ÍH 2021.17 A MŰTÉT KOCKÁZATAI - AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE

I. Az egészségügyi szolgáltatással okozott kárra, személyiségijog-sértésre hivatkozó betegnek (hozzátartozónak) az okozatosság körében nem kell sem bizonyítania, sem megjelölnie a sérelem szakmai okát és azt a konkrét okozói magatartást, amely alapján állítja a hátrány bekövetkezését; elegendő annak a bizonyítottsága, hogy az egészségromlás a gyógyintézet által végzett kezelés során következett be. Amennyiben azonban az igény érvényesítésére alapot adó, a beteg állapotában bekövetkező egészségromlás az egészségügyi beavatkozás során keletkezett, ez önmagában még nem eredményezi az egészségügyi szolgáltató felelősségét; az egészségügyi szolgáltató kimentheti magát a felelősség alól azzal, hogy az egészségromlás a beavatkozás elháríthatatlan kockázata, amelyről a beteget teljeskörűen tájékoztatta [Eütv. 77. § (3) bekezdés; 13. § (1) és (2) bekezdés].

II. Ha a kezelőorvos a műtétet megelőzően olyan állítást tett, hogy az a szövődmény, amelyről a beteget teljeskörűen tájékoztatta, az ő gyakorlatában még nem fordult elő, nem tekinthető az egészségügyi szolgáltató törvényi felelősségén felüli kötelezettségvállalásnak [Eütv. 13. § (1) és (2) bekezdés; 135. § (1) és (2) bekezdés].

A felperes 2016. április 25. napján azért jelentkezett az alperes traumatológiai kézsebészetén, mert a bal kezének I. ujja több mint három hónapja reggelenként fájdalmas, pattanó jelenség kíséretében elakadt, nehezen volt kinyújtható. Az alperes orvosa "felpattanó ujjnak" nevezett betegséget diagnosztizált nála és műtéti megoldást ajánlott, amelyet a felperes elfogadott.

A műtétre 2016. május 5-én került sor, amelyet megelőzően a felperes műtéti belegyező nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat szerint az orvos teljes értékű felvilágosítást adott a lehetséges szövődmények típusairól, amelyet a felperes megértett, a felajánlott és tervezett kezelésbe ennek ismeretében beleegyezett. A nyilatkozat tartalmazta, hogy a műtét során ér-, ideg-, ín-, izom- és csontsérülések keletkezhetnek, továbbá kitért arra is, hogy a kézsebészeti műtétek speciális szövődménye lehet a maradandó érzés- és mozgászavar.

A műtétet az alperessel kötött közreműködői szerződés alapján a II. rendű beavatkozó végezte el. Ennek során feltárta az I. ujj ínhüvelybemenetét, hosszirányban belehasított, kivágott belőle egy 3 mm-es darabot, továbbá szabaddá tette az inak lefutását.

A felperes 2016. május 6. napján panaszmentesen került hazabocsátásra. A 2016. május 11-én, május 26-án, június 23-én, valamint 2017. október 23. napján elvégzett kontrollvizsgálatok során azonban az alperes az 1. dig. ideg területén érzészavart (paresthesiát), a hegprox. végében pedig Tinnel-jelet tapasztalt, amelynek kezelésére fizikoterápiát, majd műtétet javasolt. A felperes egyik kezelési módszert sem vette igénybe, így a bal keze I. ujjának orsócsont felőli szélén sávszerűen, valamint az I. ujjideg ellátási területtel érintett részén továbbra is érzészavar áll fenn, az ujjainak mozgása ugyanakkor teljes terjedelmű, pattanó jelenség nincs.

A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2016. május 5-én ínhüvelybemetszést végzett rajta, amely miatt a bal kezének I. ujján további károsodást szenvedett el, hiszen az folyamatosan zsibbad, nyomásra nyilall, így képtelenné vált a finommozgásokra. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 100 000 Ft sérelemdíj megfizetésére.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a műtétet a szakma szabályainak megfelelően végezte el, a felperes panaszait pedig olyan műtéti szövődmény okozza, amelyről a beavatkozást megelőzően megfelelő módon tájékoztatta a felperest, így a felelőssége nem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A határozatát azzal indokolta, hogy az aggálymentes orvosszakértői vélemény és a kezelőorvos ezzel egyező tanúvallomása alapján az alperes a szakmai szabályokat betartva, az ellátásban részt vevőktől elvárható gondossággal végezte el a műtétet, így nem sértette meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt gondossági követelményt. A műtétet követő paresthesia a beavatkozás kockázati körébe sorolható, amely a szakma szabályai szerint elvégzett műtéti beavatkozás esetén is jelentkezhet, ezen szövődményről pedig az alperes a műtéti beleegyező nyilatkozatban tájékoztatást nyújtott a felperes számára, így nem terheli őt felelősség az érzészavar kialakulásáért.