62006CJ0044[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2007. március 8-i ítélete. Gerlach und Co. mbH kontra Hauptzollamt Frankfurt (Oder). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Finanzgericht des Landes Brandenburg - Németország. Vámunió - Közösségi árutovábbítás - Az árutovábbítási eljárás szabályosságát, vagy a jogsértés helyét igazoló bizonyíték - Három hónapos határidő - A határidőnek a behozatali vám beszedését elrendelő határozat meghozatala után történő biztosítása. C-44/06. sz. ügy

C-44/06. sz. ügy

Gerlach und Co. mbH

kontra

Hauptzollamt Frankfurt (Oder)

(a Finanzgericht des Landes Brandenburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Vámunió - Közösségi árutovábbítás - Az árutovábbítási eljárás szabályosságát vagy a jogsértés helyét igazoló bizonyíték - Három hónapos határidő - A határidőnek a behozatali vám beszedését elrendelő határozat meghozatala után történő biztosítása"

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2007. március 8.

Az ítélet összefoglalása

Áruk szabad mozgása - Közösségi árutovábbítás - Közösségi külső árutovábbítás

(1062/87 bizottsági rendelet, 11a. cikk, (2) bekezdés)

Az 1429/90 bizottsági rendelettel módosított, a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtásáról és könnyítéséről szóló 1062/87 bizottsági rendelet 11a. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, nem biztosíthatja az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét, vagy a jogsértésnek vagy szabálytalanságnak a tényleges elkövetési helyét igazoló bizonyítékok benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt a főkötelezett számára a behozatali vám beszedését elrendelő határozat elfogadását követően, az e határozat ellen benyújtott kifogáshoz kapcsolódó eljárás során.

Az e határidőre vonatkozó ilyen késedelmes értesítés ugyanis ellentétes az említett 11a. cikk (2) bekezdésének a szövegével, és sérti a főkötelezettnek az e rendelkezésen alapuló, ahhoz fűződő jogát, hogy az árubeszerzési eljárás szabályosságára vonatkozó álláspontját hatékony módon ismertesse a vám beszedését elrendelő azon határozat elfogadása előtt, amelynek a főkötelezett a címzettje, és amely a főkötelezett érdekeit jelentős mértékben érinti.

(vö. 37., 39. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. március8. (*)

"Vámunió - Közösségi árutovábbítás - Az árutovábbítási eljárás szabályosságát, vagy a jogsértés helyét igazoló bizonyíték - Három hónapos határidő - A határidőnek a behozatali vám beszedését elrendelő határozat meghozatala után történő biztosítása"

A C-44/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht des Landes Brandenburg (Németország) a Bírósághoz 2006. január 30-án érkezett, 2005. október 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Gerlach und Co. mbH

és

a Hauptzollamt Frankfurt (Oder)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: R. Schintgen tanácselnök, A. Tizzano (előadó) és A. Borg Barthet bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Gerlach und Co. mbH képviseletében G. Schemmann Steuerberater, segítője: T. Krüger Rechtsanwalt,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Wägenbaur ügyvéd,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1990. május 29-i 1429/90/EGK bizottsági rendelettel (HL L 137., 21. o.) módosított, a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtásáról és könnyítéséről szóló, 1987. március 27-i 1062/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 107., 1. o.; a továbbiakban: 1062/87 rendelet) 11a. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 A jelen kérelmet a Gerlach & Co. mbH (a továbbiakban: Gerlach) és a Hauptzollamt Frankfurt (Oder) (fővámhivatal, a továbbiakban: Hauptzollamt) között a behozatali vám beszedése tárgyában folyamatban levő jogvita keretében nyújtották be.

A közösségi szabályozás

3 Az alapügy tényállása szempontjából releváns időszakban a közösségi árutovábbítási eljárást egyrészt az 1990. február 22-i 474/90/EGK tanácsi rendelettel (HL L 51., 1. o.) módosított, a közösségi árutovábbításról szóló, 1976. december 13-i 222/77/EGK tanácsi rendelet (HL 1977. L 38., 1. o.; a továbbiakban: 222/77 rendelet), másrészt pedig az 1062/87 rendelet szabályozta.

