BH 1998.2.78 A jogszabályban megfogalmazott legnagyobb gondosság és körültekintés tanúsításának elmaradása minősül az orvossal szemben a jogi megítélés szempontjából felróható magatartásnak [Ptk. 339. § (1) bek., 1972. évi II. tv. (Eü. tv.) 43. § (2) bek., 47. § (3) bek., 58. § (3) bek.].

A jogerős ítélet (helyesen mindenütt: közbenső ítélet) az alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét a felperesek javára megállapította.

A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy B.E.-t és H. G.-nét 1992. év elején az I. r. alperes kórházban megvizsgálták és gerincbántalmaik miatt 1992. március 4. napjára "gerincfestésre" rendelték vissza. Az I. r. alperes ideggyógyászati osztályán az ún. myelographiás vizsgálatot az említett napon mindkét betegen elvégezték. A műtétnek minősülő vizsgálatot követő néhány órával mindkét betegnél görcsös rosszullét jelentkezett, s az orvosok erőfeszítései és a gyógyszeres kezelések ellenére meghaltak. Mindkét betegnél a beavatkozás elvégzéséhez az Omnipaque 300 mg J/ml kontrasztanyagot használták. A használati útmutató szerint a myelographia elvégzéséhez 7-10 ml használható fel a szerből, ugyanis a kontrasztanyag jódtartalma nem haladhatja meg a 3 grammot. A betegeknél az előírással szemben 20 mg gyógyszert használtak fel, aminek a jódtartalma 6 gramm volt. Az I. r. alperes az Omnipaque-ra vonatkozó tárolási előírást nem tartotta be, amely szerint a szert szobahőmérsékleten fénytől és röntgensugárzástól védve kell tartani. A betegek felvétele alkalmával készült kórlapok a kórismét nem tüntették fel, és arról sem tartalmaztak adatot, hogy a betegeknél túlérzékenység vagy más ok miatt a szer alkalmazható-e. Ezen túlmenően nem tartalmaztak előírást a betegek szállítására és fektetésére, továbbá az ellenőrzés végzésére, annak ellenére, hogy a gyógyszer-felhasználási javaslat ezekről előírásokat határozott meg. A jogerős ítélet indokolása szerint az említett két beteg halála a náluk alkalmazott gyógyszer mellékhatásának jelentkezése miatt következett be. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (Eü. tv) 43. §-ának (2) bekezdése értelmében az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell eljárnia a gyógyító tevékenysége során. Ez a gondossági mérce tölti ki tartalommal a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében a kártérítési felelősség megállapításához szükséges "az adott helyzetben általában elvárható" gondosság követelményét. Miután az I. r. alperes beavatkozása és a betegek halála közötti okozati összefüggést a szakértői vélemények alátámasztják, az I. r. alperes akkor mentesülhetett volna a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a műtétnek minősülő orvosi beavatkozásoknál fokozott gondossággal járt el. Az I. r. alperes a felelősség alól nem tudta magát kimenteni, mert a betegek szükséges írásbeli hozzájárulását a műtét előtt nem szerezte be [47. § (3) bek.], dupla mennyiségű kontrasztanyagot használt fel úgy, hogy a betegfelvétel és az alkalmazott gyógyszer tárolása hiányos volt. Az Eü. tv. 58. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a gyógyszer összetétele és minősége megfelel a gyógyszerkönyvben, illetőleg a törzskönyvezés alkalmával megállapított előírásoknak, és ennek ellenére alkalmazása folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében előre nem látható károsodást szenvedett, megrokkant vagy meghalt, őt, illetőleg az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja. A perben nem merült fel adat a gyógyszer minőségi hibájára, ugyanakkor az alkalmazása során két beteg halála bekövetkezett, ezért az említett rendelkezés alapján a II. r. alperes az I. r. alperessel egyetemlegesen felelős a bekövetkezett károkért.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az alperesek az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. A felülvizsgálati kérelmükben azt kifogásolták, hogy a jogerős ítélet helytelenül, fokozott felelősségi mérce alapján ítélte meg az I. r. alperes gyógyító tevékenységét. A hivatkozott Eü. tv. 43. §-ának (2) bekezdése az adott esetre nem alkalmazható, a kártérítési felelősséget a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna értékelni. A jogerős ítélet olyan magatartásokat rótt az I. r. alperesre, amelyek egyrészt nem voltak bizonyítottak, másrészt pedig nem álltak okozati összefüggésben a bekövetkezett eredménnyel. A perben nem nyert bizonyítást, hogy az I. r. alperesnél lett volna olyan jogellenes és felróható magatartás, amely okozati összefüggésben állna a betegek halálával. A II. r. alperes helytállását a jogerős ítéletben megjelölt rendelkezés nem alapozza meg, de ha ez mégis megállapítható, úgy a II. r. alperes egyedüli fizetési kötelezettségét kell kimondani.

A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.