BH+ 2015.7.319 Ha az adóhatóság határozata nem tartalmazza a rendelkezésre álló adatok jogalap és jogkövetkezmény tekintetében eltérő megítélésének indokát, akkor nem alkalmas érdemi felülbírálatra. [2007. CXXVII. tv. 89. § (1) bek., 99. § (2) bek.; 2004. CXL. tv. 72. §; 2006/112/EK irányelv 138. cikk (1) bek., C-273/11.]

A felperes 2009. augusztus 28-án adásvételi szerződést kötött az A.-T. srl. társasággal (a továbbiakban: olasz cég) 1000 tonna repce Közösségen belüli termékértékesítésére, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) mentesen. A felek a teljesítés módjaként abban állapodtak meg, hogy az eladó telephelyén felrakott mérlegjegyek bizonylati súlya és az ennek alapján kiállított számlák szerint történik a mennyiségi teljesítés, melynek helye Magyarország. A vevő vállalta a szállítóeszközök biztosítását, és a termék Európai Unió tagországába történő szállítását. A számlák kiállítására 2009. szeptember 4-én került sor, a bizonylatokon 34 638 175, illetőleg 34 555 235 Ft került feltüntetésre, mennyiségként 484,45, illetőleg 483,29 tonna. Az első számla ellenértékét a felperes bankszámlájára, késedelmesen, egy N. Cs. J. nevű magyar magánszemély fizette be, a másik számla ellenértékének kiegyenlítésére nem került sor.

A felperes a 2009. szeptember havi áfa bevallásában az olasz cég felé kiállított bizonylatokat Közösségen belüli adómentes értékesítésként szerepeltette, és áfát igényelt vissza.

Az adóhatóság a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 2009. szeptember hónapra 17 298 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, 1 730 000 Ft adóbírsággal sújtotta, 950 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolása szerint az olasz cég felé kibocsátott számlák tekintetében nem állapíthatók meg a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés feltételei, az ügyletek nem minősíthetők az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 89. § (1) bekezdése szerint. A felperes értékesítései az Áfa tv. 2. § a) pontja, 9. § (1) bekezdése, 55. § (1) bekezdése, 56. §-a, 82. § (1) bekezdése, 138. §-a értelmében belföldi adóköteles termékértékesítések, amelyek után a felperesnek teljesítéskor, 2009. szeptember hónapban 25%-os áfa fizetési kötelezettsége keletkezett. E jogi álláspontjából következően a felperes értékesítése után felszámított adót megnövelte 17 299 000 Ft-tal, egyúttal a felperes terhére ugyanilyen összegben adókülönbözet írt elő.

Az alperes a 2011. január 18. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntésének indokolásában kiemelte, hogy az olasz cég adószáma 2010. január 14-én visszamenőlegesen - 2009. április 17-i időponttal - törlésre került. Az a dokumentum, mely szerint az olasz cég adószáma újra érvényessé fog válni, nem valódi, hamisított. Önmagában az a tény, hogy a társaság 2009 decemberében a cégnyilvántartás szerint bővítette tevékenységét, nem igazolja, hogy valóban működő gazdasági társaság lett volna. A felperes az olasz cég nevére áfa mentesen kiállított számlákhoz kapcsolódóan részére postai úton megküldött 40 CMR-t adott át, de ezek nem alkalmasak a Közösségen belüli adómentes értékesítés alátámasztására. A felperes nem tudta hitelt érdemlő módon igazolni, hogy a számlák szerinti termékek elhagyták az országot, hogy az általa értékesített repce a Közösség más tagállamába került volna kiszállításra. A felperes az olasz céget korábban nem ismerte, mégis a több mint 900 tonna repcét úgy adott át partnerének, hogy nem kért biztosítékot. Az ügylet kockázatossága miatt elvárható lett volna a felperestől, hogy kellően körültekintő legyen, ellenőrizze partnere adószámát, és megbizonyosodjon arról, hogy az általa értékesített termék valóban elhagyta az ország területét, de nem így járt, magatartása csak a visszaküldött, nem megfelelő CMR-ek befogadására korlátozódott.

