BH 1996.11.594 Külkereskedelmi adásvételi szerződés érvényességének megítélésénél az osztrák jog az irányadó, ha a szerződés megkötésének időpontjában az eladó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy telephelye Ausztriában van [1979. évi 13. tvr. 7. § (1) bek., 25. § a) pont, 1987. évi 20. tvr., 7/1974. (X. 17.) KkM r. 6. § (1) bek.].

Az alperes írásbeli megrendelései alapján a felperes telefonkészülékeket és telefonközpont produktív alkatrészeket szállított az alperesnek. A teljesítésekről a számlákat kiállította, s azokat az alpereseknek megküldte. Miután az alperes megbízója, a D. Rt. ellen felszámolási eljárás indult, a számlák kiegyenlítését az alperes megtagadta.

A felperes módosított keresetében 6 237 023 ATS és 133 000 USD, valamint az említett összegek után 1990. augusztus 23-tól számított - az általa felvett bankkölcsönök kamatával megegyező mértékű - késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetlevelében alkalmazandó jogként az osztrák jogot jelölte meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a jogvita elbírálása során a magyar jogot kell alkalmazni, mely szerint a felperes gazdálkodó szervezet, így követelése elévült. Kifejtette továbbá, hogy - írásba foglalás hiányában - a külkereskedelmi szerződés érvénytelen, s ennek folytán legfeljebb a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításának van helye.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a felek által kötött külkereskedelmi szerződés érvénytelen. A közbenső ítélet indokolása szerint a felek jogaira és kötelezettségeire az 1987. évi 20. tvr.-tel kihirdetett, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsben kelt Egyezmény rendelkezései lennének az irányadók, minthogy ahhoz Ausztria és - fenntartással - Magyarország is csatlakozott. Mivel azonban az érvénytelenségről és annak jogkövetkezményeiről az említett egyezmény nem rendelkezik, az alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjog szabályai szerint kell meghatározni. Az 1979. évi 13. tvr. 25. §-ának a) pontja szerint adásvételi szerződésnél irányadó ugyan az eladó joga, de miután a perbeli esetben az érvénytelenséget és annak jogkövetkezményeit kell vizsgálni, nem hagyhatók figyelmen kívül az 1987. évi 20. tvr. rendelkezései, illetve az a fenntartás, amellyel Magyarország a bécsi vételi egyezményhez csatlakozott. Ezekre tekintettel pedig "az 1979. évi 13. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése szerint az osztrák jog alkalmazását a jelen perben mellőzni kell, és a felek szerződésének érvénytelenségét, illetőleg annak jogkövetkezményeit a magyar Ptk. 237. §-a szabályai szerint kell elbírálni". A közbenső ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása végett - a felperes nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a teljesítéssel egy időben, a teljesítéseket minden esetben kísérő számla nem jelent írásbeli akaratmegegyezést. Kifejtette, hogy a 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése a külkereskedelmi szerződések írásba foglalását rendeli ugyan; az 1974. évi III. törvény azonban megengedi a külkereskedelmi szerződés telefonon történő megkötését is. Végül hivatkozott arra, hogy a jogvita elbírálása során egyébként sem a magyar jogot, hanem a vételi egyezmény, illetve az osztrák jog szabályait kell alkalmazni.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.