1274/B/1991. AB határozat

a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 23/C. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 23/C. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság az eljárás alá vont rendelkezések alkalmazásával történt rendőrkapitányi kinevezések jogszerűségének vizsgálatára, valamint az 1971. évi 10. tvr. előírásai értelmezésére és módosításuk kezdeményezésére előterjesztett indítványokat visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozók az 1990. évi LXXXII. törvénnyel módosított, a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 23/C. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.

Az indítványokkal támadott rendelkezések a rendőrkapitányi kinevezéssel kapcsolatos egyetértési jog gyakorlását szabályozzák. A Tvr. 23/C. § sérelmezett (2) bekezdése szerint "a rendőrkapitányok kinevezéséhez a települési önkormányzatok egyetértése szükséges. Az egyetértési jogot - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a képviselőtestület gyakorolja". A (3) bekezdés pedig előírja: "ha a rendőrkapitányság működési területe több település közigazgatási területére is kiterjed, a kinevezéshez az érintett települések polgármesterei többségének egyetértő állásfoglalása szükséges".

Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a polgármester, illetve a "polgármesterek testülete" által gyakorolt egyetértési jog a képviselő-testület számára biztosított, átruházhatatlan jogosítványt von el. A kifogásolt előírások alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmüket a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 10. § 1) pontja sérelmével indokolták. E rendelkezés szerint a képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át a "véleménynyilvánítás olyan ügyben, amelyben törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elő".

2. Az indítványok kérelmet tartalmaztak továbbá a sérelmezett előírások alkalmazásával történt rendőrkapitányi kinevezések jogszerűségére és a Tvr. értelmezésére vonatkozóan, valamint jogalkotásra irányuló javaslatokat is megfogalmaztak.

II.

Az indítványok a következők miatt nem megalapozottak.

1. Az Ötv. szabályozási koncepcióját áthatja az önkormányzati feladatoknak és hatásköröknek a helyi önkormányzatok eltérő adottságaihoz igazodó, differenciált megállapítására irányuló törekvés. Kitűnik ez az Ötv. 6. § (1) bekezdéséből is, amely kimondja, hogy az önkormányzatoknak egymástól eltérő feladat- és hatáskörei lehetnek. E rendelkezés alkotmányos alapját teremti meg az Alkotmány 43. § (1) bekezdése, amikor megállapítja, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, kötelezettségei viszont eltérőek lehetnek. Az egybeeső, illetve eltérő önkormányzati jogokat és kötelezettségeket azonban az Alkotmány 43. § (2) bekezdése szerint csak törvény határozhatja meg. A Tvr. idézett rendelkezéseiben megállapított egyetértési jog a helyi közbiztonságról való gondoskodáshoz mint önkormányzati feladathoz kapcsolódó, törvény által biztosított önkormányzati hatásköri jogosítvány.

2. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátására, illetve az önkormányzati szervek közötti megosztására vonatkozóan az Ötv. 9. §-a egyrészt kinyilvánítja, hogy "az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli", másrészt azt is rögzíti, hogy "az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület és szervei: a polgármester, a képviselőtestület bizottságai, a képviselő-testület hivatala látják el".

Ennek megfelelően az Ötv., a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény és más törvények nemcsak a képviselő-testület, hanem annak szervei, közöttük különösen a polgármester számára is meghatároznak önkormányzati feladatokat és hatásköri jogosítványokat.

3. Az Alkotmány 44/A. §-a felsorolja a helyi képviselőtestület alapjogait, amelyek csak a jelenlevő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvénnyel korlátozhatók. A Tvr. által megállapított egyetértési jog azonban nem minősül a képviselőtestület alapjogának. Ennek következtében a törvényalkotó szabadon határozhatta meg, hogy a vizsgált egyetértési jognak mint önkormányzati feladatnak a gyakorlását mennyiben hárította a települési képviselő-testületre vagy az érintett képviselő-testületeket képviselő polgármesterekre. Mivel tehát a vizsgált egyetértési jog nem képviselő-testületi alapjog, hanem egyszerű törvénnyel létesített önkormányzati feladat és egyben hatásköri jogosítvány, fel sem merülhet a képviselő-testületi hatáskörből való törvényi elvonás tilalma.

4. Az Ötv. 10. §-ából nem következik az, hogy törvény nem ruházhat önkormányzati feladattal összefüggő egyetértési jogot a polgármesterre. E § 1) pontja ugyanis csak annak lehetőségét zárja ki, hogy a képviselő-testület a polgármesterre vagy bizottságaira ruházza át a véleménynyilvánítás jogát olyan ügyben, amelyben törvény kifejezetten az érdekelt önkormányzat, vagyis a képviselő-testület álláspontjának a kikérését írja elő.

Az Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján nem állapította meg a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességét és ezért a megsemmisítésükre irányuló kérelmet elutasította.

5. Az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezések alapján történt rendőrkapitányi kinevezések jogszerűségének vizsgálatára, valamint a Tvr.-t módosító törvényi rendelkezések értelmezésére és módosításuk kezdeményezésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság hatásköre hiányában utasította vissza.

Budapest, 1992. március 17.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró