BH 2022.12.333 A munkavállalói kártérítési felelősség jogalapi elemeinek speciális szabályait tartalmazó Mt. 179. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek együttesen kell fennállniuk, ezek bármelyikének hiánya a felelősség megállapíthatóságát kizárja [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 179. § (1) bek.].

A tényállás

[1] Az alperes kávé italporok gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, elsősorban vendégipar részére (italautomaták), valamint a kiskereskedelemben is kapható monodózis (egyszemélyes) kiszerelésű 2:1, 3:1-ben kávé, forró csokoládé, cappuccino és frappé italporokat gyárt és forgalmaz.

[2] Az orosz anyanyelvű, hosszabb ideje Magyarországon élő és magyarul jól beszélő felperessel 2018. szeptember 3-tól létesített az alperes határozatlan idejű munkaviszonyt kereskedelmi tervező-szervező (külkereskedelmi szervező-értékesítő) munkakörre, napi 8 óra munkaidővel. A munkaszerződés 3. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a felperes a feladatait Home Office rendszerben, kötetlen munkaidőben, telephelyen kívül végzi azzal, hogy a munkáltató kérésének megfelelően, előre egyeztetett napokon a cég telephelyén látja el a feladatait.

[3] A munkaszerződés 6. pontjában a felek meghatározták a felperes munkaköri feladatait, így az alperes termékeinek és szabad gyártási kapacitásainak értékesítése, terjesztésének elősegítése elsősorban kelet és észak-kelet európai, valamint oroszországi CIS államok területén (oroszajkú területek, volt Szovjetunió államai, Kelet-Európa, Észak-Kelet Európa), ahol korábban az alperes nem lépett fel piaci szereplőként. A felperesnek ezeken a piacokon kellett piackutatást és az ügyfelek igényeinek felmérését elvégezni, majd ez alapján marketing és értékesítési tevékenységet folytatni, népszerűsítve az alperes termékeit, illetve a piaci szereplőkkel tárgyalásokat folytatni, azok eredményeként konkrét szerződéseket előkészíteni. A felperes részére a munkáltató teljesítménykövetelményt nem határozott meg. A munkaszerződés 7. pontjában a felek havi 900 000 forint munkabérben állapodtak meg, amely összegen felül a felperes jogosult volt az állandó lakóhelyeként bejelentett lakcíméről a munkáltató székhelyére munkavégzés céljából személygépkocsival történő utazás üzemanyag költségeinek megtérítésére a munkáltató által leigazolt útnyilvántartás adatai alapján.

[4] A felperes a munkáját rendszeresen otthonról, számítógépen és telefonon végezte, az általa megtett intézkedésekről, a kapcsolatfelvételekről és azok eredményeiről, valamint az ügyfelek igényeiről, kifogásairól rendszeresen telefonon és e-mailben tájékoztatta felettesét. Vele hetente egy alkalommal személyesen is találkozott az alperes telephelyén, ahol 2019. február 18-ig munkamegbeszéléseket folytattak. Ezt követően a felperes nem jelent meg az alperes telephelyén.

[5] A felperes a munkaviszonya alatt elsősorban orosz, ukrán és baltikumi ügyfelekkel, cégekkel vette fel a kapcsolatot Viber és WhatsApp alkalmazások útján, továbbá e-mailben. Több érdeklődő céggel a termékek árával és azok ízvilágával kapcsolatosan egyeztetéseket folytatott, 22 cég részére küldött termékmintákat, a visszajelzésekről pedig tájékoztatta a felettesét. Rendszeresen jelezte, hogy a potenciális ügyfelek több esetben kifogásolták a termékek ízvilágát, azok árait is magasnak tartották. Az alperes az árakat nem csökkentette, azonban lehetőséget biztosított a felperesnek, hogy az ártárgyalásoknál kedvezményeket biztosítson a megrendelőknek. A felperes felvette a személyes kapcsolatfelvétel lehetőségét is, ugyanakkor az alperes személyes külföldi utazásra csak egy alkalommal, 2018. októberében Ukrajnába adott lehetőséget.

[6] A felperes 2018. december 10-én adta át az alperes részére az addigi kapcsolatfelvételekről, piac- és ügyfélkutatások eredményeiről készített adatbázist, feltüntetve az ügyféligényekről, illetve az értékesítéshez szükséges egyéb adatokról szóló bejegyzéseket is. Az ezt követő időszakban a felperes a már meglévő kontaktokkal folytatott további tárgyalásokat, konkrét üzleti eredményt azonban nem ért el, közreműködésével az alperes egyetlen megrendelésben sem részesült.

[8] Az alperes 2019. március 11-én a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (2) és (4) bekezdésben foglalt magatartási követelmények megsértésére hivatkozással azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedésében az Mt. 179. § (1) és (3) bekezdése alapján felszólította a felperest, hogy 4 havi távolléti díjának megfelelő összeget (3 600 000 forint) kártérítésként fizessen meg számára és rögzítette, hogy a munkaviszony megszűnéséig nettó 917 000 forint munkabérre, 9 nap szabadság után 368 542 forint szabadságmegváltásra és 43 739 forint útiköltség megtérítésére jogosult, amelyet a kártérítési követelésbe beszámítani kívánt, így a felperes fizetési kötelezettségét 2 270 719 forintban határozta meg.

[9] Az alperes a munkaviszony megszüntetésekor nem fizette meg a felperesnek a 2019. január 1-től március 11-ig járó 1 642 650 forint munkabérét, a 9 nap szabadságmegváltás jogcímén felperesnek járó 368 542 forintot és 48 740 forint munkába járási költségtérítést.

[10] Az alperes 2019. április 18-tól létesített munkaviszonyt külkereskedelmi ügyintéző munkakörre egy grúz anyanyelvű munkavállalóval, aki orosz nyelvtudással nem rendelkezett, hanem az egyéb európai külkereskedelmi piacokon fejtette ki export értékesítési tevékenységét. Ennek eredményeként 30%-os árréssel számolva az új export értékesítésnek haszna az új munkavállaló jogviszonyának első 6 hónapjában 3 786 428 forint volt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperes a módosított keresetében az Mt. 42 § (2) bekezdés b) pontja alapján 1 642 650 forint elmaradt munkabére, ezen összeg részösszegeinek késedelmi kamata, 368 182 forint szabadságmegváltás és 48 740 forint költségtérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[12] Az alperes a keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében elismerte.

[13] A keresettel szemben előterjesztett, módosított beszámítási kifogásában 3 600 000 forint kártérítési igényét a felperessel szemben fennálló 1 329 281 forint összegű tartozásába kérte beszámítani. Erre tekintettel a kereset elutasítását kérte. Elsődleges károkozó magatartásaként a felperes kiközvetítéséért a Dr. T. Kft. munkaerőközvetítő részére kifizetett 2 700 000 forint díjazást igényelte. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes tevékenysége nem eredményezett hasznot a munkáltató részére, szerződés megkötésére nem került sor, így elmaradt vagyoni előnye - a felperes helyén alkalmazott új munkavállaló tevékenysége alapján számítottan - 3 748 428 forint volt.

[14] A felperes az alperes beszámítási kifogásban érvényesített kártérítési igényét jogalapjában és összegszerűségében is vitatta.

Az első- és a másodfokú bíróság határozat

[15] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 1 642 650 forint munkabér, 368 182 forint szabadságmegváltás, 48 740 forint költségtérítés megfizetésére.