4 A 222/77 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Amennyiben megállapítják, hogy a közösségi árutovábbítási eljárás során egy meghatározott tagállamban jogsértést követtek el, a vámok és az egyéb esetlegesen fizetendő díjak beszedését ez a tagállam hajtja végre a saját törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései szerint, a büntetőeljárás megindítása lehetőségének sérelme nélkül" [nem hivatalos fordítás].

5 Arra az esetre, ha a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, a (2) és a (3) bekezdés számos vélelmet ír elő, amelyek lehetővé teszik a joghatósági összeütközések megakadályozását.

6 Pontosabban, a 222/77 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

"Amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, ez a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet:

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az indító vámhivatal tartozik,

vagy

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az a Közösségbe való belépés pontján lévő átléptető vámhivatal tartozik, amelyhez a határátlépési igazolást benyújtották,

kivéve ha meghatározandó határidőn belül az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően bizonyítják.

Amennyiben ilyen bizonyítékot nem nyújtanak be, és így a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet az indító tagállamban vagy az első bekezdés második francia bekezdésében említettek szerinti beléptető tagállamban követtek el, az érintett árukkal kapcsolatos vámokat és egyéb díjakat ez a tagállam veti ki a saját törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései szerint.

[...]" [nem hivatalos fordítás].

7 Az 1062/87 rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.".

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítésben különösen meg kell jelölni azt a határidőt, amelyen belül az eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét az illetékes vámhatóság számára hitelt érdemlően igazoló bizonyítékokat az indító vámhivatalhoz be kell nyújtani.

Ez a határidő az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított három hónap. Ha az említett bizonyítékot e határidő végéig nem nyújtják be, az illetékes tagállam megteszi a szükséges lépéseket a vámok és egyéb díjak beszedése érdekében. Azokban az esetekben, amikor ez a tagállam nem azonos azzal, amelyben az indító vámhivatal található, ez utóbbi tagállamot haladéktalanul értesíteni kell."

Az alapeljárás és ez előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint 1990. július 6-án és 13-án a Gerlach kérelmére a Hauptzollamt a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont két Lengyelországból induló élőborjú-szállítmányt, amelyek rendeltetési vámhivatala a barcelonai (Spanyolország) vámhivatal volt.

9 A Hauptzollamt, miután megkapta la jonquerai (Spanyolország) és barcelonai vámhatóságok által lepecsételt igazolásokat, amelyek igazolták a szállítmányoknak a rendeltetési hivatalnál történő bemutatását, lezárta a közösségi árutovábbítási eljárást.

10 A későbbiekben azonban az Európai Közösségek Bizottsága és a potsdami és hannoveri vámnyomozó hivatalok által folytatott vizsgálatok megállapították, hogy az említett igazolásokon feltüntetett spanyol pecsétek hamisak voltak, és hogy a jószág szállítása során szabálytalanságok történtek. E szabálytalanságok pontos helye nem volt megállapítható.

11 Következésképpen 1992. január 30-án és február 4-én a Hauptzollamt a Gerlach mint az árutovábbítási eljárás főkötelezettje részére két vámmegállapító határozatot küldött, amelyek útján visszamenőleges hatállyal kivetette a két kérdéses szállítmány után fizetendő behozatali vámot.

12 A Gerlach a két vámmegállapító határozat ellen kifogást emelt, és egyidejűleg kérelmezte a végrehajtás felfüggesztését.

13 A Hauptzollamt az 1992. április 2-i levelével értesítette a Gerlachot a szállított áruk a rendeltetési hivatalnál történő bemutatásának elmulasztásáról, és tájékoztatta, hogy 1992. július 7-ig nyújthatja be az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét, illetve a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét igazoló bizonyítékokat. A vámmegállapító határozatok végrehajtását e határidő leteltéig felfüggesztették.

14 Mivel az említett határidő anélkül telt el, hogy a Gerlach a szükséges bizonyítékokat benyújtotta volna, a Hauptzollamt 1998. július 28-i határozatával a kifogást mint megalapozatlant elutasította.

