BH+ 2012.12.506 A sajtószerv a büntetőeljárás megindításáról, ezen belül a feljelentésről és az annak alapjául szolgáló cselekményekről bizonyítási kötelezettség nélkül tudósíthat. Ezért a sajtónak a feljelentés tartalmán alapuló, valóságnak megfelelő tájékoztatása önmagában a sajtó-helyreigazítást nem alapozza meg [Ptk. 79. §, 2010. évi CIV. tv. 12. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.20961/2011/3., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20829/2011/5., Kúria Pfv.22204/2011/4. (*BH+ 2012.12.506*)

***********

A jogerős ítélet az I. r. alperes vonatkozásában a pert megszüntette és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a II. r. alperest kötelezte, hogy 8 napon belül az általa kiadott M. című napilapban a 2011. január 13-án megjelent "Újrahasznosított tanulmányok több millióért" című cikkel azonos helyen és módon tegye közzé az alábbi helyreigazítási közleményt: "Helyreigazítás: Lapunk 2011. január 13-án megjelent "Újrahasznosított tanulmányok több millióért" című cikkében azt a hamis látszatot keltettük, mintha G. Gy. filozófus a pályázati munka során született "Isten és birodalom" című könyvében a pályázatot megelőző korábbi tudományos munkáit jelentette volna meg és ezért vett volna fel díjat. A valóságban a könyv a pályázatot megelőző tanulmányokat, a pályázat során született, máshol is megjelent tanulmányokat, valamint csak a könyvben megjelent tanulmányt tartalmazott." Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Rendelkezett az első- és másodfokú perköltség és illeték viseléséről.

A II. r. alperes által kiadott és az I. r. alperes szerkesztésében megjelenő M. című napilapban cikksorozat jelent meg, amely azzal foglalkozott, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt tett feljelentést az Intézet és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) között létrejött támogatási szerződés teljesítésével kapcsolatban. A szerződésben az Intézet vállalta, hogy a "Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte" című pályázatot a szerződésben foglaltak szerint valósítja meg, amelyhez az NKTH 70 500 000 forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott. A cikksorozat keretében a napilap 2011. január 8-i számában "Gyanús értelmiségi ügyeskedések" címmel, "Feljelentés az Intézet hetvenmillió forintos pályázata miatt" alcímmel (1. számú cikk), a lap 2011. január 13-i számában "Régi írásaikat adták ki újra a luxusfilozófusok" címmel, "Újrahasznosított tanulmányok több millióért" alcímmel (2. számú cikk), a lap 2011. január 14-i számában, annak címoldalán "Baráti segítség a filozófusok bankszámláján" címmel és a lap 2. oldalán folytatódó cikk "Erős SZDSZ-es háttér a filozófusbotrányban" címmel (3. számú cikk), valamint a lap 2011. január 31-i számában "Bánatos filozófusok" címmel (4. számú cikk) jelentek meg sajtóközlemények. A cikkek - a feljelentésben foglaltakat ismertetve - arra az ellentmondásra hívták fel a figyelmet, hogy amíg a kutatóintézet igazgatójának a külső szerződésekhez fűzött nyilatkozata szerint az Intézet "a tanulmány elkészítéséhez szükséges szellemi kapacitással nem rendelkezett", a 21 fős kutatógárdája helyett a pályázati kiírásban szereplő szakmai feladat ellátását olyan alvállalkozók bevonásával teljesítette, akik közül többen az Intézettel közalkalmazotti jogviszonyban álltak, így a munkaköri feladataik körébe tartozott a pályázat keretében folytatott szakmai és kutató tevékenység végzése.

A felperesek keresetükben a fenti cikkekben tett valótlan közlések, illetve való tények hamis színben való feltüntetése miatt, elsődlegesen az általuk megfogalmazott, másodlagosan a bíróság által megállapított szövegű közlemény közzétételével az alperesek helyreigazításra kötelezését kérték.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a helyreigazítás terjedelmes szövege nem felel meg a PK 15. számú állásfoglalásban foglaltaknak és abból nem állapítható meg az sem, hogy melyek azok a kitételek, amelyeket a felperesek sérelmeznek. A cikkekben büntetőeljárásról tudósítottak és mivel a feljelentésről az abban foglaltaknak megfelelően nyújtottak tájékoztatást, a PK 14. számú állásfoglalás értelmében helyreigazításra nem kötelezhetők.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli napilap szerkesztősége, az I. r. alperes nem tartozik a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 1. § 2. és 8. pontjaiban meghatározott médiaszolgáltató, illetve médiatartalom szolgáltató fogalmi körébe, így a perbeli időszakban hatályos Pp. 343. § (1) bekezdése alapján helyreigazításra nem kötelezhető. Ezért a jogerős ítélet az elsőfokú ítéletnek az I. r. alperest helyreigazításra kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára és 157. § a) pontjára utalással - az I. r. alperes vonatkozásában a pert megszüntette.

Érdemben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen és kimerítően vizsgálta és megfelelően értelmezte a cikkekben a felperesek által megjelölt kitételeket, majd ezekkel összefüggésben a válaszlevél formájában közzétenni kért közlemény szövegét, ezért az elsőfokú bíróság vizsgálati módszerével és annak eredményeként meghozott döntésével teljes egészében egyetértett. A másodfokú ítélet indokolása szerint a cikkek alapvetően a feljelentést ismertették. Az ítélkezési gyakorlat szerint, a PK 14. számú állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően a sajtó bizonyítási kötelezettség nélkül közölheti a büntetőeljárás egyes szakaszainak eredményeit, közöttük a feljelentésben foglaltakat is. Az 1., 2. és 3. számú cikkek Budai Gyula kormánybiztos feljelentésében, a belső jelentésben és a megbízási szerződésekben foglaltakat elemzik, ezekkel kapcsolatban a valóságnak megfelelő tényeket rögzítenek, illetve a feljelentésből átvett közléseket tartalmaznak, valamint véleményt fejeznek ki. Az ilyen tartalmú közlésekkel szemben sajtó-helyreigazításnak nincs helye. A sérelmezett közléseket egyébként sem a felperesek szubjektív értelmezése alapján kell megítélni, hanem aszerint, hogy a közlések az átlagolvasó számára milyen jelentéstartalmat közvetítenek. A cikkek abban nem foglaltak állást, hogy a felperesek elmarasztalhatók lennének. A 2. számú cikkben kifogásolt közlés, arra tekintettel, hogy a felperesek "a jogi mellett szakmai kifogások is felmerültek az elvégzett munka kapcsán" kitételt emelték ki, annak a cikkben elfoglalt helye alapján kizárólag a II. r. felperes publikációs munkájára volt vonatkoztatható. Miután az alperes nem bizonyította, hogy a II. r. felperes a pályázati munka során elkészített "Isten és birodalom" című könyvében a pályázatot megelőző korábbi tudományos munkáit jelentette volna meg és ezért vett fel díjat, a jogerős ítélet e közlés tekintetében a II. r. alperest a Ptk. 79. §-a szerint alkalmazandó Smtv. 12. § (1) bekezdése alapján helyreigazításra kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 4. számú cikk a publicisztika műfajába tartozik, amelyben a cikk írója általánosságban foglalkozik a korábban megjelent cikkekben taglalt eseményekkel. A felperesek személye a cikkből nem felismerhető, így a PK 13. számú állásfoglalásra is tekintettel a helyreigazítási igény nem alapos. A PK 12. számú állásfoglalás szerint pedig mindig az adott cikk tartalmát és nem a témához kapcsolódó más írások utalásait kell figyelembe venni.