BH 2020.2.48 I. A munkáltató megsérti a munkavállaló magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát, ha ezen adatok kezelése a megfelelő tájékoztatást követően adandó, kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában történik.

II. A munkáltatónak a munkavállaló ellenőrzése előtt meg kell határoznia azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához; tájékoztatni kell őt arról is, hogyha az ellenőrzés a személyes adataira is kiterjed.

III. A munkavállaló ellenőrzése akkor jogszerű, ha következményei arányban állnak a munkáltató által elérni kívánt, deklarált jogszerű céllal, és megfelelő biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. § (2), (3) bekezdés, 11. §, az információs önrendelkezési jogról és információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) 5. § (1) bekezdés a) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2007. szeptember 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2011. október 1-jétől on-trade területi vezető munkakörben. Feladatát képezte, hogy három megyében az alperessel szerződött vendéglátóhelyek, kocsmák, éttermek lejáró szerződését újrakösse, az ezen a területen dolgozó területi képviselőket irányítsa.

[2] 2015 októberében az alperes belső vizsgálatot indított az általa kibocsátott hordómatricákkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálására, amellyel az E. céget bízta meg. A vizsgálatra azért került sor, mert az alperes észlelte, hogy hamis hordómatricák vannak forgalomban, amelyek mögött nem áll tényleges sörértékesítés.

[3] Az eljárás során elkérte több alkalmazott, közöttük a felperes mobiltelefonját és céges laptopját vizsgálat céljából. A felperes V. Zs. értékesítési igazgató utasítására a saját tulajdonú, de céges SIM-kártyát tartalmazó mobiltelefonját is rendelkezésre bocsátotta a vizsgálathoz. Az eszközök átadásával összefüggésben 2015. október 20-án nyilatkozatot írt alá.

[4] Az ellenőrzés során 2015. november 2-án, majd 2015. december 8-án meghallgatták a felperest, amelyekről emlékeztető jegyzőkönyv készült.

[5] A 2015. december 8-i meghallgatáson a felperest tájékoztatták, hogy egy feltételezett visszaélés kapcsán merült fel a neve, majd két üzenetváltásról kérdezték, amely a mobiltelefonján volt megtalálható, és szerepelt bennük a "csaló" és az "5B12ST" szó. A felperes ekkor úgy válaszolt, hogy az egyik üzenetben a testvérével kommunikált magánügyben, és a munkájától független kerékpáreladáshoz kapcsolódóan beszéltek "csalóról", míg a másik üzenetben egy kocsmárossal tárgyalt arról, hogy milyen mennyiségű sört kell értékesíteni. Az alperes a meghallgatás során szerinte terhelő tartalmú levelet mutatott a felperesnek, azonban a felperes az őt ért vádakat, a hordómatricákkal kapcsolatos visszaélésben való részvételt visszautasította. A felperes a magánéletével összefüggő kérdésekre (büntetőeljárás folyamatban léte, anyagi helyzet) válaszolt.

[6] Ekkor az alperes átadta a felperes részére az előre megszövegezett közös megegyezéses megszüntetésről szóló dokumentumot, amelyet a felperes átolvasást követően aláírt, annak tartalmát nem kifogásolta.

[7] A felperes 2015. december 21-én írásban megtámadta a közös megegyezéses megállapodást tévedésre hivatkozással. Az alperes 2016. január 6-án személyes egyeztetésen úgy nyilatkozott, hogy a megtámadást nem fogadja el, ezt írásban meg is erősítette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes keresetében a közös megegyezéses megállapodás érvénytelenségére hivatkozott. E körben azt adta elő, hogy tévedésben volt annak aláírásakor. Kérte, hogy az álláspontja szerint jogellenes munkaviszony-megszüntetésre tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. §-a alapján a bíróság állítsa helyre a munkaviszonyát, és kötelezze az alperest elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére.

[9] Ezt meghaladóan felperes 3 000 000 forint sérelemdíj és járuléka iránti igényt is érvényesített az alperessel szemben. Arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a magánélethez, a családhoz való személyiségi jogát azáltal, hogy a belső vizsgálatkor a saját tulajdonú mobiltelefonján lévő személyes adatokat, levelezését letöltötte, így magánéletét ellenőrizte, továbbá a 2015. december 8-i meghallgatáson a magánéletével kapcsolatos kérdéseket tett fel, melyhez nem volt joga, megsértve ezzel az Mt. 11. §-ában előírtakat.

[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[11] A sérelemdíj címén érvényesített kereseti követelést mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Alperes képviselői nem tanúsítottak jogellenes magatartást 2015. december 8-án, amikor a felperes személyes meghallgatása során a magánéletével kapcsolatban (büntetőeljárás folyamatban léte, vagyoni helyzete) kérdéseket tettek fel, mivel az általa betöltött vezetői munkakör bizalmi jellege megkövetelte a büntetlen előéletet, melynek megléte nemcsak munkába álláskor, hanem a munkaviszony alatt is feltétel volt az alperesnél. Utalt arra, hogy felperes ezen kérdésekre a válaszadást megtagadhatta volna, azonban ezt nem tette.

[12] A mobiltelefon átvizsgálásával összefüggésben a felperes egyedi írásbeli hozzájáruló nyilatkozatot adott, továbbá az alperesnél hatályos Információ Technológia-felhasználói Szabályzat (a továbbiakban: IT szabályzat) rendelkezése, valamint a munkáltató, illetve a megbízottja szóbeli tájékoztatása alapján felperesnek lehetősége lett volna arra a mobiltelefon vizsgálata előtt, hogy arról a személyes adatait törölje, lementse, vagy a mobiltelefon átadását megtagadja, mivel az saját tulajdona volt. E jogaival a felperes nem élt, ezért jogellenes munkáltatói magatartásra nem hivatkozhat, a sérelemdíj iránti igénye alaptalan.

Az első- és másodfokú ítélet

[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2015. december 9-én konszenzussal döntöttek arról a felek, hogy a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg.

[15] A sérelemdíjra vonatkozóan az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a saját írásbeli nyilatkozata alapján hozzájárulását adta ahhoz, hogy az alperes és az E. a rendelkezésére bocsátott elektronikai eszközök, így többek között az egyéb adathordozó tartalmát megismerje és kezelje. Az E. képviseletében eljárt B. F. elmondta, hogy szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy a részükre átadott laptopok, mobiltelefonok adatait le fogják másolni, a munkavállalók ezen adataiból egy egységes adatbázis készül, amin kulcsszavas keresőszavakat futtatnak le.

[16] Az elsőfokú bíróság B. F. vallomása alapján nem találta alaposnak a felperes azon előadását, miszerint az alperes jogellenes magatartásával megsértette a magánélethez és a családhoz való jogát. A munkáltató szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy lehetősége van a vizsgálat előtt a mobiltelefon átadását megelőzően személyes adatait lementeni, törölni, illetve megtagadhatja a saját tulajdonú telefon átadását, azonban a felperes egyik lehetőséggel sem élt. Mindebből azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást akkor, amikor a vizsgálat tárgyává tette a felperes mobiltelefonján lévő személyes adatokat is, mivel ehhez a felperes a hozzájárulását adta.