15 A Gerlach ezért a Finanzgericht des Landes Brandenburg előtt keresetet indított az vámmegállapító határozatok, valamint a kifogás tárgyában hozott határozat megsemmisítése iránt.

16 A Gerlach keresetében azt kifogásolja, hogy a Hauptzollamt csak a behozatali vámok beszedésének megkezdését elrendelő határozat meghozatalát követően biztosította számára a 1062/87 rendelet 11a. cikkének (2) bekezdésében előírt három hónapos határidőt. E tekintetben a Gerlach a Bíróság C-233/98. sz., Lensing & Brockhausen ügyben 1999. október 21-én hozott ítéletére (EBHT 1999., I-7349. o.) hivatkozott, amelyből az következik, hogy az árutovábbítási eljárásnak való meg nem felelés esetében az indító tagállam a főkötelezettől csak akkor szedhet be vámot, ha előbb értesítette arról, hogy három hónapon belül bizonyítékot nyújthat be a jogsértés vagy a szabálytalanság tényleges elkövetési helyére vonatkozóan.

17 A Hauptzollamt a Gerlach ezen érvét vitatta, azt válaszolva, hogy a kérdéses három hónapos határidőt mindenképpen biztosították a Gerlach számára a kifogásához kapcsolódó eljárás keretében. Ebből következően a Gerlach az említett határidő megállapítása tekintetében elkövetett bármely esetleges eljárási szabálysértésért jogorvoslatban részesült.

18 E körülmények között a Finanzgericht des Landes Brandenburg úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Jogosult-e a nemzeti vámhatóság az [1062/87/EGK rendelet] 11a. cikkének (2) bekezdése szerinti, a jogsértés vagy szabálytalanság bizonyítására nyitva álló határidő biztosítása előtt a vám könyvelésbevételére és a határidőnek először a jogorvoslati eljárás során történő jogerős megállapítására?"

19 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a feltett kérdésre igennel kell válaszolni. E bíróság szerint az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, könyvelésbe veheti a vámot az 1062/87/EGK rendelet 11a. cikkének (2) bekezdése szerinti három hónapos határidő biztosítása előtt, amennyiben a főkötelezett számára ezt a határidőt a kifogáshoz kapcsolódó eljárás keretében biztosítják.

20 A Finanzgericht álláspontja szerint a vámigazgatásnak általában először biztosítania kell a főkötelezett számára a kérdéses határidőt, és csak e határidő leteltét követően kezdheti meg a vám beszedését. Nem tiltott azonban ezen eljárásoknak a fordított sorrendje sem. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis az a lényeges, hogy a három hónapos határidőt ténylegesen biztosítsák a főkötelezett számára, és hogy a főkötelezett így megkapja a konkrét lehetőséget arra, hogy a szükséges bizonyítékokat a beszedési eljárás befejezése előtt benyújtsa. A vámmegállapító határozat, amely ellen kifogással éltek, még nem jogerős. Ebből következően, amennyiben a nemzeti hatóság a kérdéses határidőt a kifogáshoz kapcsolódó eljárás keretében biztosítja, a főkötelezettnek még van lehetősége arra, hogy a szükséges bizonyítékokat benyújtsa, és elérje a megtámadott vámmegállapító határozat megsemmisítését. A főkötelezett jogait tehát még ebben az esetben is tiszteletben tartják.

21 Bár a Finanzgericht elismeri, hogy a fent hivatkozott Lensing & Brockhausen ügyben hozott ítéletben, valamint a C-300/03. sz., Honeywell Aerospace ügyben 2005. január 20-án hozott ítéletben (EBHT 2005., I-689. o.) a Bíróság megállapította, hogy az indító tagállam csak akkor szedheti be a vámot, ha a főkötelezettet tájékoztatta arról, hogy rendelkezésére áll a kérdéses három hónapos határidő, úgy véli, hogy az ezen ítéletekben foglalt megoldások a jelen ügyben nem alkalmazhatók.

