621/B/1997. AB végzés

alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Eüvhr.) 12. és 22. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

2. Az Alkotmánybíróság az Eüvhr. 12. és 22. §-ainak konkrét ügyben való alkalmazásával kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó önkormányzati egészségügyi intézmény az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Eütv.) végrehajtása tárgyában alkotott 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Eüvhr.) - az indítvány előterjesztésekor hatályban volt - 12. és 22. §-ának utólagos alkotmányossági vizsgálatát kérte, majd utóbb - e jogszabályhelyek alkotmányellenességére alapozva - a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Pf.20.157/1995/18. számú jogerős ítéletére kiterjedően, alkotmányjogi panaszt is előterjesztett.

1. Az alkotmányossági vita alapjául szolgáló jogi szabályozás lényege a következő: Az Eütv. - 22. §-a a jogszabály vagy hatóság kötelező rendelkezése alapján végrehajtott egészségügyi intézkedéssel, 53. §-ának (2) bekezdése a vér, szerv vagy szövet kivételével, 58. §-ának (3) bekezdése a Magyarországon gyógyszerként még nem alkalmazott anyag (készítmény) alkalmazásával, 58. §-ának (3) bekezdése a Gyógyszerkönyvben, illetőleg a törzskönyvezés (nyilvántartásba vétel) alkalmával megállapított előírásoknak megfelelő összetételű és minőségű gyógyszer alkalmazásával, 68/A. §-ának (2) bekezdése pedig az orvosi és biológiai tudományok fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen kutatási tevékenységgel kapcsolatosan - az állam kártalanítási kötelezettségét írja elő az egészségében vagy testi épségében károsodott, megrokkant vagy meghalt állampolgár, illetve az általa eltartott hozzátartozói részére.

A kártalanítás módjára és mértékére az Eütv. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A károsult igényének érvényesítése bírósági útra tartozik.

A kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat az Eüvhr. 12. és 22. §-ai tartalmazták, amelyek szerint: "A károsult igényének érvényesítése iránt indított perben az államot az az egészségügyi szerv képviseli, amelynél a kárt okozó egészségügyi intézkedést végrehajtották" [12. § (1) bekezdés], valamint "A megállapított kártalanítási összeget az az egészségügyi szerv köteles megfizetni, amelynél a kárt okozó egészségügyi intézkedést végrehajtották." [12. § (2) bekezdés első mondata] "Vér, szerv vagy szövet kivételével kapcsolatos keresőképtelensége idejére az adományozó keresetveszteségét, illetőleg jövedelemkiesését az az egészségügyi szerv téríti meg, amelynél a vér, szerv, illetőleg szövet kivétele történt." (22. § első mondata)

Az Eüvhr. ezen szabályainak megalkotásakor az egészségügyi ellátás a jelenlegitől eltérő szervezeti alapokon működött, az egészségügyi intézmények a tanácsok irányítása alatt álltak. A tanácsok az államigazgatás szervei voltak, s ezért nem volt lényeges, hogy melyik szerv képviselje az államot. Az önkormányzati rendszer kiépülésével az Eüvhr. szabályai meghaladottá váltak, az egészségügyi intézmények ugyanis kikerültek az állam tulajdonából. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdésének d) pontja alapján az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába került a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport-és egyéb intézmények.

2.1. Az indítványozó az Eüvhr. 12. és 22. §-ának rendelkezéseit több okból is alkotmányellenesnek ítéli. Álláspontja szerint az Eüvhr. szabályai ellentétesek az Egészségügyi törvény, a Polgári Törvénykönyv és az Államháztartási törvény szabályaival, mint magasabb rendű jogszabályokkal, sértik a költségvetési intézménynek az Alkotmányban és a Ptk.-ban biztosított autonómiáját, továbbá a helyi önkormányzatok rovására háttérbe szorítják az államnak az egészségügyi ellátásért, szolgáltatásokért fennálló felelősségét. Mindezek a körülmények ellentétesek a jogállamiság követelményeivel [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], sértik az önkormányzati tulajdon tiszteletben tartásának elvét [Alkotmány 12. § (2) bekezdés], nincsenek összhangban a Kormány idevonatkozó feladataival [Alkotmány 35. § (1) bekezdés a)-b) és g) pont], s közvetve sértik az állampolgároknak a testi és lelki egészséghez való jogát is (Alkotmány 70/D. §). Az indítványozó részletesen kifejti, hogy a támadott szabályozásban ún. jogforrási alkotmányellenesség is kimutatható [Alkotmány 7. § (2) bekezdés].

