BH 2004.3.98 Ittas járművezetésnél a 0,8 ezrelék alatti alkoholkoncentráció esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit, és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e a gépi meghajtású járművet [Btk. 187. § (1) bek., 188. § (2) bek. a) pont, Be. 216. § (1) bek. b) pont, Sztv. 23. § (1) bek. és 116/A. § (1) bek. a) pont, KRESZ 3. § c) pont, 4. § (1) bek. c) pont, 25. § (1) bek., 48/1997. (VIII. 26.) BM r. 17. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1999. december 2. napján kelt ítéletével a városi bíróság 1998. november 30. napján tárgyalás mellőzésével meghozott végzését hatályon kívül helyezve, a vádlott bűnösségét súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettében állapította meg, és ezért a vádlottat 250 napi tétel pénzbüntetésre, valamint 2 év 4 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 100 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott nőtlen, gyermektelen. Gépkocsivezető szakképzettséggel rendelkezik, kocsikísérő, iskolai végzettsége általános iskola 8 osztálya. A megyei bíróság 1998. február 17-én elöljáró elleni erőszak bűntette miatt 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott 1993 óta vesz részt a közúti közlekedésben, járművezetői engedélye "B-C" járműkategóriákra terjed ki. Az eddig eltelt idő alatt mintegy 200 000 km-t vezetett balesetmentesen.

A vádlott 1998. augusztus 22-én 5 óra 45 perckor a főútvonalon vezette enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában - vérében 0,82 ezrelék véralkohol-koncentrációval - a személygépkocsit. Az ittassága és járművének nem az útviszonyokhoz igazodó sebessége miatt a jobbra ívelő útkanyarban a személygépkocsijával az úttestről balra letért és az árokba borult.

A baleset következtében az utasa ténylegesen 20 nap alatt gyógyuló súlyos sérülést - a jobb kulcscsont vállízület ficamát - szenvedte el. A vádlott szintén 8 napon túl, ténylegesen 60 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett.

A baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában és a 25. § (1) bekezdésben írtakat.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a mellékbüntetés enyhítése érdekében.

A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett perorvoslatok alapján a megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a városi bíróság az ítéletének tényállását részben megalapozatlanul állapította meg, mert nem derítette fel a baleset okát, továbbá a szabálysértési előélet tekintetében a tényállás hiányos.

A megyei bíróság az elsőfokú ítéletének a büntetett előéletre vonatkozó adatait kiegészíti azzal, hogy a vádlottat a városi bíróság 1997. április 22. napján kelt jogerős határozatával 1995. november 19. napján elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Vádlottat szabálysértések miatt is felelősségre vonták, így a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási kötelezettség elmulasztása, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt 1997. június 5. napján figyelmeztetésben részesítették, majd az áthaladási elsőbbség és az előzés szabályainak durva megszegése miatt 1998. július 1. napján pénzbírsággal sújtották.

A felderítetlenség kiküszöbölésére a megyei bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, melynek keretében szakvéleményt szerzett be annak a megállapítása végett, hogy meghatározható-e a baleset idejére felszívódott alkohol mennyisége, valamint az, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban volt-e.

Az igazságügyi orvos-szakértő írásban benyújtott szakvéleményében előadta, az eset kapcsán az italfogyasztás időpontja és mennyisége nem ismert, így a véralkohol- koncentráció ezekből az adatokból nem számítható.

A kettős vérvétel idején a véralkohol-koncentráció lebomlás stádiumában volt, ezért számításait ezzel a lebomlási szakasszal végezte. Előadta továbbá, hogy a lebomlási szakban csökkenő tendencia mellett a véralkohol-görbe hullámzik, így a két mérés alapján az óránkénti alkoholbontó képesség nem becsülhető.

A cselekmény és az első vérvétel közötti időből - mely idő alatt a véralkohol-koncentráció 0,2 ezrelékkel csökken - csak az véleményezhető, hogy a vádlott vérében a baleset idején 0,7 - 0,8 ezrelék közötti alkohol-koncentráció lehetett, amely igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.

A megyei bíróság a szakértő véleményét,- mivel az összhangban állt más bizonyítékokkal,- a tényállás kiegészítése alapjául elfogadta.

Erre tekintettel a megyei bíróság a tényállást akként módosította, hogy vádlott a baleset idején szeszes ital fogyasztása után, de nem szeszes italtól befolyásoltság állapotában közlekedett és vezetéstechnikai hibát elkövetve - a kanyarban fékezett - a főútról balra letérve az árokba borult [KRESZ 3. § c) pont].