A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40201/2016/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 251. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Ócsai Beatrix, Sándor Ottó

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.201/2016/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a által képviselt ... Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. február 16. napján kelt 166.G.43.850/2015/8. számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperes által az állam javára fizetendő illeték összegét 1.272.000 (egymillió-kettőszázhetvenkettőezer) forintra felemeli, a per részbeni megszüntetésére vonatkozó rendelkezését mellőzi. Egyebekben azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a bíróság a felperes kereseti kérelmét utasítja el.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, valamint külön felhívásra az államnak 1.696.000 (egymillió-hatszázkilencvenhatezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperessel 2008. május 19-én megkötött lakásvásárlási kölcsönszerződés biztosítékaként létrejött ingatlant terhelő jelzálogszerződés a régi Ptk. 251. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Másodlagos kereseti kérelme a kölcsönszerződés semmisségének megállapítására irányult, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény - régi Hpt. - 213. § (1) bekezdés a) c) és e) pontjai, valamint a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján, míg harmadlagos kereseti kérelmében a kölcsönszerződés XI.4. pontjának tisztességtelensége és semmissége folytán a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján.

Az alperes érdemi ellenkérelmében valamennyi kereset elutasítását kérte. Az elsődleges kereseti kérelem tekintetében arra hivatkozott, hogy a zálogszerződés érvénytelensége kizárólag a kölcsönszerződés érvénytelensége folytán csak jogkövetkezmény levonására irányuló kereseti kérelem esetén lehetséges, míg a másod- és harmadlagos kereseti kérelmek körében a 2014. évi XL. (DH 2) törvény 37. §-ának rendelkezéseire utalt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította, valamint kötelezte arra, hogy az állam külön felhívására fizessen meg 600.000 forint előzetesen le nem rótt illetéket, valamint az alperes javára 673.100 forint perköltségben marasztalta. A másod- és harmadlagos jogcímen előterjesztett keresetek vonatkozásában a pert megszüntette. A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között 2008. május 19-én D-LK-HV-20080426 számon lakásvásárlási kölcsönszerződés jött létre, amely szerint az alperes a szerződésben meghatározott lakóingatlan megvásárlásához 149.949 CHF összegű, forintban folyósított kölcsönt nyújtott a felperesnek. A szerződés rögzítette, hogy az alperes maximum 21.200.000 forintnak megfelelő, a kölcsön folyósításának napján érvényes, a bank számlakonverziós vételi árfolyamán számított svájci frank összeget folyósít, amelyet a felperes 240 hónap futamidő alatt a kölcsön folyósításának napjától függően meghatározott, az alperes értesítő levelében foglaltak szerinti havi összegben köteles visszafizetni évi 7,03%-os változó mértékű ügyleti kamattal. A felek ugyanezen a napon a kölcsönszerződés 1. számú mellékleteként ingatlant terhelő jelzálogszerződést is kötöttek külön megállapodás formájában, amely alapján az alperes javára az ingatlan-nyilvántartásban első helyi jelzálogjogot jegyeztek be. A szerződéseket 2008. június 02-án módosították, majd a felperes 2010. május 25-én végtörlesztett az alperes felé, így a kölcsönszerződés megszűnt. Az eljárás felfüggesztését követően a felek között az alperes bejelentése szerint a tisztességtelen feltételekre vonatkozóan a felülvizsgált elszámolás megtörtént.

Az ítélet jogi indokolásában az elsődleges kereseti kérelem tekintetében a régi Ptk. 200. § (2) és 251. § (1) bekezdései értelmezésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alapul vett kölcsönszerződés érvénytelensége önmagában nem eredményezi a biztosítéki jelzálogszerződés érvénytelenségét, az ilyen követelések bírósági úton érvényesíthetőek, így a biztosításukra kötött szerződések automatikusan nem minősülnek semmisnek. Rögzítette, hogy a bíróság előtt nem érvényesíthető követelések esetkörét a régi Ptk. 204. § (1) bekezdésének a) b) és c) pontja határozza meg, melyek közül egyik sem minősül érvénytelen szerződésből eredő követelésnek. Ugyanakkor a perbeli kölcsönszerződés érvénytelensége esetére alkalmazandó jogkövetkezményeket a DH 2 törvény tartalma határozza meg, amely szerint a felek között elszámolási kötelezettség keletkezik. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek között létrejött jelzálogszerződés bírósági úton érvényesíthető követelés biztosítására szolgál, így az elsődleges kereseti kérelem nem megalapozott.

A másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmek tekintetében rögzítette, hogy a felek közötti kölcsönszerződés a 2014. évi XXXVIII. törvény (DH 1) és az ezt követően született DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül, ezért a felperesnek ezen kereseti kérelmei vonatkozásában a DH 2 törvény 37. § (1) bekezdésének megfelelő jogkövetkezmények alkalmazására is kiterjedő kereseti kérelmet kellett volna előterjesztenie, ennek hiányában a DH 2 törvény 39. §-a alapján rendelkezett a per részbeni megszüntetéséről.

A fellebbezést előterjesztő felperes az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan - tartalma szerint - az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a DH 2 törvény 40. § (3) bekezdését és 39. §-át, a régi Ptk. 251. §-át, 205. § (2) bekezdését és a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) b) c) e) pontjait. A BDT2015. 3361. számon közzétett eseti döntés szerint a kölcsönszerződés és külön a zálogszerződés semmisségének a megállapítása is kérhető, utóbbi esetén önálló okok alapján is. Az 1/2010. PK vélemény 2. pontjában foglaltakat emelte ki és hivatkozott a régi Ptk. 234. §-ára, amely szerint a semmisség megállapításához külön eljárás nem szükséges. Ennek alapján tévesnek minősítette a bíróság azon indokolását, hogy a zálogszerződés semmissége járulékos jellegére tekintettel csak akkor kérhető, ha a kölcsönszerződés semmisségének megállapítását is kéri, mivel ezáltal arra kötelezi a felperest, hogy érvénytelen szerződésre alapítson jogot és azt az álláspontot képviseli, hogy csak a bíróság által ítéleti rendelkezéssel semmisnek deklarált szerződésre alapítható jog. Hivatkozott arra is, hogy a DH 2 törvény 37. § (3) bekezdésének második fordulata nem volt alkalmazható, mivel a zálogjog járulékos jellege folytán a zálogszerződés és a kölcsönszerződés érvénytelensége csak együttesen állapítható meg, a két szerződés vizsgálata ebben az esetben elválaszthatatlan. Amennyiben az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés teljes vagy részleges érvénytelensége iránti kereseti kérelem körében a per megszüntetéséről dönt, a zálogszerződés érvénytelensége tekintetében is a per megszüntetéséről kellett volna határoznia, mivel a zálogszerződés semmissége iránti kereseti kérelem okafogyottá válik a kölcsönszerződés semmisségének megállapítása iránti kereseti kérelem hiányában.