BH 2014.5.147 A "vis maior" kifejezés természeti vagy emberi eredetű "ellenállhatatlan erőt" jelent, amely abszolút jellegű: az emberek számára elérhető eszközökkel nem hárítható el. "Vis maior" esetén az érvényesen létrejött szerződések teljesítése lehetetlenné válik. Bírói mérlegelés kérdése annak megítélése, hogy egy adott esemény "vis maiornak" minősül-e. A gazdasági válságjelenségek nem minősíthetők "vis maiornak", így nem teszik lehetetlenné a peres felek között létrejött devizaalapú kölcsönszerződés teljesítését [Ptk. 205. §, 207. §, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. 203. § (6) bek.; Pp. 206. § (1) bek.; 6/2013. PJE].

A felperes a 2007. április 23-án megkötött szerződés alapján lakásvásárlás céljára 530 288 CHF összegű kölcsönt vett fel az I. rendű alperestől, amelynek visszafizetését 2023. június 23-ig vállalta. A jelzálogjoggal biztosított kölcsöntartozás visszafizetéséért a II. rendű alperes egyetemleges adósi kötelezettséget vállalt. A szerződő felek a szerződés IV/4. pontjában megállapodtak abban, hogy ha a svájci frankban meghatározott havi törlesztőrészletek megfizetéséhez a felperes, illetve a II. rendű alperes más devizanemről történő átváltással biztosítják a fedezetet, az esetleges árfolyam-ingadozásból eredő valamennyi kockázatot ők viselik. A kölcsönszerződés V. pontjába foglalt záradékban a felperes és a II. rendű alperes külön és kifejezetten elismerték, hogy a kölcsönszerződés IV/4. pontjában meghatározott árfolyamváltozásból eredő és őket terhelő kockázat fennállását megértették, tudomásul vették, viselését vállalták, és kijelentették, hogy az I. rendű alperessel szemben nem lépnek fel sem az árfolyamkockázatból eredő, sem az árfolyamkockázatokra vonatkozó tájékoztatással összefüggő követeléssel.

A kölcsönszerződés alapján a felperes és a II. rendű alperes 2007. április 23-án közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek, amelyben egyebek mellett megerősítették a szerződésben vállalt kötelezettségüket, így a tartozás megfizetését, és ismételten vállalták az esetleges árfolyam-ingadozásból eredő valamennyi kockázat viselését.

Az I. rendű alperes 2010. április 22-én felmondta a kölcsönszerződést, majd a tartozáselismerő nyilatkozat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett.

A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás korlátozását, és a II. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a forint értékének romlása a gazdasági válság következménye, a gazdasági válság viszont előre nem látható kényszerítő körülménynek (vis maiornak) minősül, ugyanakkor sem a kölcsönszerződés, sem az általános szerződési feltételek nem tartalmaztak olyan kitételt, amely szerint a vis maior következményeit viselnie kellene. A kölcsönszerződést átlagos gazdasági környezetben, átlagos gazdasági előzmények után kötötték meg, azonban a szerződés megkötést követően a szokásos szerződési kockázatot jelentősen meghaladó, mélyreható változások következtek be, amelyekre a szerződő felek a szerződés megkötésekor nem számíthattak, és amelynek következtében felborult a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás gazdasági egyensúlya.

Álláspontja szerint az I. rendű alperes a szerződéskötést megelőző időszak átlagának megfelelő árfolyamot érvényesíthet, amelynek következtében a követelés összege nem 106 017 402 forint, hanem csupán 78 275 124 forint.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kihangsúlyozta, hogy a felperesnek folyósított kölcsönösszeget CHF-ben tartja nyilván, így követelésének CHF-ben meghatározott értéke nem növekedett. A tartozásnak a kölcsön folyósítását követő, az árfolyamváltozásból adódó növekedését tőle független tényezők okozták, a gazdasági válság pedig jogi értelemben nem minősíthető vis maiornak.

A II. rendű alperes érdemi nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Döntését azzal indokolta, hogy az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) -nak nincsen olyan rendelkezése, amely szerint a vis maior megszüntetné a kötelmet, vagy bármely szerződéses rendelkezés érvénytelenségét eredményezné. A szerződés esetleges érvénytelenségi okának a szerződés megkötésekor kell fennállnia, a körülmények utólag bekövetkezett változása - így a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás gazdasági egyensúlyának utólagos felborulása - nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Az árfolyam nem "ellenszolgáltatás", csupán a szolgáltatás összegének meghatározására szolgál. A szerződést megszüntető hatása a teljesítés lehetetlenné válásának van, ez azonban pénzkölcsön esetén fogalmilag kizárt. A tartozás forintban kifejezett összegének az árfolyamváltozásból eredő növekedése sem fizikai, sem jogi értelemben nem eredményezi a teljesítés lehetetlenülését.

A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Helyesnek talált indokait azzal egészítette ki, hogy a CHF alapú kölcsön felvételének volt kockázata, erről a felperes tájékoztatást kapott, azonban a perbeli tartalmú szerződés megkötését előnyösnek tartotta, a szerződés utólag vált terhessé a számára. Az árfolyamváltozás és annak hatása a teljes hiteldíjmutatóban nem szerepel és nem is tüntetendő fel, az I. rendű alperesnek erre vonatkozó becslést nem kellett adnia, ez nem volt kötelező tartalma a kölcsönszerződésnek. Az I. rendű alperesnek nem kellett nyilatkoznia arról, hogy a szerződés futamidejének végéig hogyan alakul a svájci frank árfolyama, hiszen az árfolyam emelkedésének és csökkenésének nincs pontosan előrelátható mértéke, illetve korlátja. Az I. rendű alperesnek a szerződés megkötésekor ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt, ilyen kötelezettséget nem is vállalt, annak teljesítésére nem is lett volna képes; az árfolyamváltozás a felperes számára is csak utóbb, a külső körülmények változása folytán vált terhessé.

A jogerős ítélet további indokai szerint a felperes maga sem hivatkozott arra, hogy nem volt tisztában a svájci frank kölcsön lényegével, az árfolyamváltozás törlesztő­részletre gyakorolt hatásával, hiszen az árfolyamkockázatot az I. rendű alperes feltárta, arról tájékoztatást adott. A kölcsönszerződés nem osztotta meg a szerződő felek között az árfolyamváltozásból eredő törlesztőrészlet-emelkedés miatti kockázatot; a felperes utóbb - a szerződés felmondását követően - nem követelheti egyoldalúan, a megszűnt szerződésben foglaltaktól eltérően a kockázat akár részbeni telepítését az I. rendű alperesre, a tartozáselismerő nyilatkozatában foglaltakat köteles teljesíteni. A kölcsönszerződés fennállása alatt - a törvényi feltételek megléte esetén - esetleg megtámadhatta volna a szerződést vagy a tartozáselismerő nyilatkozatát, illetve kezdeményezhette volna a kölcsönszerződés módosítását, de ezekre utóbb, az adott körülmények között nincsen lehetősége.

A jogerős ítélet ellen - tartalma szerint hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.