4/1999. Polgári jogegységi határozat

a privatizációs pályázatokra vonatkozó szabályok megsértése miatti igények bírósági úton történő érvényesíthetőségéről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A privatizációs pályázatokra vonatkozó szabályok megsértése miatti igények bírósági úton érvényesíthetők.

A privatizációs pályázaton résztvevőnek a pályázat kiírója és a pályázatot elnyerő másik pályázó között létrejött szerződés semmisségére alapított keresetét nem lehet a felperes perlési jogosultsága (aktív perbeli legitimációja) hiánya okából elutasítani.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X. tanácsa az előtte Gfv.X. 31 276/1998. szám alatt folyamatban levő felülvizsgálati eljárást a 10. sorszámú végzésével felfüggesztette, és a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogkérdés tekintetében jogegységi eljárást kezdeményezett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése alapján. A végzés indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában ellentétes álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, hogy ha privatizációs pályázat alapján kötött szerződést a pályázatban foglaltak, illetőleg a pályázatra vonatkozó jogszabály megsértésére hivatkozással egy másik pályázó "megtámad", a keresetlevél bírói út hiánya miatt idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy a kereset kereshetőségi jog hiányában való elutasításának, illetőleg érdemben történő vizsgálatának van helye.

II.

A Bszi. 30. §-ának (2) bekezdése alapján hét tagból álló jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője felszólalásában a következőket fejtette ki.

Bármely szerződés semmisségének a megállapítása kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik. A privatizációs szerződések érvényességét a Ptk. alapján kell megítélni. A pályázati eljárásban való részvétel ténye önmagában megalapozza a felperes jogi érdekeltségét és így kereshetőségi jogát annak ellenére, hogy a felperes pernyertessége esetén sem léphet az eredeti szerződő fél helyébe. Minden pályázónak jogi érdeke fűződik ugyanis az azonos eséllyel történő részvételhez, a pályázatok szabályszerű elbírálásához. A pályázati eljárásban részt vett felperes keresetét tehát érdemben kell megvizsgálni. Ha az érdemi vizsgálat alapján megállapítható a pályázatban foglaltak, illetőleg a pályázatra vonatkozó jogszabályok megsértése, akkor sor kerülhet a megkötött szerződés semmisségének a megállapítására jogszabályba ütközés, jogszabály megkerülésére irányultság, vagy akár jóerkölcsbe ütközés címén is. Ha viszont a kereset alaptalannak bizonyul, érdemben való elutasításának van helye.

III.

1. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X. tanácsa által felfüggesztett ügyben az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló - már nem hatályos - 1992. évi LIV. törvény rendelkezései alapján meghirdetett pályázat eredményeként kötött szerződés semmisségének a megállapítása volt a per tárgya, a jogegységi eljárást kezdeményező végzésben felhívott eseti döntések pedig részben e törvény, részben pedig az azt felváltó, az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény alapján kiírt pályázatok folytán megkötött szerződések semmisségének megállapítása iránti perekben születtek. Jogrendszerünkben számos más jogszabály is előír szerződéskötést megelőző, a szerződő fél kiválasztására szolgáló versenyeztetési, pályázati eljárást. A jogegységi határozat azonban csak az alapjául szolgáló kezdeményezésben feltüntetett jogkérdés vizsgálatára szorítkozhatott, megállapításai tehát kizárólag az említett két privatizációs törvény alapján kiírt privatizációs pályázatokkal kapcsolatban indult perekben irányadók.

Valamely vagyontárgy privatizációs pályázat útján való értékesítése alapvetően piaci magatartás és nem államigazgatási hatósági tevékenység. A pályázat kiírója és a pályázat nyertese között polgári jogi szerződés megkötésére kerül sor. Márpedig bármely polgári jogi szerződés semmisségének a megállapítása bírósági útra tartozó kérdés. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a pályáztatásra vonatkozó szabályok megsértése miatti igények - a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése alapján - bírósági úton érvényesíthetők. Az ilyen igényt érvényesítő keresetlevelet tehát nem lehet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítani. Téves tehát az az álláspont, amely szerint az egyes privatizációs eljárások jogi kontrollja, illetőleg az ebből származó jogkövetkezmények levonása nem tartozik bírósági útra.