A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

A felperes keresete alapján 7.K.20.199/2011. számon indult ügyben az elsőfokú bíróság a per tárgyalását felfüggesztette, és az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali iránti kérelmet terjesztett elő, amelyről az EUB C-273/11. számon hozott ítéletet. Ezt követően az elsőfokú bíróság, az ügy új számra iktatása után, tovább folytatta a peres eljárást, és 7.K.26.968/2013/14. számon hozta meg keresetet elutasító ítéletét.

Az elsőfokú bíróság perben eldöntendő kérdésnek azt tekintette, hogy a felperes eleget tett-e az áfa mentes termékértékesítés kapcsán a bizonyítás és gondosság terén őt terhelő kötelezettségének, jóhiszeműen járt-e el és megtett-e minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vessen adókijátszáshoz, adócsaláshoz. Azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, mivel nem igazolta, hogy a perrel érintett termékértékesítései egy másik tagállamba történtek volna. Az volt a jogi álláspontja, hogy ez utóbbi alátámasztására nem alkalmasak az olyan CMR-ek, amelyeket egy olyan cég állít ki, amelynek adószámát a termékértékesítés időszakára visszamenőlegesen törölték, és amely az olasz adóhatóság szerint a székhelyén soha nem működött, ismeretlen, tekintettel arra is, hogy a CMR-ekről sok esetben hiányzik az átvétel rovatban a vevő aláírása és az átvétel dátuma is. Az alperes alappal kérdőjelezte meg a felperes által felkért műszaki szakértő CMR fuvarlevelek vizsgálatára vonatkozó kompetenciáját, e szakvélemény következtetése egyébként is szemben áll a per egyéb adataival. A CMR-eken lévő bélyegző lenyomat sem igazolja hitelt érdemlően a belföldről külföldre és a Közösség területére történő termékértékesítést. Az alperesi határozatban megállapított kellő gondosság hiányát támasztja alá az, hogy a felperes csak a szerződés megkötését és a számlák kiállítását követően tudakozódott az olasz cégről. Ha a felperes közösségi partnerét nemcsak a szerződés megkötése után ellenőrzi le, hanem ezt megelőzően, illetve a későbbiek folyamán is, hiszen partnere a második számlát már nem is rendezte, akkor felismerhette volna, hogy az olasz cég adószámát az olasz adóhatóság törölte. A kellő körültekintés hiányát támasztja alá az is, hogy a felperes egy általa korábban nem ismert céggel úgy kötött szerződést, hogy a repce értékét csak utólag kapja meg, de nem fizetés esetére biztosítékot nem kötött ki. A számlák szerinti tételben, megfelelő biztosítékadás hiányában, a partnercég körültekintő megvizsgálása nélkül kötött ügylet olyan kockázatot von maga után, ami kizárja a kellő körültekintés megállapíthatóságát. A felperes által megnevezett kapcsolattartó személy, N. Cs. J., maga is úgy nyilatkozott, hogy a teherautókat fizetés nélkül nem szokták elengedni. A szerződésekben megjelölt mérlegjegyek sem kerültek kiállításra, és a felperes által perben becsatolt iratok sem bizonyítják a másik tagállamba történő értékesítést, ezért a felperes nem volt jogosult áfamentes értékesítés bevallására. Az objektív körülmények alapján ezért bizonyítást nyert, hogy a felperes nem tett eleget annak a bizonyítási kötelezettségének, mely szerint a termék belföldről külföldre, a Közösség területére került volna elszállításra, és nem tett meg minden tőle telhető, ésszerű intézkedést sem, arról való meggyőződés érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adócsaláshoz, ezért az alperes határozata a kereset által vizsgált körben nem jogszabálysértő.