BH 2001.1.28 A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 1999. évi LX. törvénnyel történt módosítása (1999. szeptember 1. napja) előtt lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződések esetében is alkalmazhatóak a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények [1999. évi LX. tv.-nyel módosított 1995. évi XL. tv. 88. § (1) bek. c) pont és (7) bek., Ptk. 200. § (2) bek., 4/1999. PJE].

Az I. r. alperes közbeszerzési eljárásban pályázatot írt ki a kórház központi mosoda és varrodarészleg 5 éves időtartamú üzemeltetésére, amely pályázaton a II. r. alperes lett a nyertes ajánlattevő. Az I. r. alperes mint megrendelő és a II. r. alperes mint üzemeltető között 1996. szeptember 26-án üzemeltetési szerződés jött létre, amelyet a felek ugyanez év november 1-jén és november 20-án módosítottak. A felperes ugyancsak részt vett a pályázaton, miután pedig az számára eredménytelen volt, az I. r. alperes közbeszerzési eljárása ellen jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottságához. A döntőbizottság 1996. december 28-án kelt határozatában megállapította, hogy az I. r. alperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) több rendelkezését, ezért vele szemben 2 millió forint bírságot szabott ki. Az I. r. alperes a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt pert indított, amelyben a felek egyezséget kötöttek, ennek értelmében az I. r. alperes nem vitatta, hogy a döntőbizottság határozatában felsorolt jogsértéseket megvalósította, a bírság összegét pedig 1 millió forintra mérsékelték. A bíróság a felek egyezségét a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján jóváhagyta.

A felperes keresetében kérte az I. r. és a II. r. alperes által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását, vagylagosan pedig 3 millió forint kártérítés megfizetését. Ez utóbbi kérelmétől az elsőfokú eljárás során elállt. Arra hivatkozott, hogy a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottságának határozata tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes a közbeszerzésekről szóló törvény előírásait megsértette, az alperesek között létrejött szerződés ezért részben jogszabályba ütközik, részben pedig azt a jogszabály megkerülésével kötötték. Hivatkozott a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében, valamint 234. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.

Az I. r. és a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás során elkövetett szabálytalanságok az alperesek között megkötött szerződést nem teszik semmissé. Hivatkozott a Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra, amely szerint a döntőbizottság sem jogosult a közbeszerzési eljárás során hozott döntést megsemmisíteni, ha ennek alapján már megkötötték a szerződést. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a pályázatot a jogszabálynak megfelelően eszközölt pályázati kiírás során nyerte el, a felperesnek pedig kárt nem okozott.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével megállapította, hogy az alperesek között 1996. szeptember 20-án megkötött és 1996. november 20-án módosított üzemeltetési szerződés semmis. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperes részére 5 134 000 Ft perköltséget. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a döntőbizottság által megjelölt jogszabálysértésekre tekintettel az alperesek által kötött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében semmis. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a döntőbizottság által megállapított jogszabálysértés alapján az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik a szerződés érvénytelenségének megállapítása.

Az I. r. és a II. r. alperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára 741 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket; fizessen meg az I. r. alperesnek 2 500 000 Ft, a II. r. alperesnek pedig 2 825 000 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget. Végül kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára 375 000 Ft további fellebbezési eljárási illetéket.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése folytán az alperesek által kötött szerződés semmis vagy sem. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott a Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra, megállapítva, hogy e jogszabályhely meghatározza a jogszabályba ütköző szerződés megkötésének jogkövetkezményeit, utalva arra, hogy a döntőbizottság jogosult a pályázat kiírójának döntését is megsemmisíteni, kivéve, ha e döntés alapján már létrejött a szerződés. A közbeszerzésekre vonatkozó törvényi rendelkezések megsértésével kötött szerződéshez tehát maga a törvény fűzi a jogkövetkezményeket, ezért további jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, a szerződés semmissége megállapításának nincs helye.

Kitért arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1999. évi LX. törvényi a Kbt. 88. §-ának új (7) bekezdését iktatta be, amelynek értelmében az e törvény szerinti jogkövetkezmények alkalmazása nem zárja ki a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének alkalmazását, az e törvénybe ütköző módon kötött szerződés semmisségének megállapítása tekintetében. E hivatkozott rendelkezés 1999. szeptember 1. napján lépett hatályba, csak ezt követően lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződés semmisségének megállapítására kerülhet sor a bírói út igénybevételével.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és kérte az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság a Kbt. rendelkezéseinek és a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésével hozta meg döntését. Hangsúlyozta, hogy a közbeszerzésekről szóló törvényben felsorolt jogkövetkezmények kizárólag a döntőbizottság hatáskörébe tartoznak, amelyek nem érintik a bírósági hatáskörbe tartozó jogvitákban a bíróság által foganatosítható jogkövetkezmények alkalmazását. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra utalva azt fejtette ki, hogy a jogszabálynak magához a szerződéshez kell más jogkövetkezményt fűznie, a közbeszerzésekről szóló törvény 88. §-a (1) bekezdésének c) pontjába foglalt rendelkezés pedig nem a szerződéshez, hanem csak a szerződéskötést megelőző eljáráshoz fűz jogkövetkezményeket. Szerinte a Kbt. 88. §-ának új (7) bekezdése valójában nem új rendelkezés, csupán egyértelművé tette azt az értelmezést, amely korábban csak az egyes rendelkezések egybevetéséből és a törvény miniszteri indokolásából volt levonható.

Kifejtette a felperes, hogy véleménye szerint az ügyben az elsőfokú bíróság döntése érdemben helyes, annak megalapozásához szükséges tények, illetőleg bizonyítékok rendelkezésre állnak, ezért lehetőség van arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Ebben a körben utalt arra, hogy az I. r. alperes a pályázatok elbírálása során megsértette a Kbt. 26. §-át, 33. §-ának (1) bekezdését, 52. §-ának (2) bekezdését, 56. §-ának (1) bekezdését, 59. §-ának (1) bekezdését, valamint 73. §-ának (1) bekezdését. E jogsértéseket a döntőbizottság megállapította, továbbá ezeket a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben az I. r. alperes maga is elismerte. Szerinte az alperesek jelentős mértékben megsértették a közbeszerzésre vonatkozó törvényi előírásokat, ugyanis nyilvánvalóan nem lehet a pályázat nyertesének nyilvánítani az olyan pályázót, akinek az ajánlata meg sem felel az ajánlati feltételeknek, hiszen a II. r. alperes korábban mosodai tevékenységet nem is végzett. Az I. r. alperes az érvénytelen ajánlat elfogadásával hozta meg döntését, így a felek között létrejött szerződés a jogszabályba ütközik, ezért semmis. Felülvizsgálati kérelmében a felperes sérelmezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nagy összegű ügyvédi munkadíj tekintetében marasztalta az alperesek javára. Álláspontja szerint a 105 millió Ft-os perérték alapján 1 050 000 Ft lett volna megítélhető elsőfokú, ennek fele pedig másodfokú ügyvédi munkadíjként.