2. A privatizációs pályázatokra vonatkozó szabályok megsértése miatt indult perekből nyert tapasztalatok szerint az ilyen pert felperesként általában a magát a pályázat valódi győztesének tekintő pályázó indítja, a pályázat kiírója ellen, valamint az ellen, akit a kiíró a pályázat győztesének nyilvánított, és akivel a szerződést megkötötte. A kereseti kérelem rendszerint az, hogy a pályázat jogsértő elbírálása, értékelése miatt a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek között létrejött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis és a felperes pályázati ajánlata szerinti tartalommal hozza létre a szerződést a felperes és a pályáztató között. A szerződés létrehozására irányuló kereseti kérelem azonban - ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében (pl. Gf.IV.32 517/1994., Pf.VI.22 842/1995., Gf.I.33 041/1996.) is kifejtette - nem lehet alapos, mert a pályázat kiíróját nem terheli szerződéskötési kötelezettség. A kiírót ugyanis - meghatározott feltételek mellett - megilleti az a jog, hogy a pályázat során ajánlatot tett egyik ajánlattevőt se nyilvánítsa győztesnek, és ily módon a pályázatot eredménytelennek minősítse. A felperesnek tehát nincs alanyi joga arra, hogy a kiíró vele kösse meg a szerződést. A szerződéskötési szabadság alapelvéből következően a bíróságot csak törvényben meghatározott kivételes esetekben illeti meg a szerződés létrehozásának joga. Ilyen törvényi lehetőség, valamint a kiírót terhelő szerződéskötési kötelezettség hiányában nincs mód arra, hogy a bíróság szerződést hozzon létre a pályázat kiírója, valamint a pályázat megnyerésétől és a szerződéskötéstől a pályázat jogszabálysértő értékelésével elütött pályázó között. A bírói út lehetősége nem terjed odáig, hogy a bíróság átvegye a pályázat elbírálásával kapcsolatos döntési jogkört, mást nyilvánítson a pályázat győztesének, pályázatot eredménytelennek, valamely ajánlatot érvénytelennek minősítsen vagy új pályázatot írjon, illetve írasson ki.

3. A jogegységi tanácsnak a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szerződés létrehozására irányuló kereset alaptalansága egyben azt is eredményezi-e, hogy a vesztes pályázónak eleve nem lehet olyan jogi érdekeltsége, amely megalapozhatná a kiíró és a pályázat győztese közötti szerződés Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti semmisségének a megállapítására irányuló keresetindítási jogosultságát, vagy a pályázói minőség eleve megteremti a pályázat szabályszerű kiírásához, lebonyolításához és elbírálásához fűződő jogi érdekeltséget. Az évtizedek óta töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség (vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás, mint amilyen pl. az ügyész számára a Ptké. 36/A. §-ában biztosított keresetindítási jog) alapozhat meg.

A jogegységi eljárást kezdeményező tanács előtt felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság azért nem talált a felperes pályázó részéről kereshetőségi jogot megalapozó jogi érdekeltséget megállapíthatónak, mert "a szerződés esetleges érvénytelenségének a megállapítása, az abból folyó jogkövetkezmények a felperes számára sem jogot, sem kötelezettséget nem keletkeztetnek, kötelezettségtől való szabadulást számára nem hoznak, jogviszonyára közvetlen kihatással nincsenek". A jogegységi tanács ezt a jogi álláspontot a jövőben nem tartja követendőnek a következők miatt.

Az a körülmény, hogy a pályázat megnyerésétől és a szerződéskötéstől a pályázat jogszabálysértő értékelésével elütött pályázó per útján sem érheti el azt, hogy a kiíró vele kösse meg a szerződést, nem jelenti azt, hogy az ilyen pályázó ne kaphatna bírósági úton jogvédelmet az őt ért sérelem miatt. Az, aki egy privatizációs pályázati felhívásnak eleget téve szabályszerű pályázatot nyújt be, ezáltal nyilvánvalóan érdekeltté válik a pályázat szabályos lebonyolításában és elbírálásában. Minden pályázónak joga van ahhoz, hogy a pályázaton más pályázókkal azonos eséllyel, azonos feltételek mellett indulhasson, és hogy pályázatát a jogszabályok, a versenyszabályzat és a pályázati felhívásban közöltek alapján szabályszerűen bírálják el. A pályázat benyújtásakor a pályázó csak annak a kockázatát vállalja, hogy a pályázatot szabályszerű elbírálás után más nyeri meg, és a kiíró mással fog szerződést kötni. Ha azonban a kiíró a pályázatot nem szabályszerűen bírálja el, akkor ezáltal a pályázót sérelem éri, ami abban nyilvánul meg, hogy a pályáztató jogsértő magatartása folytán eleve esélytelenné válik, elesik a tisztességes megmérettetés, a pályázata jogszerű elbírálásának a lehetőségétől. Mindebből okszerűen következik, hogy ha a szabályszerű pályázatot benyújtó, a pályázati szabályok megsértésére hivatkozva indít a kiíró és a nyertesnek nyilvánított pályázó közötti szerződés semmisségének a megállapítása iránt pert, keresetét nem lehet a kereshetőségi jog hiányára alapítottan elutasítani, hanem érdemben kell megvizsgálni azt a kérdést, hogy történt-e szabályszegés és annak kihatása van-e a megkötött szerződés érvényességére.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1999. december 7.