BH 1994.1.22 Lexikon megírására és szerkesztésére kötött szerződés érvényességének, teljesítésének és a szerződéstől való elállásnak egyes kérdései [Ptk. 217. § (1) bek., 298. § a) pont, 316 § (1) bek., 1969. évi III. tv. (Szjt.) 4-5. §, 29. §, 9/1969. (XI. 29.) MM r. (Szjt. V.) 23. § (1) bek., 1/1970. (III. 20.) MM r. 1. §, 2. § (2) bek., 17. § (1) bek.]

A perben csatolt szerződésből megállapíthatóan a peres felek között jövőben megalkotandó mű szerkesztésére vonatkozó, a szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó kiadói szerződés jött létre, amelyre a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv., valamint a kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 1/1970. (III. 20.) MM rendelet (a továbbiakban: R.) szabályait kell alkalmazni. A R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a lexikon megírására és szerkesztésére vonatkozó tevékenység olyan szerzői jogi védelem alatt álló tevékenység, amelyre vonatkozó szerződés a R. hatálya alá tartozik.

Az R. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében e kiadói szerződés írásba foglalásán felül írásban kell megtenni a feleknek a szerződés teljesítésével kapcsolatos jognyilatkozataikat is. Ebből következik, hogy a szerződésben vállalt határidő módosítására vonatkozó - szóban valóban megtörtént - nyilatkozatokat is csak írásban lehetett volna érvényesen megtenni. Az 1991. április 30-i teljesítési határidő módosítására azonban a felek írásban nem nyilatkoztak, a szóbeli módosítás pedig az írásbeliség hiányában a Szjt. 3. §-a értelmében alkalmazandó Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. Ebből következik, hogy az írásbeli szerződésben vállalt teljesítési határidő alapján kell a felek teljesítését megítélni. Ehhez képest a felperesi szerző a teljesítéssel a Ptk. 298. § -ának a) pontja alapján 1991. április 30-án késedelembe esett. Akkor a könyvkiadó alperes hivatkozhatott volna a szerződés rendelkezése szerint a szerződés hatálytalanná válására, illetve díjfizetési kötelezettség nélkül elállhatott volna a szerződéstől. Ezt az alperes elmulasztotta, helyette elfogadta a szóbeli határidőmódosításokat, és 1991. október 10-én elfogadta (átvette) a felperes részbeni teljesítését. A Ptk. 316. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. Ilyen jogfenntartó nyilatkozatot az alperes írásban vagy akár szóban a felperes teljesítésének elfogadásakor nem tett, ezért a felperes szerződésszegésére már nem hivatkozhat.

A fenti kiegészítéssel helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint az alperes ezt követő elállása a hivatkozott R. 17. §-ának (1) bekezdése alapján már csak díjfizetés mellett történhetett meg. Minőségi kifogást az alperes ugyancsak nem jelzett sem a teljesítéskor, sem a perben [Szjt. 29. § (1) bekezdés, Szjt. V. 23. § (1) bekezdés]. Helytálló ezért az elsőfokú bíróság marasztalása, amely a leadott, mennyiségében nem vitatott, írt és szerkesztett anyag után a szerződésben meghatározott díjtétel alapulvételével marasztalta az alperest.