A Fővárosi Törvényszék Pf.635158/2017/4. számú határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 85/A. §, 206. §, 217. §, 221. §, 252. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:29. §, 4:218. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Balázsné dr. Wünsch Zsuzsanna, Havassyné dr. Farkas Márta, Kassai Árpád Mihály

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.31219/2015/55., *Fővárosi Törvényszék Pf.635158/2017/4.*, Kúria Pfv.20196/2018/9. (BH 2019.4.112)

***********

Fővárosi Törvényszék

50.Pf.635.158/2017/4

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az Érdi Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Érdi Zsolt ügyvéd) által képviselt Herczkuné felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek a Németh és Herrmann Ügyvédi Iroda (fél címe1., ügyintéző: dr. Kállay- Németh Imola ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti lakos) alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. április 27. napján kelt 17.P.XI.31.219/2015/55. számú ítélete ellen a felperes 57. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja;

az alperes által a perbeli gyermekei javára fizetendő gyermektartásdíj összegét 2016. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 200.000 (kétszázezer) Ft-ra módosítja,

megállapítja, hogy a 2016. szeptember 1-től 2017. október 31-ig terjedő időről az alperesnek

2.560.0 (kétmillió-ötszázhatvanezer) Ft gyermektartásdíj hátraléka áll fenn, amit az elsőfokú ítélet rendelkezése szerint köteles a felperesnek megfizetni,

ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban feljegyzett 441.600 (négyszáznegyvenegyezer-hatszáz) Ft illetékből a felperes 288.384 (kétszáznyolcvannyolcezer-háromszáznyolcvannégy) Ft-ot, az alperes 153.216 (százötvenháromezer-kétszáztizenhat) Ft-ot köteles az állam javára, külön felhívásra megfizetni.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek bruttó 95.250 (kilencvenötezer- kétszázötven) Ft másodfokú részperköltséget, melyből 75.000 (hetvenötezer) Ft az ügyvédi munkadíj és 20.250 (húszezer-kétszázötven) Ft az áfa.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felek 2001. szeptember 29-én kötött házasságát felbontotta.

A 2003. június 4-én született Gyermek1 és a 2005. december 9-én született Gyermek2 utónevű gyermekek tartására 2015. november 1. napjától - minden hónap 5. napjáig esedékesen - gyermekenként havi

120.0 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a 2016. szeptember 1. napjától 2017. április 30. napjáig terjedő időszakról az alperest 320.000 Ft gyermektartásdíj hátralék terheli, és kötelezte e hátralék 15 nap alatti megfizetésére.

A felperes ezt meghaladó - az alperes gyermekenként havi 316.000 Ft gyermektartásdíjban, illetőleg havi 250.000 Ft házastársi tartásdíjban marasztalására irányuló - keresetét elutasította.

A tárgyi költségfeljegyzési jogos pertárgyakban le nem rótt összesen 862.500 Ft kereseti illetékből a felperest - külön felhívásra - 596.150 Ft, az alperest 259.350 Ft eljárási illeték állam javára megfizetésére kötelezte.

Az alperest a felperes javára 87.000 Ft elsőfokú perköltség 15 nap alatti megtérítésére kötelezte.

A folyamatos gyermektartásdíjra vonatkozó ítéleti rendelkezést előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság a házastársi tartásdíj iránti kereset elbírálása kapcsán kifejtette, hogy a felperes tartásra rászorultsága nem bizonyult igazoltnak, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:29 § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételek hiányában a felperes keresetét elutasította. Utalt arra, hogy az életközösség fennállása alatt az volt a családon belüli munkamegosztás kialakult gyakorlata, hogy az alperes az anyagi bázist, a felperes pedig a családi hátteret biztosította. Rámutatott, hogy bár a felperes ez idő alatt is vállalt munkát rövidebb időre, de ezek az állások - különböző okokból - nem voltak stabilak. Tényként rögzítette, hogy a felek életközösségének 2015. augusztus végén történt megszakadása után a felperes 2015. szeptember végén elhelyezkedett, először a ... Kft-nél havi nettó 85.000 Ft munkabérért dolgozott, majd 2017. január 1-től állást változtatott, azóta a ... Kiadó Kft. alkalmazásában áll, ahol havi bruttó 161.000 Ft munkabérért marketing és PR ügyintézői munkakörben foglalkoztatják. Megjegyezte, hogy az életközösség megszűnésével a felperesnek is az volt az érdeke, hogy minél előbb a munkabér igényének megfelelő állást találjon, és az alperes magatartása is erre motiválta őt.

Hangsúlyozta, hogy a felperes a per során végig rendelkezett munkaviszonnyal, emellett folyamatosan állást keres, bár nyilvánvaló, hogy több év kihagyás után nem egyszerű az elképzeléseihez minden szempontból igazodó munkahelyet találnia. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor feltételezte, hogy az életerős, egészséges, magasan kvalifikált felperes a közeljövőben talál majd olyan pozíciót, ami megfelel a végzettségének, a szakmai képességeinek és a munkabérrel szembeni elvárásainak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint addig, amíg ez megtörténik, nem várható el az alperestől, hogy az együttélés alatt megszokott életszínvonalat biztosítsa a felperes számára, különösen arra tekintettel, hogy a házastársi közös vagyon megosztása révén a felperes jelentős vagyontömeghez jutott, ami mind a felperes, mind pedig a gyermekek megélhetését megnyugtatóan biztosítja. A vagyonmegosztással kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felperes tulajdonába került - egyebek mellett - a házastársi utolsó lakás, így a a felperes és a gyermekek lakhatása a megszokott környezetben megoldott, és az alperes által a felperesnek kifizetett 35.000.000 Ft-ot a felperesnek nem kell új lakás megvételére fordítania.

A gyermektartásdíjjal kapcsolatos döntés indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes havi nettó átlagjövedelme 2014-ben (1 hónapra vetítve) 2.369.484 Ft, 2015-ben (12 hónapra vetítve) 2.836.172 Ft, 2016-ban (12 hónapra vetítve) 3.079.061 Ft, 2017-ben (2 hónapra vetítve) 2.385.355 Ft, melyből következően az alperes teljesítőképes a felperesi keresetben igényelt mértékű gyermektartásdíj megfizetésére.

A gyermekekkel felmerülő rendszeres havi kiadások összegét - a felek személyes előadásából kiindulva - Gyermek1 vonatkozásában 153.449 Ft-ban, Gyermek2 esetében 158.615 Ft-ban fogadta el, és hangsúlyozta, hogy a költségek viselésében mindkét szülőnek részt kell vállalnia, mégpedig a jövedelmi-vagyoni viszonyaikhoz igazodóan. Rámutatott, hogy az alperes valóban kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik, de ez nem jelentheti azt, hogy minden költség áthárítható az alperesre.

Utalt arra, hogy a gyermekekkel kapcsolatos rendkívüli kiadásokat is meg kell osztaniuk a feleknek egymás között, és mivel a szülők közötti kommunikáció jelenleg nem megfelelő, nem látta biztosítottnak az előzetes egyeztetést, ezért a rendkívüli költségeket is beépítette a gyermektartásdíj havi összegébe.