát, illetve a közösségi jogszabályokat.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet hivatkozással a Pp. rendelkezéseire, különösen a Pp. 3. §, 164. §, 190. § és 221. §-aira.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes sem az adóhatósági, sem a bírósági eljárásban nem volt elzárva a bizonyítástól.