22 Az említett bíróság megállapítja egyrészt, hogy az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a főkötelezett számára semmilyen határidőt nem biztosítottak, míg a jelen ügyben határidőt állapítottak meg a vámmegállapító határozat elfogadása után, de azelőtt, hogy a határozat jogerőre emelkedne. Másrészt a fent hivatkozott Honeywell Aerospace ügyben hozott ítéletben a Bíróság nem a 1062/86 rendeletnek a jelen ügy tárgyát képező 11a. cikke (2) bekezdését, hanem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet,. 3. o.) e rendelkezés helyébe lépő 379. cikkének (2) bekezdését értelmezte.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

23 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1062/87 rendelet 11a. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, biztosíthatja az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértésnek vagy szabálytalanságnak a tényleges elkövetési helyét igazoló bizonyítékok benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt a főkötelezett számára a behozatali vám beszedését elrendelő határozat elfogadását követően, az e határozat ellen benyújtott kifogáshoz kapcsolódó eljárás során is.

A felek érvei

24 A Gerlach és a Bizottság álláspontja szerint az indító tagállam a behozatali vámot csak akkor állapíthatja meg és szedheti be, ha az alapügy tárgyát képező három hónapos határidő letelt, anélkül hogy az árutovábbítási eljárás szabályosságát igazoló bizonyítékokat benyújtották volna, illetve ha a főkötelezett által szolgáltatott bizonyítékok nem megfelelőek.

25 Ezt az értelmezést támasztják alá a fent hivatkozott Lensing & Brockhausen, valamint Honeywell Aerospace ügyben hozott ítéletek, amelyekben a Bíróság a Finanzgericht által a jelen alapügyben feltett kérdést már érintette. Ezen ítéletek szövege mindenfajta kétértelműségtől mentes, és a rendelkező részeik egyszerű analógia útján alkalmazhatók a jelen alapügyre.

26 A Gerlach és a Bizottság álláspontja szerint egyébként az említett értelmezés magának a 1062/87 rendelet 11a. cikke (2) bekezdésének a tartalmából következik, amely előírja először is az alapügy tárgyát képező három hónapos határidő megállapítását, majd másodszor - amennyiben a szükséges bizonyítékokat e határidőn belül nem nyújtják be - a vám vagy más díjak beszedését.

27 A Bizottság hozzáfűzi, hogy ezt az értelmezést e rendelkezés célja is megerősíti, amely abban áll, hogy a főkötelezettnek a helyzet tisztázásához való aktív hozzájárulásra való ösztönzésével a vám gyors beszedését biztosítsa. Amennyiben azonban az indító tagállam az alapügyben vitás határidőt a vám beszedése után biztosítaná, ez ellentétes lenne az említett célkitűzéssel.

28 Ugyanis, ha a behozatali vám beszedését elrendelő határozat után a főkötelezettnek sikerülne az előírt határidőn belül bizonyítania, hogy a szabálytalanságot más tagállam területén követték el, amely ezért a vám beszedésére illetékes, az indító tagállamnak a már meghozott határozatot vissza kellene vonnia, és az iratokat át kellene adnia az illetékes tagállamnak. Ez az értelmezés az eljárás lassításának hátrányát hordozná magában, amely ellentétes lenne az említett határidő megállapításának hatékony érvényesülésével.

29 A Bizottság végezetül hangsúlyozza, hogy a javasolt megoldás megfelel az általános közösségi jogi elveknek. Vitathatatlan, hogy amennyiben valamely közigazgatási eljárás előírja az érintett meghallgatáshoz való jogát, az eljárást lezáró jogi aktus csupán az érintett meghallgatását követően fogadható el.

A Bíróság válasza

30 A 222/77 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése szerint, amennyiben - az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben - a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, ez a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet abban a tagállamban követtek el, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, kivéve ha meghatározandó határidőn belül az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára bizonyítják.

31 Az 1062/87 rendelet 11a. cikkének (1) bekezdése ezt követően előírja, hogy amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.

32 Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint az említett értesítésben különösen meg kell jelölni azt a határidőt, amelyen belül az eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét az illetékes vámhatóság számára hitelt érdemlően igazoló bizonyítékokat az indító vámhivatalhoz be kell nyújtani Ez a határidő az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított három hónap. Ha az említett bizonyítékot e határidő végéig nem nyújtják be, az illetékes tagállam megteszi a szükséges lépéseket a vámok és egyéb díjak beszedése érdekében.

33 A Bíróság már megállapította, hogy magából az 1062/87 rendelet 11a. cikke (2) bekezdésének, valamint az annak helyébe lépő, lényegében azonos rendelkezéseknek, nevezetesen a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtására és ezen eljárás bizonyos egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1992. április 21-i 1214/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 132., 1. o.) 49. cikke (2) bekezdésének, valamint a 2545/93 rendelet 379. cikke (2) bekezdésének a szövegéből következik, hogy a főkötelezett részére az indító vámhivatal által a kért bizonyítékok bemutatására szabott határidőről küldött értesítés kötelező jellegű, és meg kell előznie a vámtartozás beszedését (lásd ebben az értelemben a C-460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2613. o.] 62. és 80. pontját).

34 A Bíróság ezenfelül hangsúlyozta, hogy ez a határidő a főkötelezett érdekeit szolgálja azzal, hogy számára három hónapot biztosít arra, hogy adott esetben az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét bizonyítsa (lásd ebben az értelemben a C-112/01. sz. SPKR-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10655. o.] 38. pontját, valamint a fent hivatkozott Honeywell Aerospace ügyben hozott ítélet 24. pontját).

35 Következésképpen az a tagállam, amelyhez az indítási hivatal tartozik, csak abban az esetben kezdheti meg a behozatali vámok beszedését, ha előzetesen értesítette a főkötelezettet, hogy három hónapos határidőn belül benyújthatja a szükséges bizonyítékokat, és ha e bizonyítékokat az említett határidőn belül nem nyújtották be (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Lensing & Brockhausen ügyben hozott ítélet 29. pontját, és a fent hivatkozott Honeywell Aerospace ügyben hozott ítélet 23. pontját).

36 E körülmények között az említett határidőt nem lehet első alkalommal az illetékes hatóságoknak a behozatali vám beszedését elrendelő határozatát követően, az e határozat ellen benyújtott kifogáshoz kapcsolódó eljárás során biztosítani. Ennek még inkább teljesülnie kell éppen az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetben, amelynek tekintetében e határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

37 Az e határidőre vonatkozó ilyen késedelmes értesítés ellentétes a 1062/87 rendelet 11a. cikkének (2) bekezdésével, és sérti a főkötelezettnek az e rendelkezésen alapuló, ahhoz fűződő jogát, hogy az árubeszerzési eljárás szabályosságára vonatkozó álláspontját hatékony módon ismertesse a vám beszedését elrendelő azon határozat elfogadása előtt, amelynek a főkötelezett a címzettje, és amely a főkötelezett érdekeit jelentős mértékben érinti.

38 E jog tiszteletben tartása a közösségi jogrend alapelvének minősül, amelyet minden eljárás során biztosítani kell, beleértve a közösségi árutovábbítási eljárást, amelyet valamely személy ellen indítanak, és amely e személyre nézve kedvezőtlen aktust eredményezhet (lásd ebben az értelemben a C-32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5373. o.) 21. és 30. pontját, a C-462/98. sz., Mediocurso kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-7183. o.] 36. pontját és a C-287/02. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2005. június 9-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-5093. o.] 37. pontját).

39 A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az 1062/87 rendelet 11a. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, nem biztosíthatja az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét, vagy a jogsértésnek vagy szabálytalanságnak a tényleges elkövetési helyét igazoló bizonyítékok benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt a főkötelezett számára a behozatali vám beszedését elrendelő határozat elfogadását követően, az e határozat ellen benyújtott kifogáshoz kapcsolódó eljárás során.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1990. május 29-i 1429/90/EGK bizottsági rendelettel módosított, a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtásáról és könnyítéséről szóló, 1987. március 27-i 1062/87/EGK bizottsági rendelet 11a. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, nem biztosíthatja az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét, vagy a jogsértésnek vagy szabálytalanságnak a tényleges elkövetési helyét igazoló bizonyítékok benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt a főkötelezett számára a behozatali vám beszedését elrendelő határozat elfogadását követően, az e határozat ellen benyújtott kifogáshoz kapcsolódó eljárás során.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.