2.2. Az indítványozó - az Eüvhr. utólagos normakontrolljára irányuló indítványa mellett - konkrét ügyben alkotmányjogi panaszt is előterjesztett. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ugyanis az 1995. december 5-én kelt 2.Pf.20.157/1995. számú jogerős ítéletében az indítványozó Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház kártalanítási felelősségét állapította meg, s a Magyar Állammal egyetemlegesen helytállásra kötelezte. A másodfokú ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróságnál előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre (Pfv.III.20.586/1996/5.). A kártalanítás jogalapjának jogerős közbenső ítélettel történt megállapítását követően jelenleg a kártalanítás mértékére vonatkozó eljárás van folyamatban. Az indítványozó által sérelmezett ítéletek, illetőleg a folyamatban lévő eljárás az Eüvhr. alkotmányossági vizsgálat alá vont rendelkezésein alapulnak.

II.

Az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében foglalt - az utólagos normakontrollra irányuló eljárás megszüntetésére, illetőleg az alkotmányjogi panasz visszautasítására vonatkozó - döntéseit a következőkre alapítja.

1. Az Alkotmánybíróság az 1997. május 22-én érkezett indítványt véleménynyilvánítás céljából megküldte a népjóléti miniszternek és a belügyminiszternek. Ekkor már előkészítés alatt állt az a jogszabálytervezet, amely az Eüvhr. ellentmondó szabályozásának feloldását célozta. 1997. november 22-én hatályba lépett az Eüvhr. módosításáról szóló 199/1997. (XI. 14.) Korm. rendelet, amely mind az állam perbeli képviseletére, mind az egészségügyi intézmény helytállási kötelezettségére vonatkozó korábbi rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, s az új szabályozást a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni rendelte. Az indítványozó által alkotmányellenesnek minősített szabályozást tehát új váltotta fel.

A módosítást követően az Alkotmánybíróság megkereste az indítványozót, s a nyilatkozatát kérte a tekintetben, hogy indítványát visszavonja-e, vagy esetleg módosított tartalommal fenntartja. Az indítványozó válaszában az Alkotmánybíróságtól a korábban hatályban volt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2. Pf. 20.157/1995/18. számú jogerős ítéletének megsemmisítését kérte.

2. Az Alkotmánybíróság az Eüvhr. kifogásolt rendelkezéseinek alkotmányosságát nem vizsgálta érdemben, ugyanis nem hatályos jogszabály tekintetében erre csak szűk körben van lehetőség, elkésett alkotmányjogi panasz esetén pedig egyáltalán nincs mód.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel nem hatályos jogszabály tekintetében nincs helye utólagos és elvont normakontroll eljárásnak, ha annak egyedüli következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén is - a jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne (1449/B/1992. AB hat. ABH 1994, 561/895., 71/B/1994. AB végz. ABH 1995, 1026.). A 65/1995. (XI. 10.) AB határozat szerint: "A már hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányossági vizsgálata csak akkor lehetséges, ha az ilyen jogszabály vizsgálatát egyedi (konkrét) esetben az Abtv. 38. §-a alapján bíró kezdeményezi az előtte folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságának kérdésében, illetve, ha a már hatályon kívül helyezett jogszabály alkalmazhatóságának kérdése alkotmányjogi panasz (Abtv. 48. §) kapcsán merül fel " (ABH 1995, 330.)

A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság hivatalból észlelte, hogy az Eüvhr. indítványozó által támadott 12. és 22. §-ának rendelkezéseit az eljárás időtartama alatt - 1997. november 22-i hatállyal - a Kormány hatályon kívül helyezte (199/1997. (XI. 14.) Korm. rendelet). Ettől az időponttól kezdve az utólagos normakontrollra irányuló eljárás tárgyává már "nem hatályos jogszabályi rendelkezések" váltak, amelyek alkotmányossága - az előzőekben hivatkozott AB határozatok szerint is - csak kivételes esetekben vizsgálható.

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (a kifogásolt rendelkezések részletes alkotmányossági vizsgálatát) az indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panasz megalapozhatta volna - amennyiben az nem minősülne "elkésett"-nek. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében: "Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani." A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2. Pf. 20.157/1995/18. számú ítélete ellen 1997. december 9-én előterjesztett alkotmányjogi panasz viszont nyilvánvalóan elkésett (a Legfelsőbb Bíróság már a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemről döntött az 1997. szeptember 30-án kelt Pfv. III. 20.586/1996/5. számú ítéletében). Ez a körülmény az Alkotmánybíróság további vizsgálódását tárgytalanná tette.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Eüvhr. hatályon kívül helyezett rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást megszüntette, illetőleg az azzal összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 1998. március 31.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró