BH 2011.10.291 A munkáltató felmentésről szóló intézkedése rendeltetésellenes, ha annak kiadásakor tudomása van arról, hogy a fenntartói döntés két napon belül teljesül, ezért további közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése szükségtelen [Kjt. 30. § b) pont, Mt. 4. §].

A felperes a keresetében vezetői pótlék, képesítése után járó illetmény-különbözet megfizetését, besorolásának módosítását, valamint annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek vezetői pótlék címén 620 893 forintot és kamatát, szabadságmegváltás címén 77 971 forintot és kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. május 10-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél, az F. Önkormányzat P. Betegek Otthona intézménynél, műszaki vezető munkakörben.

Az alperes fenntartója az F. Önkormányzat Közgyűlése 2007. augusztus 30-án meghozott határozatában a munkáltató jogutóddal történő megszüntetéséről döntött azzal, hogy a jogutód az É. F. Otthona intézmény. A közgyűlés a határozatában átszervezést is elhatározott, 2007. december 31-ei hatállyal és végrehajtási határidővel elrendelte a z.-i intézmény létszámának 8 fővel történő csökkentését.

Az alperes a közgyűlési határozatot úgy hajtotta végre, hogy megszüntetett 7 üres álláshelyet, és a 2007. október 31-én közölt felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely 2008. április 30-án szűnt meg, ezért 10 nap hiánya miatt a felperes végkielégítésre nem volt jogosult. A felmentés indokolása szerint az F.-i Közgyűlés határozatában döntött arról, hogy az intézmény létszámkeretét 2007. december 31-étől átszervezésre tekintettel 8 fővel csökkenti. Az alperes a munkavégzés alól 2008. január 1-jétől április 30-áig a felperest mentesítette.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a felmentés időpontjában egyedül nevelte kiskorú gyermekét, mely tényt a felmentés közlése előtt nem hozott a munkáltató tudomására. A bíróság jogkövetkeztetése szerint a felmentési korlátozás alapjául szolgáló ok a felperesnél fennállt, ennek érvényesülése végett azonban a felperest együttműködési kötelezettség terhelte, köteles lett volna a korlátozás alapjául szolgáló tényt a munkáltató tudomására hozni, melynek nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a munkáltató terhére a felperes által hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást nem állapította meg. Érvelése szerint az integrált intézmény vezetőjével közös megállapodás született a felperes jogviszonyának megszüntetésére, ezért nem állapítható meg, hogy a felperesnek az alperes igazgatónőjével kapcsolatos kritikája miatt került sor a felmentésére.

A bizonyítékok alátámasztották, miszerint a felperes feladatait megosztva a gondnok és N. L. intézményvezető látja el. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy a felperes kiválasztásának oka a munkaköre nélkülözhetősége volt, nem pedig az a szándék, hogy a véleménynyilvánítását elfojtsák.

A munkaügyi bíróság H. A.-né vallomása alapján megállapította, hogy az intézményvezetővel közös döntés volt az, hogy a felperest a 6 hónapos felmentési időből 2 hónap munkavégzésre kötelezik, amely az intézmények 2007. december 31-ei egyesítéséig eltelik. Nem állapítható meg, tehát hogy a felmentés korábbi közlésének az oka az volt, hogy a felperes 10 nap hiányában végkielégítésre ne legyen jogosult.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását, mely szerint a vezetői feladatait már 2007. év közepétől részben elvonták, mert az, hogy az alperes igazgatója a felperes véleményét figyelmen kívül hagyva külső szakmai segítséget kérve határozott, az intézmény felelős vezetője döntési jogköréhez tartozott, rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg.

A munkaügyi bíróság a felperes részére a vezetői pótlék és a vezetői pótszabadság megváltását az alperes elismerése alapján ítélte meg. Megalapozatlannak találta a felperes helytelen besorolásból eredő, valamint a szakképzettségére való hivatkozással előterjesztett illetménykülönbözet iránti igényét, ezért ez utóbbiakat elutasította.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a felmentés jogellenességének megállapítását kérte azzal, hogy a jogellenesség és a jogviszony megszűnte napjának megállapításán túl egyéb anyagi jogkövetkezmény iránti követelést nem támasztott az alperessel szemben.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és ennek következtében a felperes jogviszonya 2009. május 8-án szűnik meg az alperesnél.

A másodfokú bíróság érvelése szerint a felperes felmentése a Kjt. 30. § b) pontján, a fenntartói döntés alapján az alperesnél végrehajtott létszámcsökkentésen alapult. Nem volt vitatott, hogy az alperesnél a fenntartó 2007. december 31-ei hatállyal 8 fős leépítést rendelt el, mely ténylegesen megvalósult, továbbá a felperes munkakörét is más személyek látják el az alperes szervezetében.

Az alperes jogelődje a fenntartói döntés kézhezvételét követően 2007. szeptember 20-án kimutatta a létszámleépítéssel érintett munkaköröket, e szerint a felperes munkakörén kívül a be nem töltött 5 ápolói állást, valamint 1 könyvelői, és 1 konyhalányi munkakört kívánt megszüntetni.

A másodfokú bíróság az általa beszerzett iratokból megállapíthatónak találta, hogy az alperes jogelődje 2007. május 4-én megállapodást kötött Sz. I. gazdasági vezetővel, amely szerint a jogviszonya 2008. január 2-án szűnik meg. Sz. I. a megállapodás után a szabadságát kivette, és az alperes őt a munkavégzési kötelezettsége alól felmentette. A másodfokú bíróság következtetése szerint a létszámcsökkentés során az alperes jogelődje indokolatlanul figyelmen kívül hagyta az alperesi gazdasági igazgató státuszát. E státusz közös megegyezéssel szűnt meg a létszámleépítés elrendelése időpontjáig, és a felek megállapodásán alapult, hogy a jogviszony 2008. január 2-án szűnt meg. A megyei bíróság szerint joggal feltételezhető, hogy a megállapodás azt célozta, hogy a gazdasági igazgató státusza 2007-ben formálisan fennálljon. A gazdasági igazgató munkakörének figyelembevételével a fenntartói döntés teljesítéséhez nem lett volna szükség a felperes munkakörének megszüntetésére.

A megyei bíróság álláspontja szerint a felperessel szembeni rendeltetésellenes joggyakorlás további megvalósulását jelenti a felperes egyértelmű mellőzése a vezetői döntések során, az utóbb jogszerűtlennek talált figyelmeztetése, a felmentésének kiadása úgy, hogy végkielégítésre ne legyen jogosult, valamint az év vége előtti felmentés ellenére az a tény, hogy az alperes 2007. évre a munkavégzés alól a felperest nem mentesítette.

A fenti tények alapján a másodfokú bíróság összességében megalapozottnak találta a felperes keresetét, azt, hogy az alperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta a felmentés jogát, ezért az intézkedése jogellenes.