ÍH 2012.47 HIVATALI VISSZAÉLÉS - TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉGBEN VALÓ TÉVEDÉS

Hivatali visszaéléssel összefüggésben a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás nem megalapozott, ha a hivatalos ügyintézés megkerülésével történik az információ megszerzése [Btk. 225. §, 10. § (2) bekezdés, 22. § d) pont, 27. § (2) bekezdés].

A megyei bíróság L. A. I. r. vádlottat hivatali visszaélés büntettében, míg H. Z. II. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés büntettében mondta ki bűnösnek. A vádlottakat 6-6 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását az I. r. vádlott esetében 2 évre, míg a II. r. vádlott esetében 3 év próbaidőre felfüggesztette. Az I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlottak egy községben laknak, ekként régóta ismerik egymást. A vádbeli időben az I. r. vádlott a K. Rendőrkapitányság S. Rendőrőrsén teljesített szolgálatot, mint rendőr őrmester.

2010. április 13. napján 14 óra 22 perckor a II. r. vádlott mobiltelefonon kereste meg az I. r. vádlottat és arra kérte, nézzen utána, hogy a körözési információs rendszerben az általa megadott rendszámú személygépkocsit nem körözik-e, mivel szeretné azt megvásárolni. Az I. r. vádlott megígérte, hogy segít, s le is kérte a jármű-nyilvántartásban szereplő adatait. Azokról még aznap, 15 óra 23 perckor mobiltelefonon tájékoztatta a II. r. vádlottat. Közölte vele az üzembentartó nevét, illetőleg azt a tényt, hogy a jármű a forgalomból ki van tiltva, opcióval terhelt, és azt a véleményét, hogy azt nem szabad megvásárolni.

Az I. r. vádlott a gépjármű-nyilvántartás adatait a rendőr törzsőrmester kollégájának a nyilvántartá­sokhoz való hozzáférését biztosító azonosítójának és kódjának felhasználásával, de az ő tudtán kívül szerezte meg. A jogosulatlan felhasználással, s az így megszerzett adatok átadásával a hivatali kötelességét megszegte, hogy ismerősét jogtalan előnyhöz juttassa.

Az I. r. vádlott szolgálati viszonya 2010. április 23-i hatállyal, közös megegyezéssel megszűnt.

Az ítélet ellen a II. r. vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, így az az I. r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett. A Be. 349. §-a alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó része bírálható felül másodfokon.

A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a fellebbezést a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A nyilvános ülésen a vádlott védője indítványozta, hogy a bíróság hallgassa ki tanúként a korábbi I. r. vádlottat arra, hogy vallomása megfelel-e a valóságnak, mert az ügyben perdöntő kérdés az, hogy mint hivatalos személy mondott-e olyat a II. r. vádlottnak, hogy szabályos az az eljárási mód, ahogy a gépkocsi eredetét ők tisztázni próbálták. Az ilyen értelmű vallomása megalapozza a II. r. vádlott esetében a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozást.