EH 2005.1271 Az áru gyártójának vagy forgalmazójának címe akkor felel meg a törvényi előírásnak, ha alkalmas arra, hogy a fogyasztó további kutatás, tájékozódás nélkül felvehesse a kapcsolatot a gyártóval vagy a forgalmazóval [1997. évi CLV. tv. 10. § (1) bek. b) pont].[1]

Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 9. §-ának megsértése miatt 500 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a felperest. Megállapította, hogy a felperes által forgalmazott légfrissítő, faápoló, valamint tűzhelytisztító termékek jelölése az összetétel és a forgalmazó címe vonatkozásában hiányos volt.

A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Határozata indokolásában az Fgytv. 2. §-ának k) pontja, 9. §-a, 10. §-ának (1) bekezdése és 16. §-ának (1) bekezdése, valamint a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 11. §-a alapján megállapította, hogy a felperes az áruk címkéjén nem a jogszabályoknak megfelelően tüntette fel az összetételt és a forgalmazó pontos címét. Amennyiben a gyártó nem látja el termékeit a megfelelő jelölésekkel, úgy a forgalmazó köteles azt pótolni.

A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes az Fgytv. 10. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján törvényes határozattal, helytállóan kötelezte a felperest az áru címkéjének kiegészítésére. Az áru címkéjének a gyártó és forgalmazó pontos címét kell tartalmaznia, és minden terméknek tartalmaznia kell az előállításhoz felhasznált összetevőket, ez alól nem jelenthet kivételt a háztartási termék sem.

A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Fgytv. 10. § (1) bekezdésének b) pontjába és (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, mert az "S.C. J. Kft. B." megjelölés megfelel az Fgytv. azon feltételének, hogy a forgalmazó neve és címe azonosításra alkalmas módon legyen feltüntetve a terméken, illetőleg engedélyezett háztartási aerosolos termékeken - szemben az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal - nem kell feltüntetni az előállításhoz használt anyagokat. Előadta, hogy az alperes által alkalmazott 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet hatálya nem terjed ki az általa forgalmazott valamennyi termékre; a tűzhelytisztító az eljárás alá vont termékeknek csupán mintegy 12,5%-a, amely mindenképpen a bírság mérséklését kellett volna, hogy eredményezze.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (1) bekezdésében biztosított hatáskörében a 2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az Fgytv. 10. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét azonosításra alkalmas módon.

A Legfelsőbb Bíróság alperessel és az elsőfokú bírósággal egyező álláspontja szerint a perbeli áru címkéje a "B." felirat feltüntetésével nem alkalmas a felperesi forgalmazó címének azonosítására. Az azonosításra alkalmas mód nem jelenthet mást, mint a forgalmazó pontos címét, amely - az 1997. évi CXLV. törvény 19. § (1) bekezdésének megfelelően - magában foglalja a forgalmazó cég székhelyét, az irányítószám, helyiség, utca, házszám (helyrajzi szám) feltüntetésével. A cím feltüntetése akkor felel meg a törvény előírásának, ha alkalmas arra, hogy a fogyasztó további kutatás, tájékozódás nélkül felvehesse a kapcsolatot a gyártóval vagy a forgalmazóval.

Ugyancsak helyes álláspontot foglalt el a Fővárosi Bíróság az áruk összetevőinek feltüntetésével kapcsolatban is. Az áru jellegére és rendeltetésére való törvényi előírás nem a tájékoztatás mennyiségi jellemzőire utal, hanem az egyes áruk eltérő tulajdonságainak megfelelő, specifikus tájékoztatásra.

Helyesen állapította meg határozatában az alperes és a bíróság is, hogy a felperes által forgalmazott egyes áruk címkéje nem mindenben felelt meg az Fgytv. 10. § (2) bekezdése és a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet vonatkozó előírásainak sem. Azt a körülményt, hogy a veszélyes anyagokkal kapcsolatos jogszabályi előírások nem valamennyi ellenőrzött áru címkéjére vonatkoznak, az alperes az Fgytv. 48. §-ában biztosított mérlegelési jogkörében vette figyelembe a bírság összegének meghatározásánál. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az alperesnek a bírság meghatározására vonatkozó jogkörében az ügy összes körülményét mérlegelnie kell, a bírság mértékét nem csupán az határozza meg, hogy a tűzhelytisztító számszerűen hányad részét képezte az ellenőrzött termékeknek.

Törvényes volt az alperesi hatóságok határozata a forgalmazástól eltiltás és a bírság megfizetése tekintetében is. A határozatok az ellenőrzés során észlelt szabálytalanságokon alapultak, nincs jelentősége annak, hogy az ellenőrzést követően a felperes a termékeket már megfelelő címkével látta el. A bírság megfizetésére kötelező határozati rendelkezések ugyancsak jogszerűek voltak; az Fgytv. 48. §-ának (4) bekezdése értelmében a bírságfizetési kötelezettség csak a jogerősen kiszabott bírság esetén terhelte a felperest. Miután a felperes fellebbezett az elsőfokú közigazgatási határozat ellen, a bírság fizetésére vonatkozó határozati rendelkezés csak a másodfokú alperesi határozat közlésével vált jogerőssé (Áe. 77. §). A másodfokú alperesi határozat nem tartalmaz tehát újabb kötelezést, hanem az első fokon megállapított bírságfizetési kötelezettség teljesítésére hív fel, amely szükségtelen, de nem jogszabálysértő rendelkezés.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.223/2004